Magyar Nemzet, 1994. november (57. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-01 / 256. szám

Nemzetközi élet KEDD, 1994. november 1.­2 Madar Nemzet A HOSSZÚ KÉSEK ÉJSZAKÁJÁNAK nevez­ték a francia újságok az Európai Unió brüsszeli bi­zottságának tárcáit elosztó hét végi luxemburgi ta­nácskozást. A lapok többsége úgy ítélte meg, hogy a Delors-utód Jacques Santer győztesen került ki,­ noha eredetileg igen nehéznek ítélték meg a 21 fős­re szaporodott bizottság feladatköreinek elosztását. A párizsi üzleti körök lapja, a Les Echos szerint Santer aprólékos taktikai előkészítés nyomán vi­szonylag gyorsan le tudta zárni a vitát, és bizonyí­totta, hogy a megnövekedett létszám ellenére is tud­ja majd kormányozni a testületet. A kelet-európai kapcsolattartás tárcája körül kirobbant és végül a holland Hans van den Broek győzelmét hozó vita kapcsán a Le Figaro úgy vélte, hogy a vesztes a brit Sir Leon Brittan több körülmény egybeesésének esett áldozatul. Egyrészt számos nyugati főváros­ban ő maga is népszerűtlen, másrészt pedig a tagál­lamok így akarták benyújtani a számlát az angolok­nak azért, mert a nyáron Major brit miniszterelnök megvétózta Dehaene belga miniszterelnök bizottsá­gi elnökké választását Miközben a brit sajtó általá­ban a brit tekintélyvesztés jeleként értékelte, hogy Sir Leon Brittan kezéből kivették a felelősséget Ke­­let-Európáért, a Financial Times nem tartotta tragé­diának az újonnan kialakított munkamegosztást. A zűrzavart a tekintélyes brit napilap szerint az okoz­ta, hogy most már több bizottsági tag van, mint fon­tos poszt. Az újság úgy vélte, hogy a brit képviselő­nek nem kell duzzognia, hisz a külkereskedelem to­vábbra is a bizottság tevékenységének egyik leg­fontosabb tárgya lesz. TÖRTÉNELMI TALÁLKOZÓNAK minősítette a német külügyminiszter az Európai Unió valamint a társult hatok külügyminisztereinek első együttes ülését, amelynek legfőbb napirendi témája a de­cemberi esseni csúcson elfogadásra kerülő új kelet­európai stratégia megvitatása volt. Klaus Kinkel ugyanakkor igyekezett lehűteni a túlzott várakozá­sokat, hangsúlyozva, hogy „józan megközelítésre” van szükség. Luxemburgi források szerint a készü­lő határozat egyfajta közös akcióprogram lesz, amely keretet és konkrét teendőket is kínálna az EU-tagok, valamint a társult országok számára az­zal kapcsolatban, hogy mely területeken mit tehet­nek egyénileg és közösen a későbbi taggá válás elő­készítésére. A német diplomácia vezetője az egyön­tetűen támogatott elképzelések sorában említette azt a szándékot, hogy egy kelet-európai tagfelvételt célzó munkacsoportot állítsanak fel. A VARSÓI SZERZŐDÉS FELSZÁMOLÁSÁ­VAL párhuzamosan a NATO-t is fel kellett volna számolni — ez a véleménye Jan Luptáknak, a Mun­kásszövetség elnökének, aki az egy hónapja lezajlott szlovákiai választások után 13 mandátummal beju­tott a parlamentbe, ám semmilyen kormányban nem kíván részt venni. Minek szüntettük meg a Varsói Szerződést, ha most valami másra akarunk átállni, mondta a Sme című lapnak Jan Lupták, aki helytele­nítette, hogy országa „a Nyugatnál koldul”, és azt sürgette, hogy Szlovákia Oroszországgal és Bulgári­ával „cserekereskedjen”, de nem dollárért, mert az a partnereknek sincs. A szlovák munkásvezető úgy vé­lekedett, hogy a belépés kérdéséről népszavazással kell majd dönteni. Eközben az orosz rádió azt han­goztatta: az atlanti katonai tömb keleti irányba való kibővülése eléggé kockázatos és kevéssé igazolt lé­pés, amely súlyosan veszélyezteti Európa egységé­nek védelmét. A rádió szerint súlyos politikai hiba lenne, ha a NATO-t az európai stabilitás egyedüli ga­rantálójának tekintenék, és figyelmen kívül hagynák az összeurópai értekezletet (P. L.) Német reagálás Kovács bejelentésére Bonn felkérésre vár Németország fontosnak tartja, hogy Európa minden tér­ségében rendezett, jószomszédi viszony alakuljon ki az államok között és ha az érintettek részé­ről igény mutatkozik kész köz­vetíteni, segíteni—közölték hét­főn a bonni külügyminisztéri­umban az MTI tudósítójának érdeklődésére. Kovács László külügymi­niszternek azzal a hét végi beje­lentésével kapcsolatban, hogy az Európai Stabilitási Egyez­mény bécsi tárgyalásain szerdán Németország várhatóan közve­títő szerepet vállal a magyar-ro­mán alapszerződés kidolgozása ügyében, a bonni külügyminisz­tériumban emlékeztettek rá: a stabilitási egyezménnyel kap­csolatos tárgyalások az Európai Unió kezdeményezésére indul­tak és Németország, mint az EU soros elnöke irányítja ezeket a megbeszéléseket. Ezek kereté­ben két- és háromoldalú egyez­tetésekre is sor kerülhet, és ha az érintettek kívánják, Németor­szág kész segíteni, közvetíteni. A német külügyminisztéri­umban egyúttal emlékeztettek Klaus Kinkel külügyminiszter­nek a regionális tárgyalások első fordulója alkalmából szeptem­ber 21 -én kiadott nyilatkozatára, amelyben rámutatott, hogy a megbeszéléseken politikai meg­erősítésre számíthatnak azok a kétoldalú egyezmények, ame­lyek rögzítik a határokat és sza­bályozzák a nemzeti kisebbsé­gek helyzetét. Az Európai Stabi­litási Egyezményt előkészítő bé­csi regionális konferencián Ausztria, Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna és Svájc képviselői vesznek részt. A balti térség or­szágai ezzel egyidejűleg Kop­penhágában tanácskoznak. Meglepődött a bukaresti diplomácia (Folytatás az 1. oldalról) Lapvélemények szerint Ko­vács László jelentése meglepte a román diplomáciát, hiszen a szeptember 5-i magyar-román budapesti külügyminiszteri talál­kozón nem esett szó közvetítő bevonásáról az alapszerződés ki­munkálásába. Különben is a ro­mán fél még a múlt hét elején ja­vaslatot juttatott el Budapestre, hogy az alapszerződéssel kap­csolatos szakértői tárgyalások fonalát mielőbb, november 1. és 10. között felvegyék. A magyar külügyminisztérium a román kezdeményezésre mindmáig nem adott semr igenlő, sem nem­leges választ. Végül a lap hír­­­­szerkesztője felteszi a kérdést: akkor, amikor Magyarország Csehországgal is tárgyalásokat folytat az alapszerződés megkö­tése ügyében, miért nem kér fel egy harmadik felet közvetíteni? (gyarmatit) Nyilatkozat a Le Figarónak Olechowski visszavonta lemondását (Párizsi tudósítónktól) „Teljes mértékben figye­lembe veszem döntésem esetle­ges következményeit” - mondta a Le Figarónak adott nyilatko­zatában Olechowski lengyel kül­ügyminiszter, aki közölte, mi­közben Pawlak kormányfő köz­benjárására a lengyel alkot­mánybíróság vizsgálja a szemé­lyét érintő korrupciós vádat, „ar­ra a pontra érkezett, hogy visszavonja lemondását”. A kül­ügyminiszter teljesen ártatlan­nak mondja magát és hangsú­lyozza, hogy egyedül kénytelen védekezni a korrupciós vád el­len, mert mögötte semmilyen párt nem áll. A külügyminiszter esetleges távozása a Le Figaro szerint a varsói kormánykoalí­ció tevékenységét mutatja. A rö­vid interjúban Olechowski kitér az elől a kérdés­ elől, hogy mennyire aggasztja a reformok egy helyben ropogása vagy a „kommunista elit” visszatérése, még ha a megvalósítás módjáról igen heves viták folynak is, a há­rom fő célban, a piacgazdaság és a demokrácia megteremtésében, valamint a nyugati nyitásban mindenki egyetért. Olechowski nem találja olyan drámainak a helyzetet, amilyennek Walesa elnök lefestette a kabinet „tehe­tetlenségét”; a totalitariánus év­tizedek után veszélyesnek tarta­na egy „kvázi-diktatórikus” vagy „tekintélyuralmi rezsi­met”; a három—a törvényhozói, végrehajtói és bírói - hatalmi ág kiegyensúlyozásának a híve, és saját elnökjelölését kizárja, amíg Walesa fenntartja a magá­ét: „Lojálisnak kell lennem az elnök iránt”. Csütörtök esti, utóbb visszavont lemondását itt többen úgy értékelték, Ole­chowski esetleges kiválása a „régi kommunisták” által uralt kormányból ártana Varsó nem­zetközi tekintélyének. (m. j.) Izraeli kivonulás a Dél-Libanonból Felújítják a tárgyalásokat? Jichak Rabin izraeli miniszter­­elnök hétfőn „érdekesnek” nevez­te a libanoni elnök kezdeményezé­sét a két ország közötti tárgyalások felújítására - adta hírül az MTI. Eliasz al-Hravi a hét végén hazája érdekeltségét fejezte ki egy kato­nai és politikai bizottság felállítá­sában, amely megtárgyalná az iz­raeli kivonulást Dél-Libanonból. Rabin az izraeli hadsereg rá­diójának nyilatkozva reményét fejezte ki, hogy a libanoniak nem követelnek előre izraeli kötele­zettségvállalást hat hónapon be­lüli kivonulásra. Az Izrael és a Libanon közötti tárgyalások több hónappal ezelőtt megszakadtak. A libanoni válasz néhány nappal azután érkezett, hogy Bill Clinton amerikai elnök Damasz­­kuszban a szíriai elnökkel tár­gyalt. Hafez Asszad később tájé­koztatást adott libanoni kollegá­jának e megbeszélésekről. Az iz­raeli kormányfő augusztus végén kilenc hónap alatt történő teljes kivonulást ajánlott Dél-Libanon­ból, de ennek fejében az Irán-ba­­rát Hezbollah előzetes lefegyver­zését követelte. Mindent elkövetnek a Clinton-útért Washingtonnak fontos az EBEÉ-tanácskozás (Munkatársunktól) Alaptalan az a hír, hogy Washington elégedetlen lenne a budapesti EBEÉ Felülvizs­gálati Konferenciával, annak eddigi munkájával. Ezt hang­súlyozta Sam Wise, az ameri­kai EBEÉ-delegáció tanács­adója a Gyarmati István kül­ügyi főosztályvezetővel, a magyar­­küldöttség vezetőjé­vel, illetve Olof Skooggal, a svéd delegáció összekötőjével közösen tartott hétfői tájékoz­tatón. Következésképpen egyelőre szó sincs arról, hogy már eldöntötték volna, Clin­ton elnök nem jön az Európai Biztonsági és Együttműködé­si Értekezlet decemberi csúcs­­találkozójára. Az amerikai küldöttség nagyon fontosnak tartja a most zajló konferenci­át és a közeljövő csúcsot, így mindent megtesz annak érde­kében, hogy az Egyesült Álla­mok első számú vezetője ellá­togasson Budapestre - han­goztatta Sam Wise. A kérdés­ről Gyarmati István úgy nyi­latkozott, a csúcstalálkozó igazi értékét nem a résztvevők listája, hanem az azon aláírt dokumentumok jelentősége adja meg, amelyeknek viszont méltóknak kell lenniük a fo­kozott érdeklődésre. Az EBEÉ-ről szólva Gyar­mati István a szervezet legfőbb szerepét a válságok megelőzé­sében, kezelésében, illetve az azokat követő rehabilitációban látja. Ám igen fontos a össze­kapcsolódó intézmények most előtérbe elképzelése, amely azt jelenti, hogy a nemzetközi szervezeteknek, így az EBEÉ- nek, a NATO-nak, vagy az ENSZ-nek nem kioltaniuk, el­lenkezőleg, erősíteniük kell egymást. Másfelől a NATO bővítése elképzelhetetlen az EBEÉ erősítése nélkül, annál is inkább, mert így lehet csilla­pítani az esetleg a NATO-n kí­vül maradók aggodalmait. A magyar és az amerikai diplo­mata véleménye ugyanakkor némi­leg eltér a szervezet mű­ködéséről: míg Gyarmati Ist­ván a konszenzus feltétlen szükségességét hangsúlyozta, Sam Wise arról beszélt, hogy esetenként az csak nehezítheti, vagy akár lehetetlenné is tehe­ti a munkát. Macedónia EBEÉ-tagságát például keve­sebb, mint öt - ellenérdekelt - tagállam akadályozza meg.­ ­ (simon) A nincstelenség felőrli az ukrán hadsereget Hol vannak a katonák ? UNGVÁR - Ukrajna te­rületi egységének és politikai függetlenségének megvédé­séhez korszerű, harcképes hadseregre van szükség, je­lentette ki parlamenti meg­hallgatása során Valerij Sma­­rov védelmi miniszter. Mind­ez azonban ma inkább csak óhaj Kijevben, hiszen az or­szág gazdasági helyzete egyelőre csupán a legszüksé­gesebb igények finanszírozá­sát teszi lehetővé. Az idén például mindössze az egyne­gyedét kapták meg annak a pénznek, amire valójában szüségük lenne, így nincs ki­zárva, hogy a hadsereg jelen­legi 525 ezres állományát is a jövő esztendő végéig megsza­bott határidőnél hamarabb csökkentik a parlament által meghatározott 450 ezer, vagy még annál is kevesebb főre. A helyzet értékelői sze­rint alighanem egy kötéltán­cosnak is dicsőségére váló akrobatikus mutatványokra lesz szüksége az 54 éves, első civil védelmi miniszternek ahhoz, hogy a kívánalmak és a lehetőségek, a súlyos és a még súlyosabb problémák között egyensúlyozva próbál­ja meg szinten tartani a had­sereg harckészültségét. A gazdasági válság ugyanis az egykor igazán kiváltságos helyzetet élvező haderőt sem kímélte meg. Nincs pénz gyakran még a havi járandó­ságok kifizetésére sem. Mind több a csalódott, hivatását feladó tiszt. Tavalyelőtt csak az odesszai katonai körzetben két és félezren kérték leszere­lésüket, míg tavaly az önként távozni akarók száma ugyan­ott már a háromezret is meg­haladta. Különösen nagy a ki­ábrándultság a fiatal tisztek körében, akiknek közel 60 százaléka szeretne egyenru­hájától mielőbb megválni. A hadsereg presztízsvesztésére utal az a tény is, hogy a ko­rábbi esztendőkhöz viszo­­nyítva háromszor kevesebben tanulnak a tisztképző főisko­lákon, sőt a tanintézetek nö­vendékei közül is mind töb­ben fordítanak hátat a hivatá­suknak. Igaz, az utóbbi két év során majd 20 ezren tértek haza Ukrajnába a FÁK tagál­lamaiból, de meglévő káder­problémákon ők is vajmi ke­veset enyhítettek, mivel eleve közel 150 ezer visszatérőre számítottak. Csakhogy az alacsony fizetések, a rendkí­vüli méreteket öltő lakásín­ség­­ több, mint 70 ezren át­meneti szállásokon, barak­kokban, kaszárnyákban be­zsúfolva várnak évek óta la­kásgondjaik megoldására­­, s nem utolsósorban az új had­sereg építésével együtt járó bizonytalanság azonban mind kevesebbek számára jelent vonzerőt. Riasztólag hat a tiszti állományra a fölösle­gesség érzése, szakmai ké­pességük semmibe vétele, a jövőt illető teljes kilátástalan­­ság, a meglehetősen önké­nyesen gyakorolt káderpoliti­ka. Mind nagyobb méreteket k­ ölt a hadseregben a bűnözés is. Az elkövetők között pedig egyaránt előfordulnak kiska­­tonák és tábornokok. Minden baj, negatív jelen-'­ség oka a nincstelenség, szö-­ gezte le Anatolij Lopata, a vé­delmi minisztérium törzskará-­á­nak főnöke a Vszeukrainszkije Vedomosztyi című lapnak a közelmúltban adott interjújá­­ban. A vezérezredes szerint erős és fejlett gazdasági háttér nélkül pedig képtelen erőfe­szítés korszerű hadsereget építeni. Ha viszont ma nem rakják le a kellő alapokat a jö­vő hadserege számára, akkor 10-15 év múlva már legfel­jebb a meglévő fegyverek és műszaki berendezések javítá­sával foglalkoznak majd. Te­hát elkerülhetetlen a ma még ütőképes és korszerű hadse­reg lassú és biztos halála. Ezt elkerülendő, konkrét fejlesz­tési programokra van szük­ség. És pénzre. Ma ugyanis, fogalmaz Lopata, a szó valódi és átvitt értelmében a hadse­reg egyszerűen megeszi azt a pénzt, ami a fegyverek eladá­sából befolyik, mivel azt fej­lesztés helyett kolbászra és ruhára költik. Székely Gergely Köztük az utód? Új bíborosok A La Repubblica című ró­mai baloldali liberális lap hét­főn úgy kommentálta II. Já­nos Pál pápának az új bíboro­sok kinevezéséről hozott dön­tését, mint előzetes határoza­tot a következő pápa számára. Az MTI az alábbi részeket idézte a lap írásából: „A püs­pöki szinódus múlt héten vé­get ért tanácskozásán két le­hetséges pápautódot válasz­tottak be a titkárságba: God­­fried Danneels bíborost, brüsszeli érseket és Carlo Ma­ria Martini bíborost, milánói érseket.” „Danneels igazi wojtyliánus egyházi méltó­ság, modern és rugalmas, jól ismeri a kúriát, és tapasztala­tait egy a protestáns világ ha­tárán fekvő egyházmegyében szerezte. ... Martini bibliaku­tatóként és Európa legna­gyobb egyházmegyéjének püspökeként ismert.... A töb­bi keresztény vallással való párbeszéd híve.” * Michal Kovác ismét hiába várt Meciarékra Két frakciója lesz a magyar koalíciónak? POZSONY­­ Csütörtökön arra kérte Vladimír Meciar, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke Michal Ko­vác köztársasági elnököt, vár­jon hivatalos kormányfői meg­bízásával, mivel mozgalma or­szágos tanácsa csak szombaton értékeli a választások eredmé­nyét és az elmúlt három hét koalíciós tárgyalásainak ered­ményét. A köztársasági elnök eleget tett a kérésnek, s abban egyezett meg a győztesek elnö­kével, hogy hétfőn találkoznak újra, s Meciarék beszámolnak a köztársasági elnöknek elképze­léseikről. Tegnap aztán ismét hiába várta Michal Kovác a győztes mozgalom vezetőit. A küldött­ség és a beszámoló helyett An­na Nagyova, Meciar titkárság­­vezetője érkezett csupán az el­nökhöz egy levéllel, amelyben a DSZM elnöke röviden közli Michal Kovác­csal, hogy „az országos tanács döntése alapján kötelességem átvenni öntől a kormányalakítási megbízatást”. Michal Kovác a levél alap­ján még hétfőn írásban bízta meg Vladimír Meciart kor­mányalakítással. A várakozó újságírókat erről Milan Zemko, a köztársasági elnöki iroda ve­zetője tájékoztatta, felolvasva azt a nyilatkozatot, amelyet az iroda adott ki az eseménnyel kapcsolatban. A nyilatkozat szerint Michal Kovác arra kér­te Vladimír Meciart, hogy a kormányalakító tárgyalásokról folyamatosan tájékoztassa őt, s „a lehetőségekhez mérten a legrövidebb idő alatt terjessze be a kormánytagokra tett javas­latát a kinevezés céljából”. Mi­lan Zemko ezzel kapcsolatban elmondta, a köztársasági elnök azért nem szabott konkrét ha­táridőt a kormányalakításra, mert tudatosítja, „bonyolult tárgyalások előtt áll a győztes mozgalom elnöke”. A parlament november 3-i ülésére készülődve a hét végén és tegnap a magyar koalíció pártjai is tanácskoztak. Korábbi nyilatkozataik alapján a parla­mentben egy alelnöki poszttal és két bizottsági elnöki beosztással számolnak. Tárgyalásaik célja az volt, hogy egyezségre jussa­nak a posztokat betöltő szemé­lyeket illetően, illetve megvá­lasszák közös frakciójuk elnökét és alelnökeit. A tárgyalásokon azonban nem született megálla­podás, csupán annyi, hogy A. Nagy Lászlót jelölték alelnök­­nek, kiszivárgott hírek szerint viszont a koalíciós és a hosszú távú együttműködésről szóló szerződés ellenére nem egy, ha­nem két frakcióba tömörülnek majd a képviselők. Elképzelé­sük szerint az egyik frakcióban tömörülne az MKDM hét és a Magyar Polgári Párt egy képvi­selője, míg a másik frakciót az Együttélés kilenc képviselője al­kotná. A hírt­­ egyelőre egyik párt központjában sem kívánták kommentálni. A kérdést azzal utasították vissza, hogy „előbb az új parlamentnek kell megala­kulnia, a frakciók csak azután jöhetnek létre”. (neezméri) Paskai László a püspöki szinódusról Középpontban a szerzetesrendek HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Interjút adott a Vatikáni Rádiónak Paskai László azzal kapcsolatban, hogy a hét végén fejeződött be Vatikánvárosban az a 9. püspöki szinódus, amely a szerzetesrendek életé­nek szentelte munkáját. Magyarország bíborosa egyebek között kijelentette: „Különösképpen megragadott az, hogy a megbeszéléseken kifejezték, az egyház életé­hez, annak teljességéhez hoz­zátartozik a megszentelt élet, nem hiányozhat belőle Krisz­tus követése az evangéliumi tanácsok alapján. Hasonló­képpen sok szó esett­ arról, hogy a szerzetesrendeknek, il­letve a különböző hasonló in­tézményeknek a jelenkor igé­nyeihez kell alkalmazkodni­uk.” A tanácskozásról a bécsi Die Presse tudósítója kiemeli: a katolikus szerzetesrendek egymillió tagjának csaknem háromnegyede nő, s ezért is jelentős ez a mostani szinó­dus. Figyelemre méltó volt már csak az egyházon belüli viták szempontjából is, me­lyeket leegyszerűsítve „nő­kérdésnek” szoktak nevezni - írja az osztrák lap. Ez vonat­kozik egyebek között az apá­caközösségek önállóságára, munkájuk kiszélesítésére a lelkipásztori területen, vala­mint más egyházi tevékenysé­güket illetően. A szinódusnak 244 rész­vevője volt, akik a világ min­den részéből érkeztek Vati­­kánvárosba, és - újra Paskai László bíboros szavait idézve - egy-egy külön vonással ér­zékeltették, hogy milyen is a megszentelt élet a maguk te­rületén. A 9. püspöki szinó­dus, amelyen számos szerze­­tes és apáca is megjelent, zá­róokmányt fogadott el. Ezt az iratot nem hozták nyilvános­ságra, hanem alapját alkotja annak az összegző dokumen­tumnak, amelyet II. János Pál pápa bocsát majd ki. Kiadvány a NYESJ-ról A NATO keleti perifériája (M­unkatársunktól) Sokkal jobb az, ha Magyar­­ország a NATO keleti perifériá­ja, mintsem egy bizonytalan szürke övezet nyugati széle. Ezt a gondolatot Gyarmati István külügyi főosztályvezető fejtette ki azon a hétfői sajtótájékozta­tón, amelyen a Startégiai és Vé­delmi Kutató Intézetnek a negyven éve, 1954. október 19- 23. között megrendezett párizsi konferencián létrehozott Nyu­gat-Európai Unióról szóló könyvét mutatták be. A NATO- tagság érdekében azonban, tette hozzá, haladéktalanul meg kell tenni a szükséges lépéseket. A kiadvány kapcsán Gaz­dag Ferenc, az intézet igazga­tója azt hangoztatta, hogy a magyar társadalomban feltűnő­en szerények az ismeretek ar­ról, a temérdek nemzetközi in­tézmény és szervezet közül melyik mivel is foglalkozik, mi a feladata, s hogy ezek a szer­vezetek milyen kapcsolatban állnak egymással, illetve mi­lyen Magyarország hozzájuk fűződő viszonya. A NYEU a NATO európai pilléreként és az EU közös biz­tonsági és védelmi intézménye­ként ma már - több mint három évtizedes szendergés után - fontos szerepet játszik Európá­ban. A tájékoztatón a legtöbb kérdés érthetően mégis inkább a NATO-t, illetve esetleges tagsá­gunk kilátásait firtatta. Gyarma­ti Istvánhoz csatlakozva Dunay Pál, a kötet másik szerzője arról beszélt, hogy miután a kelet-eu­rópai régió a vártnál kevésbé bi­zonyult instabilnak, megfogyat­kozhat a készség is a felvéte­lünkre. S tisztában kell lennünk azzal, hogy Magyarország szi­get a nyugat-európai biztonsági szervezetekhez nem tartozó or­szágok gyűrűjében, így önálló felvétele elképzelhetetlen. Csak Szlovákiával együtt van esé­lyünk, ami pedig - reményeink szerint - a visegrádiak együttes csatlakozását jelenti. (i. e.)

Next