Magyar Nemzet, 1993. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
2 Magar Nemzet Nemzetközi élet HÉTFŐ, 1993. február 1. A KÜLPOLITIKAI HELYZET ■ A GENFI BÉKÉLTETÉS MEGFENEKLÉSÉVEL az álláspntok közelítésére törekvők nem tehetnek mást, mintogy ismét a Biztonsági Tanács elé vigyék a délszláv konfliktust. A felújított horvát akciókról egyébként Franjo Tudjman elnök kijelentette, nem országát terheli a felelősség azért, hogy a dolgok eddig fajultak. A hamburgi Der Spiegelben megjelent interjújában Tudjman nem titkolta, hogy tudja, azzal vádolják, a mostani horvát katonai offenzívával hozzájárult a genfi jugoszláv konferencia kudarcához, de kijelentette, nem volt más választásuk, „csak saját országunkat szabadítjuk fel", mondta. Azt is hozzátette, szerinte a szerbek kénytelenek lesznek a vereségükbe belenyugodni vagy további vereségeket elkönyvelni. Megerősítette azt is, hogy az ENSZ békefenntartó erőinek hamarosan lejáró kelet-szlavóniai mandátumát nem hosszabbítja meg, ha a kéksisakosok nem gondoskodnak a szerb egységek lefegyverzéséről és az elűzött horvátok visszatéréséről. Ha ez nem következik be, tette hozzá, Horvátország mindenképpen olyan lépéseket tesz, amelyek biztosítják területének védelmét. • AMERIKAI KATONAI VEZETŐK ELLENZIK, s ezt a leghatározottabban kifejezték, hogy szárazföldi csapatok bevetésével keveredjenek bele a balkáni konfliktusba. Martin Brandtner vezérőrnagy és Michael Cramer ellentengernagy, a vezérkar hadműveleti, illetve hírszerzési főnöke óva intett a Bosznia feletti légizárlat katonai kikényszerítésétől is, mivel az szerintük nem befolyásolná lényegesen a konfliktust. Az ENSZ által elrendelt repülési tilalom megsértőinek többségét ugyanis nem szerb harci gépek, hanem a muzulmánoknak Horvátországból utánpótlást szállító repülőgépei adták. Szerintük szerb részről az utolsó tiltott repülés tavaly december 5-én történt. Ellene vannak annak is, hogy a Boszniában elrendelt fegyverszállítási embargót feloldják, mert az megítélésük szerint csak újabb éles fegyverkezési versenyt és állandósuló katonai káoszt idézne elő. Az amerikai szenátus egyik bizottsága előtt tartott meghallgatásukon kifejtették, a konfliktus politikai és nem katonai megoldást tesz szükségessé. Egyúttal megjegyezték, a legutóbbi fejlemények, vagyis a horvátok és a krajinai szerbek összecsapásai a dalmát partvidéken kiválthatják Kis- Jugoszlávia hadseregének a közbelépését. ■ A MAGYAR KORMÁNY is „hozzájárul a feszültség növeléséhez" a közép-európai térségben, mert támogatja az ország határain kívül élő magyar közösségek autonómiatörekvéseit Szerbiában, Romániában és Szlovákiában. Ezt az International Herald Tribune megjelent cikkében állította William Pfaff amerikai kommentátor, s a salzburgi tudósítást a párizsi angol nyelvű lap a Los Angeles Times nyomán közölte. Mint megjegyzi, azt a követelést, hogy adjanak autonómiát a más országokban élő magyar kisebbségnek, az érintett országok úgy értelmezik, mint annak előjátékát, hogy Magyarország „annektálni" akarja azokat. A magyar jobboldali politikus, írja, az antiszemita kijelentéseiről ismert Csurka azt mondta, hogy Magyarországnak „új élettérre" van szüksége. A cikk a térség problémáit két egymástól eltérő, de végzetes módon összefüggő kérdésre vezeti visssza. Az egyik probléma a helyi lakosság ellenállása a külföldi bevándorlókkal és a menekültekkel szemben, a másik az az elképzelés, hogy „egy adott nemzet vagy fajta tagjainak joguk van az (egyesítő) átcsoportosításra". Ez az elmélet a gyakorlatban Szerbiában és Horvátországban valósul meg, s a szerző szerint ez az oka a háborúknak és a menekültáradatnak. Viszont a földjükről elüldözöttek nemkívánatosak más országokban, beáramlásuk idegengyűlöletet vált ki. (Zs. E.) Szlovákiában újabb szigorítás készül a magyar iskolákkal szemben POZSONY - Alternatív iskolák megalakítását tervezi a szlovák oktatási minisztérium, ám ez nem új oktatási módszerek bevezetését jelenti, hanem újabb támadást a magyar tanítási nyelvű iskolák ellen - mondta el Dolník Erzsébet, az Együttélés Politikai Mozgalom főtitkára Pozsonyban, a mozgalom országos tanácsának ülése alkalmából tartott sajtótájékoztatón. Az alternatív iskolák ugyanis csak azokban a falvakban kezdenék el az oktatást a következő tanévben, ahol mindeddig csak magyar tanítási nyelvű iskolák vannak. Az új iskolák lényege pedig az lenne, hogy szlovák nyelven folyna az oktatás, de önálló tantárgyként szerepelne a magyar nyelv is, illetve a felsőbb tagozatokban a humán tantárgyakat két nyelven, szlovákul és magyarul oktatnák. Ezekben az iskolákban - a klasszikus értelemben vett alternatív iskolákhoz hasonlóan - magasabbak lennének a pedagógusi bérek és teljesen ingyenes az oktatás és a tanszerellátás. Ez pedig elcsábítaná a magyar iskolák pedagógusait - belőlük már most is kevés van -, az egyre szegényebb fiatal szülőket pedig arra ösztönözné, hogy gyermeküket a gazdasági kényszerhelyzetben ilyen típusú iskolákba írassák. Az oktatásügyi minisztériumból kiszivárgott hírek szerint az alternatív iskolák tervezetét a Matica Slovenská dolgozta ki. A legerősebb kisebbségi politikai mozgalom, az Együttélés Országos Tanácsa egyébként elsősorban februárban megtartandó negyedik közgyűlésének előkészítésével foglalkozott, de természetesen értékelte a szlovákiai politikai helyzetet is. A sajtótájékoztatón Duray Miklós, a mozgalom elnöke elmondta a Magyar Nemzet tudósítójának kérdésére válaszolva, hogy a Meciar-mozgalomban zajló hatalmi harc, amely immár a választások győztesének kettészakadásával fenyeget, igen rossz hatással van az egész szlovákiai társadalomra. A kormányzat kapkodása ugyanis kivetítődik a civil társadalomra, amelyet pedig a szövetségi állam felbontása s az ezt követő vámrendszer bevezetése, a pénznem különválása és a szlovák korona várható gyors devalvációja egyébként is sokkos állapotba juttatott. Félő, hogy a feszült szociális és gazdasági helyzet ilyen körülmények között még nehezebben lesz kezelhető. Neszméri Sándor Vitustánc a pénz körül Klaus és Meciar titkos találkozója? PRÁGA - Miközben Václav Klaus cseh kormányfő a davosi világgazdasági fórumon tartózkodik, odahaza széltében-hosszában boncolgatják, illetve bírálják állítólagos titkos találkozóit Meciar szlovák kormányfővel Prágában és Pöstyénben. A két „szomszédvár”, Prága és Pozsony vezetői találkozóinak tényét ez ideig senki sem cáfolta. Annyi azonban kiderült, hogy a két politikus megbeszéléseiről a kabinet számos tagja nem tudott, sőt a cseh parlament vezetőit sem tájékoztatták. E találkozó már-már krimibe illő homályát még áttekinthetetlenebbé tette Meciar váratlan „politikai” megbetegedése, amivel a szlovák miniszterelnöknek a Václav Havel keddi beiktatásáról való távollétét is indokolják. A találkozók okait egyes megfigyelők abban látják, hogy amíg a cseh fél kezdettől fogva számított a pénzelkülönítés gyors megvalósítására, Meciar Szlovákiája nem számolt azzal, hogy ez a művelet ilyen hamar bekövetkezne. Szakemberek véleménye szerint a két ország közti gazdasági dezintegráció fő tényezője a kölcsönös kereskedelem rohamos csökkenése. A két ország pénzneme kettéválasztásáról szóló törvényjavaslat előreláthatóan kedden kerül a cseh, s nyilván a szlovák törvényhozás elé is. Václav Klaus szombaton azt nyilatkozta Davosban, hogy a lakossággal a pénzelkülönítés időpontját időben, legalább két nappal a gyakorlati végrehajtás előtt közlik. A Lidová Demokracie prágai napilap szombati számában meg is jelent a nagy titokban tartott törvénytervezet szövege. Eszerint minden 15 éven felüli személy a kijelölt pénzintézetekben legfeljebb négyezer koronát válthat át felülbélyegzett, illetve új cseh bankjegyekre. Az ezen felüli készpénzt is átveszik a pénzintézetek, igazolást adnak róla, amelyek azonban később válthatók be. A 50, 20 és 10 koronás bankjegyeket nem bélyegzik felül, ezek a pénzérmékkel együtt továbbra is érvényesek maradnak. Somogyi Mátyás Prágai folyóirat a szlovák nemzetiségi vitákról PRÁGA - A Strední Evropa, a közép-európai térség kultúrájával, politikai fejlődésével foglalkozó folyóirat rendszeresen figyelemmel kíséri a magyar nemzeti kisebbség helyzetét, sokat téve azért, hogy a cseh olvasó megismerhesse a „másik oldal” véleményét is, így a magyar nemzeti kisebbség háború utáni tragikus sorsát, a kitelepítések történetét. A folyóirat legutóbbi számában a szerkesztőség kifejti: Csehszlovákia kettéválása után sem szüntetik meg együttműködésüket a szlovákiai demokratákkal, sem a mai Szlovákiában legjobban veszélyeztetett magyar nemzetiséggel. A folyóirat szerkesztősége azonkívül, hogy ebben a számban közli Bibó István Kelet- Európa kis nemzeteinek nyomorúsága című történelmi tanulmányának bevezető részét, a szlovákiai folyamatok objektív ismertetésére fontosnak tartotta közzétenni az Együttélés Politikai Mozgalom állásfoglalását a szlovák alkotmánynak a nemzeti és etnikai kisebbségek jogállására vonatkozó cikkelyeihez. A szerkesztőségi kommentárból kitűnik, teszik ezt azért, mert nyugtalanítja őket Szlovákia belpolitikai helyzetének alakulása, amelynek szerves része az ottani nemzetiségi politika. A Strední Evropa ugyancsak szükségesnek tartotta, hogy teljes terjedelemben közzétegye a bősi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos átfogó magyar kormánynyilatkozat szövegét. A szerkesztőség véleménye szerint az erőmű, mint a szocialista építkezések utószülöttje, a magyar-szlovák viszonyban még sokáig lesz a feszültség forrása. (somogyi) Megemlékezések a náci hatalomátvételről BONN A hét végén Németország-szerte gyertyás-fáklyás felvonulásokkal emlékeztek meg a jelenkori német történelem egyik szomorú napjáról. Szombaton volt hatvan esztendeje, hogy Hindenburg birodalmi elnök Hitler Adolfot nevezte ki kancellárnak. A nácik ezt a Machtergreifung, a hatalom megragadásának napjaként ünnepelték. A hét végi felvonulók persze nem ünnepeltek, hanem megint egyszer azt demonstrálták, hogy a német lakosság döntő - bár olykor igen csendes - többsége elutasítja a széljobb radikalizmusát, az idegengyűlöletet, a rasszizmust. A berlini felvonulást szervező társadalmi szervezetek - élükön Harald Juhnke komikussal és Reinhard Mey énekessel - az „Együtt a jobboldal ellen!” jelszavával hívtak a brandenburgi kapuhoz, ugyanoda, ahol annak idején az SA- legények indítottak fáklyás diadalmenetet. Ezúttal elmaradtak a beszédek, a fényes külsőségek, igaz, rendzavarás sem történt. Münchenben együtt szervezték a megmozdulást az egyházak és a szakszervezetek, Kasselban 17 ezer gyertya világított Mainzban Ignatz Bubis, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke és Lev Kopelev orosz író szólt a tömeghez. Richard von Weizsäcker szövetségi elnök a rostocki felvonulásba vegyült. A Hanza-város becsületén súlyos foltot ejtett a csőcselék tavaly nyári többnapos pogromja. A 15 kilométeres gyertyalánc most az augusztusi gyújtogatás színhelyét a tanácsházával kötötte össze. A jelmondat így hangzott: „Egy város nemet mond." De tíz- és százezrek gyűltek össze számos más városban is a szövetségi köztársaságban. (Józea) Bukaresti tévétilalom BUKAREST - A Román Televízió szellemi élet nevű főosztályának - ahova a nemzetiségi, vallási és hagyományőrző műsorokat készítő szerkesztőségek is tartoznak - vezetője határozatot adott ki, melynek értelmében a nemzetiségi műsorok ezután kizárólag „kulturális és hagyományőrző” jellegűek lehetnek, illetve legfeljebb gazdasági, szociológiai, politológiai elméletekről szólhatnak. Az eddig szóban elhangzott utasítást most írott határozattal kívánta nyomatékosítani a főosztály vezetője, Radu George Serafim. A magyar és a német adás szerkesztőinek véleménye szerint a Romániában élő kisebbségek nem rezervátumban, „kulturális gettóban” élnek, hanem jelen vannak az ország életének minden területén. A nemzetközi egyezmények és Románia alkotmánya szerint pedig joguk van mindenféle megszorítás nélkül véleményt nyilvánítani saját anyanyelvükön a tömegtájékoztatás bármely eszközének igénybevételével, beleértve a televíziót is. A döntés ellen a magyar és a német nyelvű adás szerkesztősége az RTV vezető tanácsához fellebbez. (kiss) Képzelt háború Erdélyért : A magyarok alkonyat előtt támadnak” BUKAREST Romániának, jelek szerint, nem elég, hogy a Dunánál folyó embargósértés a fegyveres konfliktus veszélyével fenyeget, mert az embereket egy újabb háború lehetőségével rémisztgetik. A kedvenc román témák egyikét - a már unalomig ismételt „magyar veszélyt” - meríti ki, aprólékosan és kellő szakmai hozzáértéssel Trevor N. Dupuy amerikai ezredes. Eljövendő háborúk (Future Wars) című, nemrég megjelent könyvében külön fejezetet szentel a még 1993-ban kirobbanó, Erdélyért folytatandó magyar-román háborúnak. A nemrég született és hangneméről ítélve igencsak kormánypártinak tűnő Cronica Romana című napilap Dupuy háborús jóslatait tartalmazó kötetének immár a negyedik részét tette közzé. Háború Erdélyért felcím alatt A sorozatot minden kommentár nélkül közlő lap azt az alcímet adta: Fikció vagy valóság? Az erdélyi hadmozdulatról szóló rész napra, órára és helyre megadja az összes részletet, amelyből nem hiányzik Antall József és Göncz Árpád neve sem, nem beszélve az összes katonai vezető család- és keresztnevéről. S ha Magyarországon eddig még nem tudják, akkor most közölhetjük: Dupuy úrnak és természetesen immár a román olvasótábornak is tudomása van arról, hogy a magyarok 1993. október 1-jén napnyugta előtt kezdik a támadást... Ehhez képest a Dunán úszó jugoszláv hajók fenyegetőzése igazán semmiségnek számít Kiss Zsuzsa Irak az újabb büntetés után Koldusok népe Taha Jasszir, az egykori világhírű bokszoló hatalmas nemzeti lobogóval és kis vörös virágcsokorral óriásmaratonba kezdett: végigrohant Bagdad utcáin, s egy-egy forgalmasabb ponton megállva Szaddám Husseint éltette, és az „amerikai agresszorokat” szidalmazta. A harminchét éves sportoló fölkereste „Bush bűntetteinek" színhelyeit is, a megbombázott Szuvuja negyedet, a tévedésből eltalált polgári épületeket, s bár az akciót nem önszántából kezdte, az elnökük és vezérük dicsőségét volt hivatott növelni. Dieter Badnarz, a Der Spiegel helyszínen levő tudósítója számolt be az amerikai büntetőhadjárat utáni napokról, mint teszik más világlapok tudósítói is, akik leírják: Szaddám Huszein a támadás óráiban baráti körben iszogatott, társalgón, s a CNN televízió közvetítésében nézte az eseményeket. Utána rögtön nyilatkozott, szenvtelenül, s azóta is találgatják, mi lehet e hidegvérűség oka. A diktátor fogságában A legkézenfekvőbb megfejtést saját ideológiája szolgáltatja, az, hogy elve a mohamedán, mártíromság, a rombolásból való feltámadás. Ezt az eszmeiséget táplálta népébe az Irán elleni nyolcéves háborúban, s két éve, a „Sivatagi vihart" követően is. Ettől az ideától vezérelve költött milliókat az 1991-es bombázások nyomainak az eltüntetésére, még azokat az összegeket is, amelyeken az embargó enyhítésével élelmet és gyógyszert vehetett volna. Ő Bagdadot, s abban is a főbb középületeket hozatta elsőként is rendbe, még pompázatosabb külsővel, mint korábban, miközben népe a szó szoros értelmében éhezik. A koldusok országa, a nyomor tanyája így jellemzik az iraki közállapotokat, akik meg mernek szólalni és elsorolják a bajaikat. A legnagyobb hiány az élelmiszerüzletekben, a piacokon mutatkozik, mert a mind kisebb fejadagokat sem kapják meg a polgárok, a feketeárakat pedig nem képesek megfizetni. Egy kiló cukor például a januári támadás előtt negyed dinár volt, most tizenötezer, panaszolják a bagdadiak, akik elcsigázva, reménytelenül tengődnek a diktátor fogságában. Terjed a ragály Huszein az elmúlt két évben ismét rakétákat vásárolt sok százmillióért, s azon maga is megdöbbenhetett, amit a szövetségesek támadása után a felkeresett Jármuk kórházban tapasztalt. Még kötszerből sincs elég, és a sebészek a szűkös ellátottság miatt hetente csak kétszer operálhatnak. A gyógyszerhiány is oka, hogy országosan terjed a ragály, a tífusz, a kolera, a dizentéria, s mindez fokozottan jelentkezik a kurdok és a síiták lakta övezetekben. Az ott tengődök, állapította meg a világszervezet jelentése, e télen potenciálisan éhhalálra voltak ítélve. Bush döntését, hogy a hatalmát féltő diktátort megbünteti, e drámai leírások is motiválták. Túl azon, hogy Szaddám megszegte az ENSZ-előírásokat, s megsértette a repülési tilalmat, a zsarnok rémtettei késztették a nagyhatalmakat az újabb föllépésre. Az iraki elnök viszont éppen a külső beavatkozásra hivatkozva igyekszik ébren tartani a nacionalizmust és az összarab összefogás gondolatát. Ma azonban már mindkettő felemás módon működik: otthon a kiábrándultság és az elesettség kérdőjelezteti meg a vezér szándékát, a Közel-Keleten pedig az új érdekeltségek osztják meg a tábort. Szaddám Irakban retteg és rettegésben tart mindenkit. Az ellenzéket kivégezteti vagy évekre koncentrációs táborokba küldi. Maga ritkán mozdul ki a német berendezésekkel fölszerelt bunkeréből, s ha megteszi, a hozzá hű nemzeti gárda alakulatai kísérik golyóálló limuzinját. „Ez őrült, fakadt ki a bagdadi utca embere, ő tőlünk fél, s mi tőle." Amitől azonban még jobban tartanak az irakiak, az a polgárháború réme. Úgy vélik, Szaddám bukásával óhatatlanul kirobbanna a testvérháború, amely minden bombázásnál véresebb és borzalmasabb volna. A katonai hatalom keménysége mellett ez is visszarettent egy puccstól, amelyre azért esetenként vannak kísérletek, bár Szaddám eddig mindet megtorolta. A diktátorral szemben ambivalensek a szomszédok is, hiszen Irak ma annak a Kuvaitnak a legfőbb ellensége, amely az Iránnal vívott hosszú csatában Szaddám első számú fegyverszállítója volt, Bush újabb akciója viszont a diktátor mellé állított néhány olyan szövetségest is, aki két éve szintén egyetértett a bagdadi büntetéssel. Egyiptom az egyetlen, amely ma is kitart amellett, hogy Szaddámnak el kell tűnnie. Mubarak elnök szintén a Der Spiegelnek mondta el, hogy tarthatatlan az az ellentmondás, amely a térség egyik leggazdagabb olajországát jellemzi. Irak romokban hever, a nép kivérzett, miközben olaja és jó termőföldje annyi van, amennyiből nem tizennégymillió ember, hanem az ötvenötmilliós Egyiptom is dúskálva élhetne, fejtegette Mubarak, aki szerint a térség nyugalmáért is mennie kell Szaddámnak. Kettős morál Más megközelítésből ítéli meg a helyzetet Abdel Magid, az Arab Liga főtitkára, aki két éve még jogosnak ítélte a területfoglaló megregulázását, most azonban ő is úgy véli, a volt amerikai elnök túllépte a határt. Az ENSZ-előmások megszegésére való hivatkozás kettős morált takar, hiszen a Biztonsági Tanács megannyi határozatát nem sietnek betartatni Izraellel vagy Szerbiával, míg Szaddám néhány rakétája túlzott riadalmat okozott. Miért nem segítenek a bosnyák muzulmánokon, kérdi ugyanő, kifejezvén, hogy Szaddámmal is tárgyalni kellett volna előbb. Példaként Líbiát is említette, hiszen a Kadhafinak adott határidők is régen lejártak, mégsem indultak meg ellene az amerikai, a brit és a francia bombázók. Az arab mérleg serpenyőjét szintén lehúzza az Izraelből kitoloncolt palesztinokkal való bánásmód, s a csalódottság, hogy Jeruzsálem korántsem kapott akkora intést, amely eddig jobb belátásra bírhatta volna. A diktátor így erkölcsi hátteret szerzett a cselekedeteihez, amelyeket amúgy a környező országokban is elítélnek, zavaró elemnek tartanak abban a folyamatban, amely az immár egypólusú világban az amerikai kapcsolatok irányába tereli őket. Akárcsak Szíriát, amelynek szintén dilemmát okoz a Szaddám elleni büntetés. Fő riválisának a tönkreverése megnyugtathatná, különösen, ha a fegyverarzenáljára mérnének döntő csapást. A példa erejétől viszont tart, hiszen ha az Egyesült Államok ma - az új világrend szellemétől késztetve - megregulázhatja Irak diktátorát, bármikor rászánhatja magát másutt is a rendteremtésre. A Szaddámmal szembeni föllépés így egyszerre túl sok és roppant kevés, s a diktátor rendszerének az ellenzői Irakon belül és kívül egyaránt jogosan vethetik Bush szemére, hogy két éve túl óvatos, most viszont esetleg nagyon is elhamarkodott volt. Zsigovits Edit