Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-10-14 / 235. szám

VII. évfolyam, 235. szám. POLITIKAI NAPILAP, ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égési évre .......................16 ft — kr. Félévre . .............................8 . — , Egy negyedre.......................4 , — , Egy hónapra .......................1 , 50 , rft SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeumi nyomdába­n. Kiadó hivatal: A lyeeumi nyomda „központi Irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-hác. rfi-----------------­Ch­ . A HIRDETÉSI DIJAK ól Utkör hasábo­ott apr ára 6 kr. Minden hirdetői u­tán 80 kr. bélyegilleték. N­agy hirdetéseknél üp Kedvezmények. — " ■ ----- -KolozSvártt, kedd October 14. 1873. !­ JM «Űrt [fi— NYILTTÉR toronként, vagy »«nnt helye 2B br. Reelamok, hirfdiérbe soronként 1 (t. T­­­ff* KOLOZSVÁR, OCTOBER 13. Mi őzéiből? A jobboldal rettenetes örömben van, va­lahányszor a mérsékelt ellenzék soraiban a legkisebb dissonantiát vészén észre; szemfüle­sek a jobboldali közlönyök nagyon és mintáz idegbetegek, hallnak és látnak oly dolgokat, melyek talán nem is léteznek — ha rólunk van szó. Ha az ellenzéki lapok nem is alap­kérdésekben, hanem lényegtelenebb ügyekben eltérő, vagy ellentétes nézeteket fejeznek ki; vagy ha egyesek, mint Csávolszky közelebbről és több vidéki ellenzéki lap már régeb­ben elégületlenségöket fejezik ki egyesek véleményeivel, vagy a párt hallgatásával — azonnal „per latum et extensum“ örömmel közük olvasóikkal azon czikkeket, melyeknek tartalmát máskor hazaárulásnak is elnevez­ték. Miért van ez ? Erre akarok felelni. De mielőtt ezt tenném, olvasóim megnyugtatására írhatom, hogy pártunk most inkább érzi, mint valaha az összetartás szükségét és minden erő­feszítés, sőt önfeláldozás is el lesz követve ar­ra, hogy együtt és egyek maradjunk. Mert az idő és a helyzet úgy alá­ásta a kormány alapját, hogy magában a jobboldalban, sőt még a conservativokban is napról-napra jobban é­­rik az a meggyőződés, hogy a mostani egész államháztartási rendszerrel szakítani kell, ez pedig szükségessé teszi a politikai fordulatot is úgy lefelé, mint felfelé. Ezt palástolni kell és ezért történik oly nagy erőfeszítés a jobb­oldalon arra, hogy észre ne vegyék a mi az ő kebelében történik , hanem a közönség fi­gyelme másfelé legyen fordítva. E fogás „ig­­notas fallit, notis est derisus.“ Hasonlítsuk össze a két párt helyzetét és vessünk hozzá a fejlődési processushoz, az olvasó emlékezeté­re bízván az ítéletet, az események bekövetkeztével, a felett, hogy kinek volt igaza. Nem tagadjuk: pártunkban nézeteltéré­sek vannak. De azt határozottan állítjuk, hogy a leglényegesebb kérdésben, alapelveinkben csak lényegtelen és leginkább félreértésből szár­mazó különbség van. Mert Ghyczy szeptem­ber 7-iki beszéde csak alakilag eltérés programmunktól, de lényegében ugyan­az: ezt nem mi, hanem az összes jobb­oldali sajtó a 11­­­­­á, akkor, mikor a közele­dést épen ez okból utasítá vissza an­nak idején. Tanúskodik mellettem a „Pes­ter Lloyd“, „Pesti Napló“ és „Reform“ ösz­­hangzó nyilatkozatával szeptember 10—16 közt. A­mi a legújabban felmerült hírlapi vi­tát illeti, az a pártra nem tartozik és ha ab­ból pártconferentiánkon szóba jő valami, az az elvekhez való tántoríthatlan ragaszkodás alakjában lesz megoldva. Ezért korai a fen­­nebb említett röpirat felszólalása, mert re­méljük szerzőjét is meg fogja nyugtatni, ha nem is a taktika, de az elvek azon következetes­sége, mely pártunk erejét képezi. Egyébiránt a nézeteltérést szégyenle­nünk nem kell: Lowe, Bright és Gladstone nem csak az ellenzéken, de a kormányon is megfér­nek együtt; pedig Lowe oly con­servativ és Bright oly radikáns, Gladstone pe­dig oly szabadelvű, a­milyent csak kívánhat magának egyenként az illető párt. De mit látunk a jobboldalon? Személyes politikát. Olvassa el bárki a „Reform“-ot vagy a Lónyay-töredék bármely manifestumát (lad. Kemény Gábor követi számadását) és látni fogja, hogy ez a kormányt alapjában, tehet­ségeiben támadja meg, veszedelmesnek tartja a hazára nézve — személyes indokból. Vagy kérdezzék meg dr. Sennyey véleményét a bankügyi és közigazgatási politikáról,, hal­lani fogják határozott kárhoz­tató ítéle­tét. Hogy a papság és a Gorove töredéke — a Paczolay és Horvát Boldizsár — irány, hogy fér meg együtt, azt a jó Isten tudja. Ha tehát az elvek és érdekek ellen­tétéből következtetni lehet, hamarább vál­tozás alá fog kerülni a jobboldal, mint a bal, mert ők maguk tarthatatlannak mondják a helyzetet és képtelennek vallják magukat a helyzetből a kormányt kiszaba­dítani. A Kormánypárt még alig volt a vi­lág­o­n, mely ennyire siralmas helyzetben lett volna — csak Spanyolországban találni pár­ját. Ebből pedig méltán következtethetjük azt a fellázzadt nép megzabolázásán, az itthon marad­tak sem vesztegelnek. 25-én honvédhuszáraink, 170 darab katona remonda lovat hoztak el Ko­lozsvárról, szerencsésen megmentve a hazánk, mi­előtt ellenségeink kezekre játszhatták volna. Teg­nap pedig itt Kolozsvártt és a szomszéd Szamos­­falván egy század chevauxlegert fegyverzettek le nemzetőreikkel együtt, kik titokban vett parancs szerint Nagy-Szebenbe valának az éjjel indulan­­dók. És igy már lovunk, fegyverünk lenne, kár sem hiányzik, csak arra figyelmeztetjük az illető­ket, siessenek a magtárakat minél előbb bőveb­ben ellátni a eleséget nagyban beszerezni, ne­hogy midőn eljőnek a napok, ellenségeink egy hatalmas szövetségest találjanak itt — az é­h­s­é­­g­e­t. Még egyszer azért eleséget, hamar, minél többet, az őszinte jó tanácsunkat: söpörjen ki ki a maga háza előtt. Azonban van egy még magasabb hord­erejű megjegyzésünk. Tegyük fel, hogy a jobb­oldal czélja sikerül és a mérsékelt el­lenzék elemei szétválnak, hol jobbra, hol balra — ki veszi ennek hasznát ? A szél­­sőségek és senki más. Ha a kormány és pártja ezt akarják, ám örüljenek, agitálja­nak ez irányban, mi e­z­t veszedelemnek tart­juk és ezért egész erőnkből küzdünk az el­lenkező irányban. Mert az tagadhatatlan, hogy nem csak a 48-as párt erősbödése következ­nék be abból, mi még nem nagy baj, de az a conservativ és ultramontán töredék is csak azért hallgat most, mert félti a kormányt — tőlünk. Ha mi megszűnünk létezni, a kormány ellen fordul, hogy megegye azt. Caveant consuless ^­^TARCZAr*" Adatok a 15-ik számú (előbb Kossuth* majd Hunyadi* később Mátyás*) huszárezred alakulása s forradalmi történetéhez. Isakab­elektől. (Folytatás.) XXII. Ugyane számból. Százados gróf Bethlen Gergely hi­vatalos jelentése a csombor­d-s­z­e­n­t­­királyi csatáról. II. Enyed, Octo­ber 26. Tegnap a csombordi és szentkirályi oláhtá­borok széjjelvezettek. Az elestek száma mintegy 250-re megy. Tőlünk sem ember, sem ló nagyon meg nem sebesittetett. A megölettek közt minden jelek szerint egy Murgó nevű vezérök is maradt. 44-et elfogtunk, de egyik sem az elöljárók közül való. Szentkirály felégettetett. Elfogott és talált levelekből világos, hogy Akszinte és más oláh vezérek a Gén. Commandóval és fejérvári várparancsno­kokkal egyetértésben vannak. (A tudósítás többi részletei, hadi tervekről szólván, nem közöl­hetők.) XXIII. Ugyanott. Kolozsvárt oct. 28. Azalatt mig honvédeink kimozdult része si­­knessn­i diadalmasan működik N.­Enyed körül XXIV. ,Kolozsvári Híradó, csütörtök nov.,­­ 1848. 89. szám. (Oláhmozgalmak, Enyed vidé­­k­e n.) czimű­ czikkében G. leírja azt az örömet, melylyel az enyediek az oda bevonuló Hunyadi­­huszárokat fogadák, kiket Zeyk József kormány­biztos saját felelősségére elvont a főseregtől — az őrizet nélkül maradt s már-már végveszéllyel fenyegetett N.­Enyed biztosítására. XXV. .Kolozsvári Híradó* kedd nov. 7. 1848. 92. 8 s á­m XXVI. .Közlöny* (hivatalos lap.) Bu­dape­st, pén­teken, szept. 15. 1848. 98. s­z­á­m. Rendeletek. 2435. Miniszteri előterjesztésre ezen­nel kinevezem — — — — — — A Királyhágón túl alakuló önkéntes lovasság­hoz hadnagyul, Török János székely lovas-ezred­nél szolgált hadfit. Budapest, szept. 13-án 1748. István, nádor s. k. helytartó. Gr. Batthyány Lajos. XXVII. .Közlöny* Budapest, pénteken okt. 20. 1848. 132. szám. (A rendeletek közt.) A Jászkunságban alakuló .Lehel* lovas csa­pat illand 1000 főböl 8 osztályban. ———————KSSMB^mmBüti A Hunyadi-csapat szinte 1000 főből 3 osz­tályban, végre A Berzenczey k. biztos által a székelységben alakítandó Mátyás-lovasság 1300 főből 4 osz­tályban Nádosy Sándor. XXVII.­ * .Közlöny* kedden o­k­t­o­b­e­r 32. 1848. 143. szám. 6936 n. o. Ő felsége utólagos jóváhagyása reményében kineveztettek: A Mátyás 15. lovasezredhez. Ezredes parancsnoknak Gróf Mikes Kelemen. Alezredesnek: Nemzetőri őrnagy Kikindán, Nagy Sándor József. Őrnagynak : Kapitány gróf Bethlen Gábor.*) November 1-étől: Mészáros JL hadügyminiszter. (Folyt. kőv.) •) Holywobbon; Oor«ol7- H. 8. — Az igazságügyminiszter körrendelete a kir. törvényszékekhez. Az úrbéri kapcsolat, és a földesúri törvényhatóság megszüntetése folytán elenyészett jogok­ és járandóságokért a volt föl­desurak, az úrbéri rendezés eredménye alapján, az őket netalán megillető országos kárpótlásnak utó­lagos kiadását még ezúttal is követelhetvén; — másrészt pedig a netalán fölösen nyert kárpótlást az országos földtehermentesitési alap, illetve a kir. kincstár, részére visszatéríteni köteleztetvén,— miután a kir. kincstár visszakövetelési igényeit csak az esetben képes érvényesíteni, ha a nevezett föld­tehermentesítési alap tudomással bír azon közön­ségekről, melyekben birói ítélet- vagy egyezségnél fogva kevesebb úrbériség lett megállapítva, mint a­mennyi után az országos kárpótlás már koráb­ban kiutalványoztatott: elkerülhetlenül szükséges, hogy a kir. törvényszékek az ily esetekről a ne­vezett alapigazgatóságot értesítsék. Ehhez képest fölhívom a kir. törvényszéket, hogy az egyes községek úrbéri tagosítására vonat­kozó perekben, az úrbéri kárpótlás megállapítására vonatkozó iratokat a földtehermentesítési alap­igazgatóságtól kérjék ki azon esetekben, melyek­ben jogérvényes ítélet, illetve egyezség által ke­vesebb urbériség állapíttatott meg, mint a­mennyi után országos kárpótlás adatott, — az erre vo­natkozó jogérvényes ítélet vagy egyezségnek a meg­állapított urbériségek mennyiségét kitüntető ki­vonatát a földtehermentesítési alap igazgatóságá­val (székhelye Budapest) szabályszerűleg közöljék. A Mátyás nevű 15-ik lovas ezrednél gr. Mi­kes Kelemen ezredes, parancsnokká, Nagy Sándor József alezredessé, gr. Bethlen Gergely százados, őrnagygyá neveztettek ki.­­összevetendő az 1848-ik évi hivatalos .Köz­lönye Budapesten kedden Október 3- én megjelent 143-ik számával. A Budapesten csütörtökön, julius 10. 1848-ban megjelent 41 -ik számban erről a Nagy Sándor Józsefről, mint a pestmegyei 6-ik zászlóalj őrnagyáról van szó.) Budapesten, 1878. okt. hó 1-én. Dr. Pauler Ti­vadar, a. k. Egy hivatalos dementi, mely sehogy sem akar sikerülni. (41r) Lapunkban említettük, hogy a kormány a legmiserabilisebb pénzzavarban van, a­mi onnét is látszott, hogy Kolozsvárt október hó elején a hivatalnokok egy része fizetéseiket nem kapták ki, a drága csendőrségünknek is várakoznia kellett, míg elnyelhette azt a 86000 forintot, mely októ­ber havi illetékét képezte. A hivatalos lap de­­mentije így szól: Igaz, hogy a kolozsvári pénzügyigazgatáság az ottani adóhivatal részére september hóban 100,000 frtnyi ellátmányt kért, a­mi egyelőre meg­tagadtatok Megtagadtatott pedig azért, mert most­­az adóbefizetés legjobb időszakában, épen a ke­vésbé sújtott Erdélyben, a pénzügyigazgatóságok­tól jogosan lehet és kell követelni, hogy — ha már a központba fölöslegeket nem szállítanak — bevételeikből legalább saját kiadásaikat fedezzék. Kétszeresen áll ez ott, hol a katonai szükségletek fedezéséről sem kell gondoskodni. Ennélfogva utasíttatott a kolozsvári pénzügyigaz­­gatóság, hogy az ottani adóhivatal pénzszükség­letét kerületének bevételeiből, az adók erélyes behajtása által iparkodjék fedezni, s ha ez nem sikerülne, azonnal távirati uton kérjen el­látmányt. Ily távirati kérelem a pénzügyminisztérium­hoz nem érkezett, valószínű tehát, hogy a kolozs­vári adóhivatal kiadásait saját bevételeiből képes volt fedezni. Eddig tartott a hivatalos ,Buda­pes­­ti közlöny* dementije, melyre a „Hon” következő megjegyzést teszi­ .Megjegyezvén, hogy a kérdéses közleményt a nálunknál a kolozsvári viszonyokban bizonyára jobban avatott .Magyar Polgáriból vettük, azt ki is jelentettük, s így a czáfolat éle sem fordulhat ellenünk, azt az állítást koc­káztatjuk mégis, hogy a czáfolat a dementik azon rendes hibája közül, hogy azok vagy semmit, vagy igen sokat monda­nak, ez az elsőben szenved. Nem beszéltünk mi, ille­tőleg a .M. Polgár, arról, hogy minő levélváltá­sok történtek a kormány s a kolozsvári pénzügy­­igazgatóság közt, hanem állította azt, hogy ott a hivatalnokok járandósága nem fizettetett ki. Ezt c­áfolja meg (mi szívesen halljuk) a hivatalos lap, de ne beszéljen Bodóné módjára egész mást, mint a­miről szó van.* A .Honnak* teljesen igaza van. A­­Magyar Polgárinak a kormány nevetségee­s pénzzavaráról szólló hire nincsen megczáfolva, de nem is lehet, mert tényeket beszéltünk el, melyeket kolozs­­

Next