Magyar Nyelv – 56. évfolyam – 1960.

1945–1959

MAGYAR NYELV * LVI. ÉVF. 1960. MÁRCIUS 1. SZÁM 1945—1959 Tizenötször fordult az idő kereke azóta, hogy hazánk, rommá lőtt fővárosával, földúlt falvaival, harcikocsiktól föltépett mezőivel, ezer sebtől vérezve, a győzelmes szovjet hadsereg diadalmas harcainak eredményeképpen lerázhatta a fasizmus­ gyötrő és megszégyenítő bilincseit. Ártatlan mártírok tízezreinek árnyai kísértettek, csonka hídlábak, levéltáraknak, múzeumoknak üszkös romjai meredeztek az égnek, sokemeletes lakóházak helyén alaktalan tégla- és törmelékhalmazok borultak szörnyű sírdombokként a bombázások áldozatai fölé, az utcán elszórva hevertek fölborított kocsik, lőszerek, fegy­verek, holttestek, a háború irtózatos hulladékai, még fülünkbe vijjogott bombák, gránátok, aknák süvítése, mintha még tompán beledöbbent volna a robbanások maradozó zaja, a Duna jeges árja itt is, ott is kicsapott medréből, elsodorva a harcoktól megkímélt apró hajlékokat, körülfogott bennünket az éhínség borzasztó réme, sápadt, kiéhezett emberek jártak az utcán, hajszolva a mindennapi sovány betevő falatot, fáztunk, dideregtünk fűtetlen szobákba, pincékbe összezsúfolva,­­ de végre szabadoknak éreztük magunkat, elmúlt a fojtogató, súlyos lidércnyomás, és a romok között, a romok fölött új élet, a napsugaras jövő felé mutató szabad élet csírái kezdtek bontakozni. Az első évek a romok eltakarításával a legfájóbb, legmélyebb sebek ápo­lásával, gyógyítgatásával teltek el. De még mielőtt eltűnhettek volna a leg­embertelenebb uralom, a legborzalmasabb háború rút heges, megindult fiatalos, bizakodó lendülettel az új, a szocialista Magyarország építésének nagyszerű munkája. S ebben a lázas szervezésben, a siető országépítésben tudományos életünknek és benne nyelvtudományunknak újjáalakítása is méltó helyet kapott. A szétszórt, egyéni kezdeményezések, a magukra hagyott erőfeszítések helyébe az erők szervezett összefogása lépett, és a megelőző évtizedeken át csak vágyálmokban élő elgondolások egyszeriben határozott, biztos tervekké értek, majd tervszerű előkészítés után elindultak a megvalósulás útján, sőt ma már kitűnő eredményekben igazolják a magyar nyelvtudomány életerejét, színvonalát. A Magyar Tudományos Akadémia újjászervezése és méltó anyagi ellátása, a tekintélyes létszámú Nyelvtudományi Intézet létrehozása, az egye­temeken és főiskolákon a nyelvtudományi tanszékek számának megszaporo­dása és nagylétszámú oktatószemélyzettel való ellátása stb. megteremtették a szervezeti és személyi feltételeit annak, hogy a szaktudományunkra háruló feladatoknak meg tudjunk felelni. Ami hiányosság e tekintetben munkánkban még van, szubjektív okokból ered. A tudományos fokozatok megteremtése a tudományos kutató munkának erkölcsi és anyagi megbecsülést hozott, s az aspiráns­ intézmény, esetleges fogyatkozásai ellenére, általában biztosította a tudományos utánpótlás gondosabb megszervezését. Új erőre kapott a Magyar Nyelvtudományi Társaság is, és sűrű, igen látogatott felolvasásaival, valamint eredményes kongresszusaival, konferenciáival a fejlődő élet jeleit adja. Soha­ ­ Magyar Nyelv LVI. 1.

Next