Magyar Nyelv – 89. évfolyam – 1993.
1. szám - Mező András: A helynevek új kézikönyve
MAGYAR NYELV LXXXIX. ÉVF. 1993. MÁRCIUS 1. SZÁM A helynevek új kézikönyve A tudományos teljesítmények értékelésében nem túlságosan gyakori dolog az, hogy egy mű különböző kiadásainak recenzálására ugyanaz a személy vállalkozik. Ha most mégis ezt teszem, alapvető kötelességemnek tartom, hogy a magam és az olvasó számára összegezzem azokat a mozzanatokat, amelyek indokolják és magyarázzák e második bírálat bátorságát és az elsőhöz viszonyuló (szándékolt) szuverenitását. Az alkalmat a helynevek kézikönyvének új kiadása szolgáltatta. Kiss LAJOS: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1988. Negyedik, bővített és javított kiadás. I (A—K). 821 lap. — II (L-Zs). 822 lap. KISS LAJOS ,,Földrajzi nevek etimológiai szótára" (Bp., 1978.) című könyvét mind a társadalmi, mind pedig a szakmai közönség alapjaiban egyöntetű várakozással és elismeréssel fogadta. A kellően föl nem mért társadalmi szükséglet kényszerítő erejét mutatja, hogy az első kiadás után hamarosan sort kellett keríteni a mű változatlan tartalmú második (1980-ban) és harmadik kiadására (1983-ban). A szakmai közönség várakozásáról pedig az tesz bizonyságot, hogy alig van olyan társadalomtudományi szakterület, amelynek képviselői — a recenziók sokaságának tanúskodása szerint — ne keresték vagy ne találták volna meg saját tudományáguk számára az ebben a monumentális műben foglalt mondanivalókat és értékeket. Magam az előbb említett első szemlézésemet a Századok c. folyóiratban tettem közzé (CXVI, 595—600), s mivel e fórum és olvasóközönsége történettudományi érdekű, arra kényszerültem, hogy értékelésemet e tudomány szempontjai irányítsák, megjegyzéseim többsége is a történeti forráshasznosítás és a kronológiai adatolás pontosításának körébe tartozott. A FNESZ.4 belső címoldalán a ,,bővített és javított kiadás" információ szerepeltetése ebben az esetben a szokásosnál elmélyültebb figyelmet és elemzést érdemel. A bővítés legszembeszökőbb bizonyítéka a terjedelem növekedése: az első kiadás egyetlen kötete 726 lapot foglalt magába, ezzel szemben a negyedik kiadás már két kötetre terjed, s ezek mérete egyenként is meghaladja az elsőét (821, ill. 822 lap). A formális információn túl tartalmi következményekre is mutat a két változat forrásjegyzékének változása. Ha a figyelmem pontos volt a szakirodalmi tételek megszámlálásában, a következők mutatják a különbségeket: az első kiadásban 871 önálló mű, gyűjteményes kötet, sorozat, folyóirat, térkép, életműkiadás stb. rövidítésének feloldását találjuk meg (Forrásjelzések és egyéb rövidítések: FNESz.1 9—33), ezzel szemben az átdolgozott szótárban 1229 tétel van (FNESz.4 I, 11 — 45). A két adat között levő különbség (358 hivatkozott mű) azonban még mindig nem pontosan mutatja a szerző szakirodalmi figyelmének tágulását, mert néhány esetben — talán csak leírási hiba következtében ? — az új kiadásból hiányzik az elsőben még szerepeltetett forrás (a következőket vettem észre: Etim. 1971., Edssl.,