Magyar Nemzet, 2008. augusztus (71. évfolyam, 209-237. szám)

2008-08-02 / 210. szám

__1.1. n­w­i­r, F. m 11.­ ömör vármegye egykori székhelye, a ma két és fél ezer lakosú Pelsőc (Plesivec) a magyar államhatártól néhány kilométerre, az Aggteleki-karszthegy mögötti lapályon fekszik. Történetéről Ila Bálint 1976-ban megjelent megyemonográfiája számol be. Eszerint a gömöri bányavidék túlnyomó részét az Ákos nemzetség tag­jai nyerték adományként IV. Béla királytól azzal a szándékkal, hogy a tatárjárás megtépázta fontos or­szágrészt be-, illetve újratelepítsék. Az 1243. június 5-én a Nyulak-szigetén kelt adománylevél az Ákos nembeli Fülöp és Detre ispánokat - akik „soha nem késlekedtek, nem lankadtak a hűség becses odaadá­sát tanúsítani” - beiktatta az örökös nélkül elhalt Bors ispán birtokaiba, amelyek név szerint Pelsőc és tartozékai, vagyis Csetnek, Taplóca, Somkút, Mirk, Ardó és Lekenye voltak. Az átadott terület határai felnyúltak egészen az Alacsony-Tátráig, a Sajó és a Gölnic forrásvidékéig, s a hosszú adománylevél rendkívül részletesen leírja a hatalmas birtoktest ha­tárjeleit, összes javait, megnevezve erdőket, bányá­kat, malmokat és építményeket. (Szövege a Tatárjá­rás emlékezete című, 1987-ben kiadott könyvben ol­vasható.) Máté fiai, Fülöp és Detre méltó gazdái lettek a vi­déknek, egy emberöltő alatt két tucat falut alapítot­tak, és népesítettek be német földről behívott telepe­sekkel. Utódaik, a Csetneki és a pelsőci Bebek csalá­dok tagjai az 1320-as években már Róbert Károly udvari emberei közé tartoztak, s a középkor végéig nagy szerepet játszottak Felső-Magyarország tör­ténetében. Pelsőc 1328-ban elnyerte Korpona jogait vásár­tartásra, címerhasználatra és bíráskodásra. A Sajó folyó partján, fontos utak találkozásánál épült vá­rosnak sokáig élt a német neve is - Pleissen -, régi lakossága azonban a XVI. századra beolvadt a kör­nyék szláv és magyar népességébe. (Magyarok más­fél ezren laknak a településen, szintén magas a ci­gányság aránya, mint mindenütt a környéken.) Pelsőc még mindig magán viseli középkori szer­kezetének jegyeit. Hosszú, széles piacterén könnyen forgolódhattak a szekerek, a házsorban látható az 1716 és 1719 között épült barokk stílusú vármegye­­háza. A másik hasonlóan tágas, keresztirányú tér­ség közepén találjuk az egykor Szűz Mária és Szent A SZERZŐ FELVÉTELE György tiszteletére felszentelt katolikus, ma refor­mátus templomot. Tekintélyes méretű, keletelt ten­gelyű, gótikus épület, egyetlen hajóval és sokszög­­záródású, támpilléres szentéllyel. A XIV. század második harmadában készült, a plébánia kegyurai, a Bebekek jóvoltából. Faragott sírköveik ott vannak a szentélyben, amelynek külső, déli falán Szent Ist­ván és Szent László királyaink koronás-kardos alak­jai láthatók egy 2x3 méteres, szintén korabeli fres­kón. A csúcsíves részleteket 1932-ben fedezték fel, és bontották ki a sok évszázados vakolat alól; a falképek kutatása és restaurálása 1978-ban abba­maradt. A török időkben éppen a nyílt kereskedőút okoz­ta Pelsőc vesztét: a füleki bég serege 1558 nyarán ki­fosztotta és felperzselte a várost. Lakossága északra menekült, tönkrement templomát az 1600-as évek­ben vette birtokba és renoválta a protestáns lakos­ság. Átalakították a belső teret, átszabták az ablako­kat, de az épület középkori jellege megmaradt, sőt mostani elhanyagolt állapotában egyre jobban lát­szik. A mellette álló barokk harangtorony az 1700-as években épült, falán Pelsőc háborús halottainak hosszú névsora olvasható. REJTŐZKÖDŐ MAGYARORSZÁG Pelsőc középkori 11. temploma » A. Jászó Anna_____________________________ nyanyelvünknek is vannak régi aranykin­csei, nem csak az inkáknak. Az emberek elzarándokolnak a múzeumokba, megcso- Jo J­dálják az évezredes tárgyakat, meg is ta­pinthatják őket. Vannak ám a nyelvnek is évezredes régiségei, amelyeket felidéz olykor egy-egy író, de nem sokat tudunk róluk, kimentek a divatból, az emberi elme muzeális raktárába kerültek - pedig ők is érdemesek a csodálatra. Csukás István a minap egy régi népdalból idézett a Kossuth rádióban, valahogy így kezdődött: Isten hozzád, szülöttem föld. A szülöttem föld különleges igeneves szerkezet, jelentése: ’az a föld, ahol szület­tem’. Egyetlen hasonlót ismerek: Mária nyugotta bokor (növénynév, nyelvjárási megnevezés, így je­gyezték fel), vagyis az a bokor, ahol vagy amelynél Mária lenyugodott, megpihent. Az istenadta gyermek típusú szerkezetről van szó. A közepén az ad nem ige, hanem különleges igenév, -t képző járul hozzá, mint a befejezett melléknévi ige­névhez, a végén pedig személyrag áll. Mai nyelvünk­ben főleg olyan összetételekben találkozunk ezzel a szerkezettel, mint: madárlátta kenyér, szélfútta mező, dércsípte fű, molyrágta ruha. A gyerekek Móra Ferenc humoros verséből, a Csókát csókából ismerhetik: róka csípte csóka, csóka csípte róka. Manapság olyan vere­tes stílusú íróink élnek vele, mint Sütő András. Létvé­gi hajrában című utolsó esszékötetében olvasható a következő mondat: „Megvallott vágya szerint ilyen költői pályában telt öröme Illyés Gyulának, így nőtt »kévénként« gyarapodva - villa rakta »emberi szép magasba« a hatalmas szellemvár. Begyűjtött élet.” Te­hát: villa rakta magasba. A tudományos stílusban ré­gebben kedvelték a következő kifejezéseket: az én em­lítettem szerző, a te említetted példa, a Bárczi Géza említette adat. Valamikor az újságírók gyakrabban él­tek vele, ilyesmiket lehetett olvasni: a bíró vezette mérkőzés, gondatlanság okozta baleset, aszály sújtot­ta vidék, számítógép ellenőrizte adatok. Már régen nem találkoztam ezekkel a szerkezetekkel prózai írá­sokban, pedig illenek mindegyik stílusnemhez. Különösen a régiségből vannak példáink szép számmal. Kódexeinkből idézek: Dávid szerzette zsoltár, az ő tette dologban, vegyed az neked szörzöttem koronát, a te­tem­en tötted frigyednek jegyéről. Feljegyeztek ilyen helyneveket a XIV. szá­zadból: menny ütte gödör, menny ütte mező, vagyis mennykő, azaz villám ütötte gödör, mező. Ősi szer­kezetről van szó. Ezt azzal bizonyíthatjuk, hogy ha­sonló szerkezetek vannak rokon nyelveinkben, kü­lönösen a magyar nyelv legközelebbi rokon nyelvei­ben,­ a vogulban és az osztjákban, ilyesmik: istenad­ta erdei fa, az én birtokoltam csónakom. A példákból kitűnik, hogy az igenévnek kialakult a ragozási sora: az én tettem dolog, a te tetted dolog, bár a harmadik sze­ntélyű alakok vannak túlsúlyban: az ő tette dolog, róka csípte csóka, villa rakta magasba. A szerkezet közepén álló igenév a rá következő szónak jelzője, így kérde­zünk: milyen gyermek? Istenadta gyermek. Az igenév és a rá következő szó viszonya passzív: a gyermeket ad­ta az Isten, a csókát csípte a róka. De ritkán határozói viszonyt is kifejezhet, ilyen a szülöttem föld, vagyis a föld, ahol születtem. A különlegesség és ritkaság az, hogy az igenévnek alanyi bővítménye van, így kérde­zünk: ki adta? Isten adta. Mi csípte? Róka csípte. Nem tévesztendő össze az Isten által adott gyermek szerke­zettel, ez más. (Tréfásan szoktuk mondani, hogy a szerkezet elöl aktív, hátul passzív.) A szerkezet helyesírását kétféleképpen szabá­lyozták. A régi, megkövesedett szerkezetek első két tagját­­ a hagyomány elve alapján - egybeírjuk: is­tenadta, madárlátta. Az egyedi szerkezeteket viszont különírjuk: a bíró vezette mérkőzés. Kedves olvasóim! Mi, nyelvészek olyan istenadta teremtmények vagyunk, mint bárki más. A rova­rászoknak vannak kedvenc bogaraik, a kertészeknek kedvenc orchideáik, nekünk kedvenc szófajaink vannak. Van, aki él-hal a módosítószókért, volt, aki a kötőszókat szerette, az én kedvenceim az igenevek. Más is szerette őket, Szepesy Gyula egész könyvet szentelt az istenadta gyermek-féle szerkezetnek. Istenadta tehetség volt. ANYANYELVÜNK Istenadta gyermek 39Magyar Nemzet­i Magazin 2008. augsuztus 2., szombat Sándor György Kivezetés az újságolvasásból (27.) „A sajtóban a köznapok lehetőségein túl nyújtsunk feledkezést és megtisztulást, révületet és lelkesedést. ” MEGPRÓBÁLOM „BEFEJEZNI” KÉT HÉTTEL EZELŐTT ELKEZDETT „ZSIDÓ-KERESZTÉNY-TYÉN” ... Nem lehet pontosan megfogalmazni, mit! De úgy sem szabad kezelni, mintha... (Nem is lenne.) Valamilyen fajta... (már ez a fajta is fél­­revisz a faj miatt.) KARINTHY MOTTÓJÁT KELLETT VOLNA A MÁRAI-MOTTÓ HELYETT A TETEJÉRE BIGGYESZTENI 1926-ban írta le: FAJELMÉLET Két ember közt nagyobb különbség van, mint két fajta közt. S AKKOR CSAPJUNK A „KÖZEPIBE” A gyűlöletkeltésnek is van anatómiája, ellentétének is lehet missziója. Mindjárt kiderül, mikor figyelmeztettem erre. Kevésbé nagyképűen, mikor kezdtem felszisszenni... holott nem szerencsés „minden kis szilánkhoz..­ de ez távolról sem kicsi! közelről meg... (ma is kibeszéletlen... a mai napig sem „tisztázott”, és így bár­mikor bárki(k) pró és kontra bevetheti(k). MERT LEHET KÉT-, HÁROM-, ÖT-, TÍZEZERNYIEN IS FEL-FELVONULGATNI Attól még a kilenc egész kilenctized millió (pillanatnyi) otthon maradása (nem a számarányok miatt) jóval fi­gyelmeztetőbb demonstráció. (1993-ból való felszissze­­nésemet folytatom.) TALÁLKOZTAM NEMRÉG EGY „MÁSIK OLDALON” LÉVŐ JÓ ISMERŐSÖMMEL Ő is velem... Mondtam neki: mi alighanem fel vagyunk cserélve. Neked kellene „ezen” az oldalon állnod, nekem pedig a „másikon”. És akkor ugyanúgy nem értenénk egyet, mint most. TÖRTÉNELMÜNK FOLYAMÁN többször próbáltak bennünket összeuszítani, mindig más és más - pillanatnyi - érdek szerint. Azután évekig nyögtük, évtizedekig... (századokig!). Hol engem játszottak ki ellene, hol őt, velem szemben, miközben a harmadik... Holott ha összefognánk ellene... Mert lassan már csak valami - valakik - ellenében lehet szövetségest találni. POPJELUSKO ATYA BrUTÁLIS MEGGYILKOLÁSA UTÁN ÍRTAM LE: Kiderült, hogy a hívők elleni hitetlen merénylők mindig biztosra mennek, mivel eleve tudják, hogy szemben ve­lük, nekik, már csak a hívők kegyelmezhetnek meg! EGYÉBKÉNT A ZSIDÓ-KERESZTÉNY PÁRBESZÉD esetemben sem „fajulhat” odáig, hogy bolondnak nézzenek... mert magamban beszélek. EZT IS LEÍRTAM MÁR 1990-BEN, DE NEM LEHET ELÉGSZER! „BOLONDOT JÁTSZOTTAK [JÁTSZANAK] VELEM S már halálom is hasztalan” lehet?! ENNEK ELLENÉRE SEM VESZEM LE FEJEMRŐL A CSÖRGŐSIPKÁT Nehogy megtudják: nem vagyok bolond. (A 80 éves Szilágyi Gyuritól.) MÉG EZT HOZZÁÍROM: Az antiszemitizmus a legnagyobb bűnök egyike. Ezért nagyobb bűn az, ha ártatlanokat is sújtanak vele!

Next