Magyar Nemzet, 1999. augusztus (62. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-12 / 187. szám

1999. augusztus 12., csütörtök Tiltani vagy szabályozni kell-e a természetgyógyászatot? Ki ne találkozott volna még oly híres orvos tanárral is, aki őszinte szemekkel nézett a betegére, s bevalotta: fo­galma sincs, mit tehetne érte. S ki ne látta volna ezután azokat a reménykedőket, akik fűhöz, fához, természet­­gyógyászhoz szaladgáltak saját bajuk vagy szeretteik fájdalmának enyhítéséért. Már hogy az elmúlt egy évti­zedben, mert odáig hallani sem igen lehetett a kiegészí­tő gyógymódokról. A tilalom és az ismerethiány vezetett azután oda, hogy a „tudok róla, de behunyom a sze­mem” időszakát kihasználták a csalók. S az ő esetleges káros tevékenységük vezetett nálunk is a rendteremtés igényéhez. Ám annak a kezdetén vagyunk, és egyelőre azt sem lehet tudni, ki vizsgáztathatna le például egy homeopátiára szakosodott orvost. A hagyományos eu­rópai gyógymódot képviselő professzoroknak erről in­formális ismereteik is alig vannak. Csakhogy az ellenőr­zés hiánya is gyanút kelthet, jogosan, ám az sem lehet­séges, különösen a jelen egészségügyi feltételek mellett, hogy ismét kizárják a szelíd gyógymódokat az egészség helyreállításából. A szabályozás erősítése nem jelenthet tiltást, inkább figyelni kellene mások tapasztalataira, s az orvosegyetemeken is szükséges volna oktatni a kiegészítő gyógymódok tudományát. Olaszországban is vegyes a kép Lelki jó tanács és ráolvasás RÓMA - Az ókori Rómában gö­rög orvosokat hívtak a beteg patríciusok házába, ma egy orosz számozású csodadoktorhoz siet­nek az egészségüket féltő ró­maiak egy külvárosi lakásba, de a hírek szerint az elsősorban lelki jó tanácsokkal szolgál. Receptet nem írhat fel, és önálló munka­­vállalóként neki is számlát kell kiállítania, hiszen a ház előtt so­rakozó autók könnyen felhívhat­nák a pénzügyőrség figyelmét. A gyógyfüvekben gazdag Itáliában a természetgyógyászat széles tiszteletnek és bizalomnak ör­vend, ezt mutatja a magánkézben levő gyógynövényboltok jelentős száma az egész félszigeten. Az olaszok természetes anyagokból készült termékeket használnak az őket gyakran sújtó hajhullásra, nagy a száma a Bach-terápia híveinek, de ma már egyre többen választanak al­ternatív módokat a súlyos beteg­ségek gyógyítására is. Az elmúlt időben Olaszországban is széles vita alakult ki a rákbetegségek­nél használt kemoterápiával kap­csolatban, főleg a rákos gyere­kek szülei igyekeznek valami­lyen más megoldást találni, ami viszont már bírósági eljáráshoz is vezetett. Az alternatív gyógymódokat kínáló természetgyógyászok ki­vétel nélkül diplomás orvosok, a magánpraxis elindításához felvé­telt kell nyerniük a megfelelő szakmai egyesületbe. Az első he­lyen a kínai akupunktúra áll, amelyet sok olasz orvos is elsajá­tított már. Az elmúlt években ugrásszerűen megemelkedett a homeopatikus gyógykészítmé­­nyek iránti érdeklődés. Ma már majdnem minden gyógyszertár­ban kaphatók, és az orvosok is ezeket részesítik előnyben az Olaszországban igen elterjedt al­lergiás betegségek esetében. Miközben az olaszok arról ál­modoznak, hogy Michael Schu­­macherhez hasonlóan ők is indiai kondicionálómestert tarthassanak otthon, azért szabálytalanságok a félszigeten is elfordulnak. Ko­moly gondot jelent például, hogy az olasz városokban élő távol-ke­leti közösségek csak saját nemze­tiségű orvosaikkal hajlandók ki­vizsgáltatni magukat, azonban a gyakran engedély nélkül működő kínai rendelők nem mindig felel­nek meg a közegészségügyi elő­írásoknak, főleg, ha komolyabb beavatkozásról, gyermekszülés­ről van szó. A higiénia a legjelentősebb gondja egyébként az olasz ma­gánrendelőknek is. Egy milá­nói plasztikai sebészeti köz­pontban végzett zsírleszívó műtét miatt egy nő életét veszí­tette, mert a műszererek nem voltak sterilek. A helyzet azon­ban az állami kórházakban sem jobb: a római klinikákon a nyár elején fertőzés tört ki az újszü­löttosztályon, Torinóban pedig egy páciens az egyik kórház zuhanyozójában kapott légiós­betegséget. (sárközy) t­t.* Küzdelmet vív az ősi és a modern szemlélet a Távol-Keleten Bűn semmibe venni ötezer év tapasztalatát Kína kevésbé fejlett vidékein az emberek ma sem igen ismernek mást, mint az ősi kínai gyógymódokat, a nagyvárosokban azonban a tradicionális medicina mára a modern nyugati orvoslásnak is teret enge­dett, így a két, egymástól gyökeresen kü­lönböző szemlélet nemcsak Európában vagy az Egyesült Államokban vív harcot egymással, a „felvilágosultabbak” közül sokan Kelet-Ázsiában is úgy vélik, hogy az ősi orvoslásnak nincs helye a nap alatt. Pedig a két gyógyítási kultúra nem zár­ja ki egymást. A Távol-Keleten mind töb­ben ismerik fel ugyanis - s valószínűleg nem pusztán azért, mert a helybeliek nem hajlandók lemondani a kínai „orvosok” lá­togatásáról -, hogy a hagyományos és a modern medicina ötvözhető. Végtére is meglehet, hogy a tradicionális gyógymó­dok mai szemmel „idejétmúltak és tudo­mánytalanok”, de az ötezer év alatt felhal­mozott tapasztalatot és tudást bűn semmi­be venni. Hiszen a kínai orvostudomány hosszabb múltra tekint vissza, mint a - szintén nem új keletű - kínai írásbeliség, de az alapelveket lefektető első átfogó írá­sos összegzés is több mint kétezer eszten­dővel ezelőtt keletkezett. A Csin-dinasztia (i. e. 221-207) idejéről származik például a Belső egyensúly című „könyv”, s alig va­lamivel fiatalabb a Han-dinasztia (i. e. 206—i. sz. 220) uralkodása alatt született, s máig érvényes útmutatásokat tartalmazó, A hideg tényezők által okozott betegségek ke­zelése című orvosi „enciklopédia”. A Ming­­dinasztia (i. sz. 1368-1644) idejéről való a nyugati kultúrákban Materia Medica című alapmű, amely nem kevesebb mint 1892 különböző orvosságot ír le. A XX. század végi távol-keleti orvo­sok azonban mára pontosan felmérték, hogy az ősi gyógymódok csakis szigorú szakmai felügyelet mellett kombinálhatók a modern kezelésekkel. De mi is ez az öt­ezer esztendős gyógymód, ami annyira megosztja a világ orvostársadalmát? A kí­nai medicina alapfilozófiáját megfogalma­zó mű, a szintén több ezer éves Változá­sok könyve leszögezi, hogy az orvoslásnak egyszerre kell megcéloznia a beteg testét és lelkét - az egész embert kell kezelni, mintsem elkülöníteni egy-egy betegséget vagy egészségügyi problémát. A kínai orvoslás azonban korántsem pusztán a betegség kikúrálását jelenti. Sőt gyógyítás közben is az az elsődleges cél, hogy a különböző növényi, állati vagy ás­ványi eredetű orvosságok a jövendő prob­lémákkal szemben erősítsék meg a testet. Nem a gyógyítás, hanem a megelőzés a vezérlőelv. Jól érzékelteti ezt például az, miként lát el egy egyszerű megfázástól szenvedő beteget egy nyugati és egy kínai orvos. Míg előbbi a tüneteket igyekszik megszüntetni, addig a távol-keleti gyógyí­tó az egész szervezetet igyekszik megerő­síteni a betegség támadásával, egyben a későbbi jelentkezésével szemben. Mindezt egy sereg gyógyító készítmény közül vá­logatva teszi, függően például a beteg ne­métől, korától, súlyától, jellemétől, általá­nos fizikai állapotától, de attól is, hogy ép­pen milyen megfázás gyötri: száraz vagy nedves köhögés, eldugult-e az orra vagy sem, fáj-e a feje, az izmai, könnyezik-e. Az akupunktúra pedig mindezt a gyó­gyítási arzenált megkoronázza - sokan legalábbis mindenható csodaszerként hisznek benne. S való igaz, az Egészség­­ügyi Világszervezet (WHO) 1980-ban ki­adott egy listát, amely 43 olyan betegséget sorolt fel, amelyek hatásosan gyógyíthatók a tűszúrásos módszerrel. Az akupunktúra a kínai elmélet szerint a testben futó „élet­energiát”, azaz a szervezet öngyógyító ere­jét segít a szükséges területre koncentrálni. Akár így van, akár nincs, a műtéteknél tel­jes érzéstelenítést nyújtó vagy a szüléseket fájdalommentessé tevő tűszúrásokat sokak szerint vétek lenne nem alkalmazni csu­pán azért, mert nem ismerjük pontosan a hatásmechanizmusukat. (simon) A pulzusterápia pontjai Közelkép Bizonytalan ellenőrzés, hiányzó szakfelügyelők Rendeletek a káosz ellen Magyarországon két évvel ez­előtt jogszabályi úton próbálták megregulázni a természetgyó­gyászatban tapasztalható kaoti­kus állapotokat. Jelenleg 187 szolgáltató rendelkezik 356 tevé­kenységi engedéllyel. (A termé­szetgyógyászok 21 tevékenység­­típusra kaphatnak engedélyt.) A tevékenységek közül 112-t csak orvos, 244-et orvosi és egyéb felsőfokú egészségügyi végzett­séggel nem rendelkező termé­szetgyógyász végezhet. Országo­san egységes alapelvek alapján kevés ellenőrzés történik, a szak­mai felügyelet tartalmi része is bizonytalan. Ez abból adódik, hogy nehéz megmondani, mit ta­kar például az antropozófus or­vosi módszer vagy a biorezonan­cián alapuló eljárás, illetve a bio­energiát alkalmazó módszer. Emellett a szakmának nincs or­szágos intézete, több megyében nincs természetgyógyász szakfel­ügyelő. Az ellenőrzés önmagában rendkívül nehéz, hiszen a termé­szetgyógyászati tevékenység em­píriákra, tapasztalatokra alapo­zott, tudományos bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Az al­kalmazott eljárások és műszerek hatásosságának vizsgálatai is hiá­nyoznak, így lényegében nem kaphatnak garanciát a természet­­gyógyászhoz betérők, hogy való­ban hatásos kezelésben részesül­nek a pénzükért - nyilatkozta la­punknak Kovács Attila helyettes országos tiszti főorvos, aki sze­rint ez Európában mindenütt gondot okoz. A helyettes orszá­gos tiszti főorvos ugyanakkor cá­folja, hogy a most kirobbant in­jekcióbotrány során szembesül­tek volna a hatóságok a termé­szetgyógyászati tevékenység esetleges veszélyeivel. A jogsza­bály bevezetése óta a természet­­gyógyászok jelentős része vizs­gát tett, és - ha erre a jogszabályi előírások miatt szükség volt - or­vosokat kezdett foglalkoztatni. A hivatalos orvoslás és a természet­­gyógyászat közeledését jelzi -ami korábban elképzelhetetlen lett volna -, hogy több kórház­ban, sőt egyetemi klinikán is megjelentek a természetgyógyá­szok. A szabályozás körüli kez­deti indulatok mára lehiggadtak, ám ezek után hangos botrányt kavart az a bejelentés, hogy két neves orvos-természetgyógyász centrumában is engedély nélküli szereket alkalmaztak. Az érintet­tek azzal érveltek, hogy ez bevett gyakorlat a hazai centrumokban. A miniszteri rendelet éppen an­nak érdekében született, hogy meghatározza, kik jogosultak ter­mészetgyógyászati tevékenység végzésére, hogyan kell kinézni egy rendelőnek, milyen doku­mentációt kell vezetni a betegek­ről, és mely gyógyszereket, gyógy­hatású termékeket alkalmazhat­nak. Mindez a betegek érdekeit és a gyógyítás biztonságát szolgálja. De a jogszabály ellenére sem te­remtődtek meg valamennyi or­vos-természetgyógyász vizsgáz­tatásának a feltételei. (élő) Több kórházban megjelentek a természetgyógyászok magyar nemzet archív Ukrajnában divat a távgyógyítás Az egészségügyi ellátást pótolja UNGVÁR­­ Mindenféle túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nagy di­vatja van ma Ukrajnában a ter­mészetgyógyászatnak, hiszen a súlyos gazdasági válság követ­keztében drasztikusan leépülő kórházak sok esetben a betege­ket is csak úgy tudják fogadni, ha a páciens a párnát, a lepedőt, a takarót is maga biztosítja. S természetesen előteremti a keze­léséhez szükséges gyógyszere­ket és egyéb kellékeket is. Nem véletlen tehát, ha mind többen fordulnak a természetgyógyá­szat és a népi gyógymódok felé, előkeresve a fiókok mélyéről a dédszülőktől örökölt recepteket, amelyekkel szívesen csábítgat­ják magukhoz olvasóikat az új­ságok is, előszeretettel adva te­ret a kialakult helyzetet meglo­vagoló természetgyógyászok, extraszenszek, bioenergetiku­sok, kuruzslók, látnokok minden emberi bajra-nyavalyára biztos receptet ajánló hirdetéseinek is. Az egyik központi lapban egy Anna nevezetű természetgyó­gyász például a következő szö­veggel hirdette magát: „Számos megbetegedés és hibásan felállí­tott diagnózis kiváltó oka gyak­ran a káros bioenergetikai ha­tás.” Erős, régi imádságok segít­ségével Anna bárkit megszaba­dít ettől a súlyos betegségeket kiváltó hatástól. Az ilyen és ehhez hasonló hirdetésekhez aligha szükséges bárminemű kommentár, ami persze nem jelenti azt, hogy az egészségügyi minisztérium által kiadott hivatalos működési en­gedéllyel rendelkező két és fél ezer természetgyógyász között ne lennének valóban felkészült, orvosi diplomával és gazdag ta­pasztalattal rendelkező szakem­berek. Ugyanakkor nem kevés köztük a sarlatán sem, aki a kéz­­zátevéstől az energiaátvitelig, kétes eredetű folyadékoktól a különböző kenőcsökig, ráolva­sástól az imádságig minden el­­képzelhetőt bevet. Szerepükről és létjogosultsá­gukról természetesen Ukrajnában is sok vita folyik, érvek és ellenér­vek felsorakoztatásával. (székely) Magyar Nemzet 15 Osztrák alternatív módok Sztori a filmeseknek BÉCS — Olivia Pilar hétéves bur­genlandi kislány ezelőtt négy év­vel azért került címoldalra, mert szülei daganatos betegségének diagnosztizálása után nem a ha­gyományos orvosi kezelés mel­lett döntöttek, hanem egy ismert német természetgyógyászhoz fordultak. A család ellen eljárás indult. Végül, mikor Olivia hasá­ban a daganat egy görögdinnye méretét öltötte, a sajtó nyilvános­sága mellett vetették alá Oliviát a műtétnek és a kemoterápiának. Olivia meggyógyult, s ekkor kö­vetkeztek a szülők, akik ellen szándékos testi veszélyeztetés miatt eljárás indult. A hagyományos orvosi eljá­rás diadalmaskodott, a természet­­gyógyászat vereséget szenvedett. De csak látszólag, hiszen a ter­mészetes gyógymód ezzel sem­mit sem veszített vonzerejéből. A betegek jelentős része fordul ter­mészetgyógyászhoz, igaz, a leg­gyakrabban akkor, ha a hagyo­mányos gyógyászat tehetetlennek bizonyul. Az eredményekről nincs pontos statisztika, de so­kaknak igen jók a tapasztalataik egy-egy kúrát követően. Ausztri­ában szigorúan szabályozzák, ki foglalkozhat természetes gyógy­móddal, és csak kiegészítő eljá­rásként ajánlják. Az egyes eljárá­sokat az orvosok is elsajátítják, s több háziorvos szorgalmazza az akupunktúrát, a különböző füve­ket és diétákat. Ugyanakkor ha a beteg állapota bizonyíthatóan az alternatív eljárás következmé­nyeként és a hagyományos keze­lés elmulasztása miatt romlik, ak­kor ő vagy hozzátartozói perel­hetnek. Az orvosok felelősségre vonása nem túl gyakori, így az orvosok óvatosak. Az már csak a véletlen műve, hogy Pilar papa piacra dobta Olivia szenvedéseinek naplósze­rű történetét, amelyben elverte a port a hagyományos gyógyásza­ton. A sztorit pedig eladta a fil­meseknek. (kaszab) Az oldalt szerkesztette: Zsigovits Edit

Next