Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)
1873-06-10 / 131. szám
m évfolyam. 131. szám. Kolozsvárit, kedd június 10, 1873. M POLITIKAI NAPILAP. előfizetési feltételek. . ... 16 ft. — kr. Égés* évre . • • ' 8 . — . Félévre .•••■*. . 4 ’ - u Egy negyedre • • 1 „ 60 . Egy hónapra _________” Hn n5 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeenmi nyomdában. Kiadói Ivatal: A lyeenmi nyomda „központi Irodájáéban, főtér, gr. Ujj Teleki Domokos-ház. gy utször hasáboott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél isedveamériyeh. ____^ (In n5. . HIRDETÉSI DIJAK NYILTTÉR toronként, vagy annak helye 86 kr. Reclamok: hirfűzérbe toronként 1 ft. KOLOZSVÁR, JUNIUS 7.1873. Miért felelős a kormány? A kormány egészen meg van akadva: azt sem tudja mivel segítsen a szorongatott pénzpiaczon, a bukófélben levő vidéki hitelintézeteken, melyek vidéki városaink polgárait a bécsi börze játékaiba sodorták és most milliókig kárositák meg. Legjobbnak találta — írni. Hisz ez a legkönnyebb. A papiros eltűr mindent és így Magyarország megaláztatását, sőt anyagi tönkre jutását is képes elviselni. Valóban bámulatos dolog, hogy midőn Győr, Soprony, Pozsony, Nagy-Kanizsa és a többi magyar város milliókat veszít; midőn hitelviszonyai megrongálva vannak és segítségükre egy pár millió kell, sőt kezdetben egy millió is elég lett volna, a magyar kormány vár, hallgat és mikor aztán milliókra megy a kár, akkor is a bécsi bankhoz segély végett. Azt hisszük, hogy egy 15 millióból álló nemzet még gyámoltalanabb hitel és pénzviszonyok közt nem volt soha, mint most Magyarország. Nem akarjuk a kormányt oly dolgokért felelőssé tenni, melyekben hatásköre nincs és így felelős sem lehet; másfelől nem akarjuk segítségül hívni oly helyen, hol szerepe nincs és így nem is segíthet. Ezért szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy a fennemlített vidéki városok önhibájuk miatt kerültek abba a nyomorult állapotba, melyben most vannak; szükségesnek tartjuk felelőssé tenni őket a börze játékért és alapítási szédelgésért, melybe elegyedtek. Most elnyerték méltó büntetéseket. De midőn a kormánya concessiót minden vállalatra és mindenkinek osztogatta és bárkinek megengedte, hogy a falusi és kis városi közönséget, a királyi engedély ezimén mindenféle vállalatba becsalja, akkor részessé lett a szédelgésben. Ezért felelős! Felelőssé tesszük a kormányt azért is, hogy a társulatok mérlegeit komoly vizsgálat alá soha nem vonta; megengedte, hogy a leghamisabb mérlegekkel csalják a közönséget és ringassák biztonságban, keltsenek fel abban nagy nyereményi vágyakat, hogy aztán, midőn a vállalat alakítási nyereményeit vagy börze hasznait eltették, ott hagyják azt a polgárok nyakába. Vagy nem a kormány egyenes hibája-e az továbbá, hogy egy oly vállalatnak engedte meg az új részvények kibocsátását, mely már 3 nappal az engedély megadása előtt csődöt mondott ? Mintha Pozsony és Buda közt akkora távolság lenne, hogy 3 nap alatt se tudja meg a kormány, hogy mi történik Pozsonyban és bona fide adjon engedélyt a csalásra. Ez egy eset, de van több ilyen. Eddig terjed a kormány felelőssége a baj előidézésében. Ami a segítséget illeti, megvalljuk, nem sajnáljuk a szédelgő vállalatok bukását, de sajnáljuk a polgárok becsületes keresetének elveszését. Ennek megmentéséről a kormánynak régen kellett volna gondoskodni Egyik eszköz lett volna erre az, hogy minden társulattól idejében kért volna nyersmérleg kimutatást. Ennek közzététele még a „panique“ közben is megmentett sok bécsi bankot, mert a közönség félelmét eloszlatta volna és a valóban bukni való vállalatoknak nem engedett volna időt, hogy a közönséget tovább csalják, így is sok polgár vagyonát lehetett volna megmenteni, mert most sok polgár adja meg árát a közelebbi napokban történteknek is, midőn az igazgató tanácsosok és bankigazgatók vagy átírják vagyonukat másra (sopronyi, pozsonyi esetek) vagy megszöknek (győri, szegedi esetek); másfelől a liquidatióra kellett volna idejében kényszeríteni e vállalatokat, így is sokkal könnyebben kiállottuk volna a krisist, mert hamarább vége lenne, vagy legalább lokalizálva lett volna. Továbbá úgy az osztrák bank segélyét, sik szintén főérdek a közigazgatásé és az illető ország fejedelmének és honpolgárainak birtokjogi magánérdeke. A kettő egy testvér, párhuzamos méltatás illeti meg mindkettőt. Egyiket sem áldozhatni föl a másnak, amazt nem mellőzhetni ezért, s megfordítva. Sőt nem átallom kimondani, hogy egy egyenesen közkormányzati czélra alkotott százados levéltárnál, mint a miénk, épen a közigazgatási érdek az első és főbb, a tudományi és közművelődési a második. Már most a tartalomról szólok. Először, e levéltárban van az úgynevezett Cista diplomatica, Erdélynek 1690-től kezdve 1867-ig terjedő időközi államszerződései, a fejedelmi békekötések, levelezések, az ország közigazgatását szervező alaprendeletek, királyi leiratok, a római katholicus hitvallás követőinek eredeti alapítványlevelei, országos alapítványok alapokiratai, eredeti törvényczikkek, királyi eskük, biztosító hitlevelek, stb. stb. Másodszor, ott vannak Erdély országgyűléseinek, központi főkorrmányzatának, a vármegyék és székek s vidékek közgyűléseinek szinte kétszázados eredeti jegyzőkönyvei, a főkormányzók múlt századbeli úgynevezett királyi könyvei, (Liber Regius), a Homagiale Instrumentumok nagy gyűjteménye, az összes erdélyi városok és szabad községek kiváltságainak és statútumainak vaskos kötetei, mindenféle egyesületek szervezeti és alapszabályai, a kolozsmonostori convent és gyulafejérvári káptalan levéltára transsumptumai, a közkormányzati, közoktatás és köznevelésügyi, úgy ipar- és kereskedelemügyi rendszabályzatok nagybecsű és sokkötetes gyűjteménye, egy értékes közigazgatási könyvtár, minek dísze büszkesége a levéltár-igazgatói publico-politikai betűsoron és 25 kötetes nagy gyűjtemény és a szintén 12 kötetre mint a kormány készpénzeit korábban kellett felhasználni, illetőleg igénybe venni. De az első expediensre a kormány csak most gondolt és az utóbbira most sem. Pedig úgy tudjuk, hogy néhány kedvelt bankjánál hever 4°0-et a vasúti és dunaszabályozási pénz. Ezt kellett volna a szűkölködő, komoly firmák megmentésére felhasználni. Ez nem túlzás ; ennyit a kormánynak módjában és kötelességében volt tenni. H. S. menő Collectio Historica czimű gyűjtemény, melyeknek segélyével az erdélyi kormányszék levéltára igazgatója képes bárminő — az ország múltjában gyökerező — kérdésben, akár országgyűlésnek, akár a kormánynak kimentő felvilágosítást és munkálatot előterjeszteni, ha dologismerettel bír, igen rövid idő alatt. Ezek mind igen drága kincsei Erdélynek, s az igazgatói szép, nagy szobát egészen betöltik. Harmadszor, ott van az erdélyi koronajavak, úgynevezett Para Fiscalitások ügyiratszekrénye : Déva, Szamos Újvár, Gyalu, Fogaras, Görgény, Zalatina, Vajda Hunyad és több uradalmuk, Parajd, Maros-Újvár, Dézs, Kolozs, Torda sóbányák stb. stb. — mint országfejedelmi, úgynevezett fiscusi birtokok jogi természetét, rendeltetését s múlt történetét illető productionale forum-i ügyiratok. Negyedszer, ott vannak nyolcz szekrényben a productionale forum ítéletei a nemesség bebizonyítási ügyekben, a Systhematika Deputatiok nagyfontosságú eredeti munkálatai 1790-től 1848-ig, az erdélyi összes ezédek régi szabályainak nagy gyűjteménye, a levéltári sartkozások jegyzékei, II. József császár rendeleteinek teljes gyűjteménye, az igazgató által külön zár alatt tartatni kellő, az egész ország minden testületét s törvényhatóságát illető körlevelek, szerződések, pénzértékű iratok, meghalt ügyvédektől hátramaradt maagánfelek peres iratai, az igazgatók által készült nagy összevont betűsoros és tárgyankénti indexek stb. Ezek egy tágas nagy szobát töltenek be egészen. Mind becsesek, mind fontosak a közigazgatásra, köz és magánjogra, szintúgy a tudományra és művelődésre nézve is. Ötödször, ott vannak 1771-en kezdve a bécsi erdélyi udvari korlátnokságtól kiadott királyi leiratok és udvari rendeletek s azok mellékletei nagy gyűjteménye, közel 100 vaskos jegyzőkönyvbe TARCZA. Az erdélyi kir. főkormányszéki levéltár közigazgatási és tudományi értéke. Egy nagybecsű történelmi szakközlöny*) f. évi II. füzetében a 145—146 lapon, az ,Államlevéltár ügyállását illető tudósítás rendén, az erdélyi kir. főkormányszéki levéltárról ez van írva : „A kilencz-tizedrészben haszontalan lomból álló erdélyi főkormányszéki levéltár fölszállítására előirányzott 20.000 irtot .... sajnos tájékozatlanság folytán megszavazta (t. i. a képviselőház), az államlevéltár életbeléptetése ügyét ellenben .... évekre elodázta. ... Ez sárba dobott pénz, mert ha a roppant tömegű lomot csakugyan felhurczolják, mitsem nyer a tudomány és közművelődés ügye vele ; ha pedig előbb szakértők által (de ilyen Kolozsvárit egy-kettő ha van) scartíroztatják, erre 5—6000 frt. is elég, s a többiből a Horváth Mihály által ajánlott szervezési költségeket lehetett volna födezni........“ E felfogás ellenében tartozásomnak ismerem, mint ama levéltárnak évtizedek óta ismerője, nyolczadik év óta igazgatója, erről a tárgyról egy-két szót itt e közlönyben — t. szerkesztő úr engedelmét kérve és remélve — kiadni E levéltár közigazgatási és tudományi, tehát közművelődési értéke, főbb tartalmának egyszerű felsorolásából azonnal kitűnik. Közlök tehát erről némely részleteket. De határozottan is kijelentem előre is, s ezt elvitatlanul álló igazságnak ítélem, hogy egy országos levéltár értékét nem egyoldalúig a tudomány és közmivelődés ügye által ebből nyerhető haszon mennyisége adja meg. Ez csak egyik fő érdek , de ezzel teljesen egyenlő súlyú má*) ^Századok.“ Belföld. — Az igazságügyi reform tárgyában összehívott tanácskozmányt jan. 7-én délután 5 órakor nyitotta meg Pauer igazságügy miniszter egy nagy programmbeszéddel. Üdvözölvén a nagy számmal megjelent egybehívottakat, érintő azon kiváló gondoskodást, melyben törvényhozásunk az igazságszolgáltatás ügyét mindenkor részesíté, s hivatkozván a képviselőház azon határozatára, mely az igazságügyminisztert a szükséges igazságügyi reformok tárgyában rendszeres előterjesztésre utaltá, áttért a tanácskozmány tulajdonképeni feladatára. Legfontosabb mint mondja az anyagi és alaki jog kodificatiója. Ennek sorrendjét illetőleg első helyre teszi az anyagi büntető törvényt, melynek tervezete készen van és nemsokára sajtó alá jő, hogy a szakembereknek alkalmuk legyen arra kellő időben észrevételeiket megtennie. Ennek kiegészítéséül elő fog terjesztetni a büntető perrendtartás is. A kereskedelmi törvénykönyv javaslata rövid idő múlva a törvényhozás elé kerül, s az evvel kapcsolatban álló váltó-és csődintézmények szintén rendeztetni fognak, alapul véve a közönséges német váltó rendszabályt s tekintettel a tudomány és tapasztalás útmutatásaira. Jelen voltak e megnyitó ülésen a hétszemélyes és kir. tábla, a törvényelőkészítő bizottság s a pesti s pestvidéki törvényszékek elnökei s több kiváló tagja, a pesti és marosvásárhelyiek főügyészek, s a fővárosi ügyvédi s jogtudori kar számos ismert nevű képviselője. A képviselőház tagjai közül pedig Csemegi Károl, Csillag László, Hoffman Pál, Horánszky Nándor, Horváth Boldizsár, Horváth Döme, Horváth Lajos, Matuska Péter, Molnár Antal, Paczolay János, Perczel Béla, Szilágyi Dezső, Toszt Gyula és Vidliczkay József. Francia események. A versaillesi kormány tagjaitól néhány okmány és nyilatkozat lett közzétéve. E hivatalos közleményekből az tűnik ki, hogy a kormány sokkal gyengébb húrokat kezd pengetni Nem hangsúlyoztatik többé az anyagi rend helyreállítása, hanem csak fentartása. Figyelemre méltó Beulé belügyminiszternek a prefectekhez intézett körirata is. A coalitionális kormány e tagja szintén arra fektet súlyt, hogy a fennálló intézményeken semmi sem változtathatik, egyúttal azonban alárendeltjeinek ajánlja, hogy személyes befolyásukkal alakítsanak kormánytöbbséget. A fennálló intézmények tehát csak addig bírnának tartóssággal, míg a bonapartista gépezetnek sikerül a tömeget a monarchia helyreállítására megnyerni. . Az új franczia kormányt eddigelé Olasszország, Svájc és a pápa ismerték el. Hogy Mac-Mahon kabinetje milyen kétszínű állást foglal el, leginkább bizoyítják a két római fejedelem elismerő levelének szavai. A pápa üdvözlő iratot intézett Mac-Mahonhoz, melyben azon reményét fejezi ki, hogy a marsall az egyháznak a kívánt szolgálatokat megteendi, mire ez hódolatának biztosításával felelt. Ennek ellenében az olasz király üdvözlő iratában emlékezteti az elnököt az 1859 -i szövetségre. Hogy a rangentai herczeg, ki Turbigonál tett oldalmozdulatával a pápát legelső támaszától megfosztó, az olasz királynak mit felelt, arról hallgat az „Agence Havas,ahonnan ez utóbbi hírt vettük. A monarchisták a csomó szálait mindinkább összevonják, hogy adott pillanatban a köztársaságnak a végdöfést megadják. Napoleon herczeg már Párizsban van. Ezzel meg van a központ, honnan a cselekvésre a parancsok fognak kiosztatni. Most már naponként több oly intézkedésekről fogunk hallani, melyek Francziaországot előbb utóbb a polgárháború örvényébe taszítják. Máris a kormány több oly intézkedéséről hallani, mely Francziaországban a kedélyeket fel fogja izgatni, így bevégzett tény, hogy Chanzy a hadparancsnoki állomásról el fog mozdíttatni. Továbbá a minisztertanács egyhangúlag elhatározta, hogy egy hadparancsnokot sem fog állomásán meghagyni, ki republikánus elveiről ismeretes, de még ennél is tovább mennek, hogy a monarchista söprű tisztét még jobban végeztessék. Az elmozdításokat még az alsóbb rangfokozatú egyénekre is kiterjesztik, kik mint republikánusok állnak gyanúban, foglalva, tárgymutatóval; az erdélyi kir. fő kormányszék elnöki egész levéltára, az országgyűlési külön levéltár nagy szekrénye, az 1648—49-ki szabadságharcz megmentett erdélyi levéltára ; ide számítandó az u.n convolutumok gyűjteménye egy másik szobából: azok a mellékletek, melyek a rendes ügyiratok mellől kiszedve s tárgyak szériát csoportosítva, jegyzékkel és tárgymutatóval felkészítve, az igazgatót képessé teszik arra, hogy a legfontosabb ügyben is egy pár nap vagy hét alatt — ahonnan felvilágosítást kérnek — tudósítást tehessen. Ezek is egy nagy szobát töltenek be, fölötte becsesek ránk erdélyiekre nézve. Hatodszor, az 1701-en kezdődő jegyzőkönyvek, tárgymutatók, keresési segédkönyvek, egy nagy szobát töltenek be. Becsesek s fontosak annak, a ki a levéltárt használni akarja. Hetedszer, ott van a publico-politikai főlevéltár 1701-en kezdve 1872 október 1-ig ; nyolcz szobát foglal el. Ebben Erdély 2.000.000 lakójának 172 évi élete, kormányoztatása, birtokjogi állapota, egyházi, katonai és polgári viszonyainak a legfőbb hazai kormányhatóságtól való elitéltetése, továbbá földművelési, ipari, kereskedelmi, oktatás-és nevelésügyi, végre nemesi, polgári és jobbágyviszonyai mintegy Camera Obscurában vannak letéve, szakavatottaknak könnyen átláthatólag. Míg Erdély birtokviszonyai rendeztetnek, s azután is, ha tabula rasa-vá nem lesz múltja , e levéltár megbecsülhetetlen értékkel biránd minden erdélyi előtt. Nyolczadszor, a Törvényes levéltár-rész is (Archívum Judiciale) kiváló fontosságú a magán birtokjogot illetőleg, az abban letéve levő tömérdek conscriptió, osztálylevél, transmissio, ügyvédi jegyzőkönyvek s magánbizonyitékok nagy számánál fogyva amit egy szobára ismét lehet számitni. Ezen 13 szobában elhelyezett, szervileg égj.