Magyar Nyelv – 94. évfolyam – 1998.
1. szám - Bolla Kálmán: Kell nekünk ortoépia?!
MAGYAR NYELV XCIV. ÉVF. 1998. MÁRCIUS 1. SZÁM Kell nekünk ortoépia?!* Avagy a magyar kiejtés ügye az ezredfordulón Előadásom címének több olvasata is van. Az írás ugyanis nem tud mindent rögzíteni abból, amit az élőszó kifejez. De a kérdésfelvetésre várható válaszok, reagálások sem egyformák, mivel a társadalom és nyelve is — mint tudjuk — rétegezett, nemhiába mondják: ahány ház, annyi szokás. Részletesebben vetettem papírra a címben jelzett témával kapcsolatos gondolataimat, töprengéseimet. Előadásomban ebből ismertetek rövidebb-hosszabb részleteket. Az elhangzó meditáció nem zárja ki a tévedés lehetőségét sem, de mindenképpen bízom a gyümölcsöző együttgondolkodásban, a felvetődő problémák továbbgondolásában, annak a fő mondanivalómnak az elfogadásában, hogy a helyes beszéd ügyének közüggyé kell válnia. 1. A nyelv és társadalom helyzete az ezredfordulón. —A magyar kiejtés ügyével foglalkozni most a XX. század alkonyán és a XXI. hajnalán meglehetősen kényes és hálátlan feladat. Kényes, mert maga a helyes beszéd témája is sokrétű, meglehetősen bonyolult, továbbá több aspektusban is vizsgálható problémakör. Számos olyan kérdést vet fel, amelyre nincsen kategorikus válasz. Kényes, mert nemcsak elméleti, nyelvészeti problémák tisztázását követeli meg, hanem gyakorlati feladatok kitűzését és megvalósítását is megkívánja. Kényes, mert mind a kutatásban, mind a gyakorlati munkában széles körű együttműködésre van szükség. Kényes és hálátlan, mert korszerű kutatási bázis és anyagi ráfordítás nélkül minden próbálkozás kudarcra van ítélve. Kényes, mert e munkába be kell vonni az oktatási rendszert teljes vertikumában, az óvodától a doktori iskoláig, a médiumokat (az írott és elektronikus sajtót egyaránt). Kényes és hálátlan, mert érinti a mindenkori oktatás- és tudománypolitikát. Kényes és rémes a napjainkban dúló nyelvháborúk miatt is. És még tovább is lehetne sorolni. Válságokkal terhes korunk nem kedvez a gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatok higgadt, elfogulatlan, tárgyilagos megítélésének. A gyanakvás, majd a bizalomvesztés, az értékrendek felbomlásával járó elbizonytalanodás, a közügyek iránti érdektelenség, közöny a szellemi életet is áthatja. Pedig a nyelv, az anyanyelv a legfontosabb közügyeink egyike. A nyelv a társadalom létezésének alapfeltétele, normális működésének legfőbb eszköze, olyan eszköz, mely — bár egyéni használatú —, mégsem privati . Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1997. december 9-i közgyűlésén.