Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-05-04 / 52. szám
52-ik kivánalom tekintetbe vételével úgy kell a táblákat berendezni és az eladásnál intézkedni, hogy évenkint egy egy táblából az oltoványok egésszen kiürittessenek a felesleges táblák pedig vagy haszonbérbe adandók ki, vagy hasznot hajtó növényekkel ültetendők be. A közgyűlés az első és a második javaslatot minden megjegyzés nélkül, a harmadik javaslatot pedig azon megjegyzéssel fogadja el, hogy felesleges táblákat csak a kertésznek lehessen haszonbérbe kiadni, különben pedig hasznot hajtó növényekkel ültetendők be. — ' ’ Ezt követte a pénztári számadást vizsgáló és a költségtervet készítő bizottság jelentése, ami kézzel fogható tanúságot tett arról, hogy a pénztári számadás megvizsgálására eddig elő nagyon kevés gond volt fordítva. A jelentésből ugyanis kitűnt, hogy egy adásvevési szerződés nem találtatott meg, ami a pénztárnok úr állítása szerint már megválasztatása alkalmával sem adatott neki által. Kitűnt továbbá az, hogy több ezer forintja az egyesületnek csak a papíron létezik, miután arról a kötelezvények nem csak betáblázva, de még kiállítva sincsenek. Hogy mily hibás alakban vezettetik a számadás jelenleg is, erre nézve elég tanúságos az az eset hogy nem csak a kilépett, de még az újonnan belépett tagokról sem volt képes a b. titkár úr egy hibátlan névsort összeállítani. Hogy kiket terhel a hanyagságért a felelősség, ezt nem akarjuk jelenleg kutatni, azonban elvárjuk a választmánytól, amely ezen hiányok rendbehozására különben is utasítva van, miszerint engedi, hogy egyesek hanyagsága miatt az egyesület veszteségeket szenvedjen, hanem anynyira tisztázza az ügyeket, hogy a netaláni veszteségek okozóit felelősségre lehessen vonni. — Az egyesület pénztárnoka tr. ifj. Hintz György úr állomásáról leköszönvén, a közgyűlés marasztalása következtében megigérte mégis, hogy állomását egy más alkalmas egyén találásáig folytatni fogja. — Ezután a titkári állomásra pályázók folyamodványait átvizsgáló bizottság jelentése olvastatván fel, a közgyűlés a pályázatot kielégítőnek találta. A tárgysorozat szerint az indítványokra kerülvén a sor, először is indítvány létetett a titkári fizetés emelése végett- ami azonban egy hoszszabb élénk vita után egyszerűen elejtetett. Noha a tárgysorozat szerint az indítványok tovább tárgyalásán lett volna a sor, az ülés rövidítése végett az igazgató választmány és a titkár választás vétetett elő. A választás végrehajtására két bizottmány neveztetvén ki, a czédulák beadásáig az ülés felfüggesztete. A czédulák beadása után az Illés újból megnyittatván, indítvány létetett, hogy tűzessék ki egy pályadij egy oly mn megírására, a melyben az erdők czélszerü kezelése és a mezőség verőfényes és északos oldalainak fákkal való beültetése népszerűen tárgyaltassék. Tisza László pályamunkára 50 arany kitűzését indítványozza, mely öszeghez 20 aranyat saját maga ajánl fel. • Végre indítványoztatott, hogy keressék fel a magas minisztérium, miszerint tekintve hazai gazdászatunk roppant hátramaradását és a szakképzett egyének nagyon csekély számát, lenne kegyes a haza különböző vidékein az állam birtokokból egy egy gazdaságot felszereltetni és így mintagazdaságokat, felállítani. A közgyűlés,miután a jelenlevő tagok száma nagyon megapadt, nem érezvén magát hivatva arra, hogy ezt a fontos indítványt tárgyalja, azt a vállasztmányhoz utasította. E közben a választás befejeztetvén, felolvastatott az eredmény a mely szerint elnöknek gr. Mikó Imre, alelnököknek dr. Huszár Sándor és Tisza László, titkárnak, Walter egy elméletileg és gyakorlatilag kiképezett gazda, választmányi tagoknak pedig: Paget János földesur; id. Hintz György ág. hizv. lelkész; Pál Sándor iskola főfelügyelő; Berde Áron jogac. igazgató; Nagy Ferencz főiskola tanár; Szabó Samu főiskola tanár; gr. Bethlen Gejza, Tóth Zsigmond jószág igazgató; Galgóczi Károly Victoria igazgatója; Szabó József fenesi földbirtokos; Dávid Antal jószág felügyelő; Fülöp Samu polgármester; Kodiolányi Antal gazd. tanintézeti igazgató; Fülei István nyug. főkorm. hivatalnok; Magyari Mihály földbirtokos; Fülöp István gazd. jogi felügyelő; dr. Bánffy Dániel; Csulak Dániel ügyvéd; dr. Bánfffy János; Szentgyörgyi József földbirtokos; Demeter Károly jószágigazgató; Lukács Ferencz magánzó; és Kelemen Benjam földbirtokos választattak meg. Noha még több fontos indítvány lett volna tárgyalandó, a közgyűlés azokat tárgyalni nem óhajtván, az ülés bezáratott. — Az elősoroltakban hű képet óhajtván adni a közgyűlés folyamának, a gazda közönség ítéletére bízzuk annak az eldöntését, hogy megfelel- e az egyesület a beléje helyezett bizalomnak és várakozásnak, vagy nem. Gracchus. Excellentiád azzal vádolta a magyar törvényhozást, hogy a magyar alkotmány jótéteményeit csupán a nemesség élvezte. — Ez állításban van némi igazság; de azt sem lehet tagadni, mert hivatalos, nyomtatott actók bizonyítják, — ámbár végtére mindent el lehet lármázni, s elgensdarmes-ozni — hogy a magyar törvényhozás igyekezett a szabad alkotmány jótéteményeit lépésről lépésre kiterjeszteni Magyarország minden lakásaira, s a Bécsből eléje gördített akadályok nélkül az 1847—1848. évekig e tekintetben mindenesetre nagy előhaladást tett volna, mert a magyar nemesség semmi után sem sóvárgott annyira, mint nemzeti fejlődés és nagyság van. Mindezideig azonban — oh Isten! — nem sikerült ez neki.--------E tekintetben excellentiád tagadhatatlanul gyorsan járt el; egy csapással, mint önmaga nagy megelégedéssel mondja. — Ön Magyarország minden lakását, és pedig csudálatosan egyenlővé tette, persze nem úgy, mint ezt a magyarok tenni szándékozták, vagyis fölfelé, azaz minenkinek a nemességhez hasonló fokra emelése állaneül mindenkinek sans exceptionra szolgává, s mindenekelőtt koldussá díjasításával. Sot a Columbus tojása! Ezen mestermű az ügyeten és iskolázatlan magyaroknak eszükbe sem jutott. z egyenlőség azonban, szabadság nélkül könnyen érthető dolog, mert sok ember van a világon, ki csak azt szereti, mi a földön csúszik-mászik, de ahoz, hogy másokat á la Fräulein Kunigunde kigunyoljunk, ehez — hogy ne kénytelenittessünk excellentiadnak valami kellemetlenséget szemébe mondani, — ehez tábornoki deák-szemtelenség kell. . Egy ismeretes két lófarkas basa, egy kormány — 246 — Emlékirat a Nagy- és Kis-Béta havasok tárgyában, ii. Mondják hogy az 1792 ik évbeli egyezmény, ha jogérvényessége kétséges is, alapul azért volna elfogadandó, mert általa, ha itt egy négyszög mértföld területet vesztene is, az ország más helyeken mintegy 200 mértföldet nyerne. Ezen utóbbi állítás puszta fictio, mert hazánk egész keleti határán nincs egy talpalatnyi oly föld, mely ma tényleg az oláh- vagy moldvaországi területhez tartoznék, és a melyhez a mi államunk vagy annak egyes polgára, igényt tartana, mely tehát ezen 1792-ik évbeli úgynevezett egyezmények életbe léptetése folytán, ma hazánkhoz csatolható lenne. Mondják hogy lehetséges, miszerint egy magyarhoni polgár vagy község oly territóriumot bírjon, amely a szomszéd országhoz tartozik. Ez jogi szempontból igaz, de tényleg nincs eset, hogy ily birtokviszony Erdélyben a határszéleken valaha létezett volna, vagy ma létezne. Itt mindenütt a magyar birtokosnak birtoka képezte és kell hogy képezze az országhatárát és nem lehetne hazánkra nézve lealázóbb helyzet mint hogy Zágon közönségének a határszélen fekvő Bota havasnak fele része oláhországi territoriummá válnék. A mely szégyentől külömben nem sokára megóvna az oláhországi igazságszolgáltatás mely rövid úton kiforgatná a magyarhoni közönséget ősbirtokából, hogy azt Paltiniann hatalmas bojárjának oda adja. Tiz, tizenötezer hold havasért nem indíthat hazánk kormánya háborút, a mit nem is kivánnék, ámbár más államok, egyes polgárán ejtett bántalomért is készek háborút kezdeni. De esedezem megfontolni, hogy a kis Oláhország még kevésbé kezdhet háborút ezen területért, amihez kormányaltem, csak egy polgára támaszt igényt. A szomszéd Románia, ha itt részünkről ily félénk engedékenységet fog észlelni, nagyobb mérvekben is fogja megkísérleni az ilynemű olcsó foglalásokat, mint meg is kísérlette ezt hazánk több helyein, és így bizonyosak lehetnek arról, hogy múlhatatlanul be fog következni amit kikerülni akartunk, a háború. Ezt, t. i. a háborút a szomszéd Romániával, erős hitem és meggyőződésem szerint, csak úgy kerüljük el, ha erélyt és erőt mutatunk ott, hol igazságunk van, és nem engedünk semmit határainkból elfoglalni. Kötelességnek ismerem a magyar kormányt őszintén és nyíltan figyelmeztetni, miszerint a székely nép oly szívósan ragaszkodik ősi birtokához, hogy arról semmi szín alatt le nem mond, és ha oda is engedné kormányunk a kérdéses territóriumot Oláhországnak, Zágon közönsége azt minden áron megtartani törekedni fogna. Kötelességnek tartom tiszteletteljesen, nyíltan és őszintén kimondani, hogy a székely ilyetén engedékenységét kormányunknak a legsötétebb értelemben magyarázná a legkésőbb utókorig. Erdély déli és keleti határait mindenütt vagy a bérczek szélei, vagy az alatta folyó patakok képezik, és ez volna az első eset, hogy a bérczeknek oldala képezze a határt, amint ezt a kiküldött biztos úr ajánlatba hozta, nem kis károsítására— ha megállana — a természetes határoknak és a második magyar felelős kormány jó emlékének. Végre is figyelembe veendő, hogy a kérdéses havas részekhez, a túlsó osztályból napjainkig soha senki igényt nem tartott, hogy csak mintegy másfél év óta, egy elhatalmasodott bojár a ma nagyravágyó nemzeti ábrándtól feltüzelve, és elhagyottságunk által felbátorítva, próbálja szerencséjét, akinek terjeszkedési vágyát utoljára is még saját kormánya sem támogathatná komolyan. De ha igenis, hazánk tekintélye és nemzetünk méltósága parancsolólag követeli, hogy ez határozottan visszautasíttassék, amiért is Béldi Gergely kormánybiztos úrnak e tárgyban adott véleményének el nem fogadását, ősbirtokunknak megtartását, és hazánk határának szeplőtlen megőrzését mély tisztelettel ajánlom Bún, április 30. 1870. B. Szentkereszty Zsigmond Zágoni birtokos. zási terület lakosságának legnagyobb részét botoztatásra ítélte. Ezen rendszabály ellen befolyásos emberek fölebbvalójánál, a három lófarkas basánál tettek lépést, kérvén őt, hogy a fájdalmas rendeletet semmisítse meg, hogy azután, azon szép vidéknek, melyben a comedia lefolyt, minden lakosa szabadon és boldogul örülhessen az életnek és egyiknek se legyen oka a másikat irigyelni, vagy fölötte szánakozni. — A török államférfiu megjelent, és venit, vidit, vicit, — és nem lépésről lépésre, hanem egy csapással, az egész népességet megbotoztatta, miáltal az egyenlőség, vagyis mint excellentiád szótárában találtatik, az egyenjogúság egyszerre életbe léptettetett, persze török módon. — Ép ily modorban járt el excellentiád is a népekkel, melyeket Isten, vagy a rosz sors az ön kormányzása alá helyezett: igen, épen igy, csakhogy természetesen keresztény kenetteljességgel, — melyet ön — bravo bravissimo — soha sem szokott figyelem nélkül hagyni. — Magasabbra mint azelőtt állott nem helyezett excellentiád egyetlen emberi lényt sem, magát s az ön hivatalnokaivá avancirozott kétlábú állatokat, de mélyebbre, sőt a legmélyebbre sokakat, mindenkit különbség nélkül. Ismeri excellentiád azon személyiséget ki a legnagyobb mérvű egyenlőséget, a' legszigorúbb egyenjogúságot, és a legjobban biztosított békét és nyugalmat ké,« . legbazírozottabban előteremteni Megneveznek «ceVentirdnak, ha végtére ép „tv « m ismerné mint mit mi tmt ,°rt Whetnnk mert „g, látszit iogy „ é t.r 6 a ^£POI1tosabban eltanulta az illetőtől, tele az egyenlővé tevés és minden osztályok teljes megnyugtatásának művészetét, minden nemzetiségek egybeolvasztását, az elégületlenek és raisonneur-ök megjavítását, már t. i. azokét, kiket csak raison által lehet meggyőzni, nem pedig Albrecht főherczeg-féle fenyegetőzésekkel, demonstratiókkal, és a „schanzel“-en ennyire feledkezhetik el magáról egy herczeg — gyakran hallott argumentumokkal sat. — és ezen egyéniség a halál! Excellentiád azon népektől, melyeket jéghideg kezeivel érintett, minden életszikrát elrabolt, ha csak az anyagi élvezeteket, szórakozásokat, viharos ünnepélyeket, és az élv utáni óriási, kimeríthetlen vágyat életnek nevezni nem akarjuk, mely élvvadászatot ma különösen a birodalmi székvárosban találhatunk fel a legnagyobb mértékben, hol mindenféle művészettel igyekeznek azon, hogy az unalomtól gyalog, bérkocsin vagy gőzösön megszabadulhassanak, az unalom elől, melyet itj Ausztriában mindenkinek éreznie kell, ki saját helyzete fölött kissé gondolkozni akar, és valamivel több, lélektelen részénél azon gépezetnek, melylyé excellentiád a birodalmat átalakítani akarja, és egy bizonyos szégyenteljes fokig már át is alakította. Ez alkalommal exempli gratia — mert számtalan eset fordul elő — csak két esetet akarunk felhozni, melyeknek egyike, mintegy húsz évvel saját szemeinket nyitotta fel bizonyos bécsi fogalmakat illetőleg, a másik pedig csak nemrégiben jutván tudomásunkra, tökéletesen jellemzi azon anyagot, melyből egy sereg egyéniség az örökös tartományokban készült, és pedig oly erősen, s megviselhetlenül, hogy még a múlt ominosus években is, midőn pedig oly sokat lehetett tanulni — saját maguk és elveik iránti hűségüket, ingatlanul megtartották. Egy nagyon magas állású férfiú, s különösen magyar barát, nagyon elszomorodva a fölött, hogy K E L F Ő L I). A képviselőház 7 ik osztálya elvetette az igazságügyminiszeri törvényjavaslatokban a járásbíróságok eszméjét. — A közokt. miniszter körrendeletett intézett a tanfelügyelőkhez, melyben előadja, hogy elérkezetnek látja az időt, hogy az eddigi kíméletes eljárás helyett teljes erély és hivatalos szigorusággal kell 1868. XXXVIII. t. sz. rendelteinek az egyes községben való részletes végrehajtásához logni. — Ennélfogva különösen arra hivja fel a tanfelügyelőket, hogy 1. azon községeket, melyek törvény szerint kötelesek új iskolákat állítani, erre teljes esélylyel, s ha kell, a törvényhatóságok segélyével is sürgessék; hogy 2. a lagalább is 5000 lakossal biró községeket felső népiskola ámítására figyelmeztessék; hogy 3. szigorúan ügyeljenek fel, miszerint a létező közsiskolákban e törvény rendeletei felszerelést, oktatást, fizetését stb. illetőleg szigorúan megtartassának, hogy 4. különösen gondot fordítsanak, hogy az iskolaszékek és községi elöljáróságok folytonosan ügyeljenek a tanköteles gyemekek rendes iskoláztatására, és hogy végre 5. a felekezeti társulati s általában -----ideit a Kormány csaló a felügyeleti jogot gyakorolja, szigorúan őrködjön a törvények pontos megtartására. Az egyetemi és középtanodai törvényjavaslatok dolgában kiküldendő bizottság tagjaiul a jobb és baloldal közös megegyezésével kijelölettek: Tisza Kálmán, Szilády Áron, K. Simonyi Lajos, P. Szatmáry Károly, Horvát Mihály, Csengery Antal, Puszki Ferencz, Trefort, Áoston, Hoffman Pál, Ordody Pál, Szabó József, Kaucz Gyula, Rónay Jáczint, Bajanovics Sándor. A szélső bal részéről választandó tagra a kijelölés még nem történt meg. 6 KÜLFÖLD. Szemle. © Austriában a ministerium és a cseh pártvezérek közt folyó alkudozások állanak a politia előterében. A Bécsből érkező sürgönyök az alkudozás folyamatáról a következő új híreket hozzák: „A cseh pártvezérekkel eddig tartott értekezleteknek nem informátoris jellemük volt. A csehek feladták a cseh korona államai közös országgyűlésének tervét, hanem helyébe a cseh államjog elismerését követelik, mely szerint azután az osztrák magyar kiegyezkedési törvények is módosítandók lennének. A cseh pártvezérek múlt hó 30 ikán Palackynak adandó fáklyás menet miatt Bécsből Prágába utaztak. Az értekezletek legközelebb ismét fölvétetnek. A cseh pártvezérekkel tartott alkudozások csekély eredményre nyújtanak kilátást. A kiegyezkedés esélyei még mindig igen kedvezőtlenek. A kormány és a cseh pártvezérek közti bizalmas értekezések teljes komolysággal megkezdődtek. Potocky gróf nagy engedékenységet ígért a kiegyezésben. A cseh pártvezérek a tanácskozásokat a kormány bizalmi férfiaival kívánják folytatni. Egy bécsi lapnak azon tudósítása, hogy Potoczky gróf a cseh pártvezérekkel megkezdett kiegyezési tárgyalásokat megszűnteknek, s eredménynélkülieknek nyilvánította volna, teljesen alaptalan. Potoczky gróf sokkal inkább ragaszkodik azon reményhez, hogy a most megnyert álláspont további kiterjesztésre vezet. Francziaországból a császár ellen forralt, de felfedezett új gyilkossági kísérlet hírét hozta a távirda. „Egy egyén — sürgönzi april 30 -áról Páriából — Londonból jött ide s a császárt megölni szándékozott, tegnap elfogatott és be is vallotta szándékát. Két más egyén is elfogatott és számos bomba, töltény és lőpor foglaltatott le.“ — Francziaországban úgy látszik, a császári plebiscitre nézve a helyzet lényegében legkevésbé sem javult. A „Liberté“ azon kérdést fejtegeti, hogy tulajdonképen Francziaország valódi absolut többsége alatt mi értendő, több rendbeli összehasonlító számítást tesz, melyeknek az a czélja, a szavazásban részt nem veendők sok aggodalmat okozó ismeretlen nagyságát mint semlegest, s sem az igen sem a nemre szavazók számát elhagyni. Girardia nagyon jól tudván bánni a számokkal, a plebiscitre összeírt szavazók számát 10,416,66- ra teszi s e számból az előbbi plebiscitek alkalmával a szavazásban részt nem vettek számát általában 2,291,651 szavazattal levonja E szerint 8,155,017 választó maradna s a szavazók többsége 4,062,509 szavazatot lenne. így tehát ha a császárság 5,208,335 szavazatot kap, nem csak az összeirottak nagy többsége, hanem a szavazó választók többségén felül még 1145,826 szavazattal nyer többet. Girardin azon véleményben van, hogy e szám jóval túl fog haladtatni E feltevés nem annyira a fényes győzelem szilárd meggyőződéséből származik, mint inkább az eredmény kétségessé tételének előkészületeiből. Ezt követi egy fölhívás, mely a központi bizottság czéljaira szükséges pénz aláírásokra sürget. Mert ha a bevétel nem fog szaporodnimondja a „Liberté“, a bizottság kénytelen lesz a szükséges kiadásokat megszüntetni. E mellett fölmi magyarok, országgyűléseinken annyi szép időt vesztegetünk el üres vitatkozásokkal, e nevezetes, s e mellett nagy mértékben naiv szavakat mondotta: „tartsátok meg alkotmánytokat, ezt mi nem akarjuk megdönteni, de hagyjatok minket cselekedni!“ — Mi tüstént félbeszakítottuk az értekezletet, mert ily fogalmakkal szemben alkotmányos eljárás és fejlődésről — melyeknek stagnálniuk nem szabad — vitatkozni, épen annyi mint a vaknak a színek közötti különbség megfoghatóvá tételével vesződni. „Nihil de nobis sine nobis“, ez minden alkotmány valódi alapja, — természetesen, ha az alkotmány, e szó értelmének a szó legszorosabb értelemben megfelelni akar, mert olyan constitutiofélével a bakerlakók is bírnak, valamint minden ember, vak, púpos, rühes, golyvás, ostoba vagy brmilyen legyen is, saját constitutioval bír. „Építsetek gőzgépeket a mennyit akartok, és hagyjátok ki azon fatális contrapendiumot, a repulatort“, — ez ép oly mély bölcseségű mondásom a fenntebbi idézet. „Gazdálkodjék ön amint akar, de mgy , hogy a pénztár fölött én rendelkezzem“ ez issonló argumentatio a fentebbi nemben, vagy: Madame, soyez sure, queje respecte vo”tre innocence, vos Scrupules, mais un joli petit enfant— vous amuserait eut-étre et ferait votre affaires sat. ^ Az ily dolgokat csak egy csuda által lehetne összeegyeztetni, milyenek az őselőkorban, kétségtelenül gyakran előfordultak, olyan gyakran, hogy korunkig az egész készlet kifogyott.