Magyar Nemzet, 1999. augusztus (62. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-12 / 187. szám
1999. augusztus 12., csütörtök Tiltani vagy szabályozni kell-e a természetgyógyászatot? Ki ne találkozott volna még oly híres orvos tanárral is, aki őszinte szemekkel nézett a betegére, s bevalotta: fogalma sincs, mit tehetne érte. S ki ne látta volna ezután azokat a reménykedőket, akik fűhöz, fához, természetgyógyászhoz szaladgáltak saját bajuk vagy szeretteik fájdalmának enyhítéséért. Már hogy az elmúlt egy évtizedben, mert odáig hallani sem igen lehetett a kiegészítő gyógymódokról. A tilalom és az ismerethiány vezetett azután oda, hogy a „tudok róla, de behunyom a szemem” időszakát kihasználták a csalók. S az ő esetleges káros tevékenységük vezetett nálunk is a rendteremtés igényéhez. Ám annak a kezdetén vagyunk, és egyelőre azt sem lehet tudni, ki vizsgáztathatna le például egy homeopátiára szakosodott orvost. A hagyományos európai gyógymódot képviselő professzoroknak erről informális ismereteik is alig vannak. Csakhogy az ellenőrzés hiánya is gyanút kelthet, jogosan, ám az sem lehetséges, különösen a jelen egészségügyi feltételek mellett, hogy ismét kizárják a szelíd gyógymódokat az egészség helyreállításából. A szabályozás erősítése nem jelenthet tiltást, inkább figyelni kellene mások tapasztalataira, s az orvosegyetemeken is szükséges volna oktatni a kiegészítő gyógymódok tudományát. Olaszországban is vegyes a kép Lelki jó tanács és ráolvasás RÓMA - Az ókori Rómában görög orvosokat hívtak a beteg patríciusok házába, ma egy orosz számozású csodadoktorhoz sietnek az egészségüket féltő rómaiak egy külvárosi lakásba, de a hírek szerint az elsősorban lelki jó tanácsokkal szolgál. Receptet nem írhat fel, és önálló munkavállalóként neki is számlát kell kiállítania, hiszen a ház előtt sorakozó autók könnyen felhívhatnák a pénzügyőrség figyelmét. A gyógyfüvekben gazdag Itáliában a természetgyógyászat széles tiszteletnek és bizalomnak örvend, ezt mutatja a magánkézben levő gyógynövényboltok jelentős száma az egész félszigeten. Az olaszok természetes anyagokból készült termékeket használnak az őket gyakran sújtó hajhullásra, nagy a száma a Bach-terápia híveinek, de ma már egyre többen választanak alternatív módokat a súlyos betegségek gyógyítására is. Az elmúlt időben Olaszországban is széles vita alakult ki a rákbetegségeknél használt kemoterápiával kapcsolatban, főleg a rákos gyerekek szülei igyekeznek valamilyen más megoldást találni, ami viszont már bírósági eljáráshoz is vezetett. Az alternatív gyógymódokat kínáló természetgyógyászok kivétel nélkül diplomás orvosok, a magánpraxis elindításához felvételt kell nyerniük a megfelelő szakmai egyesületbe. Az első helyen a kínai akupunktúra áll, amelyet sok olasz orvos is elsajátított már. Az elmúlt években ugrásszerűen megemelkedett a homeopatikus gyógykészítmények iránti érdeklődés. Ma már majdnem minden gyógyszertárban kaphatók, és az orvosok is ezeket részesítik előnyben az Olaszországban igen elterjedt allergiás betegségek esetében. Miközben az olaszok arról álmodoznak, hogy Michael Schumacherhez hasonlóan ők is indiai kondicionálómestert tarthassanak otthon, azért szabálytalanságok a félszigeten is elfordulnak. Komoly gondot jelent például, hogy az olasz városokban élő távol-keleti közösségek csak saját nemzetiségű orvosaikkal hajlandók kivizsgáltatni magukat, azonban a gyakran engedély nélkül működő kínai rendelők nem mindig felelnek meg a közegészségügyi előírásoknak, főleg, ha komolyabb beavatkozásról, gyermekszülésről van szó. A higiénia a legjelentősebb gondja egyébként az olasz magánrendelőknek is. Egy milánói plasztikai sebészeti központban végzett zsírleszívó műtét miatt egy nő életét veszítette, mert a műszererek nem voltak sterilek. A helyzet azonban az állami kórházakban sem jobb: a római klinikákon a nyár elején fertőzés tört ki az újszülöttosztályon, Torinóban pedig egy páciens az egyik kórház zuhanyozójában kapott légiósbetegséget. (sárközy) tt.* Küzdelmet vív az ősi és a modern szemlélet a Távol-Keleten Bűn semmibe venni ötezer év tapasztalatát Kína kevésbé fejlett vidékein az emberek ma sem igen ismernek mást, mint az ősi kínai gyógymódokat, a nagyvárosokban azonban a tradicionális medicina mára a modern nyugati orvoslásnak is teret engedett, így a két, egymástól gyökeresen különböző szemlélet nemcsak Európában vagy az Egyesült Államokban vív harcot egymással, a „felvilágosultabbak” közül sokan Kelet-Ázsiában is úgy vélik, hogy az ősi orvoslásnak nincs helye a nap alatt. Pedig a két gyógyítási kultúra nem zárja ki egymást. A Távol-Keleten mind többen ismerik fel ugyanis - s valószínűleg nem pusztán azért, mert a helybeliek nem hajlandók lemondani a kínai „orvosok” látogatásáról -, hogy a hagyományos és a modern medicina ötvözhető. Végtére is meglehet, hogy a tradicionális gyógymódok mai szemmel „idejétmúltak és tudománytalanok”, de az ötezer év alatt felhalmozott tapasztalatot és tudást bűn semmibe venni. Hiszen a kínai orvostudomány hosszabb múltra tekint vissza, mint a - szintén nem új keletű - kínai írásbeliség, de az alapelveket lefektető első átfogó írásos összegzés is több mint kétezer esztendővel ezelőtt keletkezett. A Csin-dinasztia (i. e. 221-207) idejéről származik például a Belső egyensúly című „könyv”, s alig valamivel fiatalabb a Han-dinasztia (i. e. 206—i. sz. 220) uralkodása alatt született, s máig érvényes útmutatásokat tartalmazó, A hideg tényezők által okozott betegségek kezelése című orvosi „enciklopédia”. A Mingdinasztia (i. sz. 1368-1644) idejéről való a nyugati kultúrákban Materia Medica című alapmű, amely nem kevesebb mint 1892 különböző orvosságot ír le. A XX. század végi távol-keleti orvosok azonban mára pontosan felmérték, hogy az ősi gyógymódok csakis szigorú szakmai felügyelet mellett kombinálhatók a modern kezelésekkel. De mi is ez az ötezer esztendős gyógymód, ami annyira megosztja a világ orvostársadalmát? A kínai medicina alapfilozófiáját megfogalmazó mű, a szintén több ezer éves Változások könyve leszögezi, hogy az orvoslásnak egyszerre kell megcéloznia a beteg testét és lelkét - az egész embert kell kezelni, mintsem elkülöníteni egy-egy betegséget vagy egészségügyi problémát. A kínai orvoslás azonban korántsem pusztán a betegség kikúrálását jelenti. Sőt gyógyítás közben is az az elsődleges cél, hogy a különböző növényi, állati vagy ásványi eredetű orvosságok a jövendő problémákkal szemben erősítsék meg a testet. Nem a gyógyítás, hanem a megelőzés a vezérlőelv. Jól érzékelteti ezt például az, miként lát el egy egyszerű megfázástól szenvedő beteget egy nyugati és egy kínai orvos. Míg előbbi a tüneteket igyekszik megszüntetni, addig a távol-keleti gyógyító az egész szervezetet igyekszik megerősíteni a betegség támadásával, egyben a későbbi jelentkezésével szemben. Mindezt egy sereg gyógyító készítmény közül válogatva teszi, függően például a beteg nemétől, korától, súlyától, jellemétől, általános fizikai állapotától, de attól is, hogy éppen milyen megfázás gyötri: száraz vagy nedves köhögés, eldugult-e az orra vagy sem, fáj-e a feje, az izmai, könnyezik-e. Az akupunktúra pedig mindezt a gyógyítási arzenált megkoronázza - sokan legalábbis mindenható csodaszerként hisznek benne. S való igaz, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1980-ban kiadott egy listát, amely 43 olyan betegséget sorolt fel, amelyek hatásosan gyógyíthatók a tűszúrásos módszerrel. Az akupunktúra a kínai elmélet szerint a testben futó „életenergiát”, azaz a szervezet öngyógyító erejét segít a szükséges területre koncentrálni. Akár így van, akár nincs, a műtéteknél teljes érzéstelenítést nyújtó vagy a szüléseket fájdalommentessé tevő tűszúrásokat sokak szerint vétek lenne nem alkalmazni csupán azért, mert nem ismerjük pontosan a hatásmechanizmusukat. (simon) A pulzusterápia pontjai Közelkép Bizonytalan ellenőrzés, hiányzó szakfelügyelők Rendeletek a káosz ellen Magyarországon két évvel ezelőtt jogszabályi úton próbálták megregulázni a természetgyógyászatban tapasztalható kaotikus állapotokat. Jelenleg 187 szolgáltató rendelkezik 356 tevékenységi engedéllyel. (A természetgyógyászok 21 tevékenységtípusra kaphatnak engedélyt.) A tevékenységek közül 112-t csak orvos, 244-et orvosi és egyéb felsőfokú egészségügyi végzettséggel nem rendelkező természetgyógyász végezhet. Országosan egységes alapelvek alapján kevés ellenőrzés történik, a szakmai felügyelet tartalmi része is bizonytalan. Ez abból adódik, hogy nehéz megmondani, mit takar például az antropozófus orvosi módszer vagy a biorezonancián alapuló eljárás, illetve a bioenergiát alkalmazó módszer. Emellett a szakmának nincs országos intézete, több megyében nincs természetgyógyász szakfelügyelő. Az ellenőrzés önmagában rendkívül nehéz, hiszen a természetgyógyászati tevékenység empíriákra, tapasztalatokra alapozott, tudományos bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Az alkalmazott eljárások és műszerek hatásosságának vizsgálatai is hiányoznak, így lényegében nem kaphatnak garanciát a természetgyógyászhoz betérők, hogy valóban hatásos kezelésben részesülnek a pénzükért - nyilatkozta lapunknak Kovács Attila helyettes országos tiszti főorvos, aki szerint ez Európában mindenütt gondot okoz. A helyettes országos tiszti főorvos ugyanakkor cáfolja, hogy a most kirobbant injekcióbotrány során szembesültek volna a hatóságok a természetgyógyászati tevékenység esetleges veszélyeivel. A jogszabály bevezetése óta a természetgyógyászok jelentős része vizsgát tett, és - ha erre a jogszabályi előírások miatt szükség volt - orvosokat kezdett foglalkoztatni. A hivatalos orvoslás és a természetgyógyászat közeledését jelzi -ami korábban elképzelhetetlen lett volna -, hogy több kórházban, sőt egyetemi klinikán is megjelentek a természetgyógyászok. A szabályozás körüli kezdeti indulatok mára lehiggadtak, ám ezek után hangos botrányt kavart az a bejelentés, hogy két neves orvos-természetgyógyász centrumában is engedély nélküli szereket alkalmaztak. Az érintettek azzal érveltek, hogy ez bevett gyakorlat a hazai centrumokban. A miniszteri rendelet éppen annak érdekében született, hogy meghatározza, kik jogosultak természetgyógyászati tevékenység végzésére, hogyan kell kinézni egy rendelőnek, milyen dokumentációt kell vezetni a betegekről, és mely gyógyszereket, gyógyhatású termékeket alkalmazhatnak. Mindez a betegek érdekeit és a gyógyítás biztonságát szolgálja. De a jogszabály ellenére sem teremtődtek meg valamennyi orvos-természetgyógyász vizsgáztatásának a feltételei. (élő) Több kórházban megjelentek a természetgyógyászok magyar nemzet archív Ukrajnában divat a távgyógyítás Az egészségügyi ellátást pótolja UNGVÁR Mindenféle túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nagy divatja van ma Ukrajnában a természetgyógyászatnak, hiszen a súlyos gazdasági válság következtében drasztikusan leépülő kórházak sok esetben a betegeket is csak úgy tudják fogadni, ha a páciens a párnát, a lepedőt, a takarót is maga biztosítja. S természetesen előteremti a kezeléséhez szükséges gyógyszereket és egyéb kellékeket is. Nem véletlen tehát, ha mind többen fordulnak a természetgyógyászat és a népi gyógymódok felé, előkeresve a fiókok mélyéről a dédszülőktől örökölt recepteket, amelyekkel szívesen csábítgatják magukhoz olvasóikat az újságok is, előszeretettel adva teret a kialakult helyzetet meglovagoló természetgyógyászok, extraszenszek, bioenergetikusok, kuruzslók, látnokok minden emberi bajra-nyavalyára biztos receptet ajánló hirdetéseinek is. Az egyik központi lapban egy Anna nevezetű természetgyógyász például a következő szöveggel hirdette magát: „Számos megbetegedés és hibásan felállított diagnózis kiváltó oka gyakran a káros bioenergetikai hatás.” Erős, régi imádságok segítségével Anna bárkit megszabadít ettől a súlyos betegségeket kiváltó hatástól. Az ilyen és ehhez hasonló hirdetésekhez aligha szükséges bárminemű kommentár, ami persze nem jelenti azt, hogy az egészségügyi minisztérium által kiadott hivatalos működési engedéllyel rendelkező két és fél ezer természetgyógyász között ne lennének valóban felkészült, orvosi diplomával és gazdag tapasztalattal rendelkező szakemberek. Ugyanakkor nem kevés köztük a sarlatán sem, aki a kézzátevéstől az energiaátvitelig, kétes eredetű folyadékoktól a különböző kenőcsökig, ráolvasástól az imádságig minden elképzelhetőt bevet. Szerepükről és létjogosultságukról természetesen Ukrajnában is sok vita folyik, érvek és ellenérvek felsorakoztatásával. (székely) Magyar Nemzet 15 Osztrák alternatív módok Sztori a filmeseknek BÉCS — Olivia Pilar hétéves burgenlandi kislány ezelőtt négy évvel azért került címoldalra, mert szülei daganatos betegségének diagnosztizálása után nem a hagyományos orvosi kezelés mellett döntöttek, hanem egy ismert német természetgyógyászhoz fordultak. A család ellen eljárás indult. Végül, mikor Olivia hasában a daganat egy görögdinnye méretét öltötte, a sajtó nyilvánossága mellett vetették alá Oliviát a műtétnek és a kemoterápiának. Olivia meggyógyult, s ekkor következtek a szülők, akik ellen szándékos testi veszélyeztetés miatt eljárás indult. A hagyományos orvosi eljárás diadalmaskodott, a természetgyógyászat vereséget szenvedett. De csak látszólag, hiszen a természetes gyógymód ezzel semmit sem veszített vonzerejéből. A betegek jelentős része fordul természetgyógyászhoz, igaz, a leggyakrabban akkor, ha a hagyományos gyógyászat tehetetlennek bizonyul. Az eredményekről nincs pontos statisztika, de sokaknak igen jók a tapasztalataik egy-egy kúrát követően. Ausztriában szigorúan szabályozzák, ki foglalkozhat természetes gyógymóddal, és csak kiegészítő eljárásként ajánlják. Az egyes eljárásokat az orvosok is elsajátítják, s több háziorvos szorgalmazza az akupunktúrát, a különböző füveket és diétákat. Ugyanakkor ha a beteg állapota bizonyíthatóan az alternatív eljárás következményeként és a hagyományos kezelés elmulasztása miatt romlik, akkor ő vagy hozzátartozói perelhetnek. Az orvosok felelősségre vonása nem túl gyakori, így az orvosok óvatosak. Az már csak a véletlen műve, hogy Pilar papa piacra dobta Olivia szenvedéseinek naplószerű történetét, amelyben elverte a port a hagyományos gyógyászaton. A sztorit pedig eladta a filmeseknek. (kaszab) Az oldalt szerkesztette: Zsigovits Edit