Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-06-10 / 67. szám

^yoilik évfolyam. Uljliítos feltételek: grre • fílírr* • Kaíz*ílT? Ü*r .ohónt . 12 frt — kr. 6 „ - . 3 , - , 1 - - . Uegjelunib hetonkint búromaior: y^jirntp, SierdAnós Péntek* u. Síerfetíszlőség és kiadóhivatal: Monostor utcea L. Bányai ház alatt. 67-ik szám­­it mm juiliua Hirdetési dijak. Ötvzör ha eibotott sor ár* 6 kr “«‘yegdy minden hirdetéstől 80 ikr. a^jobl) hirdetéseknél külön kedves­­ényt 18 injt . kiadó - hivstsl. ^iók-kiadó-hivatalok: 1 Krémw 8*““eU fV*«. Vökél Jénoa. kT^1^L 0,81188 testvérek. M V4./ I I­stein J. és Demjén L. M-Vés&rhelytt. WittichJ6«,etoél. KOLOZSVÁR, JUNIUS !) Legújabb táviratok s politikai hirek. Pest, jun. 9. 6 óra 30 p. (Ev. távir.) Batthyány temetése a legnagyobb pompával foly. Buda-Pest talpán. Gyászmenetén 150,000 ember. Kormánypárt, aristocratiának legna­gyobb része Andrássyval nem jelent meg. Képviselőház tagjai, köztük Eötvös, Horváth, Gorove mint magánosok vettek részt. Kato­naság visszavonulva, zavartalan rend, szín­ház zárva. Szamosujvár, július 9. (Ered. táv­irat.) A nemzet felejthetlen vértanúja Bat­thyány Lajos temetésének emlékezetét Sza­­mos-Ujvár nagy gyászünnepélylyel kegyele­­tesen ülte meg. PEST, junius 8. Mihajlovics kinevezése zág­rábi érsekké, megvalósult. — A hivatalos lap Tollán Ernő közlekedésügyi államtitkárnak felmen­tését hozza, ki ez alkalommal a Lipótrend középke­resztjével diszittetett fel. GENUA, jun. 7. Egy 25 főből álló banda Pisánál a vasúton csínyt kísérlett meg, mely alka­lommal azok a vasúti tisztviselőkkel összezörrentek. PARIS, jun. 7. Tegnap a fontaineblaui erdő­ben roppant égés volt, melynek folytán 200 hectar erdő égett el. GENF, jún. 7. Az előkelőbb munkások ma estére népgyülekezetet hívtak egybe, hogy a mű­helyek mestereinek elhatározására egy eclantans manifestatióval válaszoljanak. Holnapra komoly eseményektől tartanak. FLORENCZ, jun. 7. A Livornóban elfogot­­taknál a hatóságok a fölkelésre vonatkozó tervet és Mazzinitól eredő leveleket találtak. BELGRÁD, jud. 5. A félhivatalos „Jedinstvo“ jelenti, hogy Szerbia Romániával határközlekedési szerződést kötött. Ugyanezen állammal egy postai egyezmény is közel áll a megkötéshez. Egy ke­reskedelmi szerződés tárgyában Bukaresttel alku­dozások folynak. KONSTANTINÁPOLY, jun. 6. Tegnap déli egy óra tájban Porában borzasztó tűzvész tört ki, mely az erős szél mellett roppant echcenóggé ter­jedt. Az angol követségi palota, az amerikai és portugalli konzulsági épület, a Naoum színház, több templom és mosea, valamint több ezer ház, a leg­gazdagabb áru­ lakhelyekkel együtt teljesen a lán­gok martalékává lettek e városnegyedben. Több emberélet is odaveszett és sok sérülés történt. Éj­féltájban sikerült a tűznek gátat vetni, mindazál­­tal különböző helyeken még most is emelkednek lángok. A kárt ki nem lehet számítani s hozzáve­tőleg több millióra becsülik. Gróf Batty­yány Lajos: Tegnap ülte az ország fővárosa s az egész nemzet, egyik legnagyobb , leghívebb fiá­nak emlékezetét. Gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök az, kinek a szabadság és jog szent ügyében áldozatul kelle esni, kinek vér­tanúi halálát, társaiéval együtt, örökre véres be­tűkkel jegyzé 1849. október 6-kán a magyar tör­ténet évkönyvébe. A véritélet golyói által átszeg­­zett homloka s nemes szive, eredeti, mocsoktalan büszkeségükben állanak ismét a nemzet tudalma s a történet ítélete előtt s pormaradványai, melyek két évtizeden át egy sírbolt rejtekében feküdtek, elvonva a nemzeti hála és kegyelet ovatiót elöl, most az őket megillető diszsze­, hazáját szerető s a hazafi érdemet becsülni tudó nép ezrei által ki­sérve, helyeztetnek át ünnepélyesen és nyilváno­san a köztemetőbe, hol azokat a kegyelet minden alkalommal fölkeresheti és megkoszorúzhatja. E napok kétségkívül nagy benyomást teen­­denek mindazok kedélyére, kik e nem anynyira pompás, mint lelkesült ünnepélyességnek tanúi le­endenek. Nem gyászfátyol, a dicsőség glóriája leng e koporsó fölött. Nem a buszú érzelmeit költi föl e ravatal látása; az elzajlott évek magasra verő­dő vészhullámai lecsilapultak már, s felettök a bé­ke és megnyugvás napja ragyog. De a hivek és nagyok emlékezete nem vész el, nem halványodik meg, évek hosszú sora és változott körülmények hatása alatt; s a homlok, lemosva róla a vért, csak magasztosnak tűnik föl ismét, mint volt ak­kor, midőn hajolni nem tudott, s „sem a nép he­ve, sem a zsarnok fenyegető tekintete előtt meg nem rendült szilárdságban.“ Történelmünk legviharosabb korszakának ily­­gyenes, törni, hajolni nem tudó alakja gr. Bat­thyány Lajos, kinek emlékéhez — melynek nem­csak a kerepesi úti temető mauzóleumában, ha­nem népünk öntudatában is kell élnie, — e lapo­kon egy homokszemmel akarunk mi is járulni. Gróf Batthyány Lajos, az első független fe­­elős magyar minisztérium alakítója és elnöke, 1809 ben Pozsonyban született. Atyját, gróf Bat­­tyány Nép. Jánost korán vesztvén el, szegény ne­mes családból származott, kényelmű és pazarló anyja pedig keveset gondolván gyermekeivel, el­ső nevelése nagy mértékben elhanyagoltatott. Szi­laj és nagyratörő természete nem kedvelvén az iskolai szakkörű életet, igen fiatalon katona lett, s teljes ereje szerint pazarlott és élvezett. Katona korában Velencze közelében állomá­sozván, a szép s müveit Olaszország tetemes be­nyomást kezde gyakorolni az ébredő ifjúnak szi­vére s lelkére; Velencze műgazdagsága s Itália pompás természete felrázta észlehetségeit s képze­lődését. Itt érte el 18 éves korát, mely év életé­ben forduló­pontot képez; elvadult kedélye a dé­li szelíd éghajlat alatt némileg megszelídült, esze nyílni s érni kezdett, s a magasztos, nemes és nagy iránti fogékonysága felfedezni. Komolyan fo­gott a tanulmányokhoz, érezte magában az első nevelés hiányát, s a mulatság és élvezet mellett önképzésre is szánt időt. Már ekkor felcsirázott elméjében azon eszme, s lelkében azon forró vágy, hogy hazájában kezdjen állásához méltó pályát, s a háború ekkor úgyis valószínűtlen lévén, kilépett a katonaságból. Anyja ezalatt nagy pompával élt, s mulatsá­got vadászva, gyermekeit elhanyagolva, Európa fővárosaiban utazott és fecsérlett, végre erszénye megapadván, kénytelen volt haza jönni, azonban előbbi életmódját Ikerváron is folytatván, pénz­­szorultsága mindinkább növekedett, s már a csa­lád ősi b­rtokát Ikervárt is áruba bocsátá. Batthyány Lajos tehát Olaszországból 21 éves korában haza sietett, 8 pazarló anyja ellen pert kezdett, melyet meg is nyert, anyja tékozlónak, ő pedig nagyko­rúnak nyilvánittatván, a jószágok birtokába be­­ültettetett. Anyja özvegyi tartásul a szalonaki uradalmat kapta, s azután nemsokára elhalt. A most már gazdag és független ifjú mág­nás ellenállhattak tettvágytól ösztönözve, elhatáro­zá a politikai pályára lépni, s végkép felhagyván a katonai pályával, vérmes természete egész he­vével lépett uj pályájára; statustudományi könyvek­ből álló OJ uj.«.., w w—I—J« szorgalommal és kitartással tanult, eljárt a megyei gyűlésekre, s részt kezde venni a közügyekben. A közélet színpadán először a lengyel forradalom után jelent meg, tagja lévén azon megyei küldött­ségnek, mely a császárt a lengyelek segítségére felkérni küldetett. E közben ismerkedett meg gróf Zichy An­tóniával, a gazdag gróf Zichy Károly egyik leá­nyával, s a magyar Croesasoak gróf Batthyány Jánosnak unokájával, kit későbben nőül vett hosz­­szabb időt töltvén napkeleten, az ottani dús ter­mészet kéjelgései közt, miután megházasodott, ifjú lelkes nejével majdnem egész Európát beutazta. Utazásából Tisza révén, nagyúri életet kezde élni Bécsben, s Ikerváron, melyet pazar fénynyel éke­sített.­­ Nagy jövedelmét elhanyagolt uradalmai virágzó karban tartására, de egyszersmind pompás életre fordította. Czukorgyárt építtetett, s gr. Szé­chenyi István példájára ötvenezer darab eperfát ültetett, de egyszersmind fényes mulatságokat s vendégségeket adott, melyek keleti fényt, angol komfortot s franczi­a ízlést egyesítettek, hazafiai, politikai fűszerrel. Lelkét azonban a házikör s a mulatságok betölteni képesek nem lévén, mindinkább kezde fog­lalkozni a haza politikai viszonyaival, s e czélból hozzáfogott az akkorig csak roszul beszélt ma­gyar nyelv alapos megtanulásához. 1838-ban már tevékenyen működött szabadelvű követek választá­sára. Az országgyűlésen megjelent a főrendek tábláján, de a szónoklatban gyakorlatlan lévén, inkább csak gyűlésen kívül működött, ellenzéki kört alakítván, mely akkor még csak kevés tagot számlált a magas aristokratiából. Első beszéde el­lenzéki szellemben, nagy hatást csinált s e siker elragadá Batthyányt. Kezdeti pályáján tovább to­vább haladva, mindinkább népszerűvé vált, s mo­hón szívta a népszerűség édes mérgét. Ettőlfogva felhagyott bécsi lakásával, hol a teleket szokta tölteni, s Pestre, az ország szivébe költözött. Az 1843—4-diki országgyűlésen gróf Bat­­tyány Lajos a főrendi ellenzéknek már kitűnő tag­ja, sőt feje s vezére volt, s büszke arra, hogy a kormány és a nép figyelmét egyaránt magára von­ta. József főherczeg nádor becsülte az eszes, lova­gias ellenzéki vezért, s báljain, melyekre a kon­zervatív párt egy tagját sem kivá, főherczegek je­lentek meg. Ez országgyűlésen már igen magas fokra emelkedett hire, s népszerűsége. Metternich herczeg folyvást vonakodott a legsürgetőbb refor­moktól; a kath. papság felzaklatta az országot a vegyes házasságok körüli eljárása által, a c­en­­zura korlátai nem tágítottak, a kormány némely vakbuzgó szolgái országgyűlési körön kívül is sok botrányt okoztak. Ellenzésre tágas és alkalmas mező nyilt. A Metternich kormány mind tovább ment, s a pártok ellentéte mindinkább éles s keserű lett. Gróf Apponyi György kanczellárrá neveztetvén ki, s az adminisztrátori rendszer behozatala azon fé­lelmet ébresztvén föl az országban, hogy a kor­mány az alkotmányt mellékes uton akarja meg­semmisíteni, gróf Batthyány Lajos élesen szegült az uj kanczellár­i rendszere ellen, és szövetsége­seket keresve hatályos ellenzésre, Kosuthtal, kinek „Pesti Hírlapja“ és pestmegyei szónoklata, vala­mint egyesületi tevékenysége nagy politikai hata­lom volt ez időben, közelebbi érintkezésbe jött. Legtöbb megyei gyűlésen kikeltek a kanczellár ellen, s csakhamar az egész ország izgalomban volt. Senki sem támadta meg élesebben a kanczel­­lárt, mint gróf Batthyány Lajos. Az ország han­gulatát Pestmegye saját küldöttség által akarta ki­fejezni ő Felségénél, s e küldöttségnek gróf Bat­thyány Lajos is tagja volt, mely azonban el nem fogadtatott Bécsben, s uj sérelem tárgya lett. Ek­kor alapittaték a védegylet is, melynek elnökéül gróf Batthyány Kázmér választaték ugyan, de gróf Batthyány Lajos is egyik munkás és buzgó igaz­gató választmányi tagja volt, s nagy részt vett a vele összekötött intézetek, gyáralapító társaság, iparműtár, stb. alakításában. Itt azonban Kossuth­tal többször eltérő véleményben volt, s köztük né­mi ellenszenv fejlődött ki, mely azonban nagyobb tekintetek s czélok előtt háttérbe szorult. így jött el az 1847 ik év, s az ország, kü­lönösen Pestmegye keményen készült a választási harczokhoz. Ellenzéki klubb állíttatott fel Batthyá­ny Lajos munkás befolyásával s elnöksége alatt, ellentétben a budai konzervatív klubbal, melynek lelke gróf Keglevich Gábor elnöklete alatt gróf Dessewffy Emil, gróf Szécheny Antal, Ürményi Jó­zsef stb. valának. A választási mozgalom legnevezetesb ered­ménye: Kossuthnak pestmegyei követté választása volt, mely ellen a kormány és a konservatív párt­­ -nem­ elnöveititt, mellette pedig Batthyány La­jos és Kázmér tettek legtöbbet s Ebzták a Legna­gyobb áldozatot is. A legnagyobbszerű korteske­­dési tények egyike hajtatott itt végre, de a legne­mesebb s leglovagiasabb alakban. Az ellenzék ha­talmas és tekintélyes főnökei, köznemesi jelmezek­be öltözve, a legnépesebb helyeket, hol a választó nemesség nagy számban s csoportosan lakott, be­barangolták s a szónoklat és pénz hatalmával, mint a hegyről lezuhanó lavinát, perezről perezre mind óriásibbá nevelték szavazóik számát. A vá­lasztás napján, Batthyány Lajos, a dúsgazdag oli­garcha, még akkor is köznemesi pity­kés öltözet­ben, maga állt a párt választói élére s vezette azt a választás urnáihoz. Kerek kalappal, hosszú vö­rös tollal, fekete gubában, gyönyörű ménen, elöl lovagolt. A sajátságos tűz, mely szemében égett, a hosszú szakáll körzete, a magas, kopasz homlok s az arcz halványsága, meglepő kifejezést kölcsö­nöztek a görög szépségű képnek. Batthyány Lajos még most sem titkolta el, sőt több ízben világosan kimondd, hogy Kossuth­tal nincs mindenre nézve egy véleményben, — de azért kötelességének tartá a legnagyobb ellenzéki izgatót és szónokot a parlamentbe hozni, kinek tárgyismeretére s elragadó ékesenszólására szük­sége volt. E választásnak eldöntő befolyása volt az 1847—8 ki. — az utolsó pozsonyi rendi or­szággyűlés menetére és fejleményére. Ebben előre sem kételkedett senki; annyira nem, hogy gróf Széchenyi István, az előbbi korszak nagy agitáto­ra s Kossuth antagonistája, szükségesnek tartá odahagyni felsőházi székét, s csakhogy Pest megye megválasztott követével egyenlő téren léphessen a sorompóba, magát (miután előbb Sopronban meg­bukott) Mosonban választatta meg s a követek táblája mellé ült. Megnyílván az örökké emlékezetes 1847—48- ks országgyűlés, Batthyány Lajos erélyes részt vett annak munkálkodásában, kiváltkép az ellen­­zék működésének központja s egyszersmind annak felsőházi vezére. Batthyány tulajdonképi szónok nem volt. Felszólalásai, bár határozott, vezéri hangon tartva többnyire rövidek, az úgynevezett ékesszólás be­vett virágai nélkül valók voltak. Nyers, éles hang­ja még kevésbbé volt alkalmas, őt kedvelt szó­nokká tenni. De hatása azért mindig megvolt és egyéniségének súlya adott nyomatékot szavának. Velősen szólott mindig, olykor közvetítve a szél­sőségeket, másszor jogokat óva s fentartva, a fő­rendi tábla jogai fölött minden megrövidítés elle­nében szigorúan őrködve. Nevezetes volt az alsóház fölirati javaslata mellett decz. 7 -én tartott, nagy hatású és alapos beszéde. Hasonló erélylyel szólott az ősiségi ár­­vány tárgyalásakor; s még inkább és nyomatéko­sabban az 1848. febr. 4-ki ülésben, midőn a ma­gyar nyelv és nemzetiség, és a horvát követeknek ehez való viszonya tárgyában, sokkal szabadel­vűbben, mint ellenzéki társai, megengedtetni kí­vánta, hogy ezek az országgyűlésen a kihalt la­­tin helyett anyanyelvünket, a horvátot használhas­sák. Az 1848 ki események s Batthyány szerep­lése azokban sokkal ismeretesebbek, semhogy azo­kat részletesen előadni szükségesnek tartanék. Csak átfutnak rajtuk, a katasztrófához sietve. A párisi februári forradalom hírére Bécsben, Pesten, Pozsonyban is mozgásnak indult minden. A magyar országgyűlés, fölirata által parlamenti kormányt követelt s az örök emlékű márcziusi törvények meghozása által felszabadította az or­szágot. A király által Batthyány Lajos bizaték meg az első magyar minisztérium megalakításával. A Batthyány minisztérium, bár a nemzet ál­tal örömujjongással s határtalan bizalommal üdvö­­zöltetett, nemsoká szendereghetett rózsapárnákon. Az udvar csakhamar megbánta a Magyarországnak adott engedményeket s ellensúlyt talált ezzel szem­ben a különbözó horvát törekvésekben. Horvát­ország, élén Jellasich bánnal, nyíltan elszakadt az anyaországtól, Batthyáni és István nádor békeki­­sérletei semmi eredményre nem vezettek. Jella­tich betört az országba. István nádor elhagyta az­­országot s letette nádori hivatalát. Batthyány fölmentetett a miniszterelnökségtől. S mivel az események által a magyar országgyűlés is a forradalom terére szorittatott, Batthyány kö­veti mandátumát is letette s mint közharczos állt a megyéjebeli felkelő seregbe. Egy szerencsétlen eséssel lováról, eltörte karját s kénytelen volt min­dentől visszavonulva tétlen vesztegleni. Mire fölüdült, az ország nyílt háborúban állt Ausztriával. Minden oldalról betörő ellenséges se­regektől megrohanva, a nemzetnek védnie kelle magát. Csaknem készületlenül, a küzdelem kime­netele kétségbe­esettnek látszott. Batthyány elég követséget indítványozni az el­lenséges fővezér Windischgrätz herczeghez, ki már a fővárost fenyegette. A herczeg, a követségnek egy szót válaszolt: „Feltétlen hódolás!“ S Batthyány elfogatott. Windischgrätz Batthyányt haditörvényszék elébe állította. Batthyány kérdőre vonatván, kije­lentette, miképen ő ily bíróság előtt, mely az ő politikai eljárását megítélni teljesen képtelen, s egyszersmind illetéktelen, válaszolni egy kérdésre sem fog, s a honi törvények szerint hazai tör­vényszék elébe kívánta magát állíttatni.­­ Majd azonban, midőn az ellene felhozott vádakból látná hogy az okt. 6-kai bécsi forradalom, s közvetve Latour meggyilkoltatása miatt is terheltetik, mivel ezen esemény már nem miniszteri hivatalkodásá­nak korszakában történt, s magát azzal minden alap nélkül érze vádoltatni: előbbi határozását módosítva kijelenté, hogy ezen vád ellen, melylyel már mint magánpolgár terheltetik, kész magát iga­zolni; a miniszteri eljárása ellen emelt vádakra mindazáltal ezen illetéktelen törvényszék előtt ezu­tán sem válaszoland. Ama vádat, mely az okt. 6- kai bécsi forradalom szitogatása miatt emeltetett ellene, nem volt nehéz Batthyánynak tökéletesen s oly szembeszökőleg megczáfolnia, hogy az, utóbb az ítéletben sem vétetett fel többé. Midőn Windischgrätz, győzedelmes tavaszi hadjáratunk következtében Budapestre kénytelenit­­tetett visszavonulni, Batthyány fogolytársával, id. gróf Károlyi Istvánnal együtt Laibachba szállítta­tott. — Útközben, Sárváron a polgárok őt felis­mervén, fegyvert ragadtak, a erőszakkal akarták kiszabadítani a gyönge kíséret kezeiből. Batthyány azonban, a maga ártatlanságában, felmentéséről különben is meg lévén győződve, önmaga inte bé­kére a polgárokat, önmaga tétette le velük a fegy­vert. Ugyanaz történt még Czilliben is, hol őt a szabadságszerető stájer nép szintén erőszakkal szándékozott kiszabadítani. Laibachban a vizsgáló bizottmány más szer­kezetet nyert, s Bécsből egy pár új egyéniség kül­detett le annak kiegészítésére. A körülmény, de még inkább az, hogy börtönéből mennél előbb szabadulni vágyott, hogy az ország megbékélteté­­sén újra munkálkodhassék, utóvégre arra bírta őt, hogy a vádakra mégis csak válaszoljon, nem ké­telkedvén, a­mi iránt biztosításokat is nyert, hogy azok megczáfolása után szabadságba fog helyez­tetni. De sem védiratát valakivel közleni, sem va­laki tanácsával, s bármi más védeszközzel élni nem jön neki megengedve, míg ellenben minden

Next