Magyar Nyelv – 47. évfolyam – 1951.

Pais Dezső: A -né képzők

MAGYAR NYELV XLVII. ÉVF. 1951. AUGUSZTUS 1. SZÁM A *né képzők­­ A 'mulier, femina' jelentésű magyar nö szó finnugor meg­felelői: osztj. né, nérj | vcg. né, ni: néyirj 'ncs' | cser. nö | md. ni | lp. S. nirjr/elis 'nőstény'; Ip. K. nirjr/ela. 'na.' (MUSz. 401—2; NyH.7­32; NyK. XXV, 316). Mint *-t képzős származékok csatlakoznak a szócsoporthoz: f. neite­ 'leány, kisasszony' | lp. :S. néi£ta 'leány'; lp. N. néeidá; lp. K. nill 'ua.' | zürj. nil 'na.' jvotj. nil 'na.' (MUSz. 402, NyH.7­32, 36 —7). Szavunknak *ni­rjii lehetett az eredetije.2 A palatalis (praepalatalis posterior) nasalis ?/ valószínűleg palatalis zöngés spiráns 7-nek adott helyet. A puszta alany­esetben ilyen fejlődés mehetett végbe: *ntyű ‹ *nsy ‹ net ‹ nöti ‚ nöt › nő. A formansos, képzős vagy ragos alakokban ez lehetett a fejlődés, pl. a tárgyesetben: *neytt ‹ *nset ‹ net ‹ net (net). Tehát hangtörténeti szempontból szabályos úton fej­lődtek ki és éltek egyrészt nő puszta alanyeset, másrészt a for­mansos nét, nék, nés a­akok. Itt is, mint más esetekben, fellépett az etimológikus vagy paradigmatikus kapcsolatok körén belül érvényesülő analógia kiegyenlítő hatása. A nő alanyeset magához hasonította a formansos a­akokat; így lett: nőt, nők, nős. De viszont a nyelvközösség más körzeteiben a formansos alakok­ból né­­zőváltozathoz igazodott az alanyeset is, úgy, hogy a 7ió­-t né váltotta fel. — LAKÓ GYÖRGY (NyK. LII, 169 — 70) szerint — SZINNYEI nézeteinek némi módosításával — a finn­ugor szóbe'seji *-rj- hang *-y-vel váltakozott, s a magyar nyelv­ben e vá­takozásnak a gyenge foka á'ta'ánosu't, a *y gyenge fok magyar nyre­vi fej­tményeképen pedig ma -v- (-j-) ~ 0 váltakozás mutatkozik. Erre egyik esetként idézi: nő ~ ómagyar *nev­ű előmagyar *neyű­ ~ vogul né (tő: név­), illetőleg a szó­belseji, magánhangzóközi hel­yzetben a y-nek más irányú fejlődésével: *neye ¡ *nee ¡ ne-j­e, ahol a j nem a *y folytatása, hanem járulékhang (vö. NyH.7 120).­ ­ A szóképzést tárgyaló — először az 1939 — 1940. tanév első felé­ben tartott — egyetemi előadásomból. 2 JUHÁSZ JENŐ „Nőstény" című cikkében (MNy. XXX, 91) olyan magyarázatot pendít meg, hogy az eredetileg 'serdülő, szépen növő leány' jelentésűnek feltett nő főnévből előbb 'wachsend' és 'gewachsen' jelentésű igenév, majd ebből 'ereseit' jelentésű ige vált, s a nő ige nős gyakorítójának származéka a nőstény. A nő 'ereseit' igének a nő 'femina' névszóval való azonosságáról nyilvánított véleményét megismétli (MNy. XXXIII, 314). Elfogadja NYÍRI ANTAL (MNy. XXXIII, 173).­ ­ Magyar Nyelv XI.VlIti'Hl • "-T, 1 I „ 1/3

Next