Magyar Nyelvőr – 100. évfolyam – 1976.

1. szám - Szó- és szólásmagyarázatok - Kónyi Sándor: A százesztendő csoze

További adatok a csozek "természetrajzához". A csozekat Szentesen vezetéknevükön ismerték és emlegették. A „híresebbek" nevére máig emlékeznek az idősebb emberek. Tkp. alkalmi munkásokként tartotta őket számon a város lakossága, s megszokott dolog volt az, hogy szükség esetén elszalasztották a gyereket valamelyik név szerint megnevezett csozéért. Volt a csozék közt lecsúszott, deklasszált katonatiszt is: T. Tódor, akinek furcsa, idegenszerű vezetékneve a legjobb úton volt a köznévvé válás felé, a csore szinonimájának értelmében: „Olyan vagy, mint egy ..." — szokták mondani. Egy időben Szentes közönsége B. csore szellemességén derült. B. csore a társával ugyanis a hűvös idő elől egy trágyadomb oltalmába húzódott, s amikor távozott „hazulról", meghagyta a társának, hogy „szellőztesse ki a lakást". Az elmondottakból megállapítható: a szentesi csozek — a szónak eredeti értelmében — lumpenproletár elemek voltak. Nem csoda tehát, hogy Szentes nem volt különösképpen büszke a csozekra, s a város lakosai elhatárolták magukat tőlük. Ez kifejeződött abban, hogy gúnyolták őket (Nyr. 17: 46), de abban is, hogy — az 1880-as évek peres iratainak tanúsága szerint — egyesek a lecsorezás elleni tiltakozásukban a bíróságig meg sem álltak. Ugyanekkor a szentesi újságok gondosan kerülték a csore szó használatát még olyan napihírekben is, ahová bizony nagyon odaillett volna a szó. De két évtized is alig múlt el, a csore szó annyira elterjedt, s oly sokat veszített eredeti jelentéséből, hogy századunk első évtizedében a szentesi lapok már bátran élnek a szóval, összetett formáival is: csoretárs, csorefészek. Ennek a szónak a jelentése szelídült az évek folyamán 'csavargó'-vá (Nyr. 9: 94, 37: 473, 40: 139) — bár a csetek soha sem csavarogtak, s ezért itt a csavargó szónak csak második jelentése érvényes: 'megvetést . . . kifejező megnevezés . . (ÉKsz.)4 — és 'csirkefogó'-vá a szónak mind első 'haszontalan, semmirekellő ember', mind második 'csintalan lurkó' (ÉKsz.) jelentésében. „Te kis csore !" — ez a kisgyermekhez intézett, bizalmasan kedveskedő megszólítás az utolsó állomás a szó jelentésváltozásainak útján. 3. A szót ugyan joggal mondják jellegzetesen szentesinek, azonban nem magyar. A hangzása sem az, s morfológiai tekintetben sem fogadta be száz év múltán sem a szentesi nyelv: nem úgy ragozzák, ahogy az ÉrtSz. közli: csozét, csozéja, hanem ahogy Bálint Sándor SzegSz.-a: csozet, csozeja, csozek (mindig e-vei). A rövid é megmarad nemcsak a ragozásban: csozénak, csozehoz, csozeért, hanem mindenféle toldalékoláskor: csozéság, csozeskodik. Egyetlen alak van csupán, ahol az e helyett e állhat, ez a zérus ragos nominativusi alak: csoze, mely a szentesi nyelvben csozé formában is ismeretes. Hosszú ó-val legfeljebb a szóval ismerkedő vendégek, más vidékről valók ejtik a csoze szót. A TESz. közli a csózé alakváltozatot, Justh Zsigmond Delelőjének 52. lapjáról idézve. Ennek alig van több jelentősége, mint bármely elírásnak vagy sajtóhibának, hiszen a műnek már a következő lapján megtalálhatjuk a csozé alakot. Ami a szófajiságát illeti, a csoze szó főnév. Elgondolkodtató jelzős szerkezetekben való szerepe, ha a jelző vagy a jelzett szó személynév. Justh Zsigmond a csozé Vidáról ír (Delelő 52), viszont ha lett volna Vida nevű csoze Szentesen, azt Vida csozenak hívták volna. Vagyis döntő a sorrend. A csoze Vida csak annyi mint 'a csirkefogó, semmirekellő Vida'. (meghagyva a nevet) Vida csoze azonban igazi csoze, azok közül a kevesek . Mások szerint a t. nem szinonima, hanem a t.csoze (így, kötőjellel) vagy rövident. a csozek legrosszabb fajtáját, a deklasszált csetet jelentette, s ezért a titulusért a kocsmában már ütöttek is. 4 Ezért különösen találó a szegvári értelmezés: 'csavargó, megvetett alak' (Nyr. 40:139). 5 Bugyi professzor nem ismeri el sajátjának az idézett cikkében szereplő hosszú és alakokat.