Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)
1870-06-10 / 67. szám
^yoilik évfolyam. Uljliítos feltételek: grre • fílírr* • Kaíz*ílT? Ü*r .ohónt . 12 frt — kr. 6 „ - . 3 , - , 1 - - . Uegjelunib hetonkint búromaior: y^jirntp, SierdAnós Péntek* u. Síerfetíszlőség és kiadóhivatal: Monostor utcea L. Bányai ház alatt. 67-ik számit mm juiliua Hirdetési dijak. Ötvzör ha eibotott sor ár* 6 kr “«‘yegdy minden hirdetéstől 80 ikr. a^jobl) hirdetéseknél külön kedvesényt 18 injt . kiadó - hivstsl. ^iók-kiadó-hivatalok: 1 Krémw 8*““eU fV*«. Vökél Jénoa. kT^1^L 0,81188 testvérek. M V4./ I Istein J. és Demjén L. M-Vés&rhelytt. WittichJ6«,etoél. KOLOZSVÁR, JUNIUS !) Legújabb táviratok s politikai hirek. Pest, jun. 9. 6 óra 30 p. (Ev. távir.) Batthyány temetése a legnagyobb pompával foly. Buda-Pest talpán. Gyászmenetén 150,000 ember. Kormánypárt, aristocratiának legnagyobb része Andrássyval nem jelent meg. Képviselőház tagjai, köztük Eötvös, Horváth, Gorove mint magánosok vettek részt. Katonaság visszavonulva, zavartalan rend, színház zárva. Szamosujvár, július 9. (Ered. távirat.) A nemzet felejthetlen vértanúja Batthyány Lajos temetésének emlékezetét Szamos-Ujvár nagy gyászünnepélylyel kegyeletesen ülte meg. PEST, junius 8. Mihajlovics kinevezése zágrábi érsekké, megvalósult. — A hivatalos lap Tollán Ernő közlekedésügyi államtitkárnak felmentését hozza, ki ez alkalommal a Lipótrend középkeresztjével diszittetett fel. GENUA, jun. 7. Egy 25 főből álló banda Pisánál a vasúton csínyt kísérlett meg, mely alkalommal azok a vasúti tisztviselőkkel összezörrentek. PARIS, jun. 7. Tegnap a fontaineblaui erdőben roppant égés volt, melynek folytán 200 hectar erdő égett el. GENF, jún. 7. Az előkelőbb munkások ma estére népgyülekezetet hívtak egybe, hogy a műhelyek mestereinek elhatározására egy eclantans manifestatióval válaszoljanak. Holnapra komoly eseményektől tartanak. FLORENCZ, jun. 7. A Livornóban elfogottaknál a hatóságok a fölkelésre vonatkozó tervet és Mazzinitól eredő leveleket találtak. BELGRÁD, jud. 5. A félhivatalos „Jedinstvo“ jelenti, hogy Szerbia Romániával határközlekedési szerződést kötött. Ugyanezen állammal egy postai egyezmény is közel áll a megkötéshez. Egy kereskedelmi szerződés tárgyában Bukaresttel alkudozások folynak. KONSTANTINÁPOLY, jun. 6. Tegnap déli egy óra tájban Porában borzasztó tűzvész tört ki, mely az erős szél mellett roppant echcenóggé terjedt. Az angol követségi palota, az amerikai és portugalli konzulsági épület, a Naoum színház, több templom és mosea, valamint több ezer ház, a leggazdagabb áru lakhelyekkel együtt teljesen a lángok martalékává lettek e városnegyedben. Több emberélet is odaveszett és sok sérülés történt. Éjféltájban sikerült a tűznek gátat vetni, mindazáltal különböző helyeken még most is emelkednek lángok. A kárt ki nem lehet számítani s hozzávetőleg több millióra becsülik. Gróf Battyyány Lajos: Tegnap ülte az ország fővárosa s az egész nemzet, egyik legnagyobb , leghívebb fiának emlékezetét. Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök az, kinek a szabadság és jog szent ügyében áldozatul kelle esni, kinek vértanúi halálát, társaiéval együtt, örökre véres betűkkel jegyzé 1849. október 6-kán a magyar történet évkönyvébe. A véritélet golyói által átszegzett homloka s nemes szive, eredeti, mocsoktalan büszkeségükben állanak ismét a nemzet tudalma s a történet ítélete előtt s pormaradványai, melyek két évtizeden át egy sírbolt rejtekében feküdtek, elvonva a nemzeti hála és kegyelet ovatiót elöl, most az őket megillető diszsze, hazáját szerető s a hazafi érdemet becsülni tudó nép ezrei által kisérve, helyeztetnek át ünnepélyesen és nyilvánosan a köztemetőbe, hol azokat a kegyelet minden alkalommal fölkeresheti és megkoszorúzhatja. E napok kétségkívül nagy benyomást teendenek mindazok kedélyére, kik e nem anynyira pompás, mint lelkesült ünnepélyességnek tanúi leendenek. Nem gyászfátyol, a dicsőség glóriája leng e koporsó fölött. Nem a buszú érzelmeit költi föl e ravatal látása; az elzajlott évek magasra verődő vészhullámai lecsilapultak már, s felettök a béke és megnyugvás napja ragyog. De a hivek és nagyok emlékezete nem vész el, nem halványodik meg, évek hosszú sora és változott körülmények hatása alatt; s a homlok, lemosva róla a vért, csak magasztosnak tűnik föl ismét, mint volt akkor, midőn hajolni nem tudott, s „sem a nép heve, sem a zsarnok fenyegető tekintete előtt meg nem rendült szilárdságban.“ Történelmünk legviharosabb korszakának ilygyenes, törni, hajolni nem tudó alakja gr. Batthyány Lajos, kinek emlékéhez — melynek nemcsak a kerepesi úti temető mauzóleumában, hanem népünk öntudatában is kell élnie, — e lapokon egy homokszemmel akarunk mi is járulni. Gróf Batthyány Lajos, az első független feelős magyar minisztérium alakítója és elnöke, 1809 ben Pozsonyban született. Atyját, gróf Battyány Nép. Jánost korán vesztvén el, szegény nemes családból származott, kényelmű és pazarló anyja pedig keveset gondolván gyermekeivel, első nevelése nagy mértékben elhanyagoltatott. Szilaj és nagyratörő természete nem kedvelvén az iskolai szakkörű életet, igen fiatalon katona lett, s teljes ereje szerint pazarlott és élvezett. Katona korában Velencze közelében állomásozván, a szép s müveit Olaszország tetemes benyomást kezde gyakorolni az ébredő ifjúnak szivére s lelkére; Velencze műgazdagsága s Itália pompás természete felrázta észlehetségeit s képzelődését. Itt érte el 18 éves korát, mely év életében fordulópontot képez; elvadult kedélye a déli szelíd éghajlat alatt némileg megszelídült, esze nyílni s érni kezdett, s a magasztos, nemes és nagy iránti fogékonysága felfedezni. Komolyan fogott a tanulmányokhoz, érezte magában az első nevelés hiányát, s a mulatság és élvezet mellett önképzésre is szánt időt. Már ekkor felcsirázott elméjében azon eszme, s lelkében azon forró vágy, hogy hazájában kezdjen állásához méltó pályát, s a háború ekkor úgyis valószínűtlen lévén, kilépett a katonaságból. Anyja ezalatt nagy pompával élt, s mulatságot vadászva, gyermekeit elhanyagolva, Európa fővárosaiban utazott és fecsérlett, végre erszénye megapadván, kénytelen volt haza jönni, azonban előbbi életmódját Ikerváron is folytatván, pénzszorultsága mindinkább növekedett, s már a család ősi brtokát Ikervárt is áruba bocsátá. Batthyány Lajos tehát Olaszországból 21 éves korában haza sietett, 8 pazarló anyja ellen pert kezdett, melyet meg is nyert, anyja tékozlónak, ő pedig nagykorúnak nyilvánittatván, a jószágok birtokába beültettetett. Anyja özvegyi tartásul a szalonaki uradalmat kapta, s azután nemsokára elhalt. A most már gazdag és független ifjú mágnás ellenállhattak tettvágytól ösztönözve, elhatározá a politikai pályára lépni, s végkép felhagyván a katonai pályával, vérmes természete egész hevével lépett uj pályájára; statustudományi könyvekből álló OJ uj.«.., w w—I—J« szorgalommal és kitartással tanult, eljárt a megyei gyűlésekre, s részt kezde venni a közügyekben. A közélet színpadán először a lengyel forradalom után jelent meg, tagja lévén azon megyei küldöttségnek, mely a császárt a lengyelek segítségére felkérni küldetett. E közben ismerkedett meg gróf Zichy Antóniával, a gazdag gróf Zichy Károly egyik leányával, s a magyar Croesasoak gróf Batthyány Jánosnak unokájával, kit későbben nőül vett hoszszabb időt töltvén napkeleten, az ottani dús természet kéjelgései közt, miután megházasodott, ifjú lelkes nejével majdnem egész Európát beutazta. Utazásából Tisza révén, nagyúri életet kezde élni Bécsben, s Ikerváron, melyet pazar fénynyel ékesített. Nagy jövedelmét elhanyagolt uradalmai virágzó karban tartására, de egyszersmind pompás életre fordította. Czukorgyárt építtetett, s gr. Széchenyi István példájára ötvenezer darab eperfát ültetett, de egyszersmind fényes mulatságokat s vendégségeket adott, melyek keleti fényt, angol komfortot s franczia ízlést egyesítettek, hazafiai, politikai fűszerrel. Lelkét azonban a házikör s a mulatságok betölteni képesek nem lévén, mindinkább kezde foglalkozni a haza politikai viszonyaival, s e czélból hozzáfogott az akkorig csak roszul beszélt magyar nyelv alapos megtanulásához. 1838-ban már tevékenyen működött szabadelvű követek választására. Az országgyűlésen megjelent a főrendek tábláján, de a szónoklatban gyakorlatlan lévén, inkább csak gyűlésen kívül működött, ellenzéki kört alakítván, mely akkor még csak kevés tagot számlált a magas aristokratiából. Első beszéde ellenzéki szellemben, nagy hatást csinált s e siker elragadá Batthyányt. Kezdeti pályáján tovább tovább haladva, mindinkább népszerűvé vált, s mohón szívta a népszerűség édes mérgét. Ettőlfogva felhagyott bécsi lakásával, hol a teleket szokta tölteni, s Pestre, az ország szivébe költözött. Az 1843—4-diki országgyűlésen gróf Battyány Lajos a főrendi ellenzéknek már kitűnő tagja, sőt feje s vezére volt, s büszke arra, hogy a kormány és a nép figyelmét egyaránt magára vonta. József főherczeg nádor becsülte az eszes, lovagias ellenzéki vezért, s báljain, melyekre a konzervatív párt egy tagját sem kivá, főherczegek jelentek meg. Ez országgyűlésen már igen magas fokra emelkedett hire, s népszerűsége. Metternich herczeg folyvást vonakodott a legsürgetőbb reformoktól; a kath. papság felzaklatta az országot a vegyes házasságok körüli eljárása által, a cenzura korlátai nem tágítottak, a kormány némely vakbuzgó szolgái országgyűlési körön kívül is sok botrányt okoztak. Ellenzésre tágas és alkalmas mező nyilt. A Metternich kormány mind tovább ment, s a pártok ellentéte mindinkább éles s keserű lett. Gróf Apponyi György kanczellárrá neveztetvén ki, s az adminisztrátori rendszer behozatala azon félelmet ébresztvén föl az országban, hogy a kormány az alkotmányt mellékes uton akarja megsemmisíteni, gróf Batthyány Lajos élesen szegült az uj kanczellári rendszere ellen, és szövetségeseket keresve hatályos ellenzésre, Kosuthtal, kinek „Pesti Hírlapja“ és pestmegyei szónoklata, valamint egyesületi tevékenysége nagy politikai hatalom volt ez időben, közelebbi érintkezésbe jött. Legtöbb megyei gyűlésen kikeltek a kanczellár ellen, s csakhamar az egész ország izgalomban volt. Senki sem támadta meg élesebben a kanczellárt, mint gróf Batthyány Lajos. Az ország hangulatát Pestmegye saját küldöttség által akarta kifejezni ő Felségénél, s e küldöttségnek gróf Batthyány Lajos is tagja volt, mely azonban el nem fogadtatott Bécsben, s uj sérelem tárgya lett. Ekkor alapittaték a védegylet is, melynek elnökéül gróf Batthyány Kázmér választaték ugyan, de gróf Batthyány Lajos is egyik munkás és buzgó igazgató választmányi tagja volt, s nagy részt vett a vele összekötött intézetek, gyáralapító társaság, iparműtár, stb. alakításában. Itt azonban Kossuthtal többször eltérő véleményben volt, s köztük némi ellenszenv fejlődött ki, mely azonban nagyobb tekintetek s czélok előtt háttérbe szorult. így jött el az 1847 ik év, s az ország, különösen Pestmegye keményen készült a választási harczokhoz. Ellenzéki klubb állíttatott fel Batthyány Lajos munkás befolyásával s elnöksége alatt, ellentétben a budai konzervatív klubbal, melynek lelke gróf Keglevich Gábor elnöklete alatt gróf Dessewffy Emil, gróf Szécheny Antal, Ürményi József stb. valának. A választási mozgalom legnevezetesb eredménye: Kossuthnak pestmegyei követté választása volt, mely ellen a kormány és a konservatív párt -nem elnöveititt, mellette pedig Batthyány Lajos és Kázmér tettek legtöbbet s Ebzták a Legnagyobb áldozatot is. A legnagyobbszerű korteskedési tények egyike hajtatott itt végre, de a legnemesebb s leglovagiasabb alakban. Az ellenzék hatalmas és tekintélyes főnökei, köznemesi jelmezekbe öltözve, a legnépesebb helyeket, hol a választó nemesség nagy számban s csoportosan lakott, bebarangolták s a szónoklat és pénz hatalmával, mint a hegyről lezuhanó lavinát, perezről perezre mind óriásibbá nevelték szavazóik számát. A választás napján, Batthyány Lajos, a dúsgazdag oligarcha, még akkor is köznemesi pitykés öltözetben, maga állt a párt választói élére s vezette azt a választás urnáihoz. Kerek kalappal, hosszú vörös tollal, fekete gubában, gyönyörű ménen, elöl lovagolt. A sajátságos tűz, mely szemében égett, a hosszú szakáll körzete, a magas, kopasz homlok s az arcz halványsága, meglepő kifejezést kölcsönöztek a görög szépségű képnek. Batthyány Lajos még most sem titkolta el, sőt több ízben világosan kimondd, hogy Kossuthtal nincs mindenre nézve egy véleményben, — de azért kötelességének tartá a legnagyobb ellenzéki izgatót és szónokot a parlamentbe hozni, kinek tárgyismeretére s elragadó ékesenszólására szüksége volt. E választásnak eldöntő befolyása volt az 1847—8 ki. — az utolsó pozsonyi rendi országgyűlés menetére és fejleményére. Ebben előre sem kételkedett senki; annyira nem, hogy gróf Széchenyi István, az előbbi korszak nagy agitátora s Kossuth antagonistája, szükségesnek tartá odahagyni felsőházi székét, s csakhogy Pest megye megválasztott követével egyenlő téren léphessen a sorompóba, magát (miután előbb Sopronban megbukott) Mosonban választatta meg s a követek táblája mellé ült. Megnyílván az örökké emlékezetes 1847—48- ks országgyűlés, Batthyány Lajos erélyes részt vett annak munkálkodásában, kiváltkép az ellenzék működésének központja s egyszersmind annak felsőházi vezére. Batthyány tulajdonképi szónok nem volt. Felszólalásai, bár határozott, vezéri hangon tartva többnyire rövidek, az úgynevezett ékesszólás bevett virágai nélkül valók voltak. Nyers, éles hangja még kevésbbé volt alkalmas, őt kedvelt szónokká tenni. De hatása azért mindig megvolt és egyéniségének súlya adott nyomatékot szavának. Velősen szólott mindig, olykor közvetítve a szélsőségeket, másszor jogokat óva s fentartva, a főrendi tábla jogai fölött minden megrövidítés ellenében szigorúan őrködve. Nevezetes volt az alsóház fölirati javaslata mellett decz. 7 -én tartott, nagy hatású és alapos beszéde. Hasonló erélylyel szólott az ősiségi árvány tárgyalásakor; s még inkább és nyomatékosabban az 1848. febr. 4-ki ülésben, midőn a magyar nyelv és nemzetiség, és a horvát követeknek ehez való viszonya tárgyában, sokkal szabadelvűbben, mint ellenzéki társai, megengedtetni kívánta, hogy ezek az országgyűlésen a kihalt latin helyett anyanyelvünket, a horvátot használhassák. Az 1848 ki események s Batthyány szereplése azokban sokkal ismeretesebbek, semhogy azokat részletesen előadni szükségesnek tartanék. Csak átfutnak rajtuk, a katasztrófához sietve. A párisi februári forradalom hírére Bécsben, Pesten, Pozsonyban is mozgásnak indult minden. A magyar országgyűlés, fölirata által parlamenti kormányt követelt s az örök emlékű márcziusi törvények meghozása által felszabadította az országot. A király által Batthyány Lajos bizaték meg az első magyar minisztérium megalakításával. A Batthyány minisztérium, bár a nemzet által örömujjongással s határtalan bizalommal üdvözöltetett, nemsoká szendereghetett rózsapárnákon. Az udvar csakhamar megbánta a Magyarországnak adott engedményeket s ellensúlyt talált ezzel szemben a különbözó horvát törekvésekben. Horvátország, élén Jellasich bánnal, nyíltan elszakadt az anyaországtól, Batthyáni és István nádor békekisérletei semmi eredményre nem vezettek. Jellatich betört az országba. István nádor elhagyta azországot s letette nádori hivatalát. Batthyány fölmentetett a miniszterelnökségtől. S mivel az események által a magyar országgyűlés is a forradalom terére szorittatott, Batthyány követi mandátumát is letette s mint közharczos állt a megyéjebeli felkelő seregbe. Egy szerencsétlen eséssel lováról, eltörte karját s kénytelen volt mindentől visszavonulva tétlen vesztegleni. Mire fölüdült, az ország nyílt háborúban állt Ausztriával. Minden oldalról betörő ellenséges seregektől megrohanva, a nemzetnek védnie kelle magát. Csaknem készületlenül, a küzdelem kimenetele kétségbeesettnek látszott. Batthyány elég követséget indítványozni az ellenséges fővezér Windischgrätz herczeghez, ki már a fővárost fenyegette. A herczeg, a követségnek egy szót válaszolt: „Feltétlen hódolás!“ S Batthyány elfogatott. Windischgrätz Batthyányt haditörvényszék elébe állította. Batthyány kérdőre vonatván, kijelentette, miképen ő ily bíróság előtt, mely az ő politikai eljárását megítélni teljesen képtelen, s egyszersmind illetéktelen, válaszolni egy kérdésre sem fog, s a honi törvények szerint hazai törvényszék elébe kívánta magát állíttatni. Majd azonban, midőn az ellene felhozott vádakból látná hogy az okt. 6-kai bécsi forradalom, s közvetve Latour meggyilkoltatása miatt is terheltetik, mivel ezen esemény már nem miniszteri hivatalkodásának korszakában történt, s magát azzal minden alap nélkül érze vádoltatni: előbbi határozását módosítva kijelenté, hogy ezen vád ellen, melylyel már mint magánpolgár terheltetik, kész magát igazolni; a miniszteri eljárása ellen emelt vádakra mindazáltal ezen illetéktelen törvényszék előtt ezután sem válaszoland. Ama vádat, mely az okt. 6- kai bécsi forradalom szitogatása miatt emeltetett ellene, nem volt nehéz Batthyánynak tökéletesen s oly szembeszökőleg megczáfolnia, hogy az, utóbb az ítéletben sem vétetett fel többé. Midőn Windischgrätz, győzedelmes tavaszi hadjáratunk következtében Budapestre kénytelenittetett visszavonulni, Batthyány fogolytársával, id. gróf Károlyi Istvánnal együtt Laibachba szállíttatott. — Útközben, Sárváron a polgárok őt felismervén, fegyvert ragadtak, a erőszakkal akarták kiszabadítani a gyönge kíséret kezeiből. Batthyány azonban, a maga ártatlanságában, felmentéséről különben is meg lévén győződve, önmaga inte békére a polgárokat, önmaga tétette le velük a fegyvert. Ugyanaz történt még Czilliben is, hol őt a szabadságszerető stájer nép szintén erőszakkal szándékozott kiszabadítani. Laibachban a vizsgáló bizottmány más szerkezetet nyert, s Bécsből egy pár új egyéniség küldetett le annak kiegészítésére. A körülmény, de még inkább az, hogy börtönéből mennél előbb szabadulni vágyott, hogy az ország megbékéltetésén újra munkálkodhassék, utóvégre arra bírta őt, hogy a vádakra mégis csak válaszoljon, nem kételkedvén, ami iránt biztosításokat is nyert, hogy azok megczáfolása után szabadságba fog helyeztetni. De sem védiratát valakivel közleni, sem valaki tanácsával, s bármi más védeszközzel élni nem jön neki megengedve, míg ellenben minden