Magyar Nemzet, 1993. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-02 / 1. szám

4 Mafiar Nemzet Hazai tudósítások SZOMBAT, 1993. január 2. Göncz Árpád újévi köszöntője (Folytatás az 1. oldalról) Igyunk az asszonyaink egészségére, akik jövőre is háromszázhatvanötször vívják meg csatájukat a mindennapokkal, s a férjeikére, akik az övéik és az ország betevő falatjáról gondoskodnak. És igyunk a gyerekeinkére, a lányokéra és fiúkéra, pólyásokéra és kamaszokéra, mert ők a mi jövőnk, mindannyiunké, s a világ rendje az, hogy legyen kinek átadnunk a terhet, amit ma mi hordunk a magunk vállán. És igyunk az apáinkéra-anyáinkéra, akiknek a terhét csak részben vettük át, mert maradt az ő vállukon több mint elegendő. S közben gondoljunk azokra is, akik az éjjel nem ünnepelnek, akik hazánk határát, az utcán az éjszaka békéjét őrzik, a határőrökre, a rendőrökre. A mentőkre. A tűzoltókra. A kórházakban a súlyos betegekre, s akik velük maradtak, az ügyeletesekre. A mozdonyvezetőkre. Meg mindazokra, akik épp minket szolgálnak ki, hogy vidáman várjuk a hajnali , ránk virradó új esztendőt. S végezetül hadd köszöntsem Önöket én minden magyart a határon innen és a határon túl, és valamennyi más anyanyelvű honfitársamat -József Attila öt sorával: „az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy padon a napba üljön és fölpiruljon még a vér". Poharat emelni a békére Csoóri Sándor évbúcsúztatója Már csak néhány perc, néhány lélegzetvétel és szívdobbanás választ el minket attól, hogy ezt a megkínzott és megkínzó 1992-ik esztendőt örökre elbúcsúztassuk. Süt kinn a Hold, a városokban, a megmámorosodott körutakon visonganak a papírtrombiták, s a karneváli álarcok elégedetten várják a visszahozhatatlan óraütést, az éjfelet. Tizenegy, tizenkettő, és vége. Talán különös, de ebben a fölajzott várakozásban én nem a petárdákra és a trombitarecsegésre figyelek, hanem gyerekkorom szilveszterestéire. Behavazott szülőfalum, Zámoly fölött ilyenkor már javában zúgtak a sirató harangok. Pontosan úgy, mint amikor halottat búcsúztatnak. Igen, halottak. Mert akkortájt még -a I. világháború előtt - magára az időre, egy-egy esztendőre is úgy gondoltunk, mint élő személyre, akinek arca volt: nyár-arca, tél-arca s végigmondható történetei. Emlékszem, annyira beleéltem magam ebbe a hitbe, hogy az egy órán át hangzó kísérteties harangszóban újra meg újra megpróbáltam elképzelni magamnak az Idő koporsóját, de csak a gyalulatlan egekig s a tájat borító hószemfedőig jutottam. Azóta, sajnos, ez a paraszti filozófiára hangolt egyágú, illetve egysorsú idő végérvényesen eltűnt belőlem, eltűnt még a közelemből is. És meg kellett tanulnom, hogy a XX. század embere - bármennyire sóvárog is rá — nem élhet többé egyetlen időben. Csakis sokféle időben élhet. A maga idején túl élnie kell a vergődő emberiség idejében, a fölszabadított atomokéban, a hideg fejjel vérengző politikusok idejében, a civilizációs válságok és bódulatok idejében, a szegénység, a pazarlás, a gyűlölet, a sínylődő kisebbségek s a makacs igazságtalanságok idejében, olyan időkben, amikor a társadalmi bűnök az ártatlanság képében jelennek meg, s a valódi ártatlanokat kiáltják ki bűnösöknek. Igen, élni a földönfutó menekülők és a sarokba szorított reménykedők idejében, akik Németh Lászlóval együtt vallják, hogy a történelem - mindennek ellenére - a tragikus életérzés csodája is, hisz, például, Marathonnál a reménytelenség győzött. Ki az, aki ennyiféle időben, gondban, ellentmondásban el tud igazodni? Senki. De, azt hiszem, kevés nemzet él ma a Földön, amely a szétesett, a szétszóratott, az ezer darabra tört idő drámáját - még ha ösztönösen is - annyira átérezné, mint mi, jelenkori magyarok. Mivelhogy a mi legelevenebb létezési fomnánk is épp a szétszóródottság élménye. Jelen vagyunk mindegyik földrészen, Európa minden országában, jelen Amerikában, Dél- Amerikában, Kanadában, Ausztráliában. Van, ahol előkelő és megbecsült helyzetben, s van, ahol falhoz állítva, gyűlölködő szemek sortüze előtt Nem kötelességünk-e keresni valamiféle központi erőt gondolatot, kristályosodási pontot amely ha nem szünteti is meg szétszóratásunk földrajzi s testi állapotait, de sorsunk sokféleségét összehangolja, összerántja. Értelmet és új távlatot ad neki. Volt idő, amikor az erőszakos és a durva békekötések után térségünk népei a rajtuk esett sérelmeket területkiigazításokkal kísérelték meg helyrehozni. Ma a lelkek egyesítése a legelső és a leghalaszthatatlanabb feladat. S ennek a munkának a legfontosabb eszköze nem a politika, nem a hatalmi erők mozgósítása, hanem a kultúra, az emlékezet, a tudat, egyszóval: a történelem rekonstrukciója, helyreállítása. A szomszédaink közül mostanában többen is azt mondják ránk, hogy a magyarok megint hódítani akarnak. Valljuk be: igenis azt akarunk. De nem mást, hanem magunkat. Visszahódítani a feledékenységtől, az érdektelenségtől saját értékeinket és hagyományainkat. És ezt csak az eszünk, a tudásunk mozgósításával lehet. Az idő persze türelmetlenül hajszol bennünket. Újabb és újabb föladatokat lökdös elénk. De ne felejtsük: a sürgető idővel szemben se lehet más fegyverünk, mint a szellem ereje. Mert néha egyetlen gondolattal is éveket tud a nemzet megtakarítani. Nyáron, augusztusban, amikor a magyarok 111. világtalálkozóját rendeztük, ez az eszme vezetett minket, hogy évtizedek után végre lássuk egymást együtt, és hallhassuk is egymást a sokféleségünkben: Gyimesközéploktól Budapestig, Los Angelestől Kassáig, Sopronig, Szabadkáig, Marosvásárhelytől Beregszászig; és hogy azt a roncsoló legendát, miszerint mi, magyarok csak civakodni és széthúzni tudunk, elűzzük a fejünk fölül. A néhány napja megszületett Duna Televízió szeretné, ha a sikeres és ünnepélyes világtalálkozó, az elkövetkező időkben hétköznapi eseménnyé válhatna. Már csak azért is, mert egy magára talált nemzet nemcsak belül, önmagában szokott megerősödni, de megerősödik minden más kapcsolatában is. Kedves Barátaim! Nehéz, hétpróbás esztendő előtt áll ma az emberiség. Külön felhősödik az ég fölöttünk Közép- és Kelet-Európában, nem beszélve a szörnyű és jóvátehetetlen balkáni eseményekről. 1992-től búcsúzva poharat emelni igazán csak a békére lehet. A békére s arra a múltból érkező reményre, amelyre egyre többet gondolok mostanában. A vallási türelmet egykor - meghökkentő ellentmondásként - épp a vallásháborúk szülték meg, hosszú-hosszú kínlódás után. A térségünket gyötrő nemzetiségi háborúk talán ugyanígy szülik meg roppant áldozatok árán a nemzetek és a nemzetiségek közötti türelmet is. Ha ábránd ez, az 1993-as év küszöbén állva, én erre a makacs ábrándra emelem poharamat És ebből eredően még valamire. Az emberi tapasztalat azt súgja: akiben reménykednek - legyen az személy vagy ország -, az maga nem lehet soha reménytelen. (Elhangzott a Duna Televízióban, 1992. december 31-én) Kristóf Attila 100 minitárcája kötetben is megjelent. Megvásárolható a Magyar Nemzet közönségszolgálati irodájában és a nívós könyvesboltokban. Ára: 130 Ft. Postai utánvéttel is szállítunk. Megrendelhető: Magyar Nemzet közönségszolgálati iroda 1073 Bp., Erzsébet krt. 6. Ήα megbíz bennünketmgstkíünkjbkaímnakl tfí Zemutatótermünkben az exkluzív iparművészeti tárgyaktól az olcsó szóróajándékokig több mint 1000-féle közül választhat Szolgáltatásaink közé tartozik még nyomdai termékek, reklám hordtáskák, tárlal, reklámpólók, emblémák stb. készítése. A tervezésed (kivitelezésig mindent egy helyen! Céljainak a legmegfelelőbb reklámhordozót rendelheti meg a Magyar Nemzet Rt kereskedelmi osztályán. Címünk: 1054 Budapest V., Szemere u. 21. Telefon/fax: 112-5484 · Telefon: 111-5287 Szilveszteri határforgalom Kevesen utaztak Az elmúlt esztendő utolsó napján gyér forgalom volt a határátkelőhelyeken: nyugaton 35 ezer, a déli határátkelőkön pedig 22 ezer gépkocsi fordult meg. Ez az átlagos hét végi forgalom fele - közölte Kőműves József, a határőrség helyettes szóvivője az MTI tegnapi érdeklődésére. A határőrség 18 személlyel szemben intézkedett tiltott határátlépés és ennek kísérlete miatt. Közülük tizenegyen hamis vagy hamisított útlevéllel próbáltak bejutni Magyarországra. Nagylaknál egy jugoszláv állampolgár akart meg kivinni egy 1 millió 200 ezer forint értékű lopott gépkocsit A nyugati határátkelőhelyeken - Hegyeshalom, Sopron, Rábafüzes - sehol sem kellett várakozni a ki-és belépésnél. Ennél is kisebb volt a mozgás a román határszakaszon: Nagylakon, Gyulán, Biharkeresztesnél és Ártándon összesen 7300 turista lépte át a határt Az ideiglenes átkelőhelyeken sem kellett várakozni. A déli határon volt a legnagyobb a forgalom: Tiszasziget és Bácsalmás átkelőhelyeken, ahol együttvéve 3500 személy vette igénybe, és 1200 személygépkocsi haladt át A Románia felé megnyitott két határátkelőhelyen - Méhkeréken és Battonyán - összesen háromszázan léptek át. A szlovák határon nyitott ideiglenes átkelőhelyen, Letkésnél sem kellett az utasoknak várniuk. A teherforgalom sem volt jelentős, csak néhány kamion kelt át a határon, a fuvarosok is óévbúcsúztatót tartottak. Válság sújtotta régió (MTI) A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ adatai szerint november végén 73 ezer munkanélkülit tartottak nyilván a megyében. Ez a szám december 31-re hozzávetőleg 75 ezerre emelkedett. A válság sújtotta régióban a nagyarányú munkanélküliséget elsősorban a kohászat és a bányászat leépülése, valamint a mezőgazdaság ellehetetlenülése okozta. Ma már nincs a megyében olyan körzet, ahol 10 százalék alatt lenne a munkanélküliségiráta, sőt Ózd, Edelény és Encs térségében mára 30 százalék fölé emelkedett. A munkahelyek megszűnéséhez 1992- ben főként a csőd- és felszámolási eljárások dömpingje vezetett, idén a vegyiparban, a kohászatban és az építőiparban bekövetkező szervezeti átalakulások eredményeként kerül sor nagyobb mértékű elbocsátásokra. A munkaügyi központ prognózisa szerint 1993 májusára 83-85 ezren, az év végére pedig 90-92 ezren lesznek munka nélül a megyében. Nincs médiatörvény - ki tehet róla ? Egymást hibáztatja a koalíció és az ellenzék A kormánykoalíció képviselőcsoportjainak vezetői, dr. Kónya Imre, dr. Szabó János és Csépe Béla a következő, általuk aláírt közleményt juttatták el a Magyar Távirati Irodához: A Magyar Rádió és a Magyar Televízió politikai befolyástól mentes, közszolgálati feladatainak megfelelő működését biztosító törvény kétharmados többséget igénylő rendelkezéseinek elfogadását az ellenzék megakadályozta. Azokat a javaslatokat - köztük saját indítványaikat - szavazták le az ellenzéki képviselők, amelyekről a két évig tartott egyeztetés eredményeként az Országgyűlés kulturális bizottságában végre teljes egyetértés alakult ki. Önleleplező az a magatartásuk, amellyel a pártatlan tájékoztatás garanciáit biztosító és az alkotmányellenes helyzet megszüntetésére irányuló törvény megszavazását a Magyar Rádió és a Magyar Televízió vezető pozícióinak megszerzésétől tették függővé. A koalíció képviselői nem vállalhatták annak az önellentmondásoktól terhes jogi torzónak a megszavazását, amely az ellenzék magatartásának következtében létrejöhetett volna. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az ellenzéki képviselők - demokratákhoz méltatlan módon - szűk csoportérdekeket leplezetlenül érvényesítve, megakadályozták a demokratikus átalakulás egyik igen fontos törvényének a megszületését. A három ellenzéki frakcióvezető nevével jegyezve ugyancsak közös nyilatkozatot juttatott el a három ellenzéki képviselőcsoport az A/77-hez. A december 31-re virradó éjszakán a parlament határozathoztalt kísérelt meg a rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslatról. A határozathozatal során, minthogy kétharmados többséget igénylő rendelkezések egész sora nem született meg, torz, ezért alkalmazhatatlan törvényszöveg alakult ki, így a törvény éppen arra alkalmatlan, ami miatt az alkotmány „megrendelte”, hogy a mindenkori hatalomtól független legyen a rádiózás és a televíziózás. Ennek a sajnálatos eredménynek az volt az oka, hogy a kormánykoalíció most első ízben terjesztett be a Ház elé olyan törvényjavaslatot, amelynek kétharmados részeire nézve nem alakult ki konszenzus a szavazás megkezdése előtt. Az ellenzéki pártok mindent megtettek a megállapodás érdekében. Október 27-én kormánypárti képviselők szakították meg a tárgyalásokat, majd a kormány folyamodott olyan törvénysértő lépésekhez, amelyek a tv átalakítását célozták meg a törvény elfogadása előtt. Az ellenzéki pártok ennek ellenére a kulturális bizottságban keresték a megegyezést a kormánypártokkal. Sőt, december 23-án még egy kísérletet tettek arra, hogy tárgyalások induljanak meg kormánypártok és ellenzéki pártok között Ezt azonban a kormánypártok elutasították, így a törvényszöveg a lehető legrosszabb állapotba került. A kialakult helyzetért a kormányt és a kormánykoalíció pártjait terheli a felelősség. A médiatörvény kérdését erőből megoldani nem lehetséges, csak a tárgyalás útja járható. Az ellenzéki pártok erre továbbra is készen állnak. Ma mind a választók, mind a sajtó munkatársai, mind azellenzék megállapodást akar, és a megállapodás útjában csak a kormány és a kormánypártok állnak. Tvrtko Amerikában járt Előadások a balkáni háborúról (MTI) Amerikai előadókörúton járt s újabb meghívást is kapott tavaszra a haditudósításairól ismert Tvrtko Vujic. A Pulitzer-emlékdíjas pécsi újságíró hazatérése után elmondta, hogy a Ill. balkáni háború" címmel Los Angelesben a California Egyetemen, Indiana államban a Lafayette-i Egyetemen, Bostonban a Harvardon, a Cornellen, Washingtonban a George Mason Egyetemen, New Yorkban a Magyarok Házában tartott előadásokat, élménybeszámolókat. Találkozott a R.A.N.D. Corporation politikai kutató- és szaktanácsadó testülete, valamint a háborús bűnökkel is foglalkozó amerikai Helsinki-bizottság tagjaival is. Előadásaiban saját tapasztalatait a válság történelmi előzményeinek, valamint politikai irodalmának áttanulmányozása során szerzett ismereteivel vetette össze..Mindezt hadműveleti térképekkel, a horvát és a szerb televízió felvételeivel, illetve a Fekete Doboz munkatársaként készített dokumentumok videobemutatójával illusztrálta. A rendőrség már most készül az expóra A budapesti világkiállításra készülő rendőrség kétkötetes gyűjteményt adott ki a bűnözőkről, amelyet kétezer példányban megküldtek a vidéki és fővárosi kapitányságoknak. A rendezvényre külön kapitányságot hoztak létre, amely már az építkezések idején működött, és az ott dolgozó valamennyi alkalmazott, mérnökök, szakemberek, takarítók, de még a felügyelők előéletét is lenyomozta. A világkiállítás területén Óvakodj a zsebtolvajoktól, Óvakodj a csalóktól! feliratú táblákat helyeztek el. Az alapos munkának köszönhetően a rendezvényen súlyos bűncselekmény, merénylet, gyújtogatás nem történt. Az illetékesek már a határon több olyan nemzetközi bűnözőt fogtak el, akik bombamerényleteket, gyilkosságokat készültek elkövetni. Nos, mielőtt valaki azt hinné, hogy egy fantasztikus regény részleteit olvassa az 1996-os expóról, az téved! Ez nem a jövő, hanem a múlt: az 1896-os milleniummal egybekötött budapesti világkiállítás rendőrségi lenyomata. Ma már bizony két kötet nem lenne elég a bűnözői névsor összegyűjtésére. Ezért sem mindegy hát, hogyan is készül a rendőrség ma, száz évvel később az újabb világkiállításra. Dr. Bökönyi István rendőr ezredest, az ORFK közbiztonsági főigazgatójának helyettesét kérdeztük. Lapunk már hírül adta néhány napja: a rendőrség megkezdte a felkészülést az expóra. Ennek első lépcsőjeként a hazai és nemzetközi ismereteket összegzi. Milyen rendezvények biztosítási rendszerét tanulmányozták eddig? - Magyar rendőrségi delegáció járt 1992 januárjában Franciaországban egy nemzetközi konferencia, amely a XVI. téli olimpia biztonsági rendszerével foglalkozott. A rendezvényen számos hasznosítható tapasztalatot nyertünk, így megtudtuk, hogy az olimpia időszakára Franciaországban főparancsnokságot hoztak létre, amely katonai vezetési módszereket alkalmazott. Külön parancsnokságokat építettek ki minden egyes szektorban. Kiemelt jelentőséggel kezelték a híradó-összeköttetést, amely a krízishelyzetek kezelésére is alkalmas volt: számítógépes vezérléssel a telefon- és faxvonalak, rádiócsatornák számát egyharmaddal meg tudta növelni. Komplex számítógépes rendszer is segítette a rendőrség munkáját, amely például merényletek, túszejtés, robbanás vagy tömegszerencsétlenség esetén adatokkal szolgált a döntéshozatalhoz, úgy, hogy egyben az intézkedésekhez szükséges eszközöket és erőket is megjelölte. Tudomásom szerint a sevillai világkiállítás biztonsági rendszerét is a helyszínen tanulmányozta egy delegáció. - Igen, a küldöttségnek magam is tagja voltam. A rendezvény biztosítására itt is külön világkiállítási rendőrséget hoztak létre. A helyszínre vezető utakat háromszáz kilométeres körzetben ellenőrizték a földről és levegőből, a kiállítás közvetlen környezetét pedig vizen és víz alatt is. A biztonsági szempontokat már a tervek készítése során érvényesítették, ami követendő példa számunkra is. A spanyol kollégák körültekintésére jellemző, hogy a sevillai és a vonzáskörzetben lévő települések valamennyi bejelentett lakóját ellenőrizték, és figyelemmel kísérték a szállodai helyfoglalásokat, lakásbérleti szerződéseket. A rendszer működésére jellemző volt az az eset, amelynek szemtanúja voltam: egy kamerával ellátott ellenőrzőponton áthaladó autó rendszámtáblája alapján a számítógép pillanatok alatt kiírta a jármű tulajdonosának, üzemben tartójának adatait, s hogy az autó hol és mikor lépett be az országba. - 1996 nyaráig már csak három és fél év van hátra. Melyek a felkészülés további lépcsői? - Az év első negyedében az ORFK elkészíti az expo biztonsági koncepciójának egy részét, amit összbiztonsági (nemzetbiztonsági, tűzbiztonsági, határőrségi és közlekedési stb.) rendszer rendőrségi részeként kell elképzelni. Némileg bonyolítja a helyzetet, hogy a fővárosi helyszínen kívül vidéken is lesznek rendezvények. A legcélszerűbbnek az a megoldás látszik, hogy a budapesti helyszínt Magyarországon is, akár külföldön, külön világkiállítási rendőrség, esetleg rendőrkapitányság biztosítsa, míg a vidéki rendezvényekért a megyei rendőrfőkapitányságok feleljenek. Létre kell hozni mielőbb biztonsági előkészítő bizottságot is, amibe - mások mellett - rendőrségi, nemzetbiztonsági, határőrségi, honvédségi és tűzoltósági szakembereket kell bevonni. Ésszerű lenne az is, hogy mielőbb kinevezzék a budapesti világkiállítás rendészeti főbiztosát. - Már most rendkívül nagy nyomás nehezedik a rendőrségre a biztonsági-gazdasági társaságok, vállalkozók részéről, s még olyan hangokat is hallani időnként: nem kell ide rendőrség, elegendőek az őrző-védő gmk-k. - Nos, ez a fajta vélemény éppen annyira szélsőséges, mint ha valaki csak a rendőrségtől várná a helyszínek biztosítását. Nekünk ugyanis az az érdekünk, hogy a terheket a különböző magáncégekkel megosszuk. Az expo a turisták mellett nyilván számos bűnözőt is idevonz Magyarországra. Számolni kell az esetleges terroristaveszéllyel is. Képes lesz-e a rendőrség létszámban, technikában megfelelni a kihívásnak? - Abban egyetértés van: az expo miatt más közterületről nem vonunk el rendőrt. A világkiállítási rendőrkapitányság állományát a rendőrségi létszám növelésével töltjük fel. Természetesen számos technikai fejlesztést is végre kell hajtani. Felújításra szorul a gépkocsiállomány, a híradástechnikai háttér, a fegyverzet, és új egyenruhára is szükség lesz. Folytatni kell a számítógépes rendszer kiépítését. Az ország 145 kapitányságára már telepítettünk számítógépes rendszert, ám a további nagy ugrás az lesz, ha ezt egészen a rendőrjárművekig „levisszük”. A maximális biztonság érdekében pedig rendkívül fontos annak a tapasztalatnak a hasznosítása, hogy a biztonsági koncepciót már a világkiállítás építési, tervezési fázisában érvényesítsük: így például az ellenőrző kapukat, kamerákat, az új kapitányság helyét s magát az úthálózatot már ezeknek a szempontoknak az alapján kell elhelyezni, illetve kiépíteni együtt és összhangban az expo más épületeivel, berendezéseivel (vereckei)