Magyar Nemzet, 1996. február (59. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-02 / 28. szám
Visszhang PÉNTEK, 1996. február 2. 12 Maga Nemzet A Balkán közelében Az idő nem pénz Budaörsön a múlt év novemberében a budapesti telefonok kapcsolási számait átállították vidéki (06-os) hívásra. A posta nyilván nem kevés hasznot húz a megemelkedett díjak beszedéséből, a budapesti hívók viszont munkaidőben már sorban állhatnak a 06-os vonalért, amíg a kapcsolás létrejön. Nem szólnék mindezért, ha nem sokkolt volna a velem történt alábbi eset. Van egy rokonom Budaörsön. Abból él mint vállalkozó, hogy megrendelői telefon/fax útján leadják megrendeléseiket. Ő ilyenkor ugrik a kisteherautójába, és szállít. Időközben,vagy két hete átállították a telefonszámát a 23-as körzetbe, s azóta vagy elérhető az előfizető, vagy nem. Sajnos az utóbbi eset a gyakoribb. Minthogy létkérdés rokonom számára, hogy működjön az évek óta korábban hibátlan készüléke, érthető, hogy háromnapi süket telefonja miatt megkért, hogy jelentsem be a készülék meghibásodását a központnak. S itt kezdődtek az elmondandó problémáim. Este fél kilenckor kezdtem a 03-as hibabejelentő hívását, 17 percig szólt a zene s a megnyugtató szöveg, hogy a hívás díjtalan (és az elfecsérelt időm?), amikor egy szimpatikus férfinak előadhattam, hogy a 23-as körzetszámra változott budaörsi telefon hibáját szeretném bejelenteni. Kedvesen kioktatott, hogy ez nem tartozik a budapesti hibabejelentőkhöz, hívjam a 23-as körzet hibabejelentőjét. Kérdem: mi a száma? Nagy keservesen megkérdezte, s a megadott számot felhíva, egy rezignált magánlakás-tulajdonos mondta el, hogy már hányadik (sokadik) téves hívója vagyok... Mit tesz egy talaj menti magyar, ha ezek után sem adja fel: hívtam a telefonkönyv „vidéki tudakozó”-ját (267-3333), ahol már csak tízpercnyi tüzülés után közölték velem, hogy nem tudnak segíteni, hívjam a 03-at. Hívtam a 03 hibabejelentő segítőkész csoportvezetőjét (9 perc). Miután elmondtam sirámaimat, rögtön megadta a helyes 23-as körzeti hibabejelentő számát. Tőle ezután mindössze azt kértem, hogy oktassák ki munkatársaikat arra, hogy ne adjanak ki hamis, a hívott személyét megalázóan zaklató telefonszámokat. Ezután hívom a 23-310-666 számon a hibabejelentőt. Most már csak mindössze 12 percnyi rendszeres hívás szükségeltetik, hogy a hibabejelentővel beszélhessek s ő velem közölje, hogy majd holnap leadja a panaszt Vajon miért van esti ügyelet ha nem érnek rá intézkedni az előfizető jogos panaszára? Miért nem lehet megtudni, hogy mi a hiba oka? Miért nem lehet gépi üzenetrögzítőre tenni, ha egy vonal a posta üzleti okából meghibásodott? És ki felel, ha netalán mentő- vagy egyéb létfontosságú hívás válik szükségessé? Hát így élünk a Balkán közelében mi, „európai” polgárok a XX. század végén. Pethes György Budapest | A Magyar Nemzetben január 18-án megjelent Casaroli a Vatikán keleti politikájáról szóló cikket saját élményem és tapasztalatom alapján a következőkkel tudom kiegészíteni. Mint Mindszenty hercegprímás számvevője és sopronkőhidai fegyházban cellatársa meglátogattam őt a bécsi Pázmáneumban az odaérkezése utáni hetekben. Az egyik egyházmegyében akkor püspöki széküresedés volt, Mindszenty mint prímás érdeklődött a Szentszéknél, hogy kit terveznek oda püspöknek kinevezni. Rómából a hercegprímás négy nevet kapott, hogy a magyar kormány ezek közül kíván püspököt azzal, hogy a kormány előzetes hozzájárulása nélkül kinevezett püspöknek nem ad működési engedélyt. A hercegprímás kérdezte: kik ezek az emberek és hová tartoznak? Nem adhattam más választ: mind papi békegyűlésre járnak, együttműködnek az Állami Egyházügyi Hivatallá, úgynevezett „békepapok” a közvélemény szerint. Mindszenty hercegprímás az egyház szabadságának ily durva korlátozását elfogadhatatlannak tartotta, és személyi megbízottjaként Rómába küldött azzal a kéréssel, hogy ha a magyar kormány ragaszkodik, ehhez a feltételhez, a szentatya ne nevezzen ki püspököt, hanem átmenetileg káptalani helynök vagy apostoli adminisztrátor álljon az egyházmegyék élén. Az ateista és kommunista kormánytól kapott előzetes hozzájárulással kinevezett püspökkel az egyház elveszíti tekintélyét és tömegeit. Az ilyen kinevezésekből a magyar nép azt a következtetést vonná le, hogy az egyház elfogadja a rendszert Az is következménye lehet hogy a szentatya elveszíti hű magyarsága nagyrabecsülését. Rómában erről sikerült tárgyalnom Vilon bíboros államtitkárral, de a soron következő püspöki kinevezések alkalmával láthattuk, hogy a szentszék nem teljesítette Mindszenty hercegprímás kérését. Dr. Kőgl Lénárd veszprémi kanonok „Békepapból” lett a püspök A Szentszék nem teljesítette Mindszenty kérését A hit erejét érezték maguk mögött Miért nem voltam egyedül? A Magyar Nemzet ez év január 9-ei számában rövid ismertetést közölt a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) kiadásában „Nem voltam egyedül” címmel megjelent könyvecskéről. Az ismertetés címe: Ők sem voltak sokan az újságolvasót félrevezetve azt sugallja, hogy a kötetben megszólaló tíz idős lelkész és két ugyancsak idős világi munkatárs a többi keveset érezte maga mellett a pártállam idején elszenvedett megaláztatása, félreállítása, esetleg fogsága közben. Ezzel ellentétben az egész könyvből gyakran kimondottan, néha kimondatlanul, de mindig az a gondolat sugárzik ki, hogy a nyilatkozók Krisztust, a belé vetett hit erejét érezték maguk mögött életük legsötétebb napjaiban is, ezért nem voltak egyedül, amint az ismertetés szerzője a szövegben erre egy alkalommal utal is. Emlékeztetek az evangélikus hitben éllány Gusztáv önvallomására is, aki kivégzése előtt azt mondta, hogy a mögötte álló Krisztus adja neki a lelkierőt az utolsó percre való felkészüléshez. Nem tudom, mi adta az ismertetést író tollába a mondatot: „Nyilvánvaló, hogy a nyilatkozók közül nem mindenki teljesen őszinte...”. Nekem a könyv elolvasásakor nem ez volt a benyomásom. A könyvecske többi hibáját, amelyeket az ismertetés írója nem vesz jó néven, a szerzők gyakorlatlanságának, fiatal korának tulajdonítom, véleményem szerint ezeknek nincs különösebb jelentőségük. Még egy félreértést szeretnék tisztázni. Az ismertetésben megemlített Botta István nem a reneszánsz korának, hanem az MTA Irodalomtudományi Intézet reneszánsz kutató csoportja tagjaként a magyar reformáció korának a kutatója, amely kora reneszánsz korának csak egy része. Ezzel semmi esetre sem akarom Botta István munkásságának a jelentőségét kisebbíteni, csak kiemelni munkásságának összefüggését az evangélikus egyház múltjával, a magyarországi kezdetekkel. Sass János Budapest Javaslatok a Dunakanyar idegenforgalmi koncepciójához Európai attrakció lehetne Adva van Budapest közelében, egyórai vonat- vagy autóútnyira egy európai mértékkel nézve is történelmi-kulturális vonzerő. Visegrád - mint a nemzetközi politika révén ismertté vált fogalom, mint jól konzervált és részlegesen helyreállított vár műemlék, alatta a még jobbankiépítendő” és bemutatandó palota. A közelben Esztergom az egyre jobban kibontakozó középkori várral, a Keresztény Múzeummal és a bazilikával. E két helyszínen korhű középkori öltözékben és felszereléssel rendezett lovagi játékok és versenyek, szabadtéri színielőadások, koncertek, tárlatok kínálhatnak további látnivalót, programokat. Adva van a természeti szépségek sokasága is: a Duna és a környező hegységek, a Börzsöny és a Visegrádi-hegység, tágabban az egész Pilis. A víz és a hegy egymást erősíti, a különleges panoráma értékét ezek biztosítják s a számos remek kilátóhely: a fellegvár, a Prédikálószék és a Hegyestető a táj más-más oldalát mutatja meg, mindegyik különleges élményt kínál. A víz és a hegyek a széles rétegek által kedvelt amatőr sportok, így a vízi sportok (evezés, vitorlázás, szörfözés, tutajozás/rafting), a lovaglás, a golfozás, a tenisz, az alpesi sízés, a sífutás stb. űzését, élvezetét különlegesen jó levegőn és szép környezetben teszik lehetővé. A táj jobb kihasználása költséges beruházások nélkül is a jelenleginél sokkal jobban lehetséges, ez szervezést, irányítást, az érintett települések vezetésének és lakosságának jobb bekapcsolását igényli. Az ott élők hagyományos polgári - zömmel mezőgazdasági, erdészeti stb. - tevékenységét nem föladva szinte minden ház egy kis fogadó, panzió lehet (falusi turizmus), ezeken túl csak néhány kisebb szálloda szükséges. A vízparton, illetve a kisebb szigeteken különböző osztályú táborhelyeket (kemping) kell létesíteni, megbízhatóan működő higiéniás intézményekkel, továbbá bolttal. (Az utóbbi forgalma nagyobb jövedelmet jelenthet, mint maga a szálláshely.) Az egyes telepíléseken ösztönözni kell a vendégfogadásra való berendezkedést, a szükséges információkat a budapesti szállodákban és utazási irodákban, valamint külföldön kínálva, helyben pedig naprakész tájékoztatást nyújtva az üres szálláshelyekről és a kínált programokról. Meg kellene vizsgálni a nagy villámi jurtatábor és a turistaház, valamint a nagymarosi kemping jobb kihasználásának a lehetőségét. Dinamikus irányítás mellett a Sylvanus Szálló mindenképpen sikeresnek tűnik fel Duna-parti táborhelyek, panziók és kiadó szobák, a budapesti árak alatt, gyors vasúti közlekedéssel a fővárosi látogatók egy jelentékeny részét el tudják helyezni. Kevés nagyváros közelében vannak bizonyos sportokra olyan kiváló lehetőségei, mint a Dunakanyarban. Persze ezekhez a feltételeket meg kell teremteni, azután lehet hirdetni, s így jön majd a jövedelem. Mivel nagy a nemzetközi verseny, elengedhetetlen a tisztaság, a minőség, a versenyképes ár, a szívélyes viselkedés. A kerékpár növekvő népszerűsége elengedhetetlenné teszi a bicikliutak megépítését. Az osztrák határtól tízezrek jönnének tovább, ha lenne hol. Esztergomtól Tahiig, az Ipolytól pedig Vácig a Duna-parton kell a legsürgősebben kerékpárutat építeni, a Börzsöny zárt erdészeti útjain pedig aszfaltréteg fölrakásával meghonosítani ezt a nyaraláshoz szorosan hozzátartozó egészséges időtöltést Táborozóhelyek, pihenésre alkalmas tisztások, kilátóhelyek e hálózat szerves részét képezik. A Szentendrei-szigeten golfozni már - azt hiszem - kellemes körülmények között lehet amennyiben az érdeklődés növekszik, további pálya létesíthető a kismarosi vízparton, talán Nagymaroson, Visegrádtól északra, s talán valamelyik tágabb közeli völgyben is. A Duna és az azt szegélyező hegyvonulat elsősorban az evezésés kajakozás, kenuzás, talán a raftingnak nevezett tutajozás) számára kínál Európában sok tekintetben egyedülálló lehetőséget A jövő évtől a dunacsúnyi kishajózási zsilip elkészültével nemzetközi túrák akár Budapestig, akár Mohácsig mehetnek, a délszláv konfliktus rendezése esetén pedig akár a Fekete-tengerig. De a fontos az, hogy népszerűsítsük a vízi sportot mint a nyári alkalmi időtöltés egyik legkellemesebb formáját A Visegrádnál kialakításra kerülő öbölben evezős- és kajakversenyeket lehet rendezni (szép nézőszámmal), de itt valószínűleg a szörfözés is lehető és engedélyezhető lesz. A hagyományos kirándulás, hegyi túrázás ma külföldön jóval elterjedtebb, mint nálunk. Pedig a remek hegycsúcsok, a festői völgyek és a még tűrhető állapotban lévő jelzett turistautak szintén komoly vonzerőt jelenthetnek, ha megfelelő propagandával, térképekkel, jelzőtáblákkal ezt a kényelmes testmozgást jobban divatba hozzuk. Kijelölt útvonalakon a lovaglás is újból elterjedt e tájon. A propaganda ehhez is elengedhetetlen. A vadászat számára elsősorban a közeli hegységek belseje kínál remek lehetőségeket, gazdag vadállománnyal. Szemben a vízi sportokkal, a hegyvidék három, helyenként négy évszakban tudja fogadni a vendégeket. Magyarország egyik hóban leggazdagabb vidéke a Börzsöny, de az utóbbi évek enyhébb és csapadékszegény telei miatt a korábban 90-100 napos síszezon három-négy hétre rövidült. Ezt a helyzetet nagyban javítani lehet, ha hóágyúkkal garantáljuk a sípályák használhatóságát Hóágyúhoz kell egy kisebb tárolómedence (ebben elsősorban a helyi vizeket, forrásokat és csapadékot kell összegyűjteni), s egy földbe fektetett csőrendszer, amely a vizet és a sűrített levegőt a hóágyúkhoz eljuttatva pár óra alatt lehetővé teszi a szükséges hómennyiség előállítását. Ilyen rendszer tenné lehetővé Nagy-Hideg-hegy országos síközponttá fejlesztését, a környékbeli szálláshelyek decembertől áprilisig történő kihasználását, munkaalkalmakat és jelentős vendégforgalmat hozna létre. (Hamis környezetvédelmi érvelés sajnos évek óta akadályozza Nagy-Hideg-hegy téli értékeinek hasznosítását, az egészséges életmód terjesztését). Itt elengedhetetlen a hegyre történő feljutás megoldása és két új sífelvonó megépítése is. A Dunakanyar jövőjét, virágzását a jelenleginél jóval nagyobb belső és külső idegenforgalom teremtheti meg, a vázolt feladatokat viszont a helyi közösségek csak részben tudják megoldani. A központi erőforrások hiánya rövidlátó szemléletet takar, de ebbe nem szabad beletörődnünk, ki kell harcolni a változást. Jeszenszky Géza Károlyi András rajza Szomorú epizód a metróállomáson A Ébresztő gumibottal December 19-én, munkából hazamenet, délután öt óra körül a hármas metró Nyugati pályaudvari megállójában az Árpád híd felé menő oldalon megdöbbentő élményben volt részem. A peronon a padon egy középkorú - láthatóan hajléktalan - férfi aludt. Két fiatal rendőr a padhoz érve, gumibotjaikat előkapva ütlegelni kezdték az embert e szavak kíséretében. - Már többször megmondtuk, ez nem szálloda. Szinte lemerevedve a meglepetéstől bámultam a történteket. Jött a metró, beszálltam, de csak annyira telt bátorságomból, hogy kikiabáltam a még nyitott ajtón: Miért kell ütni?! Mélységesen felháborít ez az embertelen cselekedet. Amíg az állam nem gondoskodik a hajléktalan emberek megfelelő ellátásáról, hogy mer két, a törvényt és a rendőrséget képviselő személy — az utazóközönség szeme láttára - ilyet tenni. Ezzel nemcsak magukat, hanem a magyar rendőrséget is lejáratják. Sok kérdés merült fel bennem ezek után: Vajon mernének-e gumibotot ragadni az egy szinttel feljebb lévő aluljáróban itt a piros hol a piros játékot játszó sötét bőrűek, feketézők és zsebtolvajok ellen? Farkas Zsuzsanna Budapest Maxi tancsiszögek a Szabadság hídon Csökkent az áteresztő képessége A Szabadság híd forgalma az elmúlt néhány hónapban meglehetősen idegesítő volt, elsősorban azoknak, akik villamossal szerettek volna a túlsó oldalra jutni. „Élelmesebb” autósok ugyanis rendre eleve a sínekre hajtottak fel, éppen a villamos elé, mitsem törődve azzal, hogy a villamospályára való ráhajtást egészen a túlsó oldali portálig záróvonal tiltotta. Az ilyen ügyes autósokat aligha érdekelte, hogy a tolakodással feltartott villamoson szerelvényenként egyszerre 2-300 ember esetleg késve ért a céljához. A villamosnak néha tíz percig tartott a két hídfő közti alig háromszáz méter megtétele. Világos volt, hogy valamit ebben a kérdésben tenni kell. A múlt év végén a Szabadság hídra igyekvő autósok azt vehették észre, hogy valaki egyik napról a másikra nagy méretű jancsiszegekkel kiverte a hidat, akkurátusan jobbrólbalról a villamospálya mellett végig. A magyarázat nem késett sokáig: az új Lágymányosi híd átadása módot ad arra, hogy környezetvédelmi érdekből csillapítsák a túlterhelt Petőfi híd és a Szabadság híd forgalmát. Úgy gondolták, ezzel a villamossínekre való ráhajtást a híd egész hosszában lehetetlenné teszik. Csakhogy ez az ötlet minden szempontból több kárt, mint hasznot okozó tévedés, így a Szent Gellért tér környékének forgalma csúcsidőben még jobban ellehetetlenült. Korábban a hídról való lehajtást engedélyező lámpa addig adott szabad jelzést, amíg a villamospályán szabályosan várakozó öt-hat kocsi és egy három kocsiból álló villamosszerelvény biztonságos tempóban átjuthatott a hídfőnél lévő kereszteződésen. Ezzel együtt a külső sávból is kb. 12-15 kocsi is lehajthatott a hídról. Ha viszont éppen nem volt a hídon villamos, ez a forgalmi rend megengedte, hogy a hídról lefelé haladó kocsik a portál alatt a sínekre is ráhajtsanak, és így két sávban hagyják el a hidat. Ilyen esetben a Szabadság híd kapacitása - mintha végig kétsávos közúti híd lett volna - elérte a zöld jelzésenkénti 25-30 kocsit is. A mostani intézkedés mögött a fent vázolt szakszerűségnek a nyomát sem lehet fellelni. Ez a puccsszerűen végrehajtott és bizonyára igen költséges akció a Szabadság híd átbocsátó képességét legalább 30-40 százalékkal lecsökkentette. A tolakodás a hídról lekerült a hídfőkhöz. A Szent Gellért téren a felhajtósávba való besorolásért folyó harakiri következésképpen rendszeresen akadályozza mind a 7-es, de még annál is jobban a 86-os busz közlekedését. Kinek jó ez? Ha a portál utáni szakaszon felszednék vagy áthelyeznék a maxi tancsiszögeket, úgy visszaállítható lenne a lehajtás vonatkozásában már korábban jól bevált forgalmi rend. Dr. Hegedűs Béla Budapest Szóalkotás, faültetés az 1100 éves évfordulóra Nyelvében él a magyar nemzet A számítógépek teljesítményének növekedése lehetőséget teremt arra, hogy a jövőben emberi beszéddel tudjunk utasítást adni a gépnek. Felvetődik akkor majd a kérdés: A világ mely nyelve lesz legjobban érthető a gép számára? A magyar nyelv tömörségi szempontból a legtökéletesebb; a hangállománya és törvényei lehetőséget nyújtanak igen gazdag szókincs alkotására. („Mely nyelv merne versenyezni Veled?”) Mégis az informatikában olyan szavakat használunk, melyek vagy pontatlanok, vagy idegenek. Például: számítógép, szoftver, információ, intelligencia stb. Használhatnánk az észgép, gépagy, észjel, észlény kifejezéseket, ám eme pár szó csupán csepp a nyelvek tengerében. Ennélfogva olyan országos nyelvújításra van szükség, mely egyrészt élne anyanyelvünk csodálatos lehetőségeivel, törvényeivel, másrészt építene a teljes hangsorú magyar nyelvre. Kodály Zoltánt idézem: „fatális, szinte tragikus tévedés: a teljes hangsorú magyar beszédet tájnyelvnek tekintik, a hiányosat, színtelenebbet irodalminak, műveltnek”. Következésképpen az egységes nyelv alapja a magyar válogatott tájnyelv lenne, mely az Ősgyököket tartalmazza. A válogatás és szóalkotás tömörségi, érzékletességi, dallamossági, egyértelműségi, pontossági, rövidségi és korszerűségi szempontok alapján történne. A nemzeti összetartozás jelképéül - az 1100 éves évfordulóra - ültessen mindenki egy szilfát a saját nevében! Hasonlóképpen ki-ki próbálja gazdagítani egy-egy szóval a magyar szókincstárat! így a miénk lesz több millió szilfa és több millió magyar szó! Fejér Tibor Budapest