Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-10-14 / 235. szám
VII. évfolyam, 235. szám. POLITIKAI NAPILAP, ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égési évre .......................16 ft — kr. Félévre . .............................8 . — , Egy negyedre.......................4 , — , Egy hónapra .......................1 , 50 , rft SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeumi nyomdában. Kiadó hivatal: A lyeeumi nyomda „központi Irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-hác. rfi-----------------Ch . A HIRDETÉSI DIJAK ól Utkör hasáboott apr ára 6 kr. Minden hirdetői után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél üp Kedvezmények. — " ■ ----- -KolozSvártt, kedd October 14. 1873. ! JM «Űrt [fi— NYILTTÉR toronként, vagy »«nnt helye 2B br. Reelamok, hirfdiérbe soronként 1 (t. Tff* KOLOZSVÁR, OCTOBER 13. Mi őzéiből? A jobboldal rettenetes örömben van, valahányszor a mérsékelt ellenzék soraiban a legkisebb dissonantiát vészén észre; szemfülesek a jobboldali közlönyök nagyon és mintáz idegbetegek, hallnak és látnak oly dolgokat, melyek talán nem is léteznek — ha rólunk van szó. Ha az ellenzéki lapok nem is alapkérdésekben, hanem lényegtelenebb ügyekben eltérő, vagy ellentétes nézeteket fejeznek ki; vagy ha egyesek, mint Csávolszky közelebbről és több vidéki ellenzéki lap már régebben elégületlenségöket fejezik ki egyesek véleményeivel, vagy a párt hallgatásával — azonnal „per latum et extensum“ örömmel közük olvasóikkal azon czikkeket, melyeknek tartalmát máskor hazaárulásnak is elnevezték. Miért van ez ? Erre akarok felelni. De mielőtt ezt tenném, olvasóim megnyugtatására írhatom, hogy pártunk most inkább érzi, mint valaha az összetartás szükségét és minden erőfeszítés, sőt önfeláldozás is el lesz követve arra, hogy együtt és egyek maradjunk. Mert az idő és a helyzet úgy aláásta a kormány alapját, hogy magában a jobboldalban, sőt még a conservativokban is napról-napra jobban érik az a meggyőződés, hogy a mostani egész államháztartási rendszerrel szakítani kell, ez pedig szükségessé teszi a politikai fordulatot is úgy lefelé, mint felfelé. Ezt palástolni kell és ezért történik oly nagy erőfeszítés a jobboldalon arra, hogy észre ne vegyék a mi az ő kebelében történik , hanem a közönség figyelme másfelé legyen fordítva. E fogás „ignotas fallit, notis est derisus.“ Hasonlítsuk össze a két párt helyzetét és vessünk hozzá a fejlődési processushoz, az olvasó emlékezetére bízván az ítéletet, az események bekövetkeztével, a felett, hogy kinek volt igaza. Nem tagadjuk: pártunkban nézeteltérések vannak. De azt határozottan állítjuk, hogy a leglényegesebb kérdésben, alapelveinkben csak lényegtelen és leginkább félreértésből származó különbség van. Mert Ghyczy szeptember 7-iki beszéde csak alakilag eltérés programmunktól, de lényegében ugyanaz: ezt nem mi, hanem az összes jobboldali sajtó a 11á, akkor, mikor a közeledést épen ez okból utasítá vissza annak idején. Tanúskodik mellettem a „Pester Lloyd“, „Pesti Napló“ és „Reform“ öszhangzó nyilatkozatával szeptember 10—16 közt. Ami a legújabban felmerült hírlapi vitát illeti, az a pártra nem tartozik és ha abból pártconferentiánkon szóba jő valami, az az elvekhez való tántoríthatlan ragaszkodás alakjában lesz megoldva. Ezért korai a fennebb említett röpirat felszólalása, mert reméljük szerzőjét is meg fogja nyugtatni, ha nem is a taktika, de az elvek azon következetessége, mely pártunk erejét képezi. Egyébiránt a nézeteltérést szégyenlenünk nem kell: Lowe, Bright és Gladstone nem csak az ellenzéken, de a kormányon is megférnek együtt; pedig Lowe oly conservativ és Bright oly radikáns, Gladstone pedig oly szabadelvű, amilyent csak kívánhat magának egyenként az illető párt. De mit látunk a jobboldalon? Személyes politikát. Olvassa el bárki a „Reform“-ot vagy a Lónyay-töredék bármely manifestumát (lad. Kemény Gábor követi számadását) és látni fogja, hogy ez a kormányt alapjában, tehetségeiben támadja meg, veszedelmesnek tartja a hazára nézve — személyes indokból. Vagy kérdezzék meg dr. Sennyey véleményét a bankügyi és közigazgatási politikáról,, hallani fogják határozott kárhoztató ítéletét. Hogy a papság és a Gorove töredéke — a Paczolay és Horvát Boldizsár — irány, hogy fér meg együtt, azt a jó Isten tudja. Ha tehát az elvek és érdekek ellentétéből következtetni lehet, hamarább változás alá fog kerülni a jobboldal, mint a bal, mert ők maguk tarthatatlannak mondják a helyzetet és képtelennek vallják magukat a helyzetből a kormányt kiszabadítani. A Kormánypárt még alig volt a világon, mely ennyire siralmas helyzetben lett volna — csak Spanyolországban találni párját. Ebből pedig méltán következtethetjük azt a fellázzadt nép megzabolázásán, az itthon maradtak sem vesztegelnek. 25-én honvédhuszáraink, 170 darab katona remonda lovat hoztak el Kolozsvárról, szerencsésen megmentve a hazánk, mielőtt ellenségeink kezekre játszhatták volna. Tegnap pedig itt Kolozsvártt és a szomszéd Szamosfalván egy század chevauxlegert fegyverzettek le nemzetőreikkel együtt, kik titokban vett parancs szerint Nagy-Szebenbe valának az éjjel indulandók. És igy már lovunk, fegyverünk lenne, kár sem hiányzik, csak arra figyelmeztetjük az illetőket, siessenek a magtárakat minél előbb bővebben ellátni a eleséget nagyban beszerezni, nehogy midőn eljőnek a napok, ellenségeink egy hatalmas szövetségest találjanak itt — az éhséget. Még egyszer azért eleséget, hamar, minél többet, az őszinte jó tanácsunkat: söpörjen ki ki a maga háza előtt. Azonban van egy még magasabb horderejű megjegyzésünk. Tegyük fel, hogy a jobboldal czélja sikerül és a mérsékelt ellenzék elemei szétválnak, hol jobbra, hol balra — ki veszi ennek hasznát ? A szélsőségek és senki más. Ha a kormány és pártja ezt akarják, ám örüljenek, agitáljanak ez irányban, mi ezt veszedelemnek tartjuk és ezért egész erőnkből küzdünk az ellenkező irányban. Mert az tagadhatatlan, hogy nem csak a 48-as párt erősbödése következnék be abból, mi még nem nagy baj, de az a conservativ és ultramontán töredék is csak azért hallgat most, mert félti a kormányt — tőlünk. Ha mi megszűnünk létezni, a kormány ellen fordul, hogy megegye azt. Caveant consuless ^^TARCZAr*" Adatok a 15-ik számú (előbb Kossuth* majd Hunyadi* később Mátyás*) huszárezred alakulása s forradalmi történetéhez. Isakabelektől. (Folytatás.) XXII. Ugyane számból. Százados gróf Bethlen Gergely hivatalos jelentése a csombord-szentkirályi csatáról. II. Enyed, October 26. Tegnap a csombordi és szentkirályi oláhtáborok széjjelvezettek. Az elestek száma mintegy 250-re megy. Tőlünk sem ember, sem ló nagyon meg nem sebesittetett. A megölettek közt minden jelek szerint egy Murgó nevű vezérök is maradt. 44-et elfogtunk, de egyik sem az elöljárók közül való. Szentkirály felégettetett. Elfogott és talált levelekből világos, hogy Akszinte és más oláh vezérek a Gén. Commandóval és fejérvári várparancsnokokkal egyetértésben vannak. (A tudósítás többi részletei, hadi tervekről szólván, nem közölhetők.) XXIII. Ugyanott. Kolozsvárt oct. 28. Azalatt mig honvédeink kimozdult része siknessni diadalmasan működik N.Enyed körül XXIV. ,Kolozsvári Híradó, csütörtök nov., 1848. 89. szám. (Oláhmozgalmak, Enyed vidéke n.) czimű czikkében G. leírja azt az örömet, melylyel az enyediek az oda bevonuló Hunyadihuszárokat fogadák, kiket Zeyk József kormánybiztos saját felelősségére elvont a főseregtől — az őrizet nélkül maradt s már-már végveszéllyel fenyegetett N.Enyed biztosítására. XXV. .Kolozsvári Híradó* kedd nov. 7. 1848. 92. 8 s ám XXVI. .Közlöny* (hivatalos lap.) Budapest, pénteken, szept. 15. 1848. 98. szám. Rendeletek. 2435. Miniszteri előterjesztésre ezennel kinevezem — — — — — — A Királyhágón túl alakuló önkéntes lovassághoz hadnagyul, Török János székely lovas-ezrednél szolgált hadfit. Budapest, szept. 13-án 1748. István, nádor s. k. helytartó. Gr. Batthyány Lajos. XXVII. .Közlöny* Budapest, pénteken okt. 20. 1848. 132. szám. (A rendeletek közt.) A Jászkunságban alakuló .Lehel* lovas csapat illand 1000 főböl 8 osztályban. ———————KSSMB^mmBüti A Hunyadi-csapat szinte 1000 főből 3 osztályban, végre A Berzenczey k. biztos által a székelységben alakítandó Mátyás-lovasság 1300 főből 4 osztályban Nádosy Sándor. XXVII. * .Közlöny* kedden oktober 32. 1848. 143. szám. 6936 n. o. Ő felsége utólagos jóváhagyása reményében kineveztettek: A Mátyás 15. lovasezredhez. Ezredes parancsnoknak Gróf Mikes Kelemen. Alezredesnek: Nemzetőri őrnagy Kikindán, Nagy Sándor József. Őrnagynak : Kapitány gróf Bethlen Gábor.*) November 1-étől: Mészáros JL hadügyminiszter. (Folyt. kőv.) •) Holywobbon; Oor«ol7- H. 8. — Az igazságügyminiszter körrendelete a kir. törvényszékekhez. Az úrbéri kapcsolat, és a földesúri törvényhatóság megszüntetése folytán elenyészett jogok és járandóságokért a volt földesurak, az úrbéri rendezés eredménye alapján, az őket netalán megillető országos kárpótlásnak utólagos kiadását még ezúttal is követelhetvén; — másrészt pedig a netalán fölösen nyert kárpótlást az országos földtehermentesitési alap, illetve a kir. kincstár, részére visszatéríteni köteleztetvén,— miután a kir. kincstár visszakövetelési igényeit csak az esetben képes érvényesíteni, ha a nevezett földtehermentesítési alap tudomással bír azon közönségekről, melyekben birói ítélet- vagy egyezségnél fogva kevesebb úrbériség lett megállapítva, mint amennyi után az országos kárpótlás már korábban kiutalványoztatott: elkerülhetlenül szükséges, hogy a kir. törvényszékek az ily esetekről a nevezett alapigazgatóságot értesítsék. Ehhez képest fölhívom a kir. törvényszéket, hogy az egyes községek úrbéri tagosítására vonatkozó perekben, az úrbéri kárpótlás megállapítására vonatkozó iratokat a földtehermentesítési alapigazgatóságtól kérjék ki azon esetekben, melyekben jogérvényes ítélet, illetve egyezség által kevesebb urbériség állapíttatott meg, mint amennyi után országos kárpótlás adatott, — az erre vonatkozó jogérvényes ítélet vagy egyezségnek a megállapított urbériségek mennyiségét kitüntető kivonatát a földtehermentesítési alap igazgatóságával (székhelye Budapest) szabályszerűleg közöljék. A Mátyás nevű 15-ik lovas ezrednél gr. Mikes Kelemen ezredes, parancsnokká, Nagy Sándor József alezredessé, gr. Bethlen Gergely százados, őrnagygyá neveztettek ki.összevetendő az 1848-ik évi hivatalos .Közlönye Budapesten kedden Október 3- én megjelent 143-ik számával. A Budapesten csütörtökön, julius 10. 1848-ban megjelent 41 -ik számban erről a Nagy Sándor Józsefről, mint a pestmegyei 6-ik zászlóalj őrnagyáról van szó.) Budapesten, 1878. okt. hó 1-én. Dr. Pauler Tivadar, a. k. Egy hivatalos dementi, mely sehogy sem akar sikerülni. (41r) Lapunkban említettük, hogy a kormány a legmiserabilisebb pénzzavarban van, ami onnét is látszott, hogy Kolozsvárt október hó elején a hivatalnokok egy része fizetéseiket nem kapták ki, a drága csendőrségünknek is várakoznia kellett, míg elnyelhette azt a 86000 forintot, mely október havi illetékét képezte. A hivatalos lap dementije így szól: Igaz, hogy a kolozsvári pénzügyigazgatáság az ottani adóhivatal részére september hóban 100,000 frtnyi ellátmányt kért, ami egyelőre megtagadtatok Megtagadtatott pedig azért, mert mostaz adóbefizetés legjobb időszakában, épen a kevésbé sújtott Erdélyben, a pénzügyigazgatóságoktól jogosan lehet és kell követelni, hogy — ha már a központba fölöslegeket nem szállítanak — bevételeikből legalább saját kiadásaikat fedezzék. Kétszeresen áll ez ott, hol a katonai szükségletek fedezéséről sem kell gondoskodni. Ennélfogva utasíttatott a kolozsvári pénzügyigazgatóság, hogy az ottani adóhivatal pénzszükségletét kerületének bevételeiből, az adók erélyes behajtása által iparkodjék fedezni, s ha ez nem sikerülne, azonnal távirati uton kérjen ellátmányt. Ily távirati kérelem a pénzügyminisztériumhoz nem érkezett, valószínű tehát, hogy a kolozsvári adóhivatal kiadásait saját bevételeiből képes volt fedezni. Eddig tartott a hivatalos ,Budapesti közlöny* dementije, melyre a „Hon” következő megjegyzést teszi .Megjegyezvén, hogy a kérdéses közleményt a nálunknál a kolozsvári viszonyokban bizonyára jobban avatott .Magyar Polgáriból vettük, azt ki is jelentettük, s így a czáfolat éle sem fordulhat ellenünk, azt az állítást kockáztatjuk mégis, hogy a czáfolat a dementik azon rendes hibája közül, hogy azok vagy semmit, vagy igen sokat mondanak, ez az elsőben szenved. Nem beszéltünk mi, illetőleg a .M. Polgár, arról, hogy minő levélváltások történtek a kormány s a kolozsvári pénzügyigazgatóság közt, hanem állította azt, hogy ott a hivatalnokok járandósága nem fizettetett ki. Ezt cáfolja meg (mi szívesen halljuk) a hivatalos lap, de ne beszéljen Bodóné módjára egész mást, mint amiről szó van.* A .Honnak* teljesen igaza van. AMagyar Polgárinak a kormány nevetségees pénzzavaráról szólló hire nincsen megczáfolva, de nem is lehet, mert tényeket beszéltünk el, melyeket kolozs