Magyar Nemzet, 1993. február (56. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-01 / 26. szám

HÉTFŐ, 1993. február 1. Nemzetközi élet Genfben kudarcot vallott a békéltetés A közvetítők a Biztonsági Tanácsra bízzák a balkáni konfliktust '' (Folytatás az 1. oldalról) A minapi nyilatkozatok szerint a boszniai szerb küldöttség a BT-ben azzal a javaslattal áll majd elő, hogy kössenek tűzszünetet, fagyasszák be a jelenlegi helyzetet a frontvonala­kon, küldjenek a helyszínre megfi­gyelőket, akik a nehézfegyvereket is ellenőriznék. Ismertetik továbbá a három etnikum közötti területi fel­osztási tervet, s szorgalmazzák, hogy a vitás területeken a nép referendu­mon döntsön, melyik kantonban akar élni. Mindez azonban már ismert, a békéltetők néhányszor már végigjár­ták. Karadzsics boszniai vezető, aki a genfi kudarcot „bizonyos előrehala­dásnak” nevezte, kijelentette, hogy kész Szarajevót átadni az ENSZ ellenőrzése alá, s ennek részleteiről szólni fog a BT ülésén is. S míg a boszniai szerb vezető igyekszik en­gedékenységét bizonyítani, a szerb tüzérség - ezt jelentette a szarajevói rádió - ismét lőtte a várost. A horvát rádió is Szarajevó ágyúzásáról adott hírt. Mindkét hírforrás szerint több polgár életét vesztette. A szerb hír­­ügynökségek szerint a muzulmánok kezdeményezik a harcot. Vasárnap a többi boszniai fronton is folytatód­tak a harcok. A boszniai szerb erők parancsnoksága élesen cáfolta, hogy vegyi fegyvereket vetett volna be. Azokat az állításokat is elutasította, hogy a jugoszláv hadsereg egységei is részt vesznek a Drina menti had­műveletekben, amiről egyébként független források is jelentettek. A tűzszüneti megállapodás ellenére sem szűntek meg a muzulmán-hor­­vát összetűzések Közép-Boszniában. Tudjman horvát elnök Sibenik­­ben azt közölte, Zágráb csak abban az esetben fogadja el a kéksisakosok mandátumának meghosszabbítását, ha szilárd szavatosságot kap arra, hogy a horvátországi kérdésre vonat­kozó Vance-tervet meg is valósítsák. Ez a szavatosság elsősorban a szerb milíciák lefegyverzésére, a menekül­tek hazatérésére és a közlekedés helyreállítására vonatkozna. Spliti beszédében azt hangoztat­ta: ha az ENSZ -erők nem teszik le­hetővé a teljes szuverenitást, akkor hozzáfognak Dunis, Benkovac, Obo­­rovac és Knin felszabadításához is. A békés megoldás mellett voltunk, mondta, de miután a genfi értekezlet kudarccal végződött, s csak a horvá­­tok fogadták el a felkínált megoldást, a kérdés átkerül az ENSZ hatásköré­be, ott pedig - mint mondta - meg kell fékezni a szerb agresszort, de rákényszeríteni a muzulmánokat is, hogy fogadják el a megoldást, amely mindhárom népnek egyenrangúságot szavatol. Hozzátette, hogy a boszniai horvátok számíthatnak a horvát ál­lam támogatására. Egyértelmű az üzenet a krajinai szerbeknek is: ha Horvátországban akarnak maradni, akkor legyenek lojális polgárok. Mint fogalmazott, a horvát nép kész elfelejteni a sebeket, kész békében gyógyítani azokat, de ha újabb áldo­zatokra kényszerítik, akkor nem ma­rad el a büntetés. A horvát államfő egyébként, mint a zágrábi rádió jelen­tette, letette az újjáépítendő masleni­­cai híd alapkövetét. A hidat tavaly­előtt novemberben rombolták le, s ez­zel megszakadt a szárazföldi kapcso­lat Horvátország déli és északi része között. Miközben folytatódnak a had­műveletek, Cedric Thornberry, az Unprofor polgári részlegének igazga­tója Kninbe utazott, hogy tárgyaljon az ellenségeskedés beszüntetéséről. Thornberry arra a kérdésre, hogy most Horvátországban van-e vagy a Krajinai Szerb Köztársaságban, csak annyit mondott: Kninben. Sebestyén Imre Clinton kényes kényszerhelyzetei Washington vonakodva támogatja a Vance-tervet (Folytatás az 1. oldalról) Kivált hogy közben a nyugati hatal­mak saját egyeztetésein olyan elkép­zelések kerültek szóba, mint a bos­­nyák főváros „felszabadítása” NA­­TO-egységek, közte akár amerikai szárazföldi­ hadosztály,­­bevetésével. A The New York Tunes európai kör­úton járt szemleírója ugyanis azt hallotta Párizsban, hogy a franciák ragaszkodnának a Szarajevót védel­mező katonai gyűrűben az amerikai részvételhez. S a lap azt is tudni véli, hogy az amerikaiak genfi ENSZ- képviselete már Vance-ék értésére is adta a különböző kifogásokat. A ke­ményebb amerikai fellépést sürgető kongresszusi körökben még gorom­bábban fogalmaznak: egy indianai demokrata képviselő úgy vélte, Vance valójában a maga-Chamber­lain óta pejoratív értelmű - „megbé­­kítési stratégiájához” akarná megsze­rezni a Clinton-kormány áldását, s ráadásul „megelőzné” az új elnök erélyesebb szerbellenes akcióját. Christophernek tehát minden diplo­máciai művészetére szüksége lesz, ha valóban ki akar térni a tőle ké­rendő politikai támogatás elől. Az a Times-közíró különben úgy látja, az európaiak mindenképpen Clintonnak „dobták a labdát”,, akár cinikusan, akár realisztikusan tekintve a dél­szláv válságra, s ekként vagy az új el­nöknek kell belevágnia katonailag, avagy neki kellene -e meghátrálnia. Márpedig Clintonnak amúgy is kijut a kényes belpolitikai kényszer­­helyzetekből. Miközben az elnök a hét végén Camp Davidbe vitte kor­mányát, a gazdasági programterv kidolgozására, a hírközlést (e terv egyes lakosságcsoportokat sújtó részleteinek kiszivárogtatásán túlme­nően) elárasztják az elemzések a pénteki kompromisszumról, amelyre az új elnököt a törvényhozási realitá­sok kényszerítették. Mivel a republi­kánusok azzal fenyegetőztek, hogy törvénybe is rögzítenék a homosze­xuálisok kitiltását a hadseregből, s mert az elnök saját demokrata pártjá­nak hangadó szenátora, Sam Nunn makacsul szembeszegül Clinton vá­lasztási ígéretének megtartásával (és mögötte felsorakoztak a vezérkari főnökök is), muszáj volt alkut kötni, a döntést, halogatni, de, akként a poli­tikai gyengeség jelét is elárulni. A Clinton által bejelentett félmegoldás ugyan megóvta az új elnököt egy még kínosabb kongresszusi vereség­től, ám ez a liberális-konzervatív összecsapás a kormányváltás utáni napokban egykönnyen kihatna a vi­lágpolitikai lépéseire is, hiszen Po­well vezérkari főnök a boszniai be­avatkozást is ellenzi. Csak gyógyír az új elnöknek, hogy elődje most még nagyobb bajban lenne: a friss Time Magazin részleteket közöl Schultz volt külügyminiszter hamarosan megjele­nő (és a választások miatt halogatón) emlékirataiból, amelyek rácáfolnak Bush szavára az Irán-kontra botrány­ban játszón szerepéről. Avar János Botrány a szerb parlament alakuló ülésén ÚJVIDÉK - Szinte hajnalig tartó vita után a várható epilógussal zárult a múlt héten a szerb parlament alakuló ülése: az ellenzék látványosan kivo­nult a teremből. A botrányokhoz már hozzászokott az a néhány millió tévé­néző, akiknek rendszeresen egyenes­ben közvetítik az időnként tragikus, de többször komikus parlamenti jelenete­ket. Ez, ami most történt, mégis pél­dátlan. Váratlanul ugyanis napirendre került egy olyan téma, amely igencsak felajzotta­ a kedélyeket. A szocialista­radikális hallgatólagos koalíció igye­kezett elfogadtatni egy olyan törvényt, amellyel az ellenzéket teljesen kire­kesztik a szövetségi parlamentből. Si­került is megszavazniuk, de­­ az ellen­zék nélkül. Ennek értelmében Szerbiát a Köz­társaságok Tanácsában tizenkét szo­cialista és nyolc radikális képviseli. Mire és kinek jó ez? Talán Dobrica Csoszics államelnök megbuktatása a cél? Seselj radikálisai ugyanis követe­lik lemondását, sőt leváltását, sokak szerint Csoszicsra az a sors vár, mint Milan Panics megbuktatott kormány­főre (akit mellesleg péntek este öt órán át feltartóztattak a határon, hogy szinte előbb ért Amerikából Horgosra, mint Horgosról Belgrádba). Annyi biztos, hogy ezzel a módszerrel a szocialisták biztosították abszolút befolyásukat a szövetségi parlamentben. (gyarmati) Románia aggódik a szomszédai miatt Bukarest nem engedett át egy olajszállítót BUKAREST­­ A romániai fi­gyelem az elmúlt kedd óta a Dunára szegeződik, s nem kis aggodalmat okoz a jugoszláviai hajók engedetlen­sége szerte az országban. Vasárnap egyébként a vaskapunál feltartóztatták a Bihac tolóhajó vontatta jugoszláv konvojt. Hajnaltól folyt az alkudozás, amíg a helyszínre nem érkezett a román határőrség parancsnoka és a csendőrség parancsnokhelyettese. Az olajszállító végül, anélkül, hogy a Dunában kárt tett volna, elhagyta a zsilip térségét. A dunai események mellett aggodalmat kelt a keleti szomszéd­nál, Chisinauban bekövetkezett „po­litikai földrengés” is. A moldovai parlament vezetőségének lemondá­sát szenvedélyes hangú cikkekben kommentálják, főként a román ellen­zéki lapok, míg a hivatalos nyilatko­zatok meglehetősen tartózkodóak. Traian Chebeleu elnöki szóvivő sze­rint a Cotroceni-palotában még nem ismerik a lemondás okait, ám remé­lik, hogy ez nem befolyásolja a két ország kapcsolatát. Nyilatkozata szerint Ion Iliescu és Mircea Snegur elnök között gyakori a telefonpárbe­széd, s közelebbről abban egyeztek meg, hogy Iliescu franciaországi lá­togatása után találkozót szerveznek. A román külügyminiszter, Teodor Melescanu még óvatosabban fogal­mazott: nincsenek részletes informá­ciói a négy parlamenti vezető le­mondásának indítékairól, s bár a Pruton túli hírek nem hagyják kö­zömbösen, Románia nem kíván bea­vatkozni mások belügyeibe. „A két független román állam létének reali­tásából kiindulva, a román kormány a továbbiakban is a két ország gaz­dasági integrációja és a közös kultu­rális és szellemi térség megszilárdí­tásáért munkálkodik, ezek révén az elsődleges célkitűzések mind Chisi­nauban, mind Bukarestben” - zárja nyilatkozatát a román diplomácia vezetője. A román lapok egyébként az unionista erők vereségének könyve­lik el Mosanu házelnök és társainak lemondását, Mircea Snegurt kiáltva ki győztesnek, aki konokul kitart Moldova független státusa mellett. Az Evenimentul Zilei főszerkesztői vezércikke pedig arra is magyaráza­tot tud adni, hogy a nyugati hatalmak - köztük az Egyesült Államok, amely az elsők között ismerte el Moldova függetlenségét - miért tá­mogatják oly messzemenően Snegur álláspontját: egy esetleges Nagy-Ro­­mánia ugyanis keresztülhúzhatja a Nyugat balkáni politikáját. Kiss Zsuzsa Izraelben Amerikából pénzelt Hammasz-vezetőket vettek őrizetbe JERUZSÁLEM­­ Izraelben va­sárnap már reggel kilenckor együtt ül­tek a miniszterek, hogy a négyszáz ki­toloncolt Hammasz-tag ügyében tár­gyaljanak, miután nem adtak be fel­lebbezést, mert együttesen akarnak visszakerülni Izraelbe, ahogyan kito­loncolták őket. Izrael a Biztonsági Ta­nács ülésének előestéjén megfeszített diplomáciai tevékenységet folytatott, hogy a száműzetést olyan eszközként fogadják el, amely küzdelem a szélső­séges terrorizmus és a békefolyamatot veszélyeztető fundamentalizmus el­len. Eközben a Hammasz még sza­badlábon levő tagjai újabb két izraeli katonát gyilkoltak meg a gázai övezet közelében. Mint az izraeli járőregysé­gek parancsnoka megjegyezte, szabá­lyos gerillaháború folyik a hadsereg és a Hammasz fegyveresei között. A vasárnapi kormányülés azt vitatta meg,­­ho­gy a négyszáz kiuta­sított palesztin közül hánynak lehet csökkenteni a büntetését, amely ere­­detileg két év. Ám nem változtat­nának a kiutasítás tényén. A kor­mányülést a déli órákban a katonai szóvivő azon bejelentésével szakítot­ták félbe, amely új megvilágításba helyezheti a kitoloncoltak ügyét is. Az izraeli biztonsági szolgálat embe­rei e szerint az elmúlt hét végén őrizet­be vettek két amerikai állampolgársá­gú palesztint, akik Chicagóból érkez­tek igen sok pénzzel, hogy újjászer­vezzék a Hammasz vezérkarát. Ennek érdekében megfordultak a gázai öve­zetben, Judea néhány nagy városában és Szammariában. Megfigyelésük eredményeként sikerült letartóztatni a szélsőséges terrorszervezet további negyven vezetőjét A letartóztatottak egyikénél lefoglaltak százezer dollárt, és ezzel úgy tűnik, Izrael ismét lefejez­te a terrorszervezetet. A szóvivő jelentéséből és az ezt követő szakértői magyarázatokból egyértelműen kitűnt, hogy­ a szálak az Egyesült Államokba és Angliába vezetnek, mert mint elmondották, a Hammasznak az évekkel ezelőtt kül­földre menekült vezetői pontosan tudták, hogy onnan sokkal jobban tudják tartani a kapcsolatokat az Iz­rael területén működő szervezettel, mint mondjuk Iránból, ahonnan nincs közvetlen telefon- és fax­összeköttetés. A két amerikai állam­polgárságú palesztint az izraeli ható­ságok átadták az amerikai nagykö­vetnek, vizsgálatuk tehát a követsé­gen folytatódik, miközben az ame­rikai nagykövet váratlanul megjelent a kormányülésen, amelyet ennek megfelelően félbeszakítottak, és a miniszterelnök, Jichak Rabin, vala­mint az izraeli biztonsági szolgálat vezetői a miniszterelnök hivatalába vonultak, szigorúan bizalmas tárgya­lásokra. Azt követően a nagy vihart kavaró ügyről újabb részletek nem szivárog­tak ki, de mint egy izraeli arab szakértő elmondta, pontos névsoruk van­ az Egyesült Államokban működő palesz­tin terrorszervezetek vezetőiről Berk Anna Izraeli katona letartóztatott palesztinokkal A nyugtalan Zairéből menekítik a külföldieket HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Franciaország után Belgium is közölte, katonákat küldött Zairéba, hogy a polgárháborús állapothoz hasonló káoszból kimenekítsék az állampolgáraikat. Az összetűzések, amelyek még a múlt csütörtökön kezdődtek a hadsereg néhány egysé­génél, azóta sem csendesülnek, s mind több halálos áldozatot követel­nek. Az elhunytak számát már százra becsülik. Életét vesztette Francia­­ország nagykövete, Philippe Bernard is, akit a párizsi külügyminisztérium közlése szerint a lakása ablakánál egy eltévedt golyó sebesített halálra. Egy másik francia állampolgáron kí­vül meghalt egy olasz is, a legtöbb áldozat azonban azok sorából került ki, akik a kormány által hirtelen be­vezetett új pénz miatti veszteségeiket sérelmezték. A zairei vezetés a hiperinflációt akarta megfékezni a valutacseré­vel, a pénz értéke egy év alatt a har­madára zsugorodott. A katonák azonban kevésnek tartották a zsold­­jukat, ezért lázadás tört ki a körük­ben. A megfékezésükre vezényelt csapatokkal tűzpárbajt kezdtek, s az rövidesen átterjedt az utcára is. Mobutu elnök a Reuternak egy hónappal ezelőtt már úgy nyilat­kozott, hogy a belga kormány a zai­rei ellenzékkel összefogva huszon­nyolc éves uralmának a megdönté­sére tör. Vagyis annak a nyugati tö­rekvésnek a jeleit látta előre, amely demokratizálni akar egyes afrikai országokat is. Ennek értelmében „barátságtalan lépésnek” minősí­tette a belga egységek elindítását, jóllehet azt engedélyezte, hogy a francia deszantosok a külföldieket Kinshasából Brazzaville-be vagy hazaszállítsák. Miközben megér­keztek a francia alakulatok, hogy az ezertagú kolóniát biztosítok, négyszáz belga már Brüsszelben landolt. (zs.e.) Magar Nemzet 3 Pszichológiai vizsgálatnak vetik alá a Jelcin elleni merénylet kitervelőjét (Tudósítónktól) MOSZKVA - Merényletre ké­szült az orosz elnök ellen az a férfi, akit még szerdán vettek őrizetbe a kormányőrség emberei - jelentette a hét végén az ITAR-TASZSZ hírügy­nökség. Mint az Interfax megtudta, egy bizonyos Ivan Kiszlov őrnagyról van szó, aki december 26-án önké­nyesen távozott habarovszki alakula­tától, a fővárosba utazott, ahol csavar­gásért, illetve egy, a Kremlhez közeli kormányépületbe való jogtalan beka­ Az orosz parlament egyhangú­lag úgy döntött, hogy december 1- jétől visszamenőleg 72 ezer rubel­re, kb. 130 dollárra emeli Jelcin elnök fizetését Az AFP értesülése szerint Jelcin eddig havi 52 500 ru­belt kapott Az elnökével azonos fi­zetést kap Ruszlan Haszbulatov, a parlament elnöke és Valerij Zor­kin, az alkotmánybíróság elnöke. Alekszandr Ruckoj alelnök ezentúl 65 ezer rubelt kap majd. Borisz Jelcin most megemelt, évi mintegy 1560 dolláros elnöki fizetése eltörpül amellett, amit az Egyesült Államok első embere kéz­hez kap. George Bush volt elnök tavaly 200 ezer dolláros állami fize­tésben részesült tolásért tartóztatták le. Miután kide­rült Kiszlovról, hogy hivatásos kato­na, dezertálással is megvádolták, az ügy azonban hirtelen fordulatot vett, amikor a kihallgatások során Kiszlov váratlanul megváltoztatva addigi val­lomását közölte, hogy azért szökött meg, mert merényletet kívánt végre­hajtani Jelcin ellen. A jelentések sze­rint Kiszlovot néhány napon belül ala­pos orvosi-pszichológiai vizsgálatnak vetik alá. A moszkvai helyőrség kato­nai ügyészsége addig is átadta az ügyet a szövetségi főügyészségnek. A 33 éves Kiszlovot röviddel az­után fogták el, hogy bemászott az SZKP KB egykori hivatali tömbjének egyik felújítás alatt lévő épületébe, amely a volt pártközpont többi létesít­ményéhez hasonlóan ma kormányzati szerveknek ad otthont. Terve az volt, hogy az épület udvarában magát hó­munkásnak álcázva vár­ja meg Jelcin érkezését és kísérli meg leszúrni. Kisz­­lovnál mindössze egy kést találtak. A gyanúsított ugyanakkor beszámolt ar­ról, hogy először két házilag készített robbanószerkezetet akart elhelyezni abban az épületben, amelyről azt felté­telezte, hogy Jelcin ott lakik, de megza­varták, és kénytelen volt elmenekülni. Kiszlov az értesülések szerint po­litikai okokkal magyarázta szándé­kát. Mint mondta, állampolgári köte­lességének érezte, hogy megölje Jel­cint, úgymond hozzájárulva ezzel a szocializmus ügyéhez. Az őrnagy az­zal vádolta az elnököt, hogy népel­lenes politikát folytat és lerombolja a marxista rendszert. Kiszlov állítólag korábban semmivel sem árulta el, hogy ilyesmit forgatna a fejében, fel­jebbvalói felelősségteljes, képzett katonaként minősítették. Az orosz főügyészség képviselő­je vasárnap kijelentette, hogy a nyo­mozás érdekében csak az ITAR­­TASZSZ-on keresztül tesznek közzé további információkat, amennyiben szükségesnek látják. V.L

Next