Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-04-22 / 90. szám

V-dik évfolyam.____ KIofi««té»l 5frit* 1«'«: íí­re • • • • • • 16 frt — ki étávr« . . . . . . 81, 60 vftyedávre • . . . 4„ 60 »vönként , , . . . 1, 60 Megjelenik minden nap# innepi utáni napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadó­ hivatal: Monostorntc« h L. Bányai hi* alatt. —"T• i —m ..........■ 90-ik szám Kolozsvárit, szombat április 22 1871 Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 ki Bélyegdij minden hirdetésből 30 ki. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó-hivatal-Kiek-kiadó-hivatalok • Tordán: Retezár és Harmathnál. Cácsen: Krémer Sámuel, Enyeden: Vékér 1490». Kismosusvértt: Csacsa testvérük. Kolozsvértt: Stein J. és Demjén L. M.-Vékérhelytt: Wittich Józsefnél. POLITIKAI NAPILAP. KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 21. Szemle. (in.) „Jön a muszka“. Ez a kiáltás hang­zik mindenfelől,­­ azok is a kik megakarják nyug­tatni a kedélyeket csak avval állanak elé, hogy még nincsen útban, de készülődik, siessünk tehát mi is a készülődésekkel, nehogy meglepetés utján reánk­ és leüssön. Most lyukadnak ki tehát a krimiai bábom idejében Austria által követett fegyveres semle­gesének a következményei. A hírhedt tábornok, Fadereff, a­ki egy idő óta úgy önti az inspirált röpiratokat, jelentéseket stb. mint a maga idejében a franczia La Guaron­­niére — legújabban nyíltan azt hirdeti, hogy a ke­leti kérdést nem Oroszország déli határán, tehát nem a fekete tengernél, a Dana fejedelemségekben vagy a Bosphorusnál, hanem a nyugati határokon lehet csak megoldani. És miután Fadereff úr kije­lenti, hogy Ausztria már fegyveres semlegességgel is megzavaralhatja Oroszország törekvéseit — a­melyek természetesen a Feketetenger és a Bos­phorus uralmát tűzték ki czélul — Poroszországra nem is reflectál, világos, hogy bőrünkre foly az alku. Ideje tehát, hogy elmondjuk: videant Consu­­less — Oda pillantva jelen viszonyainkra elég szo­morú perspectiva nyilik a közeledő veszélylyel szemközt. Itthon egy közösügyes kormány, mely hatá­rozatlanul iDOg s utasításait — habár jogról van szó — „felülről“ hozza, a legkedvezőbb esetben is a jogot megnyirbálva, s „engedményként“ szerzi meg a nemzetnek, egy kormány, mely a honvéd­ség műszaki csapatainak a szervezését ad griecas calendas elülteti, s oly párbeszéden sem okul, a minőt a honvédség főparancsnoka a most meghalt Tegethoffal folytatott, a­melyben Tegethoff kifejez­te örömét a honvédség felett, de------az ágyukat nagyon nélkülözte. Túl a Lajthán a bizalmatlankodás, a reeri­­minatió politicája, mely a nemzetiségek gyűlölkö­dését táplálja és sz­ítja, bizony csak: videant con­­sules! A monarchia csak akkor küzdhet meg győ­zelmesen, ha a győzelem ára oly valami, a­miért a magyar, a német, román, szerb, horvát, lengyel és cseh egyiránt lelkesedni képes! És mi az a „valami “ ? Szabadság, egyenlőség és testvériség a nem­zetiségek keretében volna annak a valaminek a neve. Igen ám! de hol van ez. Mi magyarokul eleshetünk alkotmányunk, nemzeti létünk romjain, mint elesett Leonidas a Termopylsei szorosban , de nem tartóztathatják fel a modern Xerxest, a­ki már kardját feni. Folytassák csak tovább — a túliak—azt a bizalmatlanságot ha megérik, hogy a vész idejé­ben a csirkék ott hagyják a kotlót, mert meggyő­ződnek arról, hogy ez a kotló voltaképen csak anyai kötelességekre nyomorúságosan betanított meddő kappan.• Jó illustratiója a Lajthán túli viszonyoknak az a kedvetlenség, mely a Galicziával való „ki­egyezést“ követte, az az ingerlékenység, mely a cseheknél sehogy sem készül alább hagyni, az a két párt, mely az egymás iránt táplált gyűlölettől elvakítva a haza érdekét feláldozza olykor éppen csak a személyes érdekeknek. * * * Új „Erdélyi Muzeum.“­ tt-j­egy­zetelt. A Rigi Vierwaldstätti tó. Luczern. (Vége.; Wäggisben betértünk egy fogadóba. Mialatt ebédeltünk, megérkezett a gőzhajó Luczernből , mi beszálltunk. Az idő kitisztult anynyira, hogy a Rigi csúcsai láthatók voltak a Karibaddal együtt. Witznaut érintve, a hajó egy szoroson ment át, melyet mindkétfelől előrenyúló meredek szikla dombok képeznek. Következtek Begge­ried, Persau és Brunnen, mindenik gyönyörű szállodákkal és perionokkal. Beggeriedben a „Hôtel du soleil“ Persauban a „Hôtel et Pension Müller“ bármely városnak díszére válnának. Brunnen fölött keletre a Mythen három hegyes esncsa és a tetején fél gömb idoma Axenstein magaslanak. A Riginek itteni lejtőin gesztenye, füge és mandula terem. Innen kezdve a tó, előbbi irányával derék­szögöt képezve, délre kanyarodik s e része Finelenig nagyszerűségben világrészünkön talán egyedül áll. A roppant sziklagúlák függélyesen, vagy legalább megközelithetlen meredekséggel emelkednek ki vilá­gos kék hullámaiból. A híres „Axeostrasse“ mely Gersaunál kezdődik, itt mindenütt a sziklákba van vágva iszonyú munkával és költséggel. Az Axen­­stein egyik alacsonyabb lejtfokán szép szálloda s ezzel átellenben a másik parton egy más hason­­nemü épület nézik magukat a tó tükrében. Brunen­­nel szembe a Wytenstein alatt van a Schiller em­lék, egy a vízből kinyúló szikladarab, melyet az őskantonok 1800-ban Teli Vilmos dalnokának szenteltek. Tovább a jobb parton, közvetlen a víz fölé építve látható a Teli- kápolna azon ponton, hol Teli a monda szerint Gessler hajójából szárazra ugrott volna. Seelisbergen alól van a kinti, egy kis zöld pázsitos tér, melyen a híres összeesküvés történt. Flüelenbe tizenkét óra után érkeztünk. Fogad­tatásunk olyan volt, mint Arthban. De senkivel nem álltunk szóba, hanem az Axenstrasse végett visszaindultunk gyalog Brunnnen felé. Ez itt mintegy két óráig tartott, mi­alatt a gőzös, mely Flüelenbe szállított, Brunnenbe visszaérkezett s mi lemarad­tunk róla. Fél óra múlva azonban más hajó jött, melyen folytahattuk utunkat Luczern felé. Most szerencsésebbek voltunk. Az idő meg­lehetősen kitisztult anynyira, hogy­­ által nyújtott élvezetet semmi sem gátolta társa­­ságunk franczia és angol családokból állott. Egy Thiers állásáról, kormánya jellemzéséről a „Gironde“ és az „Avenir national“ mindkettő mérsékelt lap következőleg nyilatkoznak. Thiers az örökös köriratai és proclamatiói nem jó benyomást szülnek Francziaországban. Sajátságosnak és visszatetsző­nek találják azon frázisokat, melyekkel a törvé­nyes kormány feje a kormánycsapatok győzelmei­ről szól. A „Gironde“ megrója ezért Thierst, és minden fogalmat meghaladó lealacsonyításnak ne­vezi a jelenlegi polgárháborút. A legmérsékeltebb republikánus lapok is ha­tározott rászólásukat fejezik ki a fölött, hogy Thiers oly dölyfös feltételeket szabott a párisi felkelők elé. Az „Avenir National“ erre vonatkozólag következő figyelemreméltó sorokat teszi közzé : „Ily programmal és ily politikával valóban nem fogja Thiers úr megnyugtatni és visszanyerni a republikánus Párist. Igaz ugyan, hogy eddigelé a párisi lakosság egy része még távol tartja ma­gát a commune­tól, de hát tudják meg Versailles­ban, hogy Párisban senki sem óhajtja Galliset és Ladmirault urak győzelmét. A párisi nemzetőrség nem fog két részre oszlani, s a párisi republiká­nusok nem fognak egymásra lőni, mert élénken emlékezünk még mindannyian a júliusi napok olasz luezerni fényképeket árult nekik. Ez a gaz­ember Zürichben tolvajságból és orgazdaságból élt. Többek közt a műegyetemen rajz eszközöket hódí­tott el, vagy vett meg más hódítóktól. Egy ízben rajta vesztett s befogatott. Mi módon szabadult ki? nem tudom, anynyi azonban áll, hogy becsületesebb keresetre adta magát. Oly tekintélyes, megnyerő, mondhatns szép külsővel birt, hogy arczából maga Lavater is csak becsületet olvashatott volna ki. Luczern tizenhárom tornyával, melyek közül néhány a még fenálló erődítményekhez tartozik, s számos és rendkivüli fényes szállodáival lepi meg az utazót. Utóbbiak közt főleg a „Hotel National“ tűnik ki, melynek épülete bármelyik világvárosnak díszéül szolgálhatna. A város ott fekszik, hol a Reuss a vierwald­­alätti tóból sebesen kiömlik. A száraz felöl félkör­ben falakkal van kerítve. Fekvése tekintetben hasonlít a Genuáéhoz. Elhelyezkedve a „Sas“ben, siettünk a híres „haldokló oroszlán“ hoz. E gyönyörű mű a város északi részén, wagisi kapunál van. Itt egy füg­gélyes sziklafal emelkedik mintegy 24 láb magas­ságra. Tetejét zöld bokrok és pázsit fedik, az előtte levő tér pedig fákkal van beültetve. A falnak fülke­­forma mélyedésében óriási oroszlán fekszik magá­ból a sziklából faragva; hátából eltörött lándzsa nyél nyúlik ki; sebe miatt már-már utolsót lehel; első jobb lábával a Bourbonok liliomát védelmezi. Az egész oly egyszerűen magasztos művészettel van kivéve, hogy az ember alig képes elválni tőle. Eredetijéül Thorwaldsen egyik mintaképe szolgált, melyet a sziklafal előtti kis házban mutogat a franczia egyenruhás ör. Az oroszlán körül a sziklába nagy piros betűkkel vésett föliratok az emlék czélját adják tudtunkra s következőleg hangzanak: „Helvetiornm fidei ac virtnti. Die 10. Aug. 2. et 3 Sept. 1792. Haec sunt nomina eorum, qui ne sacramenti fidem fallerent; fortissimo pugnantes cecidernnt. Duces XXVI. Solerti amicorum cura claudi superfuerunt Duces XVI“ Azután következnek a tisztek nevei, kik a Tuilleriák védelmében a felirat által említett napo­kon elestek. Az emléket kúszó növények környezik, előtte pedig vizmedencze van, mely táplálékát egy, a sziklából kiömlő forrásból nyeri. Az ember gyönyörrel szemléli a művészet e remekét, de a gyönyört valami zavarja, az t. i. hogy az emlék egy szabad országban van felállítva, melynek fiai a zsarnokságért ontották vérüket. A hűség magában szép erény, de ezen tulajdonságát elveszti, ha személyekre és eszmékre vonatkozik. A Páris körüli harc­térről folyvást ellenmondó híreket hoz a távirda. Míg a versaillesi kormány sürgönyei azt jelentik, hogy a kormánycsapatok határozott előnyöket vívtak ki és folyvást szűkebb körben veszik körül a fővárost, addig a commune azt híreszteli, hogy az utóbbi küzdelmek diadal­masak voltak a felkelőkre nézve. Fölötte nehéz biztos tájékozást meríteni ezen ellentétes tudósításokból, kik és melyek az emberiség haladásával ellentét­ben állanak! A svájczi szövetségnek soha sem vált becsületére, hogy fiai közül sokan örömest léptek a zsarnokság szolgálatába. A jelen szövet­ségi törvények nem is engedik ezt meg többé s azon polgár ki idegen hatalomnak ajánlja fel szolgálatát, polgárjogának elvesztésével bűnhődik. Luczernből másnap hajón folytattuk utunkat Alpnachig onnan pedig postakocsin mentünk tovább Lungern felé. Nem tudok megválni a bájos vierswaldstätti tótól a nélkül, hogy még egynémit föl ne jegyez­zek róla. Alakja, mely a Sveicz minden más taváétól egésszen különbözik, valami idomtalan polyphoz hasonlít. Küsnacht, Luczern, Winkel, Alpnach és Buchs felé öblöket képez . Wieznau és Gersau közt a Rigiből és Burgenstockból kifutó előfokok szorít­ják keskenynyé. Fluelennél a Rluss, Brunnennél a Muitta, Buchsnál az Aa, Alpnachnál ismét az Aa 8 ezek mellett számtalan kisebb és nagyobb patak foly belé, míg kifolyása csak egy van : a Reuss Luczernnél. Északi és északnyugati partjait kivé­ve, mindenfelől hatalmas sziklacsúcsok uralkodnak felette, melyek erdőborított lábaikat hullámaiban áztatják. A természet pazar szépségét az emberi ipar és művészet még sokasította környékén. Nevét (francziául: Lac des quatre Cantons) a rajta öszszejövő négy hegyi kantontól vette. Ezek: Luczern, Unterwalden, Uri és Schwyz. 1798-ig négy századon keresztül még egy ötödik szabad állam is érintkezett vele, a mostani Gersau, mely a Régi Scheideck hegy hasadékával együtt alig egy négyszög órányi területen és mintegy ezer lakóval a mondott évig teljes függetlenséget élve­zett, akkor azonban a schwyzi kantonba kebelez­tetett. Valóságos górcsövi állam volt­­ Löte Lajos, szerencsétlen és végzetes eredményeire. Ily napok ismétlődését minden áron kerülni akarjuk.“ Táviratok a külföldről. London, ápr. 19. A „Daily News“ jelenti Páriából, hogy Rochefort jelentése a Paris és Ver­sailles közti alkudozásokat illetőleg alaposak. Lo­vasság hiánya megakadályozza a felkelőket kém­járatokban. Egy Dombrovszky által kétségbeeséssel vezénylett támadás súlyos veszteséggel viszsza­­vezetett. Versailles, april 18. A porosz interventióra vonatkozó hírek ma megc­áfoltatóak. Lemberg, april 19. „Dzienik Polski“ Gro­­cholszky kineveztetését nem tartja a lengyelekre nézve kielégítőnek, sőt a rutbeneknél ez éppen el­lenkező hatással volt. Parnovszky a lengyel club elnökének van kijelölve. Páris, april 18. A korona drágaköveit meg­találták s azok a commune által elkoboztattak. Páris, apr. 18. A központi bizottmány, mely újabb kísérletet tesz a kiegyezésre nézve, a népnek rokonszenvét tömegesen vonja maga felé, és ami a legfőbb, a községtanács sem szegül többé oly makacsul az alkudozásoknak ellene mint előbb. Versailles, apr. 19. Bordeauxban tegnap csendháborítások fordultak elő jelen a rend ismét helyre van állítva. Frankfurt, apr. 19. A Rothschildféle bank üzletben tegnap nitroglycerinbombákkal zsarolási kísérlet létetett, egy ember megsebesült, egy tet­tes elfogatott, a másik megmenekült. Róma, apr 19. A Vatikánba épen most vé­geztek be egy encyklikát, mely az olasz kormány által biztosított kedvezményeket újra és mérgesen visszautasítja. Berlin,ápr 19. A mai „Prov. Corr.“ alap­talannak jelenti ki a versaillesi kormány azon jel­zését, hogy német részről e fegyveres közbenjá­rás némi nyomatékossággal is fölajánltatott volna. A német kormány csak azon esetben járna közbe, ha érdekeit komolyan veszélyeztetve látná. A Páris körüli harc­térről. Flourens Gusztáv mint író. Egy párisi levelező érdekes jellemzését adja Flourensnak, a polgárháború e szomorú áldozatának. Életrajzi adatait mellőzve (ezeket lapunk 84 dik száma hozta) csak jellemének fővonásait és sajátságos könyvét akarjuk itt megismertetni. Flourens egy regényes ábrándozó volt, a­ki azonban időnk realistikus iskoláján is keresztül ment; a természeti tudományokba bemélyedt idealista, philologus, a­ki a munka emancipatiója mellett lelkesült, egyszer a respublika doctrinariusa és met­­hodistája és ismét egy durva vörös ing, va­lamely kalandor szolgálatában, ily ellentétekben Cluseret tábornoknak ápril 18-dikán kelt jelen­tése szerint a felkelők mindinkább több előnyt nyernek. Annyi tagad­atlan, hogy a párisiak rend­kívüli makacssággal harczolnak, de úgy látszik, hogy a kormánycsapatok lassan bár, de biztosan nyomulnak előre. Még mindig a neuilly-i hid kö­rül összpontosul a leghevesebb barez. E hid fölötte fontos stratégiai pontot képez, s így nem csoda, ha mindkét fél e ponton a legnagyobb erőt fejti ki. — Asnieres körülbelül elveszett a felke­lőkre nézve, miután a kormánycsapatok elfoglal­ták Bee­on kastélyt, mely a környék fölött ural­kodik és fekvésénél fogva erős támpontot képez. Annál elkeseredettebben foly a harcz Neuilly köz­ség birtoka fölött. Dombrovszki tábornok je­lentése szerint e helység templomában egy csapat pápai zuáv körülkeríttetett, és valószínűleg vagy el­fogatott vagy leöletett. Versaillesból azonban meg­­c­áfolják ama hírt, mintha a felkelők elfoglaltak volna egy zászlót a pápai zuávoktól. Dombrovszki tábornok nem egészen jelentéktelen sebe daczára, folyvást a felkelők élén áll. Hir szerint e bátor és ügyes vezér nyakán kapott sebet. Ig­á­r I­I. Páris belállapotai napról napra szomorúbbakká válnak, bár el kell ismernünk, hogy sok garázdál­kodás történik, melyekért nem lehet felelőssé ten­ni a commune férfiait, így a 248 dik nemzetőr­­zászlóalj néhány embere elfoglalta a belga követ­ség épületét. A commune azonnali vizsgálatot ren­delt el , a tettesek közül többeket elfogatott. Dél­ben érkezett párisi sürgönyök szerint a commune egy hat tagból álló haditörvényszéket nevezett ki. Az általa hozott ítéletek szentesítés végett a com­mune végrehajtó bizottsága elé fognak terjeszten­i. Vasárnap történtek meg Párisban a pótvá­lasztások a commune számára. 13 kerületben azon­ban a commune teljes vereséget szenvedett. Csak négy kerületben szavazott a választók nyolc­ad­­része a commune jelöltjeire. A megválasztottak sorában ott szerepel Cluseret tábornok és Menotti Garibaldi. Ez utóbbi 6076 szavazatot nyert. E kö­rülményekből eléggé látszik, mily kevés választó vett részt a szavazásban. A pótválasztások ered­ménye nagy erkölcsi vereséget képez a commune számára, miután bizonyítja, hogy a párisi lakos­ság nagy zöme nem ért egyet a commune által gyakorolt önkényuralommal. Nyilt kérelem az erdélyi kir. biztos az ő excellentiájáh­oz. A selmeczi m. kir. bánya- és erdőakadémiá­­ra a 60-as évek elején — az erdélyi részekben fegyverengedélyből begyült pénzből — hat erdészeti nyilatkozott Flourens jelleme. Tagadha­­tlan, hogy volt politikai ideálja, de képzelete leginkább nép­felkelésekben, torlaszokban csodaszerű felszabadí­­tási harczokban, a­melyekben a gyengébb fél le­győzi az erősebbet — élt. A régi időkben Argonauta, a középkorban keresztes vitéz lett volna belőle — a mai napokban csak Don Quixotte szerep jutott neki. De hiszen Don Quixotot is meg kell hogy sze­ressük, mert mihelyt monomániája elhagyja böl­csebben beszél valamennyi okos embernél.. Flou­­rensnál nem csak a rettenthetlen bátorság, hanem a fényes tehetség, az eszesség, mely utopisti­us álmodozásaiból csillámlik elismerést érdemelt, ezt beismerik mind­azok, a­kik a napokban megjelent könyvét mely politikai végrendeletét képezi figye­lemre méltatták. A könyv czíme „Paris livré“ tárgyát azok az események képezik, a­melyek a császárság bu­kásától Páris capitulátiójáig történtek. Cervantes híres regényében ritkán akad egy egy hely, a­mely­ben az eszesség és képtelenségek oly vegyülékére lehetne találni, a­minő Flourens könyvében elő­fordul. Mindenek előtt maga magáról beszél, még pedig Caesart vagy Lamartinet utánozva, mindég a harmadik személyben, azután láégészének súlyá­val reátér az eseményekre. September negyedikén érkezve így kezdi: „E közben Flourens, folytonosan gondolkod­ván, hogy Bloisban fogva tartott barátait felsza­kitsa, azon volt, hogy Athénében lázadást idéz­zen elő. Régi barátai a cretai felkelésből,­ a görög hadsereg legjobb altisztei lelkesültek a köztársa­­mellett. Reményt táplált az iránt, hogy a görög, fattyúsormányt halomra dönti, azután pedig elég­séges haderőt gyűjt a végre, hogy Marseillet a fel­kelésre bírhassa és onnan Páris felé nyomuljon, ha a császárság bukása még tovább késnék. Az ese­mények azonban oly rohamosan fejlődtek, hogy a­míg­a az összeesküvést még csak szervezte, addig már meg is tudta a franczia hadsereg veres­­ségeit. Fájdalomtól telt szívvel haza siet, Triestben partra szállva áthágja a Simptont és Gexbe érke­zik, hol germán areta gyanút ébreszt s azt ered­ményezi, hogy porosz kém gyanánt elfogatik. Nyu­godtan a börtönbe száll, mert még az a kormány tartotta a hatalmat kezében, a­mely élethossziglani deportálióra ítélte el. Egy szóval sem árulta el kilétét. Tiz napig tartott rabsága s megérkezik Sep­tember 4-be is mire táviratot intézett Rocheforthoz, a­melyben felszabadítását sürgeti. A Cremieux által aláirt parancs csakhamar megérkezik és Flourens szabad 11 „E hitre a börtönőrök és csőszök valóságos

Next