Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-04-22 / 47. szám

Hetedik évi folyam. 47-ik szám Kolozsvárt!, péntek április 22 1870 feltételek: . . . 15 írt — kr. Élvre • • fi _ Félévre jr.jyrdévre Bnvookéut .3 , - 1 . - Megjelenik hetenkint li&romecor: V»eirn»p, Sierdkné* Pénteken, zerkesztőség és kiadó-hivatal: Monoetor ntoia L. Bányai ház alatt.MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetéel dijak. ^ t85°'r kaeábozott aor ára 6 k lyegdij minden hirdeteatfil 30 kr, «»gyobb hirdetéseknél külön kedvea“*"** “ . kiadó - hivatal. I’iók-kiadó-hivatalok: Wa«! Krém., Bámnel. f"7“4*» Vokál Jinoa. testvérek. M.-Vásárhelytt.^°u^hét,AP.(1^m ) KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 21 Legifjabb távirati tudósítások. Pest, ápril 21. Mikó Imre közlekedésügyér lemondása szentesítés végett ő felsége elé van terjesztve. — A Potoczky minisztérium f. hó 24- dikén, mint a császári pár egybekelésének napján egyetemes amnestiát ad a sajtóvétség miatt elítélteknek. — Bismark gróf sárgaságban fekszik Varzini palotájában. — Folyó hó 24 én egy császári, a néphez intézett proclamatió jelenik Párisban meg, ebben tudatja a kormány a plebiscitum napját. A serutinium egy napig fog tartani. Napoleon herczeg s a császár között hosszabb tanácskozás volt, mely után a herczeg f. hó 19 én elhagyta Párist, a senatumban tárgyalandó senatusconsultumi vitában nem vesz a herczeg részt. Kolozsvár, 1870 april 19. Tisztelt Szerkeszti! ur! A kolozsvári ügyvéd-egylet választmányának a „M. P.“ 35-ik számában közreadott „Válasza“ után nem bocsátkozhatunk ezen egyesülettel további szóváltásba a mellékletben kifejtett okokból. „Felhívásunk“ rendén hangsúlyozott azon nézetünkben, „hogy az okleveles, de nem gyakorló ügyvédeken, az egyleti tagképesség elvonásával, jogsérelem követtetett el.“ aVálasz” érvei folytán még inkább megerősödtünk, és miután nincs okunk a különben is illetéktelen választmánynak — mert felszólalásunkban az alapszabályok hozatván kérdésbe, azoknak szervezete feletti felvilágosítás, értelmezés, a közgyűlés hatáskörébe tartozhatik—még az irodalmi rendes modort is mellőző „Válaszát“ hallgatásunkkal helyeselni, helyén láttuk ama kérdésnek elhatározását a szakközönség illetékes bírálata alá bocsátani. Minek következtében a „Jogtudományi Közlöny“ szerkesztőségét felkértük a mellékletben foglalt soraink közzétételére. Mind a tisztelt Szerkesztő úr, ki „Felhívásunkénak pecses lapjában tért adni szives volt, mind pedig a „M. P.“ t. olvasóközönsége iránt nem mellőzhető kötelességnek tartottuk a fenti elvi kérdés fejlődése iránt részünkről tett lépésről a tkts Szerkesztő urat és lapja tiszt. olvasóit értesíteni, mihez képest van szerencsénk a „Jogtudományi Közlöny“ szerkesztőségéhez beküldött észrevételünket V. alatt másolatban a tkts Szerkesztő úrral tisztelettel és azzal a kéréssel közölni, hogy azt lapja érdemes olvasóközönségével is megismertetni szíveskedjék. A melléklet szövege következő: Tekintetes Szerkesztőség! A „Jogtudományi Közlöny“ szűk hasábjai alig engedhetik talán meg, hogy keretébe befogjon oly nézetek feletti vitákat, melyek ezen lap által fejlesztett tér termékenyítésére közvetlenül be nem folynak, mindazonáltal tekintve, hogy a természeti létben is a legtávolabbi jelenségek közvetve a tenyésztés anyagául szolgálnak, az itt közlendő eset és felmerült nézetnyilvánulás a „Jogtudományi Közlöny“ munkásságára zsibbasztólag be nem folyhat, sőt közvetve jótékonyan hathat, mert az épen általa kiváló figyelemmel fogadott „ügyvédi egyletek“ alapja összerakásával foglalkozik. Elismert tény, hogy úgy a természeti, mint a szellemi életben a rokonfajok s a hasontörekvések önkénytelenül is önmagukban egy önálló csoportot alkotnak, mégis azoknak tömörülése, egyesülése az, mi nagyobb fokú erőt nyújt. Kétségtelen, hogy ezen rég elismert igazság létesítette a kitűzött czél biztosabb elérésére országszerte az „ügyvédegylet“ eket, s hogy ezen irányra törekvők szükségkép már léteztek az egyletek megalakulása előtt is. A szükség érzete s a nálunk utóbbi idők válságai alatt honfiainknál háttérbe szorított jogi élet fejlesztésére Kolozsvárit is feléledt tevékenység kifolyásául nyilvánult a múlt év késő őszén több helybeli gyakorló ügyvéd kezdeményezésére egy „ügyvéd egylet“ alakítása. Örömmel is üdvözölte mindenki már csak a kezdeményezést is, de annál hangosabban akkor, midőn a szerkesztett alapszabályok jóváhagyása után az egylet létezőnek is tekintethetett. Perczig sem kételkedtünk, hogy czéljai elérésére mindazon törekvéseknek kebelében helyet enged,melyek alapelveivel azonosak, s hogy minél tágabb kört nyitni szándékozik azoknak, kik arra közre is működhetnek. Ebből kifolyólag ezen „ügyvéd egylet“ alapszabályairól több elütő felvilágosítás után sem mertük feltenni, hogy abban helyet nyert volna azon az alakuláskor nyilvánított nézet, hogy tagjai csakis gyakorló ügyvédek lehetnek. Minek következtében f. év mártius 7-én a Kolozsvárt megjelenő „Magyar Polgár“ 29 ik számában alólírtak saját nevük alatt egy nyílt felszólítást intéztek a kolozsvári ügyvéd egylethez, határozott felvilágosítást nyújtani arról, hogy ha való az, miszerint a kérdéseit alapszabályok egyleti tagul csak gyakorló ügyvédet ismernek, minő okok támogatják az ügyvédséget nem gyakorló, különben ügyvédek kizárását? Felhívásunkra a kolozsvári ügyvéd egylet vá-lasztmánya 1. év mártius 21-én tartott üléséből ugyanazon lap 35 iki számában egy „Válasz“ t akar nyújtani, melynek szövegezése azonban semmmi mást nem foglal magában, mint: egyesek csoportosulhatnak tetszésük szerint a nélkül, hogy zéfai Mózsa Józsefné, férje, Póli özv. Papp Jánosné , ezeknek gyermekei, úgyszintén néhai Szent- királyi Mária Áron Lászlóné gyermekei és minden közelebbi és távolabbi rokonok nevében fájdalmasan sajgó szívvel jelenti a szeretett férjnek, illetőleg atyának és testvérnek, komjáthszegi Szentkirályi Zsigmond nyugal. m. kir. bányakapitánynak, a magyar tud. akadémia, a m. k. természettani és bécsi földtani társulatok, az erdélyi muzeum egylet tagjának, Kolozsvár város köztiszteletben állott volt polgármesterének és a városi képviselőtestület munkás tagjának, hosszas sorvasztó betegség után ez évi ápril 16 -án estéli 11 órakor élte 66-dik, boldog házassága 23 dik évében történt elhunytát. Az elhunyt, mint szerető hű férj, gondos atya, jó szivü testvér, rokon és barát, szeretteinek szivükben élni fog. A hivatali közpályán szellemi kitűnő képzettsége, fáradhatatlan munkássága, erélye és tiszta hazafisága által szerzett érdemei maradandó emléket biztosítnak számára. Egybeomlott földi része e hó 19 -én kedden d. u. 4 órakor fog bel-magyar utczai 411 dik szám alatti saját házától a köztemetőbe kikisértetni, megdicsőült lelkéért pedig az engesztelő áldozat e bó 20 kán d. e. 10 órakor a Minorita atyák bel középutczai templomában a mindenek Urának bemutatni. Béke poraira! Kolozsvártt, ápril 17 -én, 1870. bárminő feltételek megállítására kivülök bárki befolyást gyakorolhatna, s hogy ebből kifolyólag „az egylet rendes tagjaivá csak a tényleg működő sajátképein ügyvédek fognak felvétetni,“ még pedig azért, „mert a megállapító értekezlet az egyleti tagképesség megállításában azon nézet által vezettetett, hogy miután nem jogász egylet, hanem ügyvédegylet alakuland, s ez utóbbinak czélját nem csupán jogtudományi téren való működése, hanem kiváltképen az ügyvédi kar speciális érdekeinek előmozdítása képezi, miután ezen érdekeket különös és sajátságos voltuknál s a nálunk malgó helyi viszonyoknál fogva nem mindenki birja kellőleg felfogni, méltányolni, azokért nem mindenki van hivatva érezni, tenni, áldozni. Az egyleti czélek úgy lesznek elérhetők, ha hasonirány és érdekegység bevezetésével az ugyanazon czélra eszműködés eleve lehetségessé is tétetik.“ Nem akarjuk itt legkevésbbé is vitatni, hogy társulatok saját érdekeik szerint alkothatnak, s alkotniok is kell szervezeti s fennállási feltételeket; nem akarjuk azt sem vitatni, hogy váljon a szellemi munkálkodás egy irányú, de átalános, terén létrejött együttes közreműködés a társadalmi, ipar és kereskedelem mezején alakultakkal egyöntetűnek tekinthető-e ? de hogy az alapszabály első czikkében kifejezett egyleti czélt: „Az ügyvédi testületet megillető erkölcsi hitel és tekintély fenntartása, a jog és államtani ismeretek fejlesztése, a hazai jogélet terén felmerült kérdések fejtegetése, a törvénykezési hiányok eltávolítására való működés, ekkép egyleti közös hatás a hazai jogélet egységes fejlesztésére és javítására, úgyszintén betegség vagy egyéb szerencsétlenség által súlytott és megszorult egyleti tagoknak, ezek özvegyeinek és árváinak segélyezése, szóval az ügyvédi testület társadalmi összes érdekeinek előmozdítása,“ az ügyvédséget nem gyakorló, s különben okleveles ügyvédek kizárásával inkább eléretnék, ezt merőben tagadnunk kell. Vajjon a jog- és államtani ismeretek fejlesztésére és terjesztésére, a hazai jogélet terén felmerült kérdések fejtegetésére, a törvénykezési hiányok eltávolítására stb., csakis gyakorló ügyvéd folyhat be lendítőleg? Azt hisszük igen számosak azok, kik habár az ügyvédi jogosultsággal a perlekedő felek szolgálatára nem élnek, ezért az „ügyvéd egylet“ jellege megtartása mellett jótékonyan elősegíthetik. Meg vagyunk győződve, miszerint azok is, kik a jogtudomány elméleteit és törvényeket, elvontan, meghatározott körben ismertetik, s azok is, kik a törvényt részletes esetekben alkalmazni hivatják, nagyon sokan vannak, kiknek közreműködését a femjelzett czélra alakult ily egylet körébe hasznosítva fogadhat f el. Hiszen a gyakorló ügyvédi fogalom határát tévedések nélkül meg sem ellenségnek kellett siratnia; egy sereget, melynek csaknem minden egyéne a szabadságnak imádója, egy egy hős bajnoka volt s mely egy éves küzdelmeinek gazdag jutalmát, vére patakkal ontásának drága gyümölcsét, polgártársainak már már kezében lenni lató; egy sereget, mely még romjaiban is nagy és tiszteletet ébresztő, vezérétől elhagyatva, bajnokilag forgatott fegyvereitől, szabadság álmaitól megfosztva, névszerénti uj vezére poltronsága miatt a bus és lealázó jelen mellett egy kétes jövendő küszöbére állítva, önmagát megadni, egy idegen gyűlölt hatalom előtt meghunyászkodni, életét és vagyonát azon császáriak kezébe, kiket ő annyiszor megvert, eltiport s végre az országból kikergetett, letenni látni; igen mindezt igy látni, igy tudni: megrázó, lesújtó ! A Demes oroszlány képe lánczokba verve, boszos fenevadak között, alapíthatni, mert ki mondja meg, hogy hány perbeli működés igényeltetik arra, hogy valaki annak tekintethessék? Vagy talán elég, ha a bíróság előtt olykor látható? Hiszen e tekintetben a fentjelzett különben más téren működő ügyvédek már a prts. 85. §. b) értelmében is, mint saját ügyeikben bíróság előtt jogosultan felléphetők, csakugyan gyakorló ügyvédek is. Mi csak azért véljük a jogképességhez az ügyvédi oklevél leírását feltételnek, hogy mindenkiről a kitűzött czél felé törekvés vélelme, megfelelőleg az egylet jellegének, érzékileg is megállapítható legyen. A budapesti stb. ügyvédegyletek, melyek pedig bizonyáyan a Kolozsvártt most alakult mál felfogás tisztaságában hátrább nem állanak, ilynemű eljárást, mint czéljaikba ütközőt, meg sem kísérlettek. Melyek lehetnek azon speciális érdekek, melyeknek előmozdítását a femjelzett czél mellett, csakis gyakorló vagy helyesebben mások ügyeiben ténykedő ügyvéd segítheti elő? mik azon különösségek és sajátságosságok, s nálunk uralgó helyi viszonyok, melyeket csakis gyakorló ügyvéd képes felfogni, méltányolni, melyekért csakis gyakorló ügyvéd van hivatva érezni, tenni, áldozni? A „Válasz“ nem mondja meg, pedig valóban megvártuk volna annak részletezését is. Mi az alapszabályokban bevallott nyilt ezéllal szemben ilyenet nem is képzelhetünk, s ha ilyenek valóban léteznek, akkor ezen egylet nem az alapszabályokban kitűzött czél felé törekszik. De még ez esetben is saját speciális, talán be nem vallható czélját sem érheti el, mert ezek a szabad sajtó terén erkölcsi támogatást miként remélhetnek? Zárt működése pedig hátra szorítja a tudományművelés teréről az üzleti sorompóba, s mint ilyen, az eddig alkotott fogalmak szerint az ügyvéd egylet cíímet csak bitorolná, s a Királyhágón túli ügyvédi egyletek által máris kivívott befolyásra pedig semmi irányban nem számíthat. Igen jól tudtuk mi is, hogy ügyvéd- és nem jogász egylet alakult, s épen ezért, mint olyanok szólaltunk fel, s ennélfogva az adott .Válaszában annak hangsúlyozása merőben érthetetlen. Felszólalásunk nem is egyéni indokokból, hanem elvi kérdésből létetett, s azon oknál fogva, melylyel mindenki szabad államban kötelezve van, hogy minden jogsértést visszautasíthasson Nagyon természetes azonban, hogy az ügyvédegylet által adott válaszban kiemelt, de fel nem tárható speciális érdekek támogatására felszólalásunkkor sem volt célunk legkevésbbé sorakozni, annyival kevésbbé jut eszünkbe most azok érvényesítéséért buzogat, s ezen sorainkkal sem akarunk legkevésbbé az így alakult ügyvéd egylet tagképességéhez jutni. Még azt is megengedték, hogy azon ügyvéd ott áll daliás termetű ifjú parancsnokával, meghajlott lobogója körül a 11 ik zászlóalj, Bem sergének gymánt köve, megfogyva bár, de törve nem, elől most is mint mindég a csatákban. Fegyvere gulában, s ők ráborulva Görgeyt átkozzák, s mit meg nem menthetőnek a drága hont könynyezik. Ott áll a piski csata óriása, a Makasyzászlóaljnak néhány agyvitéze lobogójukkal kezökben, gúnyos panasszal ajkaikon. Ezért hordozunk hát győzelmesen két hon megmentésének csatáiban? ezért ragadunk ki az áruló Vécsey-pártnak feléből pár nappal ezelőtt, hogy utoljára is ellenség martaléka legye büszke zászló? Ott áll a Mátyás és Würtenberg huszárok egy-egy osztálya, ágyufedezete most is, mint mindig, midőn nagy veszély vagy fényes győzelem attaquera nem szóli rá; azon ágyuk fedezetében, melyek 8 hónappal ezelőtt elsők hirdetők Erdélynek a szabadság varázsigéit. És ott emez ágyuk élén Vazil, Lukács, Fűzy, Kriza és társaik, fatutyu tüzérek mind, óriásszülöttei a revolutiónak, kik ágyuikkal a csatárláncz előtt járni, s az ellenfelet — ha rohant — 200, sőt 100 lépésre szokták bevárni, csak hogy annál rakottabb legyen golyóinak vérrel jegyzett útja. Csend köröskörül. A tábor baja, némasága van a vidéken is. Csak az itt ott feltünő jelenetek beszélik a nap gyászát a fájdalmait. Itt a huszár bű paripája nyakára borulva sir. Ott egy csoport honvéd szeretett Őrnagyától — honának s a szabadság ügyének örök hűséget esküvő — búcsúzik. Amott néhány tüzér ágyújának haláladó csövét csókolja. Tisztek és közhonvédek, mintha utoljára látnák egymást, mintha élni szűnnének meg, sírva szoritgatják egymás kezét s áldást kívánnak egy valahai nagyszerű viszonlátásig. Egy köny ül az egész tábor szemén a nemzet sorsáért, egy átok a szentügy árulójának, zsarnoki elnyomóinak fejére, titkos imádság a kor jobb jövendőjéért mindenki szivében.... Szentkirályi Zsigmond, _______sz. 1804. 1800, apri ltt-An. (A .) Ma, april 19 én kísérte el sírjába Kolozsvár minden rendi és állású miveit közönsége egy régi kitűnő polgári nemzetség egyik kitűnő tagját, Szentkirályi Zsigmondot. Hosszú sora az utolsó tiszteletben résztvevőknek előzte meg a koporsót, jó reményű, eszes és derék, árvává lett két fiú, a teljes díszben jelen volt róm. kath. papság és nagy számú kocsikíséret tette meghatóvá a gyászünnepélyt, amilyen ezen túl mind ritkábban és ritkábban lesz. A néhai azon férfiak közül való volt, kiket az 1829—1848—49-iki idők neveltek. Éles ész, sok ismerettel párosulva, mély jog és igazságérzés, erkölcsi bátorság, szabatos előadási képesség és ma már épen oly ritka, mint tiszteletet ébresztő közügy iránti szeretet tették jelleme fövőnásait. A ki nincs elfogulva, megtart engem ez ítéletemben. Tudományos művei: Erdélyi Bányászkalendarium, az Erdélyi bányászat ismertetése nemzetgazdasági, köz- és magánjogi tekintetben 1841., s számos hírlapokban és más vállalatokban megjelent czikkék. Halála hézagot hagy Kolozsvár közéletében, kétessé teszi a fogyasztási egylet életképes kifejlődését, melynek késő létesülése oka az ő hónapok óta tartó betegeskedése; de mindenek felett veszteség derék özvegyére s jeles gyermekeire nézve, kiket Isten vegyen oltalmába és gondviselése alá. Ha ők atyjuk nyomdokaiba lépnek, a család és haza vesztesége pótolva lesz. Szomoru jelentése így adta a közönség tudtára e halált: Hofmann Amália, mint bánatos özvegy, maga és gyermekei: Vilma — Hoffmann Ottóné, férje és gyermekeik; Endre cs. kir. főhadnagy s neje Rahn Mária, Lajos, Gizella, Ákos, Gyula, Irma, Jenő, Géza és Kálmán; valamint a testvérek: Szentkirályi Anna, Jó- Egy fogoly honvéd naplója. Közli V. Nagy János. V. Egy sereget, melylyel vezére, kit az édes atyaként szeret s csaknem félisten gyanánt imád, két országot győzelemkoszorusan járt be, lerázván polgárairól a 300 éves szolgaság lánczát s adván helyébe soha nem élvezett politikai és polgári szabadságot ; egy sereget, mely gyávaság miatt csatát még soha nem vesztett a veszteségeit mindég az VI. Ott fekszik a sereg tábori tanyán Déva előtt, lelkében meghajolva, kétségbeesetten; ősz vezére elhagyá. Aratott koszorúiból még csak a gyászvirágok vannak fenn, mikkel a hon leányai az elhullott hősök emlékeit örökiték. A csaták viadala elnémult. Fegyvere nincs többé kezében; arczán a büszkeség és jó kedv helyét erőtetett önmegadás, elfojtott fájdalom kinyomásai foglalák el. Sorsa felett orosz és császári zsoldosok alkudoznak. Vér és golyó között lefolyt éve mint egy édes kinos álom tűnik fel csatákhoz szokott lelke emléktükörében. De képei: a szuronyviadal, a roham, az attaque, az ágyuk menydörgése , ezek következései : a szétzúzott koponyák, kettészakgatott testek, az utak mellett heverő kéz- és lábrészek, a vérborított mezők, sűrü testhalmok és szaladó ellenség stb. mikben egykor, mint a honnak vitt drága áldozatokban örömét lelé, mik eddig a honvéd időtöltését tevék, most fájni kezdenek, ölyvként szaggatják szivét....