Magyar Nemzet, 1996. július (59. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-13 / 163. szám
SZOMBAT, 1996. július 13. A siófoki vasútállomáson Fejér Vilmos, a Balatoni Vízügyi Kirendeltség vezetője vár rám - kocsijával kissé félrehúzódva a parkolóban. Fejér negyven körüli, szakállas, udvarias férfi, idegileg feszültnek tűnik, először arra gondolok, hogy látogatásommal zavarom a munkájában, de kiderül: asszony lánya kórházban fekszik, első gyerekével vajúdik. A kocsiban ülve felteszek néhány ismerkedő kérdést. Fejér egy régi vízügyes dinasztia leszármazottja, később egy alkalmi múzeumban láttam az apja fényképét, amint egy megingott gát koronáján állva az árvízvédekezést irányítja. Nagyapja pedig valaha a Zala folyó rendezési munkálatait vezette. Ingyenes parkolóhelyet kereső német rendszámú kocsik között manőverezünk be a kirendeltség épülete elé. A lépcsőházat szakmai relikviák díszítik, régi fényképek, térképek, öblösre faragott kövek, melyeken a hajósok szűrték át az ivóvizüket. - Tulajdonképpen ki a Balaton gazdája? - kérdezem leülve az irodában, Fejér két gépelt lapot vesz elő. - Épp mostanában írtam össze a Balatonnal foglalkozó szervezetek névsorát. Parancsoljon. A felsorolás megérdemli, hogy teljes terjedelmében idézzem, felvillant valamit abból a káoszból, mely a tó körül kialakult állapotokat jellemzi. 1.) Balatoni Intéző Bizottság, 2.) Balatoni Regionális Tanács, 3.) Balaton Szövetség, 4.) Balaton Alapítvány, 5.) Északbalatoni Önkormányzatok Szövetsége, 6.) Balaton-parti Fürdőegyesületek Szövetsége, 7.) Balatoni Gazdasági Kör, 8.) Balaton Akadémia, 9.) Országos Rendőr-főkapitányság koordinációs osztály, 10.) Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 11. ) Balatoni Halgazdaság Rt., 12. ) Mahart Balatoni Hajózási Kft., 13.) Magyar Szállodaszövetség Balatoni Tagozata, 14.) Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, 15.) Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, 16.) Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság, 17.) Balatoni Vízügyi Kirendeltség, 18.) Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, 19.) Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, 20.) Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, 21.) Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, 22.) Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság, 23.) Veszprém Megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, 24.) Somogy Megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, 25.) Zala Megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, 26.) Magyar Országos Horgászszövetség Somogy megyei intézőbizottsága, 27.) Magyar Országos Horgászszövetség Veszrém megyei intézőbizottsága, 28.) Magyar Országos Horgászszövetség Zala megyei intézőbizottsága, 29.) Somogy Megyei Önkormányzat Idegenforgalmi Hivatala, 30.) Veszprém Megyei Önkormányzat vagyonkezelési és idegenforgalmi osztály, 31.) Zala Megyei Önkormányzat Közgyűlése idegenforgalmi iroda, 32.) Matur Veszprém megyei tagozata, 33.) Matur Zala megyei tagozata, 34.) Matur Somogy megyei tagozata, 35.) Siófoki Tourinform Iroda, 36.) Keszthelyi Tourinform Iroda, 37.) Zalakarosi Tourinform Iroda, 38.) Város és községszépítő egyesületek, 39.) Balaton Regionális Fejlesztési Kft., 40.) Nők a Balatonért Egyesület, 41.) Vízimentő-egyesületek, 42.) Vízi rendészet, 43.) Hajózási felügyelet, 44.) Vitorlásszövetség, 45. ) Kisosz-, Iposz-szervezetek, 46. ) Fogyasztóvédelmi Felügyelőség, 47.) Hegyközségek, 48.) Kamarák, 49.) Fizetővendégszolgáltatók Érdekvédelmi Szervezete, 50.) Falusi Turizmus egyesületek, 51.) Kis-balatoni Társaság...” Továbbá hallatja a szavát a 41 balaton menti település önkormányzata, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy már kormánybiztosunk is van Nemcsók János államtitkár úr személyében. Ezek a szervezetek sokszor átfedik egymás illetékességét, számosan egyetlen célt tűztek ki maguk elé: be akarják bizonyítani, hogy a többiek milyen tehetetlenek. Mindenesetre két dolog van Magyarországon, melyhez mindenki ért: a futball és a Balaton. - Miért ne lehetne a vízügy a legfőbb gazda? - Mi csak kezelői vagyunk a Balatonnak, többre nem vállalkozhatunk, a vízügy általános leépítése minket is érintett. Kéthárom éve még 500-an voltunk a Balaton mellett, önálló tervező- és kivitelezőrészlegünk is működött. Egyesek aztán úgy találták, hogy helytelen volna egy kézben hagyni az engedélyezést és a vállalkozást, vagyis hogy mi adjuk ki a munkákat saját magunknak. Nehéz volna eldönteni, hogy szakmai vagy inkább politikai okok játszottak közre, ugyanis a vízügy mindig a legutolsó negatívnak számító minősítést kapta, a szocializmusban horthystának neveztek minket, mert sok régi szakembert befogadtunk a sorainkba, most pedig sztálinisták lettünk. Önmagunk korlátozásával 260 főre mentünk le, erről a szintről indult a végső átszervezés, le kellett adnunk a tervező- és kivitelezőrészlegünket, a kirendeltség jelenleg 90 főből áll. Egy hadsereg nélküli tábornoki karhoz hasonlítunk, mely önmagában nem sokra megy. Ha elbocsátjuk azt az embert, aki behajt egy csavart vagy kiszedi a döglött halat, mi, vezetők nem tehetünk mást, mint hogy ülünk az irodában, és bölcseket mondunk. A baj csak az, hogy a munkánkat senki sem vette át tőlünk. A töredék létszámmal is el kell látnunk a hatósági, kezelői és karbantartói feladatokat, például ha valaki egy kikötőt akar építeni, azt mi is véleményezzük és engedélyezzük. Ránk hárul a Sió-zsilip üzemeltetése, a balatoni vízmérleg megállapítása, a vízszint szabályozása. A Sió 40 kilométeres szakasza is a kirendeltségre tartozik, a mi dolgunk a kotróhajó, és hadd ne soroljam, mi terhel még minket. A költségvetési pénzünket is lecsökkentették, ehhez jön még az inflációs veszteség. Az évi 120 millióból 60 kotróhajónk működtetésére megy el az idén. Tavaly végig álltak a gépeink, mert még üzemanyagra sem tellett, csak néhány napot tudtak dolgozni, amikor egy benzinkúthálózat propagandacélokból ellátott minket olajjal. - Az önkormányzatok miért nem vonták a saját hatáskörükbe ezeket a munkákat? - Nincsenek felkészülve rá. Mondjuk Hollandiában ötszáz év alatt kialakult egy, a vízhez kapcsolódó polgári végrehajtó rendszer, amely folyamatosan és eredményesen működik, ezért szokták azt mondani, hogy a világot Isten teremtette, Hollandiát pedig a hollandok. Egy balatoni polgármester viszont komoly baj esetén aligha tudna kiállítani 300 embert homokzsáktömésre. A vízkár-elhárítási tervek végrehajtására nem lehet kötelezni az önkormányzatokat, akkor sem, ha már születtek különféle megállapodások, mert az újonnan megválasztott testületek általában azzal kezdik a működésüket, hogy érvényteleneknek nyilvánítják az elődjeik döntését. A helyzet ilyen alakulását persze korábban kellett volna végiggondolni, még mielőtt visszavágtak volna minket. Ha egy új házat akarok építeni, nem kezdhetem azzal, hogy lebontom a régit, előbb el kell mennem a tervezőkhöz, az iparosokhoz - Fejér legyint. - De hát hagyjuk ezt, úgyis mindig azt mondják rólunk, hogy demagógok vagyunk. „A vízügy egyetlen adut tart a kezében: az árvízzel, a vízkárokkal való fenyegetőzést.” Tovább erőltetem a témát. - És a többi nagy balatoni szervezet nem osztja meg magukkal a gondokat? - 1991-ben, amikor bekövetkezett a tömeges angolnapusztulás, midnenki tudta, hogy kezelni kellene a bajokat, de például az idegenforgalom egy fillért sem adott hozzá, csak a szállodák telefonáltak át reggelenként, hogy mikor visszük már el előlük a dögöket. A Balaton nem egy hotel, hogy kitakarítjuk, feltöltjük, aztán jön a vendég és költ, hozza nekünk a hasznot. A pénzt itt nem a mi javunkra forgatják vissza, a profit a serpenyőnél csapódik le, a halsütödékben, a butikokban. A Balaton kerülete 235 kilométer, ezt mi nem tudjuk megtisztítani a szeméttől a magunk néhány tucatnyi emberével. Megint külföldi példára kell hivatkoznom: a salzkammerguti tavaknál a magántulajdonosok szedik le a vízfelületről az összes szennyeződést. Katasztrófa egyelőre nem következett be, de pusztán azért, mert még nem adódott igazi katasztrófahelyzet. (Folytatás a keddi számban) Moldova György: A Balaton elrablása (13.) Vizes lepedő Horthysták és sztálinisták ái rp •• 1 •• lukor Amerikai impresszárió - szivar nélkül Akit John Rosenfield meggyőzött... „Majd megkérdem az impresszáriómat!"- mondja a híresség a filmben, és azonnal magunk elé képzeljük, amint az impresszárió vastag szivarral a szájában intézkedik. Szava ellen nincs apelláta. Többnyire kövérkés, kicsit ellenszenves figura, aki abból él, hogy a hírességet beajánlja a filmhez, szerződést szerez neki, utaztatja a világban, és világhíressé teszi. Magát pedig jó gazdaggá. Ilyen az impresszárió Hollywood módra. Ehelyett kicsi, törékeny asszony nyit ajtót és mindjárt tegezni kezd. Néhány napja érkezett New Yorkból, meséli, a nyarakat mindig itthon tölti. Ülünk a szerény szállodai szobában, pompának nyoma sincs. Pedig Bellé Schulhof neve világszerte ismert a zenei világban. 1938- ban hagyta el Magyarországot, második férje, Andrew Schulhof halála után pedig átvette a menedzserirodát, amelyet a negyvenes évek elején alapoztak meg New Yorkban. Világhírű karmestereket, művészeket menedzseltek, Bartók Bélát, Dohnányi Ernőt, Sir Thomas Beechemet. - Nagy szerencse volt, hogy életem első szimfonikus koncertein, még kislánykoromban, karmestergéniuszokkal találkoztam. A Bécsi Filharmonikusok például Brúnó Walterrel jöttek Magyarországra, Wilhelm Furtwangler Beethovent vezényelt Budapesten. Választék volt bőven, miután Budapest színházigazgatói lázasan keresték az Európában fellelhető leghíresebb művészeket. Hallotta Saljapint, Richard Taubert és ott volt a híres hangversenyen, amikor a nagy sztár, Galli-Curci Budapesten megbukott. - Dohnányi Ernőt is ezekben az években hallottam először: gyönyörűen játszott és kitűnően dirigált. Emlékszem a koncertre, amelyen ő vezényelt és Bartók zongorázott. Ha akkor létezett volna a mostani hangrögzítési technika, kincseket őrizhetnék! Andrew Schulhofnak köszönhető, Bartók Béla 1940-es hangversenykörútja Amerikában. Bellé Schulhof könyvében erről így ír: „Jól emlékszem Bartókék amerikai megérkezésére: a kikötőben vártuk őket. Amikor partra szálltak, kiderült, hogy elveszett a poggyászuk. Schulhof igyekezett megnyugtatni a zeneszerzőt, hogy ő addig is gondoskodik mindenről, amíg a bőrönd előkerül, miután a turné első koncertjét a megérkezésük harmadik napjára tűzték ki. A koncertút nagyszerűen sikerült. De hogy Bartók is örült-e ennek, azt nehéz lett volna megállapítani. Visszafogott, keserű ember volt, akivel nem lehetett meleg kapcsolatot, szoros viszonyt kialakítani. Korántsem azért, mintha zseninek tartotta volna magát, inkább nagyon szerény volt. De képtelenség volt a kedvében járni. - A Magyar Rádió gyermekkórusát is ön vitette ki... - Két évembe került, amíg sikerült megszervezni. Nem az amerikaiak miatt. Amikor először hazajöttem, 1962-ben még nem tudtak az emberek utazgatni. Még Fischer Annie-nek sem sikerült. Két egymást követő nyáron a Royalban laktam, a 478-as szobában. Ez egy félreeső szoba volt, de nagyon megfelelt, mert Botka Valériával és Csányi Lászlóval egész éjjel dolgoztunk a programon. Nagyon nehezen állt össze, egészen addig, amíg egyszer meg nem látogattuk Fertődöt, a termet, ahol a freskó a négy évszakot ábrázolja. Hirtelen eszembe ötlött, legyen a koncert témája a négy szezon. A gyerekek nagyszerűen énekeltek. Kilenc nyelven. Saját nyelvükön énekelték el a részt vevő országok karácsonyi dalait. Óriási sikerük volt. Könnyebb volt „eladni” őket, mint kihozatni az országból. Csodálatos idők voltak azok, ma már minden megváltozott. Mindenki csak pénzért csinál mindent. Egy karmesteri karriert fölépíteni legalább öt évbe telik. Ki vállakozik erre? - Mit jelent az, hogy „fölépíteni”? - Hogy neve legyen! Ferencsik például a legnagyobb karmesterek egyike lehetett volna, ha kivándorol. De itthon maradt és ezért nem lett világhírű. Nem futtatta föl senki. - Miért hitték el, hogy jó művészt ajánlott? - Kezdetben a férjem neve segített. Abszolút tekintélye volt a zenei világban. - S nem félt folytatni az ő munkáját? - Dehogynem. Először abba akartam hagyni. De megjelentek a híres zenei szakemberek, a karmesterek és arra kértek, hogy folytassam. Hiszen akkor már több mint tíz éve dolgoztam a férjem mellett. Végül, amikor John Rosenfield biztatott, hittem neki. Ő akkora szaktekintélynek számított, hogy kénytelen voltam. S ettől egy kicsit fölengedett a félelmem is. Egészen más ember lettem. - Mindenki ilyen kedvesen fogadta? - Mindenki. Mert nagyon kiváló és nagyon kellemes emberek voltak. - Mégis, ki okozta a legtöbb bajt? A nagy művészeket általában nehéz természetű, rigolyás embereknek ismerik. - Voltak ilyenek, de az igazán nagy emberekkel mindig kevesebb volt a baj. Igaz, nekik is megvannak a rigolyáik, de ha azokhoz alkalmazkodik az ember, nincs semmi gond velük. Nem szabad a szokások ellen dolgozni. Sir Thomas Beechamnek köszvénye volt, és emiatt nem volt szabad innia. Ennek ellenére minden este megrendelt egy üveg drága pezsgőt. „De Sir Thomas, tudja, hogy nem szabad!” intettük. „Tudom - felelte mérgesen -, de nézni csak lehet?” Ansermet, a nagy svájci karmester, akinek Toscanini minden próbáján ott ült, ez soha semmilyen gondot nem okozott, pedig beutaztam vele a fél világot. Egy ilyen fárasztó koncertsorozat nagy megterhelés. Hétköznapi ember tele lett volna, nyűggel és panasszal, minden éjjel más városban megszállni, idegen helyeken aludni... Mindenki kinyúlt mellettük, de ők a kellemetlenségeket észre sem vették. Benne éltek a muzsikában. Ez a nagy ember például dirigált egy Beethoven-koncertet. Délután ott ült a szobájában, kottával a kezében. "Miért csinálja, miért nem pihen egy kicsit, hiszen jól ismeri a darabot!"- korholtam. „Beethovent nem lehet eléggé ismerni", válaszolta. - Lámpaláz? - Nem tudják, mit jelent. Idegesség legfeljebb, hogy nem jó a világítás vagy az akusztika. S ha elégedetlenek voltak valamivel, abbahagyták a koncertet. Ők megengedhették maguknak. - Ki volt, aki a legnagyobb karriert futotta be? - Erről nem beszélek. - Talán dicsekvésnek hatna? - Nem azért. Sokan meghaltak, az irodák is megváltoztak. Más lett a világ. - Ronda anyagias? - Nem használok ilyen szavakat. Most is vannak ügynökségek. Tegnap is beszéltem valakivel, s mondom neki, itt van egy rendkívüli anyag, jó kritikákat olvasni róla. Kiderült, hogy az illetőnek fogalma sem volt róla. Azelőtt ilyen nem fordult elő. Ha halottunk valami jóról, az ember elment és meghallgatta, és örült, hogy milyen szép élményben volt része. Tudta azt is, hogy egy-két évbe is beletelik, amíg alkalma lesz rá, hogy igazán jó helyen bemutathassa. Most mindent készen szeretnének megkapni, a reklám nagyobb, mint a produkció. Senki sem akar várni és senki sem vállalkozik arra, hogy ismeretlen embereket bemutasson. Én csak a karmestereket ajánlottam mindig, a szervezés a meghívó kötelessége volt. - Ez most nyaralás? - Nem tudom, mi az. Amióta elkezdtem hazalátogatni, minden évben jövök. Itt is azt csinálom, amit Amerikában. Sok zenét hallgatok, lemezkiadásokkal foglalkozom. Mindig is foglakoztunk lemezkiadással. Fischer Annie személyes jó barátom volt. Megtisztelésnek éreztem, hogy ezt a nagyszerű embert ismerhettem. Kiderült, hogy a csodálatos Beethoven szonátáit, haminckettőt, egészen a múlt évig nem adták ki. Sikerül CD-re tetetnem. - Nagyon szerencsés, hogy egész életében azzal foglakozott, ami érdekelte. - Ez nem így van. Először is orvos akartam lenni. De arra nem volt időm, mert férjhez mentem. Amikor rájöttem, hogy nem lett volna szabad, elváltam. Akkor kezdtem a divatszakmával foglalkozni, s amikor kikerültem Amerikába, kiderült, hogy ez nem nekem való. Nagy szerencsémre megismertem Andrew Schulhofot, és rajta keresztül a zenei élet nagyjait. Ma már nincsenek ilyen világhírű, nagy karmesterek. Énekesek és zongoristák még vannak, de a menedzselés nem ugyanaz, amit mi annak idején csináltunk. Fekete Judit Bellé Schulhof, aki jól ismerte Bartókékat Mahir Nemzet 13