Magyar Nyelv – 47. évfolyam – 1951.
Pais Dezső: A -né képzők
MAGYAR NYELV XLVII. ÉVF. 1951. AUGUSZTUS 1. SZÁM A *né képzők A 'mulier, femina' jelentésű magyar nö szó finnugor megfelelői: osztj. né, nérj | vcg. né, ni: néyirj 'ncs' | cser. nö | md. ni | lp. S. nirjr/elis 'nőstény'; Ip. K. nirjr/ela. 'na.' (MUSz. 401—2; NyH.732; NyK. XXV, 316). Mint *-t képzős származékok csatlakoznak a szócsoporthoz: f. neite 'leány, kisasszony' | lp. :S. néi£ta 'leány'; lp. N. néeidá; lp. K. nill 'ua.' | zürj. nil 'na.' jvotj. nil 'na.' (MUSz. 402, NyH.732, 36 —7). Szavunknak *nirjii lehetett az eredetije.2 A palatalis (praepalatalis posterior) nasalis ?/ valószínűleg palatalis zöngés spiráns 7-nek adott helyet. A puszta alanyesetben ilyen fejlődés mehetett végbe: *ntyű ‹ *nsy ‹ net ‹ nöti ‚ nöt › nő. A formansos, képzős vagy ragos alakokban ez lehetett a fejlődés, pl. a tárgyesetben: *neytt ‹ *nset ‹ net ‹ net (net). Tehát hangtörténeti szempontból szabályos úton fejlődtek ki és éltek egyrészt nő puszta alanyeset, másrészt a formansos nét, nék, nés aakok. Itt is, mint más esetekben, fellépett az etimológikus vagy paradigmatikus kapcsolatok körén belül érvényesülő analógia kiegyenlítő hatása. A nő alanyeset magához hasonította a formansos aakokat; így lett: nőt, nők, nős. De viszont a nyelvközösség más körzeteiben a formansos alakokból nézőváltozathoz igazodott az alanyeset is, úgy, hogy a 7ió-t né váltotta fel. — LAKÓ GYÖRGY (NyK. LII, 169 — 70) szerint — SZINNYEI nézeteinek némi módosításával — a finnugor szóbe'seji *-rj- hang *-y-vel váltakozott, s a magyar nyelvben e vátakozásnak a gyenge foka á'ta'ánosu't, a *y gyenge fok magyar nyrevi fejtményeképen pedig ma -v- (-j-) ~ 0 váltakozás mutatkozik. Erre egyik esetként idézi: nő ~ ómagyar *nevű előmagyar *neyű ~ vogul né (tő: név), illetőleg a szóbelseji, magánhangzóközi helyzetben a y-nek más irányú fejlődésével: *neye ¡ *nee ¡ ne-je, ahol a j nem a *y folytatása, hanem járulékhang (vö. NyH.7 120). A szóképzést tárgyaló — először az 1939 — 1940. tanév első felében tartott — egyetemi előadásomból. 2 JUHÁSZ JENŐ „Nőstény" című cikkében (MNy. XXX, 91) olyan magyarázatot pendít meg, hogy az eredetileg 'serdülő, szépen növő leány' jelentésűnek feltett nő főnévből előbb 'wachsend' és 'gewachsen' jelentésű igenév, majd ebből 'ereseit' jelentésű ige vált, s a nő ige nős gyakorítójának származéka a nőstény. A nő 'ereseit' igének a nő 'femina' névszóval való azonosságáról nyilvánított véleményét megismétli (MNy. XXXIII, 314). Elfogadja NYÍRI ANTAL (MNy. XXXIII, 173). Magyar Nyelv XI.VlIti'Hl • "-T, 1 I „ 1/3