Magyar Nemzet, 1995. február (58. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-01 / 26. szám (27. szám)

2 Magyar Nemzet Nemzetközi élet SZERDA, 1995. február 1. TÖBB SÚLYOS KÉRDÉST is felvet a szovjet katonai gépezet anarchikus szétesése, állapította meg a The Washington Timesbe írt közös cikké­ben Robert Gates, a CIA volt igazgatója és Brent Scowcroft, egykori nemzetbiztonsági főtanács­adó. Véleményük szerint Washingtonnak most őszintén elemeznie kell Oroszország gazdasági,­ politikai és szociális válságát, és köntörfalazás nélkül feltárni a jövő útjait és buktatóit is. Mint hangsúlyozzák, olyan politikára lenne szükség, amely az egyik oldalon elkötelezetten támogatja az orosz reformokat, a másikon viszont reálisan felkészül a váratlan fordulatokra is. Tehát az ame­rikai stratégiai érdekek világos és egyértelmű meghatározásából, nem pedig a demokrácia elke­rülhetetlen győzelmébe vetett romantikus hitből kell kiindulnia. Más oldalról közelíti meg a kérdést a Liberationnak adott interjújában Jeffrey Sachs, a „sokkterápia” kidolgozója, aki hosszú ideig volt az orosz vezetés egyik legfőbb külföldi gazdasági tanácsadója is. Mint írja, a Nyugatnak figyelmeztetni kell az oroszokat: hatalmas a kül­földi adósságállományuk, és ha lemondanak a re­formokról, immár nem lesz többé adósságátüte­mezés. Ugyanakkor ha a reformerek egy világos programmal visszatérnek a kormányba, azonnali jelentős segélyt kell adni Oroszországnak, tette hozzá. Sachs kemény szavakkal felrója, hogy szinte semmilyen nyugati segélyezési stratégia nem rajzolódik ki, márpedig egyértelmű vezérlő­elv nélkül csak az eddigi hibák ismétlődnek más, a születőben lévő demokráciáknál jelentkező sür­gős, megoldandó helyzetekben is. EGY „TRANSZATLANTI CHARTA” megkö­tését javasolta a Le Figaróban ismertetett előadá­sában Alain Juppé francia külügyminiszter. Ez az Egyesült Államok és Nyugat-Európa közötti új megállapodás, amely a biztonság területén meg­újított partnerséget hozna létre, lehetővé tenné a NATO szilárdságának a megőrzését, és ezzel­­ egyidőben európai szerepe fokozását Az Interna­tional Herald Tribune mindezt úgy értelmezi, hogy Franciaország (amely 1966-ban kilépett a szervezet katonai szárnyából, de az utóbbi időben már számos lépést tett a közeledés felé), kész len­ne erősebb szerepet játszani a NATO-n belül. Mint Juppé kifejtette, Európában a kibővítési fo­lyamat az elkövetkező két évtized nagy feladata lesz, és a jövőbeni tagok számára a francia-német megbékélés jelenti majd az „európai szellem" legszebb és legkonkrétabb példáját. A MEGOLDATLAN NEMZETISÉGI PROB­LÉMÁK miatt azonban még Európában is tizen­hat nyílt konfliktust tart számon az Európai Nép­csoportok Föderatív Uniója (FUEV). Nyilatkoza­tukban az etnikailag feszült területté nyilvánítha­tó országok között Nagy-Britannia, Moldova, Macedónia és Spanyolország mellett ott van Ro­mánia és Szlovákia is. Ami Romániát illeti, alig­ha a Juppé által igényelt „európai szellem” köve­tésére vall, hogy Gheorghe Funar tovább folytatja verbális hadjáratát az RMDSZ ellen, és immár Iliescut vádolja azzal, hogy „semmit sem tett a ro­mániai románok elmagyarosításának a megakadá­lyozásáért”. Szlovákiában viszont a SME című el­lenzéki lap keddi kommentárja arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a magyar-szlovák kiegyezésről el­hangzott szavak mindaddig üres diplomáciai gesztusok maradnak, amíg e viszony alapkérdése­inek a megközelítését nem az őszinte párbeszéd iránti hajlandóság kíséri. Helyénvaló lenne, ha Meciar a szlovákiai magyarok képviselőivel is asztalhoz ülne, sürgeti a SME, emlékeztetvén ar­ra, hogy a szlovákiai magyarok már kezdemé­nyezték a találkozót, erre azonban a miniszterel­nök még nem reagált. (L. G. J.) Melescanu külügyminiszter strasbourgi missziójáról Románia és az európai kisebbségi keretegyezmény BUKAREST - Stras­­bourgba indulása előtt Teodor Melescanu külügyminiszter arról nyilatkozott, hogy missziója nem mindennapi esemény lesz az ország életé­ben: az RMDSZ elleni össztűz dacára Románia az elsők kö­zött írja alá az európai normák elfogadását jelentő kisebbségi keretegyezményt. Azt remélik - boncolgatta a külügyminisz­ter hogy ezzel egycsapásra leszerelik a romániai szélső­ségesek akcióit, mind magyar, mind román részről, meggyő­ződése ugyanis, hogy a ma­gyar nemzetiség körül kiala­kult feszült hangulat forrása elsősorban egyes politikai ve­zetők magatartása, erőszakos­sága. Melescanu egyúttal an­nak a reményének is­­hangot adott, hogy az egyezmény alá­írásával az utolsó akadály is elhárul a román-magyar alap­­szerződés megkötésének útjá­­ból, érvényüket vesztik azok a fenntartások, melyeket eddig hangoztattak Romániával szemben. Mindezekhez jó le­hetőséget nyújt találkozója Kovács László magyar kül­ügyminiszterrel. A BBC ri­porterének azon kérdésére, hogy mi történik majd az alá­írás után az olyan vitás ügyekben, melyekről az RMDSZ most azt állítja, hogy éppen a keretegyezmény szel­leme szerint jár el, a román külügyminiszter kifejtette: minden aláíró állam kidol­gozza a maga megvalósítási programját, s az lesz érvényes az illető ország törvénykezé­sében. Ezt az aláírók támad­hatják meg, illetve bírálhat­ják. Az RMDSZ-nek csak a személyes, emberi jogi pa­nasztevő lehetősége jut... Cseke Gábor Melescanu hétfőn fogadta Pereszlényi Zoltán helyettes külügyi államtitkárt, aki Ázsia, Afrika és Latin-Amerika tér­ségét illető külügyminisztériumi konzultációk céljából érke­zett a román fővárosba, az ugyanazért a területért felelős ro­mán külügyminisztériumi igazgató, Mircea Geoana meghívá­sára. A Rompres jelentése szerint a magyar diplomata átadta Kovács László külügyminiszter üdvözletét Melescanunak. Pe­reszlényi Zoltán a megkülönböztetett figyelem jelének nevezte a kétoldalú kapcsolatokban, hogy fogadta őt a román diplo­mácia feje, Mircea Geoana pedig úgy jellemezte a megbeszé­lést, mint „a normalitás folytonosságát mutató jelet a két or­szág kapcsolataiban”. Az Enola Gay megint „vihart” kavar HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Egy második világháborús - évfordulós­­ kiállítás kap­csán az Egyesült Államokban is összecsaptak a politikusok és a tudósok, sőt a bemutató az Egyesült Államok és Japán kö­zött diplomáciai vihart is ka­varhat. A főszereplő az az Eno­la Gay nevű bombázó, amely 1945-ben ledobta az atombom­bát Hirosimára. A washingtoni Smithsonian Intézet a második világháború­ban aratott szövetségesi győze­lem 50. évfordulója alkalmából az atombombát ledobó B-29- es bombázóról, az Enola Gay­­ről tervez kiállítást a Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Múze­umban. A szervezők nemcsak a bombázót kívánták kiállítani, hanem az eseményt és pusztító következményeit felelevenítő fotók, tárgyi emlékek és doku­mentumok sokaságát is. A kiál­lítás terve már hónapok óta po­litikai vihart kavart az Egyesült Államokban, mert az bizonyos fokig megkérdőjelezte volna, vajon helyesen cselekedett e Harry Truman elnök, amikor elrendelte az atombomba ledo­­bását. Ugyancsak kétségbe vonta volna azt az érvet, hogy a hirosimai támadásra azért volt szükség, hogy megmentsék többszázezer amerikai katona életét, hiszen annyian haltak volna meg az Egyesült Álla­mok hagyományos fegyverek­kel próbálja térdre kényszeríte­ni Japánt Az MTI washingtoni jelentése szerint ugyanakkor a bemutatandó dokumentumok legfeljebb 68 ezerre tették vol­na a valószínűsíthető áldozatok számát. Több sem kellett az Egye­sült Államokban rendkívül be­folyásos veterán szövetségek­nek, amelyek tiltakoztak a kiál­lítás általuk rendkívül sérel­mezett mondanivalója ellen. A bírálók kórusához csatlakoztak a republikánusok is. Japán átütemez Bolgár adósságsiker Japán hozzájárult Bulgária vele szemben fennálló adóssá­gai egy részének átütemezésé­hez, hogy ezzel is elősegítse az ország súlyos fizetési mérleg­­gondjainak enyhítését Az MTI úgy értesült hogy az átüteme­zésről szóló jegyzékeket Szófi­ában cserélte ki Japán ottani nagykövete és Szvetoszlav Gavriszkij pénzügyminiszter­­helyettes. A megállapodás a ja­pán Exim Bank által a bolgár külkereskedelmi banknak 1980 és 1988 között folyósított mint­egy 9 milliárd jen (90 millió dollár) összegű jenkölcsönre, il­letve 131­ milliós dollárköl­­csönre vonatkozik. Ezek vissza­fizetését, amelynek elméletileg már régen meg kellett volna tör­ténnie, hatéves türelmi idő után, a 2001-ben kezdődő négyéves időszakra ütemezték át.. Ecuador egyoldalú tűzszünetet hirdetett Peru is diplomatákat küldött az egyeztetésre HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az ecuadori vezetés az AP hírügynök­ség jelentése szerint kedden egyoldalú tűz­szünetet hirdetett meg az ország Peruval közös határán, ahol a múlt csütörtökön fegyveres összecsapások törtek ki. A fegy­­vernyugvás, amely a perui-ecuadori határt rendező - bár 1960-ban Ecuador által ér­vénytelennek nyilvánított - 1942-es riói jegyzőkönyv tető alá hozatalában segédke­ző országok, Argentína, Brazília, Chile és az Egyesült Államok közvetítésével jött létre, s azt a két érintett fél mellett e négy ország felügyelné. Mindez alighanem összefüggésben áll azzal a hírrel, hogy mind a limai, mind a quitói vezetés is diplomatákat küldött Rio de Janeiróba, hogy megállapodjanak a ka­­toai akciók mielőbbi felfüggesztéséről. Közben egy másik ecuadori küldöttség Caracasba érkezett, hogy Rafael Caldera venezuelai elnök segítségét kérje a konf­liktus megoldásához. Ezt szolgálná az a washingtoni lépés is, amely szerint az amerikai külügyminisztérium különleges megbízottat menesztene a térségbe a határ­vita elsimítására és a rendezés elősegítésé­re. Warren Christopher külügyminiszter a h­ét végén telefonon beszélt mindkét or­szág államfőjével, s arra kérte őket, hogy a Riói Jegyzőkönyv szellemében rendezzék a konfliktust. A határvillongások nyomán a perui tőzsdén - a Brazíliában megindult béketár­gyalások ellenére - nyolc százalékkal estek az árfolyamok, bár Peru tavaly még azon kevés latin-amerikai pénpiachoz tartozott, amelyek sikerrel működtek. A nyolcszáza­lékos gazdasági növekedés, a mindössze 15 százalékos infláció, valamint az építő­ipar, a bányászat és a halászat kedvező ki­látásai miatt még a mexikói válság is csak igen csekély mértékben tudta megingatni a Wall Street Peruba vetett bizalmát. Most azonban - mint az AP rámutat - aggasztó a piaci helyzet, s mind­ez beár­nyékolja az április 9-én esedékes elnökvá­lasztást is. A szabadpiaci gazdaságot ki­építő Alberto Fujimori jelenlegi államfő ugyan biztosan vezet vetélytársa, Javier Pérez de Cuellar volt EMSZ-főtitkár előtt, de a katonai akció csökkentheti az esé­lyeit. Annál is inkább, mert, bár ahány je­lentés, annyiféle adat lát napvilágot az összecsapások áldozatairól, a legszeré­nyebb becslések is harminc-ötvenre teszik a halottak számát. (i. e.) / Quito­ lJMMMDOR / el PlflUa V Mi « Alsa Hfek Vitatott (ólaiban igen gazdag) terület (A Magyar Nemzet térképe) A norvég rakétaügy orosz háttere Titokzatos aktatáska (Tudósítónktól) MOSZKVA - A Szovjet­unió megszűnése és Mihail Gorbacsov lemondása óta ennyit, mint most soha nem cikkezett a sajtó arról a sze­rény külsejű aktatáskáról, amelyet két többnyire ezrede­si rangú tiszt hordoz állan­dóan az orosz elnök nyomá­ban. Arról a különleges be­rendezésről van szó, amelyen keresztül az államfő, aki egy­ben a hadsereg legfelső főpa­rancsnoka is, bármikor köz­vetlenül érintkezésbe tud lép­ni a védelmi miniszterrel, a vezérkari főnökkel és ami a legfontosabb, azzal az úgyne­vezett központi parancsnoki ponttal, ahonnan a hadászati támadófegyverek titkos kó­dok segítségével működésbe hozhatók. Leegyszerűsítve: aki az aktatáskát birtokolja, az rendelkezik az orosz atomar­zenál felett. Az érdeklődés oka, hogy a múlt héten Borisz Jelcin saját bevallása szerint első ízben használta „élesben" a híres aktatáskát, méghozzá egy Norvégiában fellőtt, ártalmat­lannak bizonyult meteoroló­giai rakéta miatt. Az elnök a csecsenföldi beavatkozás után először mozdult ki Moszkvá­ból, s a lipecki látogatás alatt számolt be részletesen az „in­cidensről”. Jelcin büszkén ecsetelte, milyen kiválóan vizsgáztak a stratégiai erők, hiszen szinte már a start pilla­natában észlelték a norvég ra­kétát, majd jelezték a pályáját és becsapódásának a helyét. Szerinte „valakik”­ próbára akarták tenni az orosz hadve­zetést, de lám, a támadások kereszttüzébe került katonák derék munkát végeztek, szük­ség esetén készek lettek volna a cél megsemmisítésére, ami­ért elismerés és köszönet jár. A fegyvertény értékét csu­pán az a körülmény csökkenti némileg, hogy mint utóbb ki­derült, Oslo kétszer, előbb de­cemberben, majd januárban is pontosan tájékoztatta Moszk­vát a tudományos méréseket végző rakéta tervezett indítá­sáról. Csakhogy az erről szóló jegyzéseket a külügyminiszté­riumnak címezték, és a jelek szerint „szerencsésen” nyo­muk veszett a moszkvai bü­rokrácia labirintusában; kato­nai források szerint egyáltalán nem továbbították az üzenetet, külügyi illetékesek viszont makacsul állítják, hogy igen. A lényeg az, hogy ha hihet­tünk a hivatalos nyilatkoza­­toknak, a védelmi minisztériu­mot teljesen váratlanul érte a norvég rakéta kilövése, s ezért úgy reagáltak rá, ahogy ilyen­kor elő van írva. A dolog egyetlen szépség­hibája, hogy Mihail Kolesz­­nyikov vezérkari főnök az In­­terfaksz hírügynökségnek adott interjújában elszólta magát, és egy alig félreérthető megjegyzést tett. Kifejezte re­ményét, hogy a történtekből azok a nyugati elemzők is le­vonják a tanulságot, akik a csecsen konfliktus elhúzódása miatt elhamarkodottan leki­csinylő véleményt alkottak az orosz hadsereg harckészültsé­géről. Kolesznyikov vezérez­redes utalása még abban is gyanút ébreszthetett, akinek egyébként szemernyi kételye sem volt afelől, hogy mindez a puszta véletlen műve. Annál is inkább, mivel egy hét eltel­te után sem született kielégítő válasz valamennyi kérdésre. .Sok mindent elárult, ahogy a rakétaafférból megkí­sérelt gyorsan politikai tőkét kovácsolni Jelcin, akinek a népszerűségi indexe minden eddiginél mélyebbre süllyedt: az Oroszországi Közvéle­mény-kutató Központ (VCICM) legrissebb felméré­se szerint mindössze a válasz­tópolgárok 14 százaléka elé­gedett az elnök ténykedésé­vel, holott szeptemberben ez az arány még éppen a jelenle­gi duplája volt. Nem vitás, hogy az Észak-Kaukázusban megalázó állóháborúra kény­­szerített orosz hadseregnek általában véve szintén kapóra jött egy kis sikerélmény. A nukleáris erőfitogtatás valódi haszonélvezői azonban a vé­delmi minisztériumot irányító tábornokok, élükön Pavel Gracsovval, akiknek renomé­ját igen megtépázták a súlyos csecsenföldi melléfogások. Nekik tényleg alapos okuk volt arra, hogy ország-világ előtt megmutassák, mégis a helyzet magaslatán állnak. A „Cuiprodest?" örökér­vényű dilemmáját feszegető megfigyelők minden lehetősé­get mérlegre tesznek, ám azt a fölöttébb kézenfekvő magya­rázatot igyekeznek elhesse­getni maguktól, hogy az egész rakétaügy a Moszkvában ural­kodó mérhetetlenül kaotikus állapotokra vezethető vissza. Bárcsak igazuk lenne! Vida László Léphafi Pál rajza Békepartnerség Osztrák csatlakozás Az osztrák kormány keddi ülésén úgy döntött, hogy Auszt­ria - 25. államként - csatlakozik a NATO békepartnerség prog­ramjához. A minisztertanács után a döntést ismertetve Vranitzky kancellár hangsúlyozta, Ausztria nem fog részt venni a NATO hadgyakorlatain, a békefenntartó műveletek, a humanitárius akci­ók és a katasztrófaelhárítás terén kíván együttműködni az atlanti szervezettel. A hadgyakorlatok, a konkrét katonai együttműködés kérdésében az utolsó pillanatig vita volt a kormánytagok között. A sajtóértekezleten az is kiderült, jelentette az MTI, hogy Vra­nitzky közlése ellenére nem te­kinthető véglegesnek a döntés eb­ben a kérdésben. Alois Mock kül­ügyminiszter ugyanis célzott ar­ra, hogy az osztrák részvétel pon­tos területeit megnevező keret­egyezmény négy-hat héten belül készül el, s egyelőre nem eldön­tött, tartalmaz-e ez a dokumen­tum katonai vonatkozást is. Mind Mock, mind a katonai együttmű­ködést szintén szorgalmazó Wer­ner Fasslabend védelmi minisz­ter aláhúzta: a csatlakozás a NA­­TO-békepatnerséghez nem érinti Ausztria semlegességét. A csatla­kozási okmányt Mock február 10-én írja alá Brüsszelben. Szlovákiai magyar lapok végveszélyben Greenpeace-akció a mohi erőmű ellen POZSONY­­ Amiatt, hogy a szlovák kulturális mi­niszter nem írta alá a kisebbsé­gi lapok támogatására tett ja­vaslatot, amelyet mellesleg a tanácsadó testülete fogalma­zott meg, az első negyedévben nem számolhatnak állami hoz­zájárulással a magyar sajtóter­mékek sem, s ezért veszélyes­ helyzet alakult ki. Jobb esetben szüneteltetni kell majd a lapok kiadását, rosszabban egy-egy kiadó kénytelen lesz elengedni a szerkesztőket, ami által meg­szűnnek azok önálló alkotói műhelyekként létezni - mondta Duka-Zólyomi Árpád, az Együttélés alelnöke kedden a mozgalom sajtóértekezletén. Duka-Zólyom felhívta a figyel­met arra, hogy a koalíció „saj­tót maga alá gyűrő szándékai” egyenesen a kormányprogram­ból származnak, amely ki­mondja: a támogatás egyik kri­tériuma a lojalitás, a másik, hogy mutációban jelenjen meg az adott újság, azaz a kultusz­minisztérium által kiválasztott­­ szlovák lapok fordításban ki­adott változatai kaphatnak csak támogatást a költségvetésből. Duka-Zólyomi szerint ez nem­csak a sajtószabadság, hanem a kisebbségek alapvető emberi jogainak megsértése is, hiszen a kisebbségnek így nem lesz joga a szabad és független in­formáció megszerzésére. A sajtótájékoztatóval egyi­dőben, kedden délelőtt ért vé­get a Greenpeace környezetvé­delmi szervezet 24 órás akció­ja, amelyet a Léva melletti mo­hi atomerőmű felépítése ellen tartottak Pozsonyban. Az egyik pozsonyi Duna-hídra kapasz­kodott fel két környezetvédő és több tíz négyzetméternyi vá­szon kifeszítésével adták tudtá­ra mindenkinek: „Stop, Mo­­chovce, Stop EBRD.?’Az Euró­pai Újjáépítési és Fejlesztési Bank neve azért került föl a til­takozóplakátra, mert az atom­erőmű befejezéséhez szüksé­ges hitelt éppen az EBRD nyúj­taná Szlovákiának. Az atom­erőmű felépítése ellen élesen tiltakozik Ausztria is. Mivel a Greenpeace tiltakozó akcióját nem engedélyezte a pozsonyi polgármesteri hivatal, előfor­dulhat, hogy a tiltakozás öt­százezer koronába fog kerülni a környezetvédelmi szervezet­nek, minthogy a szlovák törvé­nyek értelmében ilyen nagy pénzbírság is kiróható a ható­ság engedélye nélkül, sőt tiltá­sa ellenére tiltakozó szemé­lyekre, szervezetekre. (neazméri) ERICSSON : Távközlési szövegek fordításához angol nyelvi levelezőt keresünk. A részletes, magyar és angol nyelvű szakmai önéletrajzát, „LEVELEZŐ” jeligére, a megjelenéstől számított egy héten belül juttassa el hozzánk, a következő levélcímre: Budapest, Postafiók 154.1475. 0260

Next