Magyar Nemzet, 1995. november (58. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

SZERDA, 1995. november 1. 2 Nemzetközi élet ISZIM. . jute* *Vm KESERŰ GYŐZELEMNEK minősíti az olasz Π Sole 24 Ore Fratgo Tudjman győzelmét Horvátországban, s szemmel látható megkönnyebbülés érződik ki a többi itáliai lapból is. Róma és Zágráb viszonyát ugyanis meglehetősen hűvössé tette, hogy a horvát államfő rendszeresen sajátos történelmi leckét adott az olasz fasizmus és a szerbek - szerinte - horvátellenes összeesküvéséből, s persze az iszalai félszigeten élő, néhány tízezres olasz kisebbség jövője sem hagyja hidegen Rómát, így a La Repubblica most azt emeli ki, Horvátország nem koronázta királlyá Tudjmant, akit a nacionalizmus és a féktelen személyi kultusz sem segített abban, hogy pártja megszerezze az alkotmány módosításához elengedhetetlenül szükséges kétharmados többséget a parlamentben. A német visszhangok kevésbé egyöntetűek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung például arra helyezi a hangsúlyt, hogy az elnök pártja a városokban alig tudta megtartani állásait az ellenzékkel szemben. Ám a Die Welt arra int, Tudjman elnök a nyugodt, kiszámítható fejlődés egyik garanciája. S ha egyszer eltűnne a horvát politikai színpadról, könnyen lehet, hogy visszasírnak azok a külföldi politikusok, akik most állandóan bírálják. Közben a Der Tagesspiegel arra hívja fel Washingtont és Bonnt, továbbra is gyakoroljanak nyomást a zágrábi vezetésre, hogy ne legyen fekete bárány, sőt fokozatosan tisztítsa meg .Jelenleg még foltos bundáját”. BONN KÖZPONTI SZEREPE Európában kitűnik azokból a kommentárokból is, amelyek a hétfői francia-brit csúcstalálkozót elemzik. A The Guardian például arra helyezi a hangsúlyt, hogy a csatornán átívelő nukleáris együttműködés erősítése elle nimm-NPw^jM' ·* ' ' ... néve a bonni kapcsolat továbbra is a francia politika alapja marad. Párizs ugyanis tudja, hogy diplomáciai katasztrófához vezetne, ha bizalmatlanságot keltene Németországban. A Financial Times szintén azt fejtegeti, hogy lehetnek ugyan nézeteltérések Párizs és Bonn között, ám Jacques Chirac hosszú távú elgondolásai Európa jövőjéről lényegesen különböznek John Major-étől, s közelebb állnak a német elképzelésekhez. A La Tribune francia gazdasági lap viszont rámutat, hogy Párizsnak a német túlsúllyal szemben szüksége van Nagy-Britanniára. AZ OROSZ ELNÖKVÁLASZTÁS bizonytalanná vált Jelcin betegségével, véli a francia Libération. A lap a moszkvai Amerika-kutató Intézet egyik szakértőjét idézi, aki szerint a rendkívüli állapot kihirdetéséhez könnyű lenne ürügyet találni. Másrészt viszont ehhez szükség lenne a választási rendszeren kívüli erők támogatására, márpedig a rendfenntartó erőkkel mostanában túl rosszul bántak ahhoz, hogy biztosan számíthassanak a segítségükre egy ingadozó rendszer megtámasztásában. Ezeknek az erőknek akár „saját tervük is lehet”, idézi a lap az Amerika-kutatót. A hadsereg politikai szerepének felértékelődésére emlékeztet az is, hogy Pavel Gracsov időről időre szükségesnek látja síkraszállni a NATO keleti bővítése ellen. Az orosz védelmi miniszter az athéni látogatásán is azt hangoztatta, hogy ha ez bekövetkeznék, úgy a továbbra is védelmi jellegű orosz katonai doktrína egyes irányelveit azonnal felül kellene vizsgálni. Továbbá Oroszországnak más szövetségesek után kellene néznie, mindenekelőtt Kelet- és Délkelet-Ázsiában vagy az ázsiai-csendes-óceáni térségben, fejtette ki Gracsov. (L. G. J.) Az alapszerződésről és az Iliescu-indítványról Külügyi konzultációk Marcel Dinu román külügyminisztériumi államtitkár csütörtök este Budapestre érkezik, és pénteken megbeszélést folytat Somogyi Ferenccel, a magyar külügyminisztérium közigazgatási államtitkárával arról, hogy miként függ össze egymással a - szinte 99 százalékban egyeztetett szövegű - alapszerződés és a Ion Iliescu román elnök által javasolt történelmi megbékélési javaslat. Szó lesz arról is, hogyan lehet előrelépni a kétoldalú kapcsolatok nyitott kérdéseinek megoldásában. Ezt Szemiványi Gábor, a külügyminisztérium szóvivője közölte keddi sajtótájékoztatóján. A szóvivő szerint az Iliescu-kezdeményezés nyomán átadott román dokumentumok tartalmaznak konstruktív elemeket is, több kérdéskör - így például a jogi jelleg, a jogi garanciák kérdése azonban nem világos. A szlovák nyelvtörvény tervezetével kapcsolatban az MTI jelentése szerint Szentiványi Gábor megállapította: a magyar törvényhozás által már ratifikált magyar-szlovák alapszerződés szlovák részről történő ratifikálása a jelek szerint tovább késlekedik. Budapest azt szeretné, ha minden olyan törvény, amit időközben elfogadnak, kompatibilis lenne azokkal az elvekkel, amelyeket a kisebbségi jogok vonatkozásában az alapszerződés megfogalmaz. A szlovák nyelvtörvénytervezet a hónapok során sokat finomodott, de még mindig vannak olyan elemei, amelyek a magyar kisebbség sorsát illetően fenntartásokra, aggodalmakra adnak okot - mondta. Mészáros Sándornak, a csecsenföldi EBESZ-misszió eddigi vezetőjének az állapota javul, és az intenzív osztályról átkerült a rendes sebészetre - közölte Szentiványi Gábor. Előreláthatólag a jövő héten elhagyhatja a kórházat, de felépülése még heteket vesz igénybe, utókezelésre van szükség, s a diplomatának fokozottan kell óvakodni a fertőzésektől. Misszióvezetői megbízatását korábban december 31-ig hosszabbították meg, de ezt a feladatkört nem képes ellátni, ezért Kovács László Olivier Pelen francia diplomatát bízta meg a misszió vezetésével. A szóvivő beszámolt arról, hogy egy kormányhatározat értelmében négyről ötre bővíthették a külügyminisztérium helyettes államtitkárainak számát. A miniszter Görög Jánost, a konzuli főosztály korábbi vezetőjét nevezte ki új helyettes államtitkárrá. Vetélkedés a NATO-főtitkári székért Ruud Lubbers az esélyes HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Több egybehanzó NATO- forrás szerint Ruud Lubbers volt holland miniszterelnök a legesélyesebb a szervezet főtitkári posztjára, amennyiben jelölteti magát. NATO-körökben a holland politikus igen elismert Egyesült Államok és Európa-szakértőként egyaránt, emellett kormányfői múltjával a „nehézsúlyú" követelménynek is tökéletesen megfelel. Korábban jó esélyeket adtak Uffe Ellemann-Jensen volt dán külügyminiszternek is, de John Major és Jacques Chirac hétfői állásfoglalása után Helmut Kohl is kijelentette: amennyiben Lubbers megpályázza az állást, úgy őt fogja támogatni. A kancellár bejelentése némi meglepetést keltett NATO-körökben, mivel Lubbers Bonn szerint annak idején nem állt ki teljes mértékben a német egyesítés mellett. Francia diplomaták egyébként már csak azért sem választanák meg a dán jelöltet, mert az nem beszél franciául - írta diplomatákra hivatkozva a Reuter. Ennek ellenére a dán kormány fenntartja Jensen jelölését . A legbefolyásosabb véleményeket - az MTI jelentése szerint - a spanyol külügyminiszter támogató nyilatkozata követte, aki arra is emlékeztetett hogy Spanyolország már tavaly az Európai Bizottság elnöki posztjára is elsők között támogatta Lubbers jelölését NATO-diplomaták logikusnak tartanák, ha holland politikus kerülne a főtitkári székbe, mivel ez az ország megtestesíti az atlanti kapcsolatot - adja hírül a Reuter. Egyébként is kijár már Hollandiának egy vezető poszt valamelyik jelentős nemzetközi szervezetben. A NATO „pillérei” közül az Egyesült Államok nyílt állásfoglalása még hátravan. Washingtonban ugyan jobban szerettek volna brit politikust látni a főtitkári székben, Majornek azonban nem sikerült megfelelő és a tisztség betöltésére hajlandó jelöltet találnia, másrészt a holland jelölt felkészültsége és múltja igen meggyőző. A hivatalos döntést legkésőbb november közepéig kell a NATO-követeknek meghozniuk. R.SZ. 4 Lengyel elnökjelöltek Kwasniewski az élen Varsóból jelenti az MTI. Lengyelorzságban Aleksander Kwasniewski baloldali elnökjelölt továbbra is a közvéleménykutatási ranglisták élén áll: október utolsó hetében a szavazópolgárok 29 százaléka támogatta. Rohamosan tör előre viszont a hivatalban lévő államfő is. Lech Walesának röpke két hónap alatt sikerült megháromszoroznia szavazótáborát, s jelenleg 24 százalékkal áll a második helyen. Valamennyi felmérés szerint egyértelmű, hogy a második fordulóban Kwasniewski-Walesa párharcra kerül sor. Az élen álló két politikustól erősen elmaradnak a többiek: a harmadik helyen álló Hanna Gronkiewicz-Waltzra már csak a választók hét százaléka adná voksát. Ennek ellenére a jobboldalon továbbra is folyik a közös jelölt keresése, s már meg is történtek az első visszalépések. A versengésből egyelőre Marek Markiewicz jogász és Lech Kaczynski, az Egyetértés Centrum jelöltje szállt ki. Alternatív javaslat a megbékélésre Tőkés László a déltiroli modellt sugallja BUKAREST A magyar-román megbékélés témakörében tartott nemzetközi sajtóértekezletet Nagyváradon Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Ez alkalomból ismertette alternatív megbékélési elgondolását a román-magyar viszonyról, amellyel kapcsolatban levelet intézett Ion Iliescu elnökhöz és Göncz Árpád magyar államfőhöz. A levél elismeri, hogy a megbékélésre szükség van, hiszen az RMDSZ már 1991-ben, majd 1993-ban is ilyen irányú kezdeményezéssel fordult a románsághoz. Ám az Iliescu által ajánlott francia-német modellt nem tartja célravezetőnek, mert az elsősorban államközi viszonylatokban teremt rendet; a román-magyar viszony pedig elsősorban a románság és a romániai magyarság közötti megbékélés kérdése, illetve a romániai magyar népközösség helyzetének a rendezése - ahogy az a dél-tiroli németség esetében történt. A Tőkés-féle alternatív megbékélési indítvány szerint, amennyiben a romániai magyarság autonóm státusa megvalósul, a két ország között is könnyebb megkötni az alapszerződést. A romániai magyarság ugyanis nem akar elzászi német módra asszimilálódni, hanem nemzetközösségként kíván integrálódni Romániában. Tőkés László püspök biztosította a sajtóértekezleten jelen lévőket, hogy az október 31-én keltezett levelet még aznap eljuttatja az RMDSZ elnöki hivatalához. Markó Béla szövetségi elnök ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az RMDSZ vezetősége tudomásul vette az alternatív javaslatot és egyetért a benne foglalt elképzelésekkel, annál is inkább, mert minden, a romániai magyarság státusát konstruktívan megközelítő javaslat végül is meghozza a maga gyümölcsét. A sajtóértekezleten a tiszteletbeli elnök szolidaritást vállalt a Csíkszeredai Kádár Attilával és Kozma Szilárddal, akik a tanügyi törvény elleni éhségsztrájkukat folytatják, továbbá a román egyetemistákkal, akik felismerték, hogy az illető törvény nem olyan tökéletes, miként a hatalom állítja. Végül bátorította azokat az RMDSZ-vezetőket is, akik mától, november 1-jétől kezdenek éhségsztrájkláncot Maros megyében. Ceeke Gábor * * I # Strasbourgba készülnek a szlovákiai magyar pártok Találkozó az Európa Tanács vezetőivel POZSONY • A korábbi értesülésekkel ellentétben nem csupán az Együttélés politikai mozgalom parlamenti képviselői, hanem az egész szlovákiai magyar koalíció Strasbourgba utazik csütörtökön, hogy figyelmeztessék az Európa Tanács vezetőit: Szlovákia nem tartja be a tagfelvételkor a szabott feltételeket, újabban pedig olyan lépésekre készül a kormány, amelyek ellentmondanak az Európa Tanács miniszteri bizottsága, illetve parlamenti közgyűlése által elfogadott dokumentumok szellemének, sőt, a konkrétan megfogalmazott nemzetközi normáknak is. A magyar koalíció pártjai még szeptemberben, a szlovák államnyelvről szóló törvény alapelveinek elfogadása után döntöttek úgy, kihallgatást kérnek az ET strasbourgi központjában. Daniel Tarschys főtitkár hétfőn válaszolt a felkérésre, s a magyar koalíció tanácsa keddi ülésén úgy döntött, hattagú küldöttséggel - a három pártból két-két tag - vesz részt a megbeszéléseken. A nyelvtörvényen kívül , amelyet a szlovák kormány már jóváhagyott, s a november nyolcadikán kezdődő parlamenti ülés napirendjén szerepel - tájékoztatni kívánják az ET vezetőit arról is, hogy Szlovákia továbbra sem rendezte a kollektív bűnösség elvéből fakadó hátrányos megkülönöböztetés máig ható rendelkezéseit a szlovákiai magyarok és németek többszöri kérése ellenére sem, ugyankorántsem közömbös számunkra, hogy a szlovák parlament mikor ratifikálja a magyar-szlovák alapszerződést, mint ahogy az sem mindegy, hogy milyen törvényeket szentesít, s azok összhangban állnak-e majd a Szlovák Köztársaság alapszerződésben vállalt kötelezettségeivel - mondta a pozsonyi Národná obroda keddi számában megjelent interjúban Kovács László. A külügyminiszter - mint mondta-szívből kívánja, hogy a dokumentum szlovák parlament általi szentesítésének ismételt elnapolása immár az utolsó legyen, és ez év decembere a ratifikálás végső dátumának bizonyuljon. „Elvégre az ilyen szerződéseket a ratifikálás reményében írjuk alá” — jelentette ki. Kovács a két szerződő ország közös érdekeire hivatkozott, és emlékezzet arra, amit Göncz Árpád magyar államfő a minap Nem Yorkban is közölte szlovák partnerével, Michal Kováccsal: a további halogatás, vagy az, ha a szlovák törvényhozás végképp nem szentesítené a dokumentumot, aligha szolgálná kedvezően Szlovákia nemzetközi presztízsének alakulását. A kormánykoalícióhoz tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alapszerződést elvető magatartásával kapcsolatosan úgy vélekedett, hogy ha már a szlovák parlament is végső igent mond az alapszerződésre, akkor elveszíti a jelentőségét az, hogy „a Szlovák Köztársaság valamelyik politikai szubjektuma kinyilvánítja: az alapszerződés nem szolgálja az ő érdekeit” Kovács véleményt mondott azzal kapcsolatosan is, hogy az utóbbi napokban többször fölmerült: találkozik-e ismét Horn Gyula Vladimír Meciarral, aki a magyar kormányfőnek azt ígérte, hogy a szlovák nyelvtörvény nem ellenkezik majd az alapszerződés szellemével. „A kétoldalú találkozóval kapcsolatosan semmilyen konkrét terv nincs. Persze két szomszédos ország miniszterelnöke bármikor, minden különösebb ok nélkül is találkozhat” - mondta. akkor az ország közigazgatási elrendezésére készített kormánytervezetek olyan területi egységek kialakítását feltételezik, amelyek által a szlovákiai magyarok lakta területek hét részre szakadnának, ezáltal jelentősen csökkenne a magyarság politikai súlya, beleszólási lehetősége egy-egy régió fejlődésébe. A magyar képviselők rá akarnak mutatni arra, hogy az ET Szlovákia felvételekor éppen azt fogalmazta meg sürgős feladatként az országnak, hogy szüntesse meg a kollektív bűnösség hatásait, illetve azt ajánlotta, az új területi elrendezéskor vegye figyelembe a régiók kialakításakor az etnikai elvet is. A hírek szerint a szlovákiai magyar pártok képviselőit Miguel Angel Martinez, az ET parlamenti közgyűlésének elnöke is fogadja, s több nemzetközi jogi szakértővel is tárgyalhatnak majd a nyelvtörvény kapcsán. A magyar képviselők - a koalíciós tanácsban elhangzott vélemények szerint, amelyekről a Magyar Nemzet Duka-Zólyomi Árpád, az Együttélés alelnöke tájékoztatta - azt szeretnék elérni, ha az Európa Tanács még a nyelvtörvény elfogadása előtt figyelmeztetné Szlovákiát a nemzetközi dokumentumok betartásának kötelezettségére, s elérné a szlovák kormánynál, hogy vonja vissza tervezetét még a novemberi parlamenti ülés megkezdése előtt. (neezméri) Köthetnek alkut az együttes különélésről Kettőben maradt Kanada Igazi nacionalistához illően, Parizeau tüstént rálelt a bűnbakra: a népszavazáson azért szenvedtek vereséget a québeci szuverenitáspártiak, mert a szövetségi tábornak több volt a pénze, és hát elbillentette a mérleg nyelvét „az etnikum". Mármint a túlnyomóan francia lakosságú tartomány angol nyelvű kisebbségének voksa. Nem csoda, ha a föderalisták legkevesebb 55 százalékos net-többségben reménykedtek (a másfél évtizeddel ezelőtti 60:40-es arányról már nem is álmodva). S bár az eredmény tanúsága szerint a franciák körében is csak csekély fölénybe kerülhetett az out tábora, a tartomány elszántan elszakadáshívő kormányfőjét láthatóan mit sem zavarná egy ilyen megoszlással kinyilvánítani Québec önállóságát Annál jobban idegesíti a szövetségi kormány fejét a népszavazási „döntetlen”, hiszen ekként minden korábbinál látványosabban mutatkozott meg magának Kanadának a megoszlása. S hát a heves kampány felszínre hozta az indulatokat, a hétfő esti összetűzések tagadhatatlanul nyugtalanítják Chrétient. Ki a hajszálnyi különbséggel elért egységpárti győzelem hírére rögvest megígérte a nagyvonalú megalkudást a québeci nacionalistákkal. Az ottawai miniszterelnök arcán látszott, hogy tisztában van vele: de aligha sikerült szerelni a - csalódottságát sejthetően új harciassággal kompenzáló elszakadási tömböt. Kanada látszólag „megmenekült” a riasztó kettészakadástól, ám a jelek szerint a korábbinál is felemásabban maradt egyben. Hiszen, ha a québeci franciák jórészét nem tántorították el a szuverenitás sürgetésétől az elmúlt évtizedek vitathatatlan eredményei, akkor gyaníthatólag még inkább vérszemet kapnak a kezükből aligkicsúszott győzelem láttán. Chrétien az első népszavazási csatát ennél fölényesebben megnyerő Trudeau kanadai kormányfő jobbkeze volt, s bizonnyal azért kapta meg számos angol kanadai voksát, mert benne - a québeci szövetségpárti franciában - látták az ország egységének új megmentőjét. Csakhogy amint a múltba veszett az elmaradott, az angolok által elnyelni hitt Québec, a tartomány „franciás” fejlődésének hatalmas sikere sem hozta közelebb Trudeau álmát a kétnyelvű és összetartó Kanadáról. Pedig hát Québecnek jószerivel már mindene megvan, ami a szuverenitással járna: maradéktalan nyelvi önállóság (arrafelé a kétnyelvűség jelei hiányzanak), saját lobogó, sőt külön himnusz is, ha kell, de még az esetleges követségeket is a már mindenfelé létező külképviseletek átkeresztelésével lehetne felállítani. Paradox módon, az elszakadók éppenséggel megtartani ígérték a kanadaiság kulcskellékeit, a közös pénzt, útiokmányt. Miként a liberális brit The Guardian szerzője lakonikusan megjegyezte, „a nacionalizmus gyakran hat a nemzeti érdek ellen”, hiszen a szeparatista tábor kampányában csökkenteni próbálta az elszakadás árát; azt persze szétesés esetén „mindkét Kanadának” meg kellett volna fizetnie, ettől a - franciák követelőzését mind nagyobb nyűgnek érző - angol nyelvűek riadalma. Valóban nagy kérdés, és a népszavazás szoros kimenetele után még inkább, hogyan lehet kielégíteni azokat, akiknek félelmei jórészt - legalábbis ma már - irracionálisak, hiszen már alig van jog, mit meg ne szereztek volna (a megfigyelőben egyébként aggodalommal vetődhet fel, hogy a világszerte csak irigyelhető francia-kanadaiak példája és „telhetetlensége” nem Ottawa rugalmasságának másolására fogja bírni a többségi nemzetek kormányait). Fura módon, „NAFTA-ország” (az észak-amerikai szabadkereskedelmi övezet) létrejötte azt a hitet keltette a québeci szeparatistákban, hogy immár olcsóbban úszhatnák meg a Kanadából való kiszakadást. Washingtonból ezért intették őket óva a népszavazás előestéjén. S ami az angol kanadaiakat bőszíti, az éppen a franciák rövidlátása: a valóban fenyegető kulturális amerikanizálódással szemben alighanem csakis a közös szövetségi állam nyújthat némi védelmet, pedig elég volna a québecieknek, ha vigyázó szemüket Párizsra vetnék, az ottani hasonló panaszokra. Hétfő éjjel mindkét tábor keserű szájízzel hallhatta az eredményt, hiszen a győztesek is sejthetik, mily irdatlanul nehéz lesz az alkudozás az alig vesztesekkel. Chrétienéket legfeljebb az vigasztalhatja, hogy elszakadási felhatalmazás híján Bouchard és Parizeau talán valamivel kevésbé zsarolhatja a föderalistákat. De stílszerűen éppencsak hajszálnyival. (re) Québeci referendum Ismét vesztettek a szeparatisták (Folytatás az 1. oldalról)) A kanadai miniszterelnök megbékélésre szólított fel. Jean Chretien, aki francia anyanyelvű, hosszú időn át szinte tudomást sem vett a québeci folyamatokról, majd a referendum előtt néhány nappal sebtében előkészített tévébeszédben kérlelte a hatalmas tartomány lakóit, gondolják meg kétszer is, mire adják voksukat. A szeparatisták elkeseredetten vették tudomásul az eredményt, bár nagyobb rendbontás nem volt. Elvégre Quebec több mint kétszáz éve szeretné kiharcolni szuverenitását, főként azért, hogy megőrizze a francia nyelvet és kultúrát. A 7,2 millió lakosú (Kanada népességének huszonnégy százalékát adó) tartomány szavazásra jogosultjainak több mint kilencven százaléka elment hétfőn, hogy véleményt nyilvánítson. A szeparatisták vezére, Lucien Bouchard az angol anyanyelvűeket és a bevándorlókat okolta, de az egy százalékos különbség okán hamarosan újabb erőpróbát ígért. Legutóbb tizenöt évvel ezelőtt rendeztek referendumot, de a kiválást sürgetők akkor húsz százalékos eltéréssel szenvedtek vereséget, 60:40 arányban. A nem voks azonban azt jelenti, hogy mindazok a kérdések, amelyek például az Egyesült Államokat izgatták, egyelőre lekerültek a napirendről. Kanada ugyanis a legnagyobb kereskedelmi partnere az Egyesült Államoknak, s a forgalomból csupán Quebec 34 milliárd dollárral részesül. De valószínűleg újra kellett volna tárgyalni az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményt is. A Szeparatisták viszont annak köszönhetik ezt a szoros eredményt, hogy különleges kapcsolatokat ígértek Kanadával, s ez sok kételkedőt is felbátorított. Quebec egyébként nyolcvan százalékban franciaajkú, de harminckét százalékuk lényegében kétnyelvű. A kanadai dollár kedden valamelyest visszanyert erejéből, miután az elmúlt hetekben megviselte a québeci bizonytalanság. A befektetők is várakozó álláspontra helyezkedtek, függetlenül attól, hogy az egy főre eső GDP ugyanannyi, mint Nagy-Britanniában, tizenhétezer dollár. (kladó)