Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-04-22 / 91. szám

yjj. évfolyam. 91. szám. Kolozsvárit, vasárnap ápril 22. 1873. "Zn POLITIKAI NAPILAP. előfizetési feltételek. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadó hivatal: A lyceumi nyomda „központi irodájáéban, kötér, gr. Teleld Domokos-ház. rS--------------­. " HIRDETÉSI DIJAK­­ Ötször han&botott sor ára 6kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. IVapy hirdetéseknél kedvezmények. r k _ NYILTTÉR ■őrönként, vagy annak helye M­kr. Reclamok: hírMaérbe soronként 1 ft­ Kiér* érre .......................^ Z­­«érre . *.............................• _ * £ft negyedre ..... • * ■ ■ hónapra .......................1 * 50 » , Előfizetési felhívás M A­­. Y POLGÁR 44­4 forinttal. 8 12­ ­ POLITIKAI MAPI LAPKA April—júniusra April—szeptemberre — — — — — __ April—deczemberre — — ■ — — _ _ \ Tisztelettel figyelmeztetjük lapunk t. olvasóit, hogy megrendeléseiket idejekorán méltóztassanak megtenni, hogy az elküldésben pon­tosak lehessünk, de másrészt, mivel felesleges példányokat nem nyomatunk, a későn jövő előfizetőknek a legjobb akarattal se szolgálhatnánk teljes számú példányokkal. Az előfizetési összegek a Magyar Polgár kiadó hivatalába utasitandók. (ld. gróf Teleky Domokos h­áz, nagypiaczon). Kolozsvár, April 21­­73 Fővárosi levelek. CCLXXXV. Pest, april 19. 1873. Kedves barátom! Bécs város hatósága, mint mondani szokták „reá duplázott“ a csá­szári főudvarmester ügyetlen gorombaságára, még meghívót sem küldött sem az országos küldöttségeknek, sem a magyar ministereknek. Csak utolsó pillanatban eszközölt ki K. Wenk­­heim Béla minister­i excellentiája, és igy csak­ugyan bejuthatott egy pár magyar minister is hátul a lakayok között. Tisza Lajost, mint be­szélik innen is vissza akarták utasítani, nem ismertek reá az újon nyomatott magyar je­gyekre. A magyar alsó és felsőház elnökei Maj­­láth és Bittó is szépen viselték magukat, mint ez utólag köztudomásra jutott. Ezek a nemes urak tudniillik, miután látták, hogy az udvari azinelőadáson az országos küldöttségnek csak a harmadik kakasülőn jutott hely, megtagad­ták elnökvoltukat, mint Péter a Krisztust s beállottak udvari titkos tanácsosoknak, hogy bejuthassanak a parterre! Bizottságaikat pe­dig ott hagyták a faképnél, mint Szt Pál az oláhokat. Pfuj! E szerint hát nem csak a főudvarmester­ben nincsen meg az alkotmányos érzület, ha­nem a magyar országgyűlés elnökében sem. No hiszen Bittótól e tekintetben még nem várhattunk sokat, mert ő excellentiája össze­­férhetőnek tartá az anglo-hungarian-bank el­nökségét is a magyar képviselőim elnökségé­vel, sőt mint hallottuk, elnökölt is egy pár íz­ben annak gyűlésén és csak akkor mondott le, miután a napi sajtó ezt incompatibilisnek kimondá! De hát már most azt hiszem, méltán kér­dezhetjük: mire jó és mire való az ő felsége körüli miniszter? Ha még arról sem tud gon­doskodni, hogy az ő felségeik által ünnepélye­sen meghívott magyar országgyűlés­ küldöt­teknek kellő elfogadást szerezzen? Bizony azon néhány kutyabőr kiállításá­ért, meg rendjel kiosztásáért, kár azt a 40—50 ezer forintot a sárba dobni. A magyar deputatio pedig igen jól tette N°lna, ha a felségeknél, kik ez eljárás iránt aszalásukat is kifejezték, a köteles tisztelgést i megtévén, a többit ott hagyták volna Hohen­­°be udvarmester ur kegyességének. Bölcsebben is cselekedtek azok, kik a be­­lső ünnep helyett, Komáromot választották, hol az öreg Nádasdy gróf személyében a 40 éven át egyenlő kitartbven­ rumion.Ai./.** i.—t­­i—■ tisztelték meg. Itt a nemes grófnál, ki közbevetőleg le­gyen mondva, épen olyan, mint egykori had­vezérőre, a burkusverő Nádasdy, nem kellett az udvarmesterek magas kegyeivel vesződni, hanem fecernit világra szóló magnum ál­domás ! A pápa „ő­szentsége“ pedig, kinek a múlt levelem végén halálát jeleztem, annak daczára, hogy necrologja már minden szer­kesztőségben készen áll, bizony nem halt meg, mi tőlünk élhet is, a­míg az Istennek és neki tetszeni fog. Azt szokták mondani, ha valakinek holt hírét költik, annál tovább él, — hát fiat! P. Szathmáry Károly. Az erdélyi köut-hálózathoz! Maros-Ludas ápril 18-án. Hazánk királyhágón inneni részére nézve — ezen fontos kérdés közelebbről a képviselőházban tárgyalás alá jövendő, mely okból több záhi, sza­­káli, szengyeli, tóháti és maros-ludasi birtokos ér­tekezve, a következő felszólamlást s illetőleg ké­rést intézte a nagyméltóságu­­n­­k, közmunka és esetleg a tisztelt képviselőházhoz : „A nagyméltóságu közmunka és közlekedés­ügyi ministérium által, hazánk összes államilag létesítendő és kezelendő közlekedési eszközeiről, nevezetesen a vas-, kő- és víziút hálózatról a kép­viselőház elterjesztett jelentésből — fájdalommal látjuk mellőzve — azon nagyfontosságú köutat, mely hosszú évek során át Beszterczéről kiindulva, a mezőség közepén, Harina, Szt. - Mihály telke, Buda­­telke, Kis és Nagysármás, Báld, Méhes, Záh, Tó­hát, Maros-Ludason át, Károly-Fehérvárra tervez­tetett, megállapittatott és munkába is vétetett.“ „Ezen mellőzés szándékos nem lehet, és hisszük, hogy csak tévedésből történt, miután bár­ki is Er­dély térképét ha tekinti, és azon az út­hálózatokat tanulmány tárgyává teszi, azonnal meggyőződést szerezhet magának, hogy ezen általunk fennemlí­­tett útvonal, nemzetgazdászati és stratégiai szem­pontból (az utóbbi állítás különösen az 1854-dik évi krimiai hadjárat alkalmával, mikor minden na­gyobb katona és szállítmány csoport itt vonult át, — bizonyult leginkább be­­mily nevezetes, és mint ilyen, milyen el nem kerülhető.“ „Nem lehet ezen mellőzés azért is szándékos, mert a nagyméltóságú közmunka és közlekedésügyi ministérium maga, ezen útvonalat hivatalosan be­járatta, felmérette és mint első helyen kiépítendő­nek, több évvel ezelőtt véleményezte és elvileg el is határozta, még pedig egy előbb lóvonatú, és a mult évben keskenyvágányú gőzerejű vasutat is látható kavicsot szállíttasson a Maros folyóból.“ „De tovább ment a nagyméltóságú ministerium, és belátva azt, hogy milyen nagyfontosságú a maros­­ludasi indóház a mezőségre — de különösen ezen útvonalra nézve — a­ Maros folyón Ludasnál épí­tés alatt álló összekötő hidat — a nagy-görgényi államerdőkből fával és azon kívül pénzzel is se­­gélyezi.“ „Mindezek után tehát valószínűnek tűnik ki, hogy ezen oly nevezetes útvonal, csak tévedésből maradott a jelentésből ki, mind államilag létesí­tendő és kezelendő közlekedési eszköz.“ „Hogy a mezőségnek ezen igen tekintélyes része, mely oly számos éveken át az országnak csak más útvonalai építéséhez járult, de magáéihoz — hol­ott e tekintetben leggyarlóbban áll — nem, ezen igen fontos, életbe vágó jelentés tárgyalása alkalmával, számításon kívül ne maradjon, s így becsületes közlekedési út hiánya miatt. Erdélyben legnagyobb mértékben előteremthető gabna és nyers termékei értékesítésében ne gátoltathassék, mely által az állami életben, egy haszonvehetetlen sze­gény államtestté sülyesztetnék, tisztelettel kérjük a tisztelt képviselőházat, méltóztassan hazam­i ag­godalmainkat és jelen felszólamlásunkat, mint igen nagy horderejűt tekintetbe venni és a többször em­lített jelentés tárgyalása alkalmával azt határozni.“ „Hogy a régen tervezett munkában levő Besz­­tercze — Hanna — Szt-Mihály telke — Budatelke — Kis és Nagy Sármás — Báld — Méhes — Záh — Tohát— Maros-Ludas — Károly fehér­vári útvonal, államilag létesítendő és kezelendő lesz, s mint ilyen a költségvetésbe azonnal felveendő. Ezen felszólamlás úgy hisszük, igen a maga idejében történt —­ és ha a hirlapok utján is szel­lőztetjük, tesszük azt azért — hogy a sajtót — a királyhágón inneni országgyűlési képviselőket ezen egy nagy országrészt erősen érdeklő körülményre figyelmeztessük, és annak meleg pártolására tisz­telettel felkérjük, Besztercze, Harina, Szt.­Mihály­­telke, Budatelke, Kis és Nagy Sármás, és Báld vidékének birtokosságát pedig hasonló eljárás kö­vetésére felbuzdítsuk — mert ha ezen jelentés le­­tárgyalása után ébredünk, félni lehet — hogy na­gyon de nagyon késő lesz. A­ llantz Pál B­ elföld. A magyar nyelv a közös hadsereg­nél. A honvédelmi miniszter tárgyalásokat indí­tott meg a hadügyminiszterrel ama törvény erélyes végrehajtásának tárgyában, mely a sorhadi csapa­tokat a honi hatóságokkal magyar levelezésre szo­rítja. Kissé furcsa alkotmányos érzékű ember előtt, hogy még a szabályszerűleg alkotott, szentesített cselmeB8­ggelül a TK& -hoz mi már hozzászoktunk az ily apró cseprő dolgokat könnyű vérrel elszívelni. Nem ez az első eset, s alig hisszük, hogy az utolsó legyen, hogy az országgyűlés törvényhozási és a király szente­sítő joga a szuronyok hegyén megtörik Minden esetre csak örülni tudnánk, ha a kormány tárgya­lásai a puszta ígéretek sovány papírbiztatgatásai helyett practicus eredményekre vezetnének. Szí­vóssággal bizonyára czért kell érnie e kérdésben, mely ma már nemcsak az 1848-ik évi törvényben, hanem a közjogi kiegyezkedés paritás-igéretföldén is sarkal. Annál roszabb volna, ha a miniszter csak úgy könnyedén véve a dolgot, Kuhn­er szokásos tagadó átiratai és halasztgatásaival szemközt, ma­homedáni nyugalommal várná be a csodatevő mam­­­ahullást. A miniszter­tanácsban, mely kö­zelebb Bécsben ő felsége elnöklete alatt tartatott, megállapíták a közös budget irányában a kormá­nyok által követendő magatartást. Közegyetértés­sel a hadügyi budget több tételének törlésében ál­lapodtak meg, s így a magyar delegáció e törlései nem fognak sehol sem nagyobb ellenzésre találni. A határőrvidéken ismét kis zendü­­lési csetepaté volt, a­miről a hivatalos jelentés a következőleg tudósít: A gospici törvényszék jelen­tése szerint Zivkovics József községi elöljáró és társai által Zavalje községben négy darab csem­pészett ökör lefoglalása miatt zendülési bűntény követtetett el, de a zendülés elfojtatott s vezetői elfogattak. A nagy vasúti szerződés kötelezettsége múlt hó 31-én a felekre nézve lejárt, s a konzor­­czium, mely a kormánnyal szerződött volt, a mon­dott napon az orinigóból kilépett. Ezen társaság a kormány által fölszólíttatott, hogy hosszabítsa meg vele a szerződési kötelezettséget, de a társaság ez ajánlatot visszautasította s e szerint a nagy vasúti álomnak — legalább eddigi formájában — vé­ge van, s a kérdéses szerződés tárgyalás alá sem kerül. A határőr vidéki bíróságok megvizsgá­lására az igazságügyminiszter Zádor Gyula mi­niszteri tanácsos urat küldötte ki. Az ottani tör­vényszékek elnökeitől ugyanis ismételt fölterjesz­tések érkeztek a múlt november hóban szervezett bíróságok személyzetének elégtelensége iránt. A miniszteri biztos úrnak feladata lesz a három­­­­pancsovai, karánsebesi és fehértemplomi tör­vényszéknek és ezek területén levő tizennégy já­rásbíróságnak eddigi működését és részletes vizsgálat alá vonal és esetleg szükséges sz­e­m­é­l­y s­za po " A vi­ságügyminiszter úrhoz javaslatot terjes­ z

Next