Magyar Nemzet, 1994. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

Nemzetközi élet 2 Magyar Nemzet HÉTFŐ, 1994. január 3. „A családból születik az emberiség békéje 99 A pápa az új esztendő aggasztó kilátásairól „Fenyegetően baljóslatú horizont nyílik az új esz­tendővel” - állapította meg szombaton II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő idei első „ange­­lus”-át hívők hatalmas tö­mege hallgatta a fel-fel­­erősödő esőben a vatikáni Szent Péter téren - jelen­tette az MTI. „Bár láthatók biztató jelek az enyhülésre és a békére, ennek el­lenére kénytelenek vagyunk elis­merni, hogy a békét továbbra is csillapíthatatlannak tűnő test­vérgyilkos konfliktusok fenyege­tik. Ez a helyzet Észak és Dél igazságtalan megosztottságának fennmaradásából, a legkevésbé védett társadalmi osztályokat sújtó gazdasági válság lidérc­nyomásából és a népeket egy­mással szembefordító, minden korlátot átlépő nacionalizmusból adódik. A béke megőrzése meg­marad napjaink legfontosabb feladatának” - mondta a pápa. II. János Pál, aki lakosztá­lya ablakából szólt a hívőkhöz, beszédében külön hangsúlyoz­ta, hogy a béke megteremtésé­ben különleges szerep jut a csa­ládnak. A családnak kell szem­­beszállnia a nyugalmat felborító külső és belső nehézségekkel, a családban tanulja meg az ember a béke titkát. Aki a családért cselekszik, az a békéért fárad - hangsúlyozta. Visszavonulása előtt a pápa 8 nyelven mondta el újévi jókívánságait. A beszédet hallgató tömegben néhány cso­port jiddis nyelven írt köszöntő táblákat emelt magasba, utalva arra, hogy az év utolsó napjai­ban hivatalos diplomáciai kap­csolat született a Vatikán és Iz­rael között. Az „angelus” előtt I. János Pál ünnepi misét celeb­rált a Szent Péter bazilikában. A misét a 27. békevilághétnek is szentelték, s ennek köszöntése­kor is a család béketeremtő sze­repét helyezte középpontba a pápa. „A családból születik az emberiség családjának békéje” - mondta Π. János Pál. Π. János Pál újévi köszöntőt mond (MTI külföldi képszolgálat(AP) ll|pÉ|f !É A SZÁMADÁSÉ ÉS A JÖVENDÖLÉSÉ voltak 1993 utolsó és az új év első napjai. „Szörnyűséges esztendőre emlékeztet - a Le Monde összeállítása szerint - első látásra 1993. A bűnözés, a kábítószer­fogyasztás, az AIDS mértéke egyre nagyobb lett, új csúcsokat döntött a munkanélküliség, nőtt a nukleá­ris fegyverek elterjedésének veszélye, Oroszor­szágban alakot öltött a fasizmus, s Boszniában, Ka­­rabahban és Afganisztánban még szilveszterkor is dörögtek a fegyverek. Ugyanakkor a dél-afrikai megegyezés, a khmerek megbékélése, Rabin és Arafat kézfogása, illetve a Szentszék és Izrael kap­csolatainak normalizálódása arra emlékeztet, hogy egyetlen antagonizmus sem tart örökké. André Fontaine ismert történész és újságíró tablót fest a Föld főbb körzeteinek fejlődéséről is. Afrikáról szólva azt hja, ha nem lett volna a dél-afrikai ki­egyezés, akkor e kontinens jövője kapcsán az em­ber hajlamos lenne a kétségbeesésre. Amerika is változott, s bár nem fenyeget az elszigetelődés ve­szélye, Clintontól a lakosság a társadalom újraépí­tését várja. A megváltozott helyzetet tükrözi a jugo­szláviai válság ügyében tanúsított washingtoni ma­gatartás is. E probléma megoldása Európára várna, ám - írja a szerző - a jelenlegi állapottól csak egy lépés a téma iránti teljes érdektelenség kialakulása. Európában tavaly, Norvégia és Spanyolország ki­vételével, a „szuverén nép” mindenütt leváltotta a választók elé álló kormányokat. Nyugat-Európában most kétségtelenül Olaszországra irányul a figye­lem, ahol valódi politikai földrengés zajlik. OROSZORSZÁG talán a szokásosnál is bizonyta­lanabb érzésekkel lépett az új esztendőbe. Noha az emberek legalább az ünnep idején nem gondoltak a jövőre, a közvélemény-kutatások szerint a szociális bizonytalanság még a bűnözés tévedésénél is job­ban foglalkoztatja őket, így egyáltalán nem volt vé­letlen Zsirinovszkij választási sikere, aki jelszavai­ban éppen ezekre a félelmekre reagált. Elgondol­kodtató azonban, hogy az Izvesztyija felmérése sze­rint Zsirinovszkij szavazótáborának magvát valójá­ban nem a lecsúszott rétegek, hanem a társadalom zömét jelentő középrétegek alkotják. Egyre inkább, számolni kell tehát a jövőben a szunnyadó orosz na­cionalizmussal is. Növeli a belpolitikai bizonyta­lanságot az ellenzéki többségű parlament is, amely ismét megnehezítheti Jelcin egyeduralkodását ÚJÉVI KÖSZÖNTŐIKBEN számadást készítet­tek az államfők is. Jelcin a társadalmi béke megőr­zését nevezte egyik legfőbb feladatának, s biztosí­totta az ország határain túl élő oroszokat, hogy Moszkva a jövőben is megvédi majd érdekeiket. Ez a mondat mély felháborodást keltett a Baltikumban. Clinton az állampolgárok biztonságának és jólété­nek megteremtését emelte ki. Scalfaro olasz államfő üzenetében az újjászületésbe vetett reményét hang­súlyozta, míg Vranitzky osztrák kancellár szerint az Európa keleti­ és délkeleti részén folytatódó politi­kai válságok láttán nyilvánvaló az, hogy az európai egység terve egyben a béke és a biztonság terve is. Prágában és Pozsonyban a különélés első évét érté­kelték az államfők, míg Walesa azt emelte ki, hogy az óévben lezárult a ΠΙ. Lengyel Köztársaság törté­nelmének első fejezte, amelyet a Szolidaritásból született erők határoztak meg, de keserű vereséget szenvedtek a parlamenti választásokon. (S. G.) Halványuló békeremények Észak-Írországban Bombákkal akar engedményeket kicsikarni az IRA Londonból jelenti az MTI. A brit fennhatóság ellen küzdő észak-írországi katolikus terror­szervezet, az IRA vasárnap köz­leményben jelentette, hogy a szombati belfasti gyújtogatásso­rozat csak a kezdet volt. Tíz bol­tot és áruházat gyújtottak fel, és közölték, hogy még további öt gyújtóbomba vár a távirányítású élesítésre. Londoni politikai kö­rökben úgy becsülik, hogy az IRA a következő időszakban pol­gári áldozatokat nem követelő, de súlyos anyagi károkat okozó akciókkal almita engedmények­re - a terroristák szavajárása sze­rint „felvilágosításokra,, - szorí­tani a brit kormányt a decemberi brit-ír békekezdeményezés nyo­mán. Támadásokat várnak az Észak-Írországban szolgáló brit katonák ellen is. A brit kormány a maga ré­széről alig burkolt fenyegetéssel akarja a békekezdeményezés el­fogadására, és első szinten leg­alábbis tartós fegyverszünetre ösztönözni a terroristákat Az egyik, északír ügyekkel foglal­kozó brit államminiszter, Ro­bert Atkins vasárnap úgy nyilat­kozott, hogy a fegyvereseknek már nincs sok idejük a válasz­adásra. - A felvilágosításkérés csak időpocsékolás - mondta az államminiszter. A brit és az ír kormány korábban példátlan megtorlást ígért, ha a terroristák folytatnák a harcot. Az IRA po­litikai fedőszervezete, az észak­írországi Sinn Fein párt egyik vezetője, Martin McGu­nness egy dublini újságban cikket közölt vasárnap, és abban azt írta, hogy nem lesz béke Észak-Írország­ban, amíg Nagy-Britannia ki nem vonul a tartományból. A Sinn Fein teljes amnesztiát is akar az eddig elítélt terroristák­nak.­­ Ha a brit kormány nem teljesíti követeléseinket, forró évük lesz a briteknek - tette hoz­zá az IRA egy meg nem neve­zett szóvivője, aki a Sunday Express című brit lapnak nyilat­kozott. A brit-ír kezdeményezés meglebbentette az ír sziget egye­sítésének lehetőségét - ez elvleg az IRA stratégiai célja­, de a kö­zös dokumentum szerint Észak­írország státusát csak az ottani többség egyetértésével lehet megváltoztatni, és bármiről is csak fegyvernyugvás közben le­het tárgyalni. A terroristák fordít­va látják: előbb szüntessék meg azt, amit ők folytatódó brit gyar­matosításnak tartanak, és utána lehet szó békéről. A tartomány fogyatkozó protestáns többsége egyelőre ragaszkodik a brit fenn­hatósághoz. Vasárnapi brit lapér­tékelések szerint nincs sok re­mény arra, hogy Nyugat-Európa eldugott polgárháborúja az idén véget érne. Letartóztatták az orosz fasiszták vezetőjét Három hónappal a tragi­kus moszkvai események után - még a múlt év vé­gén - meglehetősen zava­ros körülmények között letartóztatták Alekszandr Barkasovot, az oroszor­szági fasiszták vezetőjét, akinek fegyveres hívei részt vettek a tavaly októ­beri zavargásokban - je­lentette az MTI. Az Orosz Nemzeti Egység nevű, azóta betiltott mozgalom tagjai ott voltak a belügyi egy­ségek által őrzött orosz parla­ment, a polgármesteri hivatal, illetve a tévé október 3-i ostro­mánál, majd a moszkvai „Fe­hér Ház” október 4-i védelmé­ből is kivették részüket. Barka­­sov és az események több más résztvevője azóta szökésben volt. Egyes értesülések szerint a „Fehér Ház” visszafoglalása előtt sikerült kereket oldaniuk az onnan kivezető föld alatti alagutakon. Az orosz fasiszták vezető­jét még a múlt év végén vették őrizetbe az egyik moszkvai kórházban, ahol lőtt sebbel ke­zelték. Kiderült, hogy decem­ber 22-én hajnalban az egyik moszkvai utcán lőttek rá egy Lada Samarából. Barkasovot nem sokkal később egy arra ha­ladó jármű vezetője vette fel és szállította kórházba, ahol két operációt is végrehajtottak raj­ta. A hatóságok tudomást sze­rezve a fasiszta vezér tartózko­dási helyéről, december 30-án letartóztatták, és a belügymi­nisztérium egyik kórházába szállították. A betiltott mozga­lom, amely a jelek szerint ille­gálisan tovább működik, felhí­vást intézett az orosz politikai élet szereplőihez, kérve, hogy „ne hagyják, hogy leszámolja­nak Barkasovval”. Egyben szorgalmazták a pártvezér me­rénylőinek kézrekerítését. Hét halott Zavargások Mexikóban Mexikóvárosból jelenti az MTI­ Indián felkelő csoportok fegyveres támadást intéztek a hét végén több dél-mexikói vá­ros ellen az ország középső vi­dékén. Négyet közülük elfog­laltak, kezükre kerültek a me­xikói fővárostól mintegy 700 kilométerre délkeletre, Chiapas szövetségi államban található San Cristobal de las Casas, Ocosingo, Altamirano és Las Margaritas városok. A magát Zapatista Nemzeti Felszabadító Hadseregnek ne­vező, eddig ismeretlen csoport nyilatkozatot tett közzé, amely­ben hadat üzent a szövetségi kormányzatnak. Az indián pa­rasztokból álló csoport azért fogott fegyvert, hogy elérje egy átmeneti kormány létrejöttét, a politikai rendszer átalakítását, a földreform végrehajtását, il­letve a városi és falusi szegé­nyek problémáinak a megoldá­sát. A szövetségi államban le­zajlott összecsapásokban va­sárnap délelőttig heten vesztet­ték életüket, tizennyolcan pedig megsebesültek. Az áldozatok között három rendőr is van. A térségből korábban már érkez­tek jelentések gerillacsoportok tevékenységéről, de ezeket­ a híreket a mexikói kormány rendre tagadta. Igazgatói titkárságra felveszünk gyakorlott titkárnőt közgazdasági érettségivel. Jelentkezés írásban: HUNGAROTRADE 1149 Budapest, Angol u. 27. Soros György Bosznia és a Nyugat tehetetlensége A VILÁG még ma sem érti, hogy mi zajlik Boszniá­ban. Tudatában van az emberi szenvedésnek, felháborítják a durva kegyetlenségek, meg­alázó számára az ENSZ és az Európai Unió tehetetlensége. De még ma sem fogja fel, hogy mindez következménye a katonai beavatkozás elmu­lasztásának. Ha mindezt ko­rábban megértette volna, a ka­tonai beavatkozás mellett dönt. Mindezt Soros György magyar származású amerikai üzletember fejtette ki a Ma­gyar Nemzet számára az In­terco Press révén eljutatott írásában. Soros György szerint ami ma Boszniában történik, egy­értelműen bizonyítja, hogy a határok erőszakkal megvál­toztathatók, és a világ mind­ezt kész tényként fogadja el. Mindez demonstrálja, hogy nem sikerült megteremteni azt az új világrendet, amely biztosítaná a jog uralmát, ga­rantálná az emberi jogokat, és képes lenne békés eszkö­zökkel megoldani a konflik­tusokat. A boszniai esemé­nyek ismételten bizonyítot­ták, hogy a brutalitásnak nin­csenek korlátai, és a nemzeti célok szolgálatában használ­ható fel. Boszniában a leír­hatatlan brutalitást egy dokt­rína nevében, az etnikai ál­lam doktrínájának nevében követik el. S ebben rejlik a legnagyobb hazugság. Hisz az etnikai állam semmilyen teret nem hagy a különböző etnikai identitással rendelke­ző népek számára, és ha nem fékezik meg, civilizációnk vé­gét jelentheti. Az etnikai identitás esz­méjében ömagában semmi eredendően rossz nincs. Épp ellenkezőleg, az egy nemzet öszszetartásának fontos ele­me lehet. A különböző nem­zetek és nemzetiségek léte biztosítja a civilizáció számá­ra azt a sokféleséget, ami szükséges ahhoz, hogy civili­zációnk valóban életképes és alkotóképes legyen. Ha azon­ban az etnikai identitásból doktrína lesz, az rendkívül ártalmassá válhat. Ha az et­nikai identitást az állampol­gárság feltételeként használ­ják, az sérti az emberi jogo­kat, ha arra használják fel, hogy igazolni próbálják a különböző etnikai csoportok megsemmisítését, az civilizá­ciónkat fenyegeti. Ma pedig ez történik Boszniában. A CIVILIZÁLT VILÁG ennek ellenére meglepetés­szerűen közömbös. A közvé­leményt olykor megrázzák a szörnyű kegyetlenségekről, a polgári lakosság mérhetetlen szenvedéseiről szóló képso­rok, de a kormányok ilyenkor igyekeznek eloszlatni az aggo­dalmakat. És ebben mostanáig sikeresek voltak. A Balkánt mindeddig úgy festették le, hogy ott az etnikai konfliktu­sok szinte járványszerűek. Részt lehet venni a humanitá­rius segélynyújtásban és a konfliktus megoldását célzó erőfeszítésekben, de nem le­het állást foglalni egyik fél mellett sem, mert valamennyi szemben álló fél egyformán vádolható. Most nem egy ha­talom törekszik a világ fölötti uralomra - mint a hitleri Né­metország esetében -, hanem a világot helyi konfliktusok fenyegetik. De ezek hatása épp oly pusztító lehet. A boszniai szerb győzelem ta­nulságait minden bizonnyal kihasználják majd az úgyne­vezett hazafias mozgalmak Oroszországban, nem is be­szélve arról az ösztönzésről, amit a védtelen muzulmánok leírhatatlan szenvedései nyo­mán az iszlám fundamenta­lizmus kaphat. AZ EGÉSZBEN a leg­zavaróbb a szabad világ reagálása. A demokratikus vezetők gyakran kerülik a nehéz döntéseket. Ez történt a második világháború előtt, és ez történik ma is. Ahe­lyett, hogy határozott dönté­seket hoznának, a nyugati országok vezetői a békélte­tést és a humanitárius segít­ségnyújtást részesítik előny­ben. De a humanitárius célok nem mindig valósíthatók meg humanitárius eszközök­kel. Mára egyértelművé vált, hogy a Nyugat nem hajlandó katonailag beavatkozni, mi­közben egyik megaláztatást a másik után szenvedi, az ENSZ tekintélye pedig hely­rehozhatatlan csorbát szen­vedett - fejezi be írását So­ros György. Emlékezés a bécsi döntésre Múltidézés a surányi szlovák találkozón POZSONY - Egyperces néma csenddel adóztak a dél-szlovákiai szlovákok surányi találkozóján az egybegyűltek azoknak, akik a bécsi döntés után a Magyarországhoz csatolt területekre kerültek, s a „rendszer áldozatai let­tek”. A találkozó - amelyen a szlovák kormány és a parla­ment is képviseltette magát - vezérszónoka pedig a Csalló­közi Városok és Falvak Tár­sulásának kezdeményezésére Révkomáromban összehívott tanácskozást a „bécsi döntés szellemidézésének” nevezte, arra figyelmeztetve minden­kit: tanulni kell a történelem­ből, emlékezni mennyi gyöt­relmet idézett elő az 1938-45 közötti időszak. Arra is fel­szólították egyúttal a dél-szlo­vákiai magyarokat, ne vegye­nek részt a január 8-i találko­zón, a szlovák parlamentet és a kormányt pedig arra, akadá­lyozzák meg a Szlovákia terü­leti egységét veszélyeztető kezdeményezéseket, s miha­marabb fogadják el az állam integritását védő törvényt. Az immár hatodik surányi találkozó szervezői eredetileg azért hívták össze a nagygyű­lést - mint azt a szlovák sajtó­ban előzetesen nyilatkozták -, hogy a szlovák-magyar együtt­élés javításának lehetőségeit keressék, párbeszédet kezde­ményezzenek a magyarok kép­viselőivel, és a jövőbe tekintse­nek. Maga a találkozó azonban kissé más irányt vett, s a múlt sérelmeinek felidézésén túl a dél-szlovákiai magyar le­gitim önkormányzati és parla­menti képviselők kezdeménye­zésének megakadályozását szorgalmazta, és elítélését hoz­ta csupán. N. S. Elutazott Kubából Castro unokája Az év utolsó napján el­utazhatott Kubából Alina Sal­­gado Fernandez, Fidel Castro 16 éves leányunokája, követ­ve édesanyját, aki tíz nappal ezelőtt, a belső ellenzék és ku­bai emigrációs szervezetek segítségével az Egyesült Álla­mokba szökött. Míg azonban Castro házasságon kívül szü­letett leánya a hatóságok en­gedélyének hiányában titok­ban távozott a szigetország­ból, az unoka kiutazásával kapcsolatban Castro nem tá­masztott akadályokat. A csa­ládegyesítést Jesse Jackson tiszteletes, amerikai polgárjo­gi vezető kérte a kubai állam- és kormányfőtől karácsonyi havannai látogatása alkalmá­val. Castro válasza az volt, hogy amennyiben a leány Ku­bában maradt apja (a szülők elváltak) és nagyanyja, tehát a politikus egykori élettársa be­leegyezik az utazásba, Alina elmehet. Kiújult az afgán hatalmi harc Hekmatjar és Dosztum támadást indítottak az elnök ellen Több tucat halálos áldo­zata és több száz sebesült­je van Kabulban az afgán elnök és a kormányfő hí­vei között két napja tartó harcoknak, amelyek mö­gött megfigyelők kor­mányellenes puccskísér­letet sejtenek, s amelyek­be a bombázó légierő is beavatkozott — jelentette az MTI. Gulbuddin Hekmatjar mi­niszterelnök csapatait immá­ron támogatják Dosztum tá­bornok afgán-üzbég fegyve­resei is. Két fővárosi kórház tájékoztatása szerint 350-en megsebesültek és nyolcan meghaltak. A halálos áldoza­tok pontos számát azonban nehéz meghatározni, mert Ka­bulban az elmúlt hat hónap legkeményebb harcai­ alatt sem vittek minden súlyos se­besültet kórházba. Kabulban a szembenálló felek rakétákkal és tüzérséggel lőtték egymást. A jelentések szerint a fővárost füst borítja, azt követően hogy több száz rakéta, ágyúlövedék és akna hasított keresztül a légtéren. Az utcákon a kézi­fegyverekből leadott soroza­tok is akadályozzák, hogy a sebesülteket a kórházba vi­gyék. Csupán néhány taxi és páncélozott jármű közlekedik. Az üzletek bezártak, csak a pékségek tartanak nyitva. A fővárosban nincs áramszol­gáltatás. Rabbani elnök szóvivője elmondta: fegyveresei elfog­lalták a főváros repülőterét, amit Dosztum alakulatai el­lenőriztek 1992 óta. Egyelőre nem tisztázott, hogy­­miért szüntette be sugárzását a ka­­buli Radio Afganisztán. A mi­niszterelnök szóvivője szerint ez annak a jele, hogy az elnök elvesztette a rádió felett eddig gyakorolt ellenőrzését. A kor­mányfő szóvivője elmondta: a harcokban a pakisztáni szék­helyű afgán ellenzéki csopor­tok is részt vesznek az elnök és Ahmed Maszud védelmi miniszter erői ellen. Külön fi­gyelmet érdemel, hogy Hek­matjar oldalán szállt harcba korábbi ellenfele, az ország északi tartományait ellenőrző Dosztum tábornok. Az afgán üzbégek vezetője, aki koráb­ban az 1992 áprilisában el­űzött Nadzsibullah elnököt szolgálta, később átállt a Hek­­matjarral versengő Dzsamiat­­i-Iszlami oldalára.

Next