Magyar Nemzet, 2005. március (68. évfolyam, 58-86. szám)
2005-03-18 / 74. szám
10 lammMemnzei • Kitekintő 2005. március 18., péntek Adolf Hitler atombombája A Harmadik Birodalom majdnem megnyerte a nukleáris versenyfutást? A nemzetiszocialista Németország közel állt ahhoz, hogy atomfegyverrel rendelkezzen röviddel a II. világháború befejezése előtt. Erre a megállapításra jut Rainer Karlsch történész abban a könyvben, amely a napokban került a német könyvesboltokba. A Hitler bombája címet viselő mű kiadója szerint a német birodalom majdnem megnyerte a bevetésre alkalmas atombombáért folyó versenyfutást. al Strfan I.Azár (Köl.ni__________ Négyesztendős kutatómunka eredményeire támaszkodik berlini Humboldt Egyetemen doktorált tudós. Betekintést nyert orosz archívumok mindeddig tikos irataiba, beszélgetések hosszú sorát folytatta olyan személyekkel, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek a Harmadik Birodalom egyik legnagyobb rejtélyével. Felvázolja a német atomkutatás történetét az egymással kemény konkurenciaharcot vívó intézetek és katonai parancsnokságok között, megkérdőjelezi neves fizikusok és kémikusok állítását, hogy kizárólag tudományos ambícióból foglalkoztak a nukleáris energia nyújtotta lehetőségekkel, majd a könyv legizgalmasabb részében bizonyítani igyekszik azokat a kísérleteket, amelyeket 1944-ben és 1945-ben Rügen szigetén és Türingiában hajtottak végre. Otto Hahn már 1938-ban, tehát a háború megkezdése előtt felfedezte az atommaghasadás folyamatát és ezért 1944-ben Nobel-díjat kapott. A világégés kirobbanásával nemzetközi méretű kutatás indult meg a mindaddig elképzelhetetlen megsemmisítő erővel rendelkező fegyver után. Németországban húsz tudományos intézet versengett egymással. Az „uránegyesület” név alatt alakult kutatószövetséget a szintén Nobel-díjas lipcsei fizikus, Werner Heisenberg irányította. Közvetlen munkatársa Carl Friedrich von Weizsäcker - az NSZK későbbi államfőjének a testvére - 1941-ben szabadalmat jelentett be a plutóniumbomba gyártására. A hitleri birodalom 1944 végén funkcionáló atomreaktorral rendelkezett, és az SS felügyelete alatt taktikai nukleáris fegyverekkel kísérletezett. Rainer Karlsch talajminták elemzésével jutott arra a meggyőződésre, hogy Rügen szigetén kisméretű atomfegyvert próbáltak ki. Sokkal konkrétabb információk utalnak a Türingiában 1945 márciusában végrehajtott kísérletekre. A kor tanújaként Heinz Wachsmut elmondta, a robbanás után máglyát gyújtattak vele, és ezen borzasztóan eltorzult holttesteket égettek el. A könyv szerzője hétszáz áldozatot tart lehetségesnek. Egy szovjet katonai archívumból előkerült titkosszolgálati jelentésben ez áll: „Az utóbbi időben két nagy robbanásra került sor Türingiában. Az explózió ötszáz-hatszáz méteres körzetben letarolta a fákat.” A győztes nyugati hatalmak deportálták a német atomfizikusokat, és egy vidéki, magányos angol kúriában tartották fogva őket. Itt értesültek a Hirosimára 1945. augusztus 6. ledobott amerikai atombombáról. Lehallgatott beszélgetéseik jegyzőkönyvéből kiderül, a tudósok mély csalódással fogadták a hírt, mindaddig ugyanis abban a meggyőződésben ringatták magukat, hogy az atommaghasítás terén előbbre jutottak, mint az Egyesült Államok kutatói. Amerika nem sokkal később már a hidrogénbombáig is eljutott fotó: afp Indiai csúcstámadás Rádzsasztáni acélmogul a világ harmadik leggazdagabbja Ezer vendég volt hivatalos 2004 nyarán Vanisa Mittal és Amit Batia esküvőjére. A 23 éves leány apja az a Laksmi Mittal, aki ebben az évben a legtöbb pénzt tudta személyes vagyonához hozzátenni a világon. Eredményével az acéliparból meggazdagodott indiai férfi a Forbes amerikai gazdasági magazinban a harmadik helyet foglalja el, komolyan veszélyeztetve dinamizmusával a vezető amerikaiakat. N Sitkei Liventi,________________ ben létrehozta az Ispat nevű acélvállalatot. Az akkori gazdasági helyzet még nem tette lehetővé, hogy India a világ acéliparának élére álljon, ám az ifjabb Mittal színre lépésével ez megvalósulhatott. Az első acélgyárak Kalkuttában és Bangalorban épültek fel, majd az újdelhi kormány regulái miatt Laksmi Mittal megalapította az indonéziai Ispatot. Az acélhoz vasérc kell, azt pedig az Ispat soha nem ócskavasból nyerte ki. Vetélytársai mind ezt az utat követték, Mittal azonban kizárta ezt a lehetőséget. Ezt a taktikát ötvözte azzal, hogy terjeszkedése során a kisebb acélgyárakra koncentrált, így jutott el az első lépések egyikeként Trinidad és Tobagóba 1989-ben. Azóta Mexikóban, Kanadában, Németországban, Kazahsztánban, Csehországban, a Dél-Afrikai Köztársaságban, Lengyelországban és Romániában is terjeszkedik az 1995 óta Londonból irányított cég. Sőt, tavaly az Egyesült Államok legnagyobb ilyen profilú vállalkozása lett. 2004-re az egész világ acélipara fejet hajtott a Mittal Steelre átkeresztelt vállalat előtt. Cégével együtt gyarapodott a vezető pénze is. A Forbes listái szerint 2001-ben a 272. volt a leggazdagabbak között. 2003-ban a 177. volt, egy évre rá a 62, most pedig a harmadik. Mittal leányának és a londoni befektetési bankár Butidnak esküvőjére húszoldalas meghívót nyomtattak, amelyet ezüsttárcában küldtek el. Öt napon át folyt a dínomdánom Franciaország legelőkelőbb üdülőhelyein, köztük a versailles-i palotaegyüttesben. Az indiai sajtó szerint a pompázatos ünnepségek 55 millió dollárjába kerültek a boldog apának. Akkoriban a teljes világsajtó ezzel a friggyel foglalkozott. Miképpen fia, Aditja esküvője is a lapok címoldalára került, ám inkább politikai felhangjai miatt. Az 1998-as egybekelést ugyanis az acélcsászár a kalkuttai Victoria Memorial épületében tartotta. A függetlenségére oly büszke indiaiak számára ez óriási arculcsapás volt, hiszen országuk erejének legfőbb bizonyítéka, az egyre gazdagabb és sikeresebb Laksmi Mittal épp egy olyan épületet választott, amely a brit birodalmi időkre emlékeztette őket. Ennek ellenére az acélipar egyértelmű királya éppúgy indiai, mint ahogy a brit birodalom hódolója. A rádzsasztáni születésű, 54 éves férfi ugyanis Londonban él (egy 127 millió dollárért vásárolt, 12 hálószobás kastélyban), onnan irányítja családi vállalkozását, az acélipar gigászát. Az alapokat egykor apja, Mohan tette le, aki az ötvenes évek Bill Gates továbbra is az élen 11 Munkatársunktól.______________________________________________ Háromszázmilliárd dollárral nőtt a Forbes amerikai gazdasági magazin listáján szereplők összvagyona tavaly óta. A 2004-es évre vonatkozó felsorolásban 691 embert találtak, aki legalább egymilliárd dollárt tudhatott magáénak, szemben a 2003-as 587-tel. A szupergazdagok vagyonának összege a Forbes számításai szerint nem kevesebb, mint 2,2 billió dollár. Természetesen idén sem tudott senki a harvardi halasztó diák, Bill Gates számítástechnikus elé férkőzni, aki megszakítás nélkül tizenegyedik éve vezeti a listát. Utána honfitársa, Warren Buffett következik, a Berkshire Hathaway befektetési tanácsadó cég vezetője, aki tavalyhoz képest kissé közelebb került a Microsoft alapítójához. Harmadik, ám az éves teljesítményt tekintve az első Laksmi Mittal, aki Indiából érkezve halad a csúcs felé. Összességében 45 ország ad tagokat a leggazdagabbak klubjába. Az első alkalommal most található kazak, ukrán, lengyel és izlandi milliárdos a Forbes-listán. Oroszország ugyan továbbra is előkelő helyen áll a gazdagok száma alapján, ám a börtönben ülő korábbi keleteurópai éllovas, Mihail Hodorkovszkij vagyonából 12,8 millárd dollárt veszített, s így bár a listán helyet kapott, ő egyben a legnagyobb vesztes is. Tizenöt román nácit talált Zuroff A Simon Wiesenthal Központ szerint tizenöt náci háborús bűnös felelősségre vonása várat magára Romániában, emiatt a szervezet felkérte a bukaresti legfőbb ügyészséget, hogy négy gyanúsított ellen máris kezdeményezzen eljárást. Bukarest egyébként korábban már rehabilitált két, a zsidóüldözésben állítólag részt vevő ezredest. Rostás Szabolcs (Kolozsvár) könnyen megtörténhet, hogy az Ausztráliában élő Zentai Károlyhoz hasonlóan hamarosan feltételezett román háborús bűnösök ellen is elfogatóparancsot bocsátanak ki. A Simon Wiesenthal Központ ugyanis négy állítólagos náci háborús bűnös ügyében követel kivizsgálást a román legfőbb ügyészségtől. A szervezet által nemrég Bukarestbe eljuttatott megkeresésben arról tájékoztatja a hatóságokat, hogy összesen tizenöt olyan háborús bűnös felelősségre vonása várat magára Romániában, akik a feltételezések szerint tevékenyen részt vettek zsidók üldözésében és megölésében. Az Efraim Zuroff vezette jeruzsálemi intézet - több más európai és balti államhoz hasonlóan - Romániában is 2003-ban indította útjára az Utolsó Esély műveletet. Az akció elindítása óta eltelt több mint másfél év alatt mintegy százan írtak levelet vagy hívták fel a központ létesítette forróvonalat Romániában, konkrét információkkal szolgálva 15 gyanúsítottról. Zuroff szerint ezekről alaposan feltételezhető, hogy a Ion Antonescu marsall vezette román kormány idején háborús bűnöket követtek el. Becslések szerint a kelet-európai országban mintegy 380 ezer román és ukrán zsidót öltek meg a II. világháború alatt, a magyar fennhatóság alá vont Erdélyben további 135 ezer zsidót és 11 ezer romát semmisítettek meg. Emiatt a Simon Wiesenthal Központ arra kérte a bukaresti legfőbb ügyészséget, indítson vizsgálatot a tizenöt közül négy gyanúsított ügyében, róluk ugyanis olyan információt kaptak, hogy részt vettek zsidók üldözésében és meggyilkolásában. Ilie Botos főügyész jelezte, az intézmény katonai főosztálya máris nyomozásba fogott az említett ügyekben, és ígéretet tett arra, hogy szorosan együttműködnek a Simon Wiesenthal Központtal. Efraim Zuroff ugyanakkor azt is kérte a bukaresti főügyészségtől, hogy vonja vissza a román hatóságok évekkel ezelőtt hozott döntését, amellyel felmentettek két, korábban háborús bűnökért elítélt tisztet. A bukaresti legfelsőbb bíróság ugyanis 1997-ben Radu Dinulescu, 1998-ban pedig Gheorghe Petresai ezredest rehabilitálta, akiket a második világháború után bűnösnek talált a katonai törvényszék bukovinai és besszarábiai zsidók kínzásában és meggyilkolásában. Különben Romániában jelenleg csaknem száz iskolában tartanak órákat a holokausztról, és külön tanfolyamokat szerveznek a holokausztról oktató pedagógusoknak. A Rubljovka titkai Sikerkönyv az orosz oligarchafeleségek mindennapjairól Az orosz újgazdagok magas kőfalakkal körülvett, szigorúan őrzött villáiban és az elitklubokban zajló magánéletéről keveset tudni. Aligha lehet tehát csodálkozni azon, hogy e zárt világ kulisszái mögé betekintést engedő könyv két hét alatt bestseller lett az orosz fővárosban, és film készül belőle. A kiadó nem sokat kockáztatott, amikor rendkívül magas, 30 ezres példányszámban adta ki a sikergyanúsan angol címet Casual - viselő könyvet. Ráadásul semmit sem bízott a véletlenre, hiszen első könyves író esetében ritka átütő PR- kampánnyal vezette be a korántsem irodalmi értékei vagy páratlan stílusa miatt figyelemre méltó alkotást. A Casualt azonban megkülönbözteti a másodrendű női regényektől az a világ, amelyben játszódik. A finom női iróniától átitatott mű a divatos moszkvai éttermek, éjszakai bárok és a leggazdagabbak által lakott Rubljovka szociografikus pontossággal megrajzolt díszletei közé vezeti az olvasót. A sok tekintetben önéletrajzi ihletésű regényt ráadásul hitelesíti maga a szerző személye is. A gyerekként a gazdagságról csak álmodozó Okszana Robszki ugyanis ma nagyon is jól tudja, hogyan kell megkeresni a pénzt a grammonként 30 dollárba kerülő szarvasgombára, s milyen is valójában a Rubljovka átlagember számára titokzatos világa. Mielőtt e könyvet megírta volna, megszervezte és vezette a Nikita női testőrügynökséget, kereskedett ázsiai bútorokkal, míg most egy sikeres divatgaléria tulajdonosa. Háza a jelenleg börtönben ülő Mihail Hodorkovszij villájának szomszédságában van, abban a körzetben, ahol egyetlen ingatlan sem kerül egymillió dollárnál kevesebbe. A könyv főhőse ebben a világban szórja a pénzt, miután egy üzlettársa megölte számára addig védelmet nyújtó szeretett férjét. Emellett egy nagyon is orosz dolog vezérli mindennapjaiban, az, hogy megbosszulja férjét. A további szereplők a gazdag özvegy barátnői, szintén tehetős oligarchafeleségek. Többségük Mercedes 600-assal és testőrrel közlekedik, kedvenc foglalatosságuk a „shopping”. Járják a ma már Moszkvában is jelen lévő Bulgari, Armani, Gucci üzleteket, a Ferrari-Maserati autószalonokat. Ápoltak, szoláriumbarnák, márkás ruháikkal kitűnnek a hétköznapi emberek tömegéből, pezsgőt szürcsölgetnek a Greenben, Moszkva legdrágább éttermében, és közben elmesélik egymásnak, hogyan vakációztak Courchevelben vagy St. Moritzban. Kira lila színűre festtette uszkárját, hogy a kutya színe egyezzen kosztümjével és csak aztán jött rá, hogy a ruha tisztítóban van. Lena panaszkodik, hogy férjétől újévre csak egy Bulgari-tollat kapott, míg az a szeretőjének Van Cleefnél vásárolt. Kutya fűtést vezettetett be a villa előtti út és lépcsőfeljáró alá, mert „a jég olyan antipatikus”. Oleszja félszüzességet csináltatott magának a plasztikai sebésszel, hogy meglepetést szerezzen férjének, de az részeg volt, és azt hitte, a szeretőjével szeretkezik. A leggazdagabb orosz, Roman Abramovics feleségével fotó: afp/franck fife