Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-05-16 / 112. szám

VE évfolyam, előfizetési feltételek. C .... 16 ft. - kr. Égés* évre 8 » — » Félévre .’•■'* 4 _ Egy negyedre........................ i fin * fgyMmp» ...................1 ' 00 ” Cn SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyteumi nyomdában. Kiadó hivatal: lyceumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, Teleki Domokos -ház, 112. szám. Kolozsvári, péntek május 16.1873. POLITIKAI NAPILAP. Ürí tS ? ma . HIRDETÉSI DIJAK Otskőr hasábozott sorára 6 kr. Minden hirdetői u tánc bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. kr. CV . NYILTTÉR toronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok, hírfötérbe soronként l ft. KOLOZSVÁR, MÁJUS 15. 1873. Fogarasvidék törvényhatóságának közgyűlése. Olvasó közönségünk ismeri Fogarasvidék törvényhatóságának a követválasztásra s a vidék pecsétjére vonatkozólag hozott két határozatát. Az első határozat a törvényhozó testület tekintélyét támadja meg, mert a törvényhatóság magát fölébe helyezi parlamentünknek, ennek intézkedéseit, határozatait érvényteleneknek nyilvánítván. A másik határozat a magyar kir. kormány tekintélyét támadja meg. S végre a hatóság kijelenti, hogy ily körülmények között sem a törvényhozó testülettől, sem a magyar kormánytól, orvoslást nem kér, nem kíván, mert ezek orvoslásra képtelenek, vagy nem bírnak annyi jóakarattal, igazságszeretettel, orvosolni a támadott, vagy egy törvényhatóságon rejtett sérelmeken. Ismerjük a belügyéri leiratot is e két határozatra, s azt hiszem e leirat hangját, a kormány magatartását e kérdésben mindenki helyeselte, már az, aki a törvényességnek és alkotmányosságnak barátja. Fogarasvidék törvényhatósága azonban más véleményben van. És kik teremtették meg ezen véleményt!? A vidék unióellenes férfiai, élükön Densusián Áron ügyvéddel, a passivitás terméketlen esztendői után, ily módon nyilvánítani az életjelt — elhatározták. Az ily nyílt attentátumok rendezésében keresnek már menedéket, felkorbácsolandó a szenvedélyeket s a kormányt egy utolsó eszköz használására indítandó, hogy azután ők elhaljanak, a nemzet mártírjaiként, szerintük dicsőségteljesen, a nemzet elvitázhatatlan jogaiért. E szalmatüzet éleszti a román sajtó egy része is ugyannyira, hogy ha a sajtó ezen része nem lesz cinkostársa e férfiaknak, s nem megy elől lobogtatni a fáklyát, mely a törvényesség és alkotmányosság felhamvasztására vétetik használatba, úgy Fogaras vidék közgyűlésén győz a higgadtabb párt s bizonyára ma e municipium nincs megbélyegezve országvilág előtt. A sajtó ezen magatartásának további virágai a municipium közelebbi rendkívüli közgyűlésén nyiladoztak, melyről szükségesnek tartjuk megemlékezni. Május hó 6-án kezdődött a gyűlés, melyben számosan vettek részt, mert a kormány leirata volt felolvasandó a municipium előbbi két határozatára. A leirat néma csendben felolvastatott. Mig a tagok egy része a leiratot minden egyes pontjaiban helyeselte, az unióellenes párt között annál nagyobb volt az ingerültség. A higgadtabbak egyike indítványa, hogy a gyűlés tudomásul veszi a ministeri leiratot s ha van sérelme a törvényhatóságnak, annak orvoslását a törvényhozó testületnél keresendi, hamar elejtetett, s felkelt a herostratesi hitre vergődött Densusian, a nagy zaj csak akkor simult el, midőn ez beszélni kezdett. Hogy Densusian mit beszélt? Nem mondhatom el, mit beszélhet egy olyan, aki nem barátja, hanem nyilt ellensége a törvényhozás egységének, uniónak s mindannak a mi ezekből foly; mit beszélhet egy olyan, aki ezek ellen hozott két sértő határozat mellett emel szót, azt, úgy hiszem mindenki tudni fogja. Csak indítványát iktatjuk ide , mely által a miniszteri leirat tekintetén kivül hagyásával, ragaszkodjék a rauniczipium két előbbi határozatához. A zaj nőttön nőtt. A higgadtabbak egyike Codru, alkapitány, Censusiant s pártját támadja meg, kijelentvén, s ha ő mint román ember, miniszter lenne, és úgy cselekedne, mint a belügyér mindazokkal szemben, akik nem tisztelik a fennálló törvényeket s nyilt támadást intéznek hazánk alkotmányossága ellen. Codru azt indítványozza, vegye tudomásul a gyűlés a miniszteri leiratot, s ha valami sérelme van, intéztessék kérvény a magyar törvényhozó testülethez, változás jzenetezését sógorára , Schwarzenberg herczegre bízta. Novemberben azonban ismét támadt némi akadály. Ferencz Károly főherczegben ugyanis, ki atyjának emléke iránt nagy hódolatot érzett, lelkiismereti aggodalmak merültek föl. Azon töprengett , hogy boldogult atyja mit mondana ahhoz, ha fiainak életében a trónt 18 éves unokája foglalná el. Napokig töprengett ezen, mígnem végre megnyugodott. —Ekkor aztán a trónváltozás napjául kitűzték deczember 2-kát, amiről azonban— a sok előkészület daczára is — csak kevés beavatottnak volt tudomása. Olmütz városának aznap reggel élénk képe volt. Tudta mindenki, hogy valami fog történni, de hogy micsoda, arról még sok olyannak sem volt tudomása, kiknek a szertartásban részt kellett venniök. Az udvar hölgyei és urai teljes díszben mentek az érseki palotába, hol az uralkodó család lakott. Előtte való este Windisgrätz herczeg és Jellacsich bán is megérkeztek, s másnap reggelit órára nagy katonai parádé volt rendelve. Nyolczkor már a trónterem előszobái megteltek egyenruhával, Irakkal, talárral, rendcsillagokkal. Minden arca feszült várakozást fejezett ki. A társalgás zaját többször meg kellett szüntetni, nehogy meghallják a trónteremben, melynek ajtaját csak a főherczegek, főherczegnők, legfőbb méltóságok és hadvezérek számára nyiták meg. Benn egy asztalon Hübner követségi tanácsos fontos arccal rendezgeté az írószereket. A császári család herczegei és herczegnői bámulva néztek egymásra, s mindegyik arcza azt fejezé ki: nem tudjuk, mi lesz. Noha az udvari szokás titkokkal szemközt mindig a hallgatást tartja az estély első parancsának, Károly Ferdinánd főherczeg ezúttal mégsem áldatta meg, hogy ne kérdezze a hadügyminiszter-A zaj itt már tetőpontra hágott, többen kívánnak szólani egyszerre, személyes szóváltások stb. — annyira ment már, hogy a csendet helyreállítani lehetetlen volt s az elnök a gyűlést kénytelen volt feloszlatni. E szerint a törvényhatóság mit sem határozhatott. Amennyire a viszonyokat ismerem, Densusián Áron indítványa elfogadtatik, a legközelebbi gyűlés határozatai bizonyára fenntartandják a két sértő határozatát e vidéknek. Hanem azután mi lesz ? Azt nem tudjuk, de azt sajnosan tudjuk és tapasztaljuk, hogy Fogaras-vidék törvényhatóságának nyugalma sokára oda van; egy pár féktelen szenvedélyű egyén martaléka e vidék csendes emelkedhetése és felvirágzása. Fogaras, 1873. május 10-én. P. S TARCZA: Az 1848-ki trónváltozás története. (Au» dem »tollen“ Jahr. Von Dr. Juliul Mühlfeld)» (Vége.) De a lemondást újra el kellett halasztani a Magyarországgal történt szakítás miatt. Bécsben gránátos zászlóalj megtagadá az engedelmeset, midőn Magyarország ellen akarták indítani , miután kényszerítésére lovasságot vittek, a rablók, munkások, nemzetőrök pártját fogták s a Tibor-hidnál megkezdődött az október 6-ki utcához. Egy fanatikus tömeg pedig rohant gr. Lator hadügyérhez, kit kivonszoltak és felakasztotak, mely embertelenséget aztán a nemzet legnemtobb fiainak vérével kellett megfizetni. Kitört a Uradalom. Herczeg Lobkovitz — a rendelet szetet — erős hadcsapat fedezete alatt vitte a csapot Olmützbe, mig Windisgrätz Csehországot el- Wvá, hogy Bécs forradalmát legyőzze. Október ut°lsó napján ez meg is történt, Jellacsich hováthbának Magyarországból kinyomott seregével már elébb egyesülvén. November elsején fehér zászlók enlegtek a házakon s nagy sárga-fekete lobogó a Sint-István tornyán. S elkezdődött a boszu ítélete. Windischgrätz aztán csak a hadműveletre vonult, mig a politikai ügyek vezetése kormányéiká lett sógora herczeg Schwarzenberg kezébe ^h, ki a trónváltozást elkerülhetlennek tartá. mdjárt ki is jelentette, hogy a nagy feladatot ő *** úgy oldhatja meg, ha a trónra egy erőteljes ^ íl*r dl, kinek szellemében működhetik. Winfink^17 rendbe hozta a főherczegi pár lemondását a javára, aztán a táborba visszatért s a trón Az országgyűlésről. Budapest, máj 13. Ma csak egy hajszálon függött minisztérium élete. Az osztrák nemzeti bankadó felfüggesztése iránt interpelláltatván, Kerkapoly oly választ adott, mely legkevésbé sem volt alkalmas arra, hogy valami elégült hangulatot keltsen, s a feltett kérdésre, tudomásul veszi-e a ház a miniszter válaszát ? hoszszú, kínos percekig nem volt kivehető, melyik oldalon van a többség. Ha bizalmi kérdés jelleggel bír vala e tárgy, a Lónyaypárt e pillanatot sikerrrel használhatta volna fel a cabinet megbuktatására, így azonban inkább arra használta fel, hogy megmutassa — amit neki elhinni senki sem akart — hogy menynyire nagylelkű. Nyolcz szavazattöbbség megmentette tehát a kormányt és a ház napirendre tért, tárgyalás alá vévén az escompte-bankról szóló törvényjavaslatot. Általánosságban a balközép részéről Móricz Pál és Horn Ede szóltak hozzá, tiltakozván a felfogás ellen, hogy a bankot akár jegybank gyanánt akár annak surtogatumául elfogadnánk, ha mégis nem szavaznak a javaslat ellen, teszik abból a szempontból, mert ily bank által is hisznek valamit lendíthetni az magyar kereskedelem és ipar érdekein. A javaslat általánosságban elfogadtatván a részletes tárgyalás gyorsan folyt egész addig, mig — tMi———p—■ től .Mondja csak kérem, mi lesz ma, hogy már reggel nyolckor ide hivattak bennünket!* .Méltóztassék fenségednek csak egy pereznyi türelemmel lenni s azonnal meg fogja tudni. S a mint e perez elmúlt, a császári termek szárnyaljai megnyíltak, s beléptek — herczeg Lobkowitz főhadsegéd előlmenetele után — a császár és császárné, követve az ország főmarsalljától, Fürsterberg tartományi gróftól s gr. Fürstenbergné főudvarmesternőtől, aztán Ferenc Károly főherceg, Zsófia főhercegasszony és Ferenc József főherceg. A császári pár elfoglalá trónszékeit s a család többi tagjai is leültek. Ekkor a jelenlevők feszült várakozása közt Ferdinand császár papirt vont elő s arróle sorokat olvasá: »Fontos okok ama megmásithatlan elhatározást érlelék meg bennünk, hogy a császári koronát letegyük, még pedig szeretett öcsénk, Ferencz József főherczeg ő fensége javára, a kit ezennel nagykorúnak nyilvánítunk, azután szeretett testvérünk, Ferencz Károly főherczeg ő fenesége, az ő atyja, kinyilatkoztatá, hogy a házunk és állami törvényünk szerint őt illető trónörökösödés jogáról nevezett fenséges fia javára megmásíthatlanul lemond.“ Erre, a császár parancsa szerint, a császári ház minisztere , hg Schwarzenberg előlépett, hogy az illető államiratot kihirdesse. A császár fölkelt, hogy aláírja lemondását. Ugyanezt tette ő utánna Ferencz Károly főherczeg is A minisztr pedig ellenjegyző. Ez volt az a pillanat, melyben Ferencz József ő felsége uralkodóvá lett. A jó Ferdinand császár megkönnyült szívvel borult unokaöcsére, átkarolta és őszintén mondá : »Isten áldjon meg tégedet. Légy derék s isten oltalmazni fog. Jól történt ez,a Mária Anna császárné s az ifju uralkodó szikéi szintén átölelték és Steiger Gyula a bank lombardüzletére vonatkozólag oly javaslatot tett, hogy a bank alaptőkéjének csak 20 százaléka erejéig adhasson értékpapírokra kölcsönt Ez némi vitát idézett elő, de melynél sokkal nagyobb arányokat öltött az, melyet Tavaszi Endre idézett elő ama másik indítványával, hogy a magyar leszámítoló bank fiókegyleteket és ügynökségeket csak a magyar korona területén állíthasson fel. A vita élénk volt és érdekes, részt vettek benne Ivanka, Kerkapoly Károly, Ghyczy Kálmán, Csengery, Wodianer, Irányi Dániel s több mások, de bármily érdekes lett légyen is a vita, részünkről mi azt hisszük, hogy tárgya mégis kívül esett a magyar törvényhozás körén. A magyar törvényhozás ugyan megtilthatja a magyar escomptebanknak ily intézetek felállítását Magyarországon kívül, de nem engedheti meg. Aki megengedheti, az csak amaz ország lehet, melyben ily fiókintézet vagy ügynökség felállittatni szándékoltatik; mely esetben ugyanazoknak lenne feladata azokat oly előjogokkal és kedvezményekkel ruházni fel, aminekkel Magyarországon belül birnak. Kétséget se szenved, hogy Ghyczynek teljesen igaza van, midőn azt mondja, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy a providentia szerepét játsza más országok felett is s az általa nyújtott kedvezményeket és előjogokat nem azért adja meg, hogy az azokért nyert haszonnal más országokat boldogítson s a mennyiben a javaslatnak e pontra nézve tiltó szövegezése lesz, teljesen helyeseljük. De igen sajátságosnak tartanók, ha valakinek eszébe jutna a leendő magyar escomptebanknak fiók-egyletek vagy ügynökségek felállítását engedélyezni más országokban, ahol semmit sincs jogunk engedélyezni. E pont különben a központi bizottság új szövegezése szerint holnap újra előkerül. A ház mai ülésén még a bank alapszabályainak tárgyalásába is belefogtak. Belföld. — A Királyföld rendezése tárgyában Torna-Küküllő-, Liptó- és Árvamegyék közönségei intéztek közelebbről kérvényeket a képviselőházhoz. „Amily örömmel vettük — olvassuk Tolna megye kérvényében — egyrészről a szász nemzeti egyetemnek a Királyföld rendezését sürgető föliratát, épen oly levetőleg hatott reánk másrészről azon kiváltságoknak követelése, melyeknek 12 pontban adnak kifejezést. Hogy mennyire veszedelmes az államéletre minden kiváltság s az ezzel karöltve járó szabadosság, azt a tapasztalástra megáldák, mialatt a család többi tagjai hódolattal járultak hozzá. Végül Hübner követségi tanácsos a történtek jegyzőkönyv foglalatát fölolvasta s ez iratot a jelenlévők — a két császár kivételével — aláírták. Az udvar visszavonult szobáiba s ezzel Ausztria újabb történelmének e következményekben legfontosabb eseménye véget ért. A szomszédtermek szárnyaltait azonban csak ekkor tárták föl, hogy herczeg Schwarzenberg az udvar feszülten várakozó urainak és hölgyeinek kihirdesse a végrehajtott trónváltozást. Aztán a város három pontján is közzé tették az új császár kiáltványát, ki lóháton — fényes kísérettel környezve — jelent meg, hogy a fölállított hadcsapatok díszszemléjét megtartsa. És a midőn e hit szárnyra kelt: Ferdinand császár és neje elutaztak Prágába, hogy a hradsini csöndes palotában találják meg ama nyugodt életet, mely a trónon nem volt övék. Azóta máig is ott élnek, s a lefolyt huszonöt év alatt aligha volt pillanat, melyben a lemondott koronára visszavágytak volna. Midőn az olmützi nap eseménye végbement, akkor mi, magyarok, alkotmányunk és új törvényeink védelmében a császári seregekkel trombitahangokon, ágyukkal beszéltünk. Egy nagy izgalom közepett a trónváltozás történetét tárgyiasan felfogni sem hatalmunkban, sem kedvünkben állt. Minden ember arra gondolt, hogy a koronás királyt kedve ellenére lemondaták. Pedig, ha történeti adat nem is volna rá, a király természete és szokásai magukban is legvalóműbbnek mutatnák azt, hogy ő sohasem érezhet magát jobban, mint akkor, midőn a korona terhét és gondjait letehette.