Magyar Nemzet, 1996. június (59. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-01 / 127. szám

4 Magyar Vizer Nemzetközi élet SZOMBAT, 1996. június 1. (Munkatársunktól) JERUZSÁLEM - Önmagában az is gyanús lehetett volna, hogy a mindig gyors és megbízható Gallup Intézet szerda éjjel hallgatott. Az izraeli választások napján az urnazárás perceiben a helyi televízió 1 -es és 6-os csatornája nagy dérrel-dúrral, önreklámmal és még nagyobb önbizalommal közölte a saját közvéleménykutatásán alapuló eredményét - Simon Peresz eddigi miniszterelnököt hozva ki győztesnek a Gallup nem közölt semmit. Pedig „rajta voltak az ügyön”. S utólag igazolódott: egyedül ők adtak szinte százszázalékos pontossággal jelzéseket az esélyekről. Míg a másik kettő negyvenöt százalék körüli sikert jósolt mind a Munkapártnak, mind a Likudnak, a Gallup harmincötöt, hozzátéve, ha valamelyik nagy párt eléri a negyven százalékot, akkor az a győztes. Az intézet igazgatója később magyarázatát is adta a csöndnek: nem voltak megbízhatók az adataik. A megkérdezettek a választás napján is annyira bizonytalan válaszokat adtak, hogy saját maguk lejáratását elkerülendő, inkább nem adtak ki becsült végeredményt. E bonyodalmakat viszont szerinte - megegyezően a szakértők véleményével - Izrael új választási törvénye okozta. Döntsön közvetlenül a nép, mondták, amivel olyasmit értek el, ami sehol a világon nincs. Az elnöki rendszert összevegyítették a parlamenti szisztémával, s a knesszetbe küldendő pártokra és a miniszterelnök személyére külön kellett voksolni. A főpróba meglehetősen rosszul sikerült, amiből máris levonták a következtetéseket, s szent elhatározás, módosítják az erre vonatkozó törvényt, azon viszont nem változtathatnak, hogy most szabályos szappanoperává silányult e fontos politikai megméretés. A tévedések vígjátéka semmi ahhoz képest, ami Izraelben az elmúlt napokban lejátszódott: a késői urnazárás miatt kínban levő tudósítók leírták volna, ami érezhető volt, hogy Benjámin Netanjahu győzött, a tévé 1-es és 6-os csatornája azonban Peresz többségét hozta ki, s hívei is őt ünnepelték - egészen hajnalig. Ezekben az órákban a mindig nagyszájú Benjámin, becenevén Bibi Netanjahu az egyik tel-avivi szállodában dekkolt, s Peresz szintén közeli politikustársaival osztotta meg a várakozás nehéz óráit. Mindketten a lehetséges koalíció esélyeit mérlegelték, mint ahogy a kisebb pártok is azt tették. A ki kivel állhat össze nehéz kérdése persze annak függvénye volt, hogy ki lesz Izrael következő miniszterelnöke, az értékelések azonban özönszerűen zúdultak az országra. Kezdve attól, hogy miként hozhatta magát ilyen nehéz helyzetbe a tapasztalt Simon Peresz, egészen odáig, hogy miként tudna együttműködni, mondjuk, Clinton elnökkel Benjámin Netanjahu. A Munkapárt táborában a realistábbak önmagukat is ostorozták, amiért rosszul választották meg a propagandájukat. A negyvenöt éves politikai pályát maga mögött tudó s az elmúlt idő sikerdiplomáciájának egyik kovácsaként Peresz nem hitte, hogy hazájában ennyire másként értékelik lépéseit, amelyeket a nemzetközi közvélemény nem szánt magasztalni. Természetesen, a zsidó-arab megbékélés szerepel a lista élén. A már megkötött s még kidolgozandó megállapodások ugyanis nemcsak Izrael nyugalmát teremthetnék meg, hanem az egész Közel-Keletét. Ez garantálhatná a békéjüket és a biztonságukat, hirdette Peresz is, amire viszont Netanjahu még nagyobb adut vágott ki. Szerinte amit a Munkapárt ajánl, az nem elegendő, s az igazi békét és biztonságot csak ő teremtheti meg. A mikéntről ugyan kevesebbet mondott, s programjából sem lehetett kihámozni, miként képzeli el az új izraeli magatartást, ha következetes önmagához. Azaz: felülvizsgálná a szerződéseket a területek átadásairól, nem hajlandó elfogadni az önálló palesztin állam gondolatát, nem tárgyalna Jeruzsálem státusáról, a Golán kiürítéséről meg hallani sem szeret. Sok embernek édes dallam volt ez, főleg a régi telepeseknek, akik két kezükkel tették termővé e sivár tájat. S azoknak is persze, akik nem mondtak le Nagy-Izrael ábrándjáról. Netanjahu pedig nem kevesebbet ígért, minthogy egy évtized alatt hétmilliósra fejlesztené az országot, s megcélozza a tizenhárommilliós lélekszámot. Az egy évszázaddal ezelőtt megfogalmazott cionista elveket elevenítette föl ezzel, ami a mélyen vallásos és a hagyományokhoz ragaszkodó zsidóságot boldoggá tette és fellelkesítette, a modernebb gondolkodásúakat viszont elkeserítette és megrettentette. Nem véletlen, hogy a novemberben meggyilkolt Jichak Rabin özvegye közvetlenül a választások után azt nyilatkozta: felmerült benne, esetleg elhagyja az országot. S nemcsak ő nevezte ezt az időszakot Izrael eddigi legnagyobb válságának. A politikai nyilatkozatokat értékelő helyi szakértők megkockáztatják, Izrael megalapítása óta soha sem került ilyen veszélyes válaszút elé. A kedélyek csillapodtával ugyan sokan azt hajtogatják, nem eszik olyan forrón a kását, Bibi népszerűsége viszont azt mutatja, az itt élő zsidóság megijedt a korábbi zárt világuk és elveik feladásától. „Ők tizenhatodik századi eszméket hordoznak, a huszonegyedik századot ostromolva" - fogalmazta meg az egyik egyetem professzora, s valóban nehéz összeegyeztetni már ma is a szokásaikban a múlthoz kötődő ortodox zsidóknak csak a látványát is a hipermodern jeruzsálemi utcaképpel. A korábban alapvetően amerikai segélyekre alapozó gazdaság hatalmas lökést kapott az elmúlt néhány évben a nemzetközi tőke érdeklődésétől. Robbanásszerű az építkezés, korszerűsödött a technika, pezsgővé vált az élet, amely nem tagadhatóan nyugati mintát követ. A vallásos zsidók ezt is sérelmezik, a legújabb bevándorlók ellenben egy sor, számukra már érthetetlen törvény miatt lázadoznak. A volt szovjet poltikai fogoly, Natan Saranszki meglepő választási sikere is azzal magyarázható, hogy csokorba tudta szedni mindazon bajokat, amelyek a nyolcvanas évek óta itt letelepedett orosz, ukrán, grúz s más kelet-európai zsidókat érik. A rossz lakásviszonyok, a nem a végzettségnek megfelelő munka, az alacsonyabb bérek, a csappanó beilleszkedési támogatás, a sok területen érezhető megkülönböztetés mind bántja őket. Egészen odáig, hogy az egyház nem ismeri el az ide telepedett nem zsidó származású házastársakat, ők sem megesküdni, sem meghalni nem tudnak törvényesen, mert a temetésüket sem rendezték, így a mostani választások hatalmas szakadékként tárták föl a társadalom megosztottságát. Az ortodoxok, akárcsak más vallások fanatikusai, a múlthoz kötnék országukat, amelyet továbbra is fegyverrel védenének meg minden külső veszedelemtől; a haladóbbak, a máshonnan, más szellemiséggel érkezők és a nem zsidók pedig Izraelt mint egy modern államot képzelik el a Közel-Keleten. Hozzájuk sorolható ma már sok, külföldi egyetemeken végzett fiatal is, s miután az újabb generáció és a friss bevándorlók hada lassan a népesség felét teszi ki, valóságos frontok alakulhatnak ki. S ha a maradiság próbál érvényesülni, akár testvérháborúvá is fajulhat ez az ideológiai harc - jósolták azok, aki megrettentek a negyvenhat évével fiatalnak számító s erőszakos modorával úthengerként ható Benjámin Netanjahu előretörésétől. Zsigovits Edit Múlttemetés, útkeresés Izrael nehéz stációja Helyhatósági választások Romániában Erőfelmérés a „forró ősz" előtt (Munkastársunktól) KOLOZSVÁR - Felemásra sikeredett a romániai helyhatósági választások vasárnapi első fordulójának kampánya. A pártok ugyan igen hangosan próbáltak korteskedni, a szavazók azonban mindezt közömbösen fogadták. Megfigyelők szerint az okok elsősorban a polgárok elkeseredettségében keresendők. „Az emberek csaknem 70 százaléka a létminimum alatt él, a nagy többség csalódott, leszámolt a változások reményével” - hangzik az ellenzéki politikusok véleménye. S kénytelenek elismerni, ebből a helyzetből ők sem látják pontosan a kiutat. Abban bíznak, hogy a lakosság megcsömörlött Iliescu elnök pártjának hatesztendős kormányzásától, a politikai erőviszonyok azonban nem erre utalnak. A jelek szerint a hatalmon lévő Szociális Demokrácia Romániai Pártja (SZDRP) igazán kitanulta a politizálás mesterségét. RMDSZ-szakértők úgy vélik, csak az SZDRP folytatott valódi kampányt, hatalmas összeget fordítva a választók meggyőzésére. A pártok egyébként megérezték, hogy pusztán programjaikat hangoztatva aligha nyerik el a választók kegyeit, így az egyik legfőbb szempont a jelöltek megfelelő kiválasztása volt. A legkisebb pártok is jól ismert személyeket próbáltak megnyerni polgármester-jelöltjüknek, aki azután „húzóember" lehetett a listás szavazásnál. Az SZDRP például a román tenisz alighanem legnagyobb sztárját, Ilie Nastasét indítja a bukaresti főpolgármesteri címért s a főváros egyik kerületének vezetését az egykori kiváló, ám igencsak hóbortos futballkapus, Nicolae Raducanu igyekszik megszerezni. A jelenlegi szavazás különös jelentőséggel bír az őszi törvényhozási, illetve elnökválasztás szempontjából is. Bár helyi szinteken - főként a kisebb településeken - elsősorban a jelöltek személye a döntő, egy választás mindig többet mond a közvéleménykutatásoknál, azaz most kirajzolódhat a valós erősorrend. Ennek jegyében zajlott már a kolozsvári korteskedés. Elemzők szerint Bukarest mellett ez a legfontosabb verseny Romániában, amennyiben ugyanis Gheorghe Funarnak sikerül megőriznie a polgármesteri székét, az komoly előnyt jelenthet az általa vezetett Román Nemzeti Egységpártnak az őszi megmérettetésen. Tudják ezt ellenfelei is, akiknek - az RMDSZ-szel közösen - egyik legfontosabb célkitűzésük a nacionalista polgármester megbuktatása. Az előrejelzések alapján azonban úgy tűnik, erre kevés az esélyük. Az 1992-es választásokkal ellentétben a demokratikus ellenzék ezúttal nem állított közös jelölteket. Úgy érzik, saját jelöltekkel kell kirukkolniuk, egyébként elveszítik az oly fontos törvényhozási választásokat. Őszre ugyanis legalább öt százalékra emelik a parlamentbe jutási küszöböt, amit a kis pártok csak igen nehezen érhetnek el. A csütörtök éjfélkor lezárult kampány egyik meglepetésének tekinthető az, hogy a korábbi korteskedésekhez képest lényegesen kisebb szerepet kapott a nacionalista retorika. Román ellenzéki politikusok szerint ennek a legfőbb oka a társadalom politikai kultúrájának fejlődése. Az RMDSZ vezetői azonban úgy vélik, a helyzet sokkal súlyosabb. Mint Takács Csaba ügyvezető elnök a Magyar Nemzetnek kifejtette: az elmúlt esztendőben a hatalom már mindent megtett a magyar ellenségkép kialakulásáért, így most nem kellett ezt a kártyát megjátszania. Ez ugyanis ellenérzéseket válthatna ki sok románban is, akik elfordulnának a kormánypártoktól. Nincs kizárva persze az sem, hogy a román pártok tanultak a korábbi esztendők tapasztalataiból, amikor az igen erős magyarellenes kampány nyomán a kisebbségi közösség tagjai nagyon nagy számban mentek el szavazni. Most viszont az RMDSZ-nek komoly erőfeszítéseket kellett tennie azért, hogy a magyarok részt vegyenek a választásokon. A felmérések szerint a szövetség sikerrel járt, s a magyarok várható részvételi aránya 80 százalékos lesz. Kérdés azonban, hogy mindannyian az RMDSZ-re szavaznak-e. A szövetség tevékenységének megítélése ugyanis nem egyértelmű a magyarság körében, sokan úgy vélik, hiányzik a valódi érdekvédelem, az RMDSZ politikusai inkább elvi vitákat folytatnak, mintsem mindennapos gondokat próbálnának meg orvosolni. Ugyancsak veszélyt jelenthet az RMDSZ számára az, hogy több román párt magyarokat indított a listáján. A legmeglepőbb e tekintetben a nagyváradi magyar tannyelvű gimnázium egyik tanárának szereplése az RNEP jelöltjei között. Az RMDSZ egyébként sok helyen ugyancsak azért indít polgármesterjelöltet, hogy minél többen szavazzanak tanácsosaira. Nagy Iván Zsolt Külföldi kortesek BEAVATKOZNAK A BELÜGYEKBE, és ezt alig titkolják. is.A tapintatlan tudósítók rákérdeznek, elhangzanak persze a kötelező mondatok a más népek döntési jogának tiszteletben tartásáról, ám a jelek szerint manapság már egy-egy választás is túlságosan komoly dolog ahhoz, hogy rá lehetne bízni csupán a helyi politikusokra és szavazókra. S ezen kár is sopánkodni, utóvégre a mostani izraeli vagy a két hét múlva esedékes orosz voksolás kimenetele korántsem csak az adott nemzet sorsára hat majd ki, hanem a közvetlen térségen túlmenően az egész világpolitikára is. S ha nem is ekkora horderővel, nyilvánvalóan a legkevésbé sem lett volna közömbös India szomszédainak, amennyiben tiszavirág-életűnél hosszabbra sikeredik a hindu nacionalisták kormányzása, de még a mi tájainkon is okozna némi hullámverést a - főleg önmaga ügyes reklámozásával - „sikeremberként” elkönyvelt cseh miniszterelnök esetleges kudarca. Nincs hát ok szemérmeskedni, amikor mások számára is nagy a tét, helyesli az International Herald Tribune-ban Flóra Lewis a nyugati hatalmak nyílt korteskedését Jelcin mellett. Az áprilisi moszkvai hét plusz egyes csúcstól a Fehér Házból vagy a bonni kancelláriából hovatovább naponta küldött „üzenetekig” igazi kampány folyik az egyik elnökjelölt mellett és főleg a veszedelmesnek tartott Zjuganov ellenében. A mai CAW-világban különben sem tart óráknál tovább bármi sugalmazott vélemény eljutása a helyi szavazópolgárhoz. E beavatkozás nem is lehet túlságosan kódolt, hiszen kifejezetten hatni próbálnak vele. S legfeljebb annyira lehet diplomatikus, mint volt az arkansasi eküdtszék keddi verdiktje után Dole szenátor mosolya, minek is ejtett volna róla akár egy szót is, ha biztos lehetett benne, hogy a Clintont kínosan érintő fejlemény „választási vonzatát” elmondják majd helyette mások. ELÉG EGY GESZTUS, amelyet azonban mindenki azonnal megért. Egy G-7 családi fotó Jelcinnel, Peresz politikájának feltűnően meleghangú amerikai elnöki méltatása, s egyúttal mindkét esetben olyan veszélyek felidézése, amelyek viszont a vetélytársak nézeteihez kapcsolhatók. S legyünk őszinték: már hogyan is ne próbálna Clinton korteskedni a neki tetsző jelöltek mellett, ha egyszer az ő - hamarosan esedékes - újraválasztását nem csekély mértékben befolyásolhatja az izraeli vagy az orosz eredmény. Nem szólva arról, hogy mellette is szinte hasonló nyíltsággal „kampányolnak”, nemrég a brit ellenzéki Blair s a minap a német kancellár Kohl. Ki négy éve Clinton ellenfelét, Busht támogatta konzervatív szolidaritással, de most „evőcimborájára” voksolt, míg Dole-t kifejezetten lekezelte. „Túlgyilkolási” kockázatok persze a külföldiek korteskedésében ugyanúgy vannak, mint a hazaiak kampányfogásaiban. Történetesen éppen e két kritikus voksolásnál üthet(ett) vissza a beavatkozókra, hogy az általuk nem kívánt tábort csak erősíthette nacionalista berzenkedésében e külföldi beleszólás. Netanjahu „biztonságos béke” jelszava részben éppen azzal hatott, hogy ne mások, akár a fő patrónusok se szabják meg, miben engedjen a zsidó állam; más kérdés, hogy kormányzása esetén bizony ő sem hagyhatja majd figyelmen kívül az óceánon túli támogatók óhaját. Zjuganov most a Nyugatnak való behódolás ellen folytatja kampányát, ám aligha hiheti, hogy győzelme esetén egy csapásra módosulnának az erőviszonyok. S ha netán majd ő szólhat bele az amerikai választási harcba, kétszer is meggondolná, hogy érdemes-e „megtorolni” Clintonon Jelcin támogatását. BONYOLULT KÖLCSÖNHATÁSOK érvényesülnek mind a globálissá vált gazdaságban, mind a világpolitikában. S mivel a palmerstoni mondás változatlanul érvényes, az országoknak érdekeik vannak, nem örök barátaik. S bár történetesen Hitler választási sikere intő ellenpélda, általában azért sohasem olyan veszedelmesek a kellemetlen meglepetést okozó ellenfelek, mint amilyennek a hatalmat vesztő vetélytársaik lefestik őket (a cseh szocdemek sikere legfeljebb egy keleteurópai mítoszt rombolna le, nem az ország mai európai esélyeit). Az Observer moszkvai tudósítója esküszik rá, hogy az orosz háttérhatalom tartja kezében mindkét vasat, vagyis Jelcin nem lenne olyan „jó” és Zjuganov annyira „rossz”, mint most mondogatják, mert ezek az erők mindenképpen a birodalom helyreállítását tűzték ki célul. Netanjahu pedig abba a helyzetbe kerülne, mint volt eddig Peresz: kettészakadt lakosságot kell kormányoznia, így aztán Clinton kortes akár még abban is bízhat, hogy e Likud-vezérből is Begin lesz. Netanjahu nehezebben köthet alkut, viszont - mint Begin Camp Dávidét, Nixon a Kína-nyitást, De Gaulle az algériai kivonulást - ő alighanem könnyebben tudná elfogadtatni, hiszen kevésbé kellene tartania kérlelhetetlen önmagától. Avar János Az idén először IBUSZ FORRÓ TIPPEK! Íme néhány ezek közül: 'Jif ||B üHJg121 900 Ft helyett 102 800 Ft/fő ► 19 100 Ft MEGTAKARÍTÁS! üdülés félpanzióval 20 900 Ft helyett 18 810 Ft/hét/fő ^ 2090 Ft MEGTAKARÍTÁS! naP üdülés reggelivel 28 650 Ft helyett 26 800 Ft/fő K 1850 Ft MEGTAKARÍTÁS! Kérje speciális színes programfüzetünket a többi ajánlat részletes leírásával! Várjuk valamennyi irodánkban!