Magyar Nyelv – 90. évfolyam – 1994.
1. szám - Kiss Lajos: A Felvidék víznevei
MAGYAR NYELV XC. ÉVF. 1994. MÁRCIUS 1. SZÁM A Felvidék víznevei* A filozófus-császárnak mondott Marcus Aurelius az 1. markomann háború (Kr. u. 167—175) során 171-ben támadást indított a Duna vonalának biztosítására a markomannok és kvádok ellen. E hadjárat idején írta görög nyelven fő művének, az önmagán való Elmélkedéseknek (Tá eiseauxóv) egy részét a kvádok földjén valahol a Garam mellett (Tá év KouáSou; TIQÓC; TCU Tpavoua). A Garam nevének 1820 évvel ezelőtti megemlítése elsőrendű nyelvtörténeti forrássá teszi a Marcus Aurelius-i Elmélkedéseket a Felvidék vízneveinek kutatói számára. A Garam a Felvidék vízneveinek legmélyebb rétegébe tartozik. E kronológiai réteg meglehetősen vékony. A víznevek zöméről koránt sincsenek olyan régi adataink, mint a Garam-ró. A kisebb-nagyobb vízfolyások nevét többnyire csak akkor rögzítették először írásban, amikor a magyarság honfoglalása és megtelepedése után az izmosodó magyar állam- és egyházszervezet okleveles gyakorlatot vezetett be, és a birtokok határainak leírásában fontos szerepet juttatott a patak- és folyóneveknek. Az 1970-es évek óta a modern kifejezéssel Szlovákiának nevezett területre vonatkozó Árpád- és Anjou-kori okleveles anyag kritikai közzététele valósul meg Pozsonyban teljes szövegközlések és regeszták formájában. Eddig „Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae" címmel két kötet jelent meg RICHARD MARSINA szerkesztésében, amely 805-től 1235-ig (1971.), illetőleg 1235-től 1260-ig öleli fel az okleveleket (1987.) Az Anjou-kor ,,Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae" című köteteit VINCENT SEDLÁK szerkeszti. Az első kötet 1301-től 1314-ig (1980.), a második pedig 1315-től 1323-ig foglalja magában az oklevelek bő regesztáit. Ezek a latin nyelvű tudományos apparátussal felszerelt és a regesztákat is latinul közlő, mintaszerű kiadványsorozatok nélkülözhetővé teszik az egyes oklevelek régebbi, nem minden tekintetben kifogástalan kiadásának használatát, és biztonságosabbá teszik az adatok összegyűjtését és megrostálását az okleveles anyaggal dolgozó nyelvészek, köztük a víznevek kutatói számára is. A Felvidék vízneveiről századunk második és harmadik évtizedében három, immár klasszikusnak számító, időtálló munka született önálló monográfiaként (VL. SMILAUER, Vodopis starého Slovenska. Praha—Bratislava, 1932.), illetőleg nagyobb, összefoglaló jellegű munka fontos részleteként (MELICH JÁNOS, A honfoglaláskori Magyarország. Bp., 1925—1929. KNTEZSA ISTVÁN: Magyarország népei a XI-ik században. Bp., 1938. Különlenyomat a Szent István Emlékkönyvből.). Hozzájuk csatlakozott 1948-ban JÁN STANISLAV kétkötetes munkája: Slovensky juh v stredoveku. Turciansky Sv. Martin). * A Magyar Nyelvtudományi Társaság 1993. december 1-jén tartott, LXXXIX. közgyűlésén elhangzott előadás kibővített szövege.