Magyar Nyelv – 28. évfolyam – 1932.
Szinnyei József: Szarvas Gábor születésének századik évfordulójára
2 Szinnyei Józsefy ". Először Egerben, aztán Baján volt helyettes tanár. A saját szájából hallottam azt a vallomást, hogy mikor tanítani kezdett, jóformán semmit sem tudott. 1861-ben a pozsonyi gimnáziumba került mint rendes tanár. Itt rábízták a gazdag tanári könyvtár kezelését. Mohón nekivetette magát a tanulásnak és kitűnő klasszikus filológussá képezte ki magát. Pozsonyban volt — 1868-ban — SZARVAS GÁBORral első érintkezésem. Ez az érintkezés abban állott, hogy mint kis deák valami nyolcvanadmagammal remegtem egy iskolaéven át a félelmetes szigorúságú latin-tanár előtt. Most is látom, ahogy akkor láttam: szikár termet, koromfekete sűrű hullámos haj, sűrű fekete szemöldök és bajusz, sötétszínű csontos, szakálltalan arc — csak az ajka alatt volt meghagyva egy kis szőrcsomó —, kissé hajlott orr, fekete foglalatú csiptetője üvegén átvillanó komor tekintet. Ilyen volt SZARVAS GÁBOR hatvannégy évvel ezelőtt. Akkor már előtűnt volt az ismeretlenség homályából. Igazgatója klasszikus-filológiai értekezést akart vele iratni az 1867. évi iskolai értesítőbe, erre azonban SZARVAS nem vállalkozott, hanem mást írt helyette: megírta Magyartalanságok című nagyhatású értekezését. Ebben az értekezésben már egész mivoltában előttünk áll a későbbi SZARVAS GÁBOR, a Magyar Nyelvőr SZARVAS GÁBORja, a nép és a régi írók zamatos nyelvének tudósa, de nemcsak tudós, hanem mestere a tollforgatásnak is, aki tőrőlmetszett magyarsággal, élénken, fordulatosan, színesen ír, humorizál, ostoroz, gúnyolódik, csipked, döf, vág. Stilisztának születni kell, és SZARVAS GÁBOR született stiliszta volt. Istenadta tehetségét szépirodalmi kísérletekkel fejlesztette. Fiatal korában egyebek közt jóízű humoros elbeszéléseket írt álnév alatt, majd színműírással is megpróbálkozott. Egy vígjátékát, amellyel pályadíjat nyert, Debrecenben adták elő, egy másik darabját a pesti Nemzeti Színházban. Ezekkel nem aratott ugyan babérokat, s a neve ismeretlen maradt, de annyi bizonyos, hogy a későbbi nyelvész sokat köszönhetett annak, hogy előbb a szépirodalom iskolájába járt. Az iskolai értesítőkben megjelenő értekezéseknek legtöbbnyire az a mostoha sors jut osztályrészül, hogy alig akad olvasójuk. Nem így történt azonban a Magyartalanságokkal. SZARVAS GÁBORnak bátor és szokatlan szava messzire elhallatszott. Fölfigyelt rá egynéhány olyan ember is, akinek szócső volt a kezében. A Magyarország című politikai napilap az egész értekezést lenyomatta, a Budapesti Közlönyben pedig SZILÁGYI SÁNDOR és ARANY LÁSZLÓ ismertette s kedvezően nyilatkozott róla. Az értekezés meghozta SZARVAS GÁBORnak a pesti tanárságot és azt a kitüntetést, hogy a M. T. Akadémia beválasz-