Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-04-22 / 90. szám
A legnagyobb veszélyben forgott az egész. városa nem is számítva az egyest kárait, veszélyeztetve voltak az összes bírósági iratok, ez az általa felek kiszámíthatlan javai, a telekkönyvi munkálatok és a börtönök. Az éppen itten működő sorozó bizottmány tagjainak révleg: Bartels alezredes, Sándor honvédörnagy, Madár főjegyző, és Hazai honvédőrnagy uraknak sokat köszönhetünk. A városban a tűzesetek nem tartoznak ám a ritkaságok közé ! Alig egy év alatt ez már a nyolczadik eset, melyek közül 3 akkora dimensiót öltött, hogy városunk egyharmadát jóformán tönkre tette. De azért a helytelen, tűzvészes építkezés szabadon folyik — és a kinek eszébe jut, különben is sűrűn beépített udvarára CO—70 öl tűzifát bátran lelkalmazhat — ezt maga az elöljáróság elnézi, hogy az épületek, nevezetesen a községháza és a törvényszéki épület legközelebbi szomszédságában egész hazal szénák halmoztassanak föl. Hasonló vétkes mulasztásoknak lehet aztán a végtelen nyomort köszönni. A rémület általános — szóval oda jutottunk, hogy okunk van rá kevesebb autonómiát, de annál szigorúbb kormányzást és különösen rendőri ügyekben vasszigort követelni, nevezetesen oly községekben, hol az illető elöljárók magukkal jótehetetlenek, vagy a hol rosz akarat és lépten-nyomor vétkes mulasztásokkal találkozunk. A tűz eredetéről különféle versiók szárnyalnak! Mindannyinál azonban a szándékos gyújtás gyanúja igen közel áll, de azért már csak a tettes megfélemlítése pontjából is szigorú rendőri vizsgálat tartása a kegyes óhajok sorába tartozik. Beszélik azt is, hogy a tűz onnan eredeti, hogy egy e hó 13-án leégett csűr teljes kioltása elhanyagoltatott volna — és hogy az utóbbi gyűlés, mint szomszédjába eső — onnan kapott volna szikrát ! Jellemző az is, hogy a községi képviselet már ezelőtt évekkel megszavazott 3000 frtot oltó eszközökre — de azért e napig nem történt az irányban semmi — s ma is egy antidiluvian colossassal állunk elő, amelyet még az absolutismus diktált ránk, és amelyet itt vizipuskának csúfolják. Vajyon kit ér e tekintetben a vétkes mulasztás ? Községi avagy bármely más tisztviselő úgy tudjuk, hogy minden mulasztásáért egész vagyonával felelős! E körülményeket ajánljuk a Hivatalt,közigazgatási központ kérelmébe, ás ha vétkes mulasztás nyomai mutatkoznak , át kell az illetőket megfenyítés végett minden kímélet nélkül illetékes helyre szolgáltatni. Mondják azt is, hogy a műveltség nagyon is primitív fokán álló községbíró mellett holmi láthatatlan kezek intézik a község ügyeit — és ennek folytán a képviselet határozataiból csak az foganatosíttatik, mi az illetőknek ingére van • innen jön az, hogy a képviseleti határozatoknak egész sora éveken át foganatosításra vár — egyebek között példa erre az álló eszközök beszerzése körüli indokolatlan mulasztás, — beszéllik, hogy az elöljáróság egy része, részint nyíltan, részint titokban, a községi javak haszonbérlői, — nincs tehát egy hivatal, amely eljárásaikat felügyelje és ellenőrizze? És mindez történik egy 7000 lélekből álló, 20—25 ezer forint évi jövedelemmel bíró községben — a 19-ik század végén! Távol állunk minden gyanúsítástól — de vanmagát vitetni lova által, míg Strux nagyon keveset beszélve, majd lóháton ment, majd pedig a szekérbe ült, a talaj minőségéhez képest, Palander pedig, egy csak képzelhető rész lovas, többnyire gyalogolt, vagy legfeljebb a szekérbe vonult, hogy egészen háborútlanul élvezhesse felsőbb mennyiségtani abstractióit. Emery és Zorn, noha éji szállásul külön szekeret használtak , de a napot együtt tölték. Naponként szorosabb barátság fejlődött köztük, melyet az utazás esélyei még jobban megerősíthettek. Együtt lovagolva, néha mértföldekre előre mentek, a beláthatlan rónaságon; ilyenkor teljes szabadságban beszéltek mindenről, csak tudományról nem, a számokat, rejtvényeket és észleleteket egészen elfelejték.Ilyenkor nem voltak többé csillagászok, az égbolt testeinek kutatói, hanem két vidám iskolakerülő, kik erdőn mezőn nyargalva élvezik a szabad és illatos léget. Főnökeikkel e tekintetben tökéletes ellentétek, kiknek zárkózottságuk inkább megszokott, mint természetszerű volt. Beszélgetéseik közben gyak-Emerv tL*b?édtárgya éPPen főnökeik, kiket barátja-Ez igy van édes William ,, bbJnZ^ErMk,migr^^, «tón Tettem énere, . Kereaeeétleneésemxe be nak oly dolgok, a melyek*' nyilvánosságra hozatjai^st fa\nnHHtD polgári kötelességünknek tartjuk, mert helyzetünk javulását csak is ez uton remélhetjük. Ugyan azért, midőn ezekre a m«"«* kormány és a hivatott közigazgatási közegek figy* luséte hívjuk — egyszersmind gyors és szigorú intézkedéseket kérünk, mert különben végpusztulásnak nézünk elébe ! Én pedig a tisztelt szerkesztő úr engedelméből fenntartom magamnak a tett intézkedésekről a nagy közönséget értesíteni — és adandó alkalommal a nyilvánosság terén ama láthatatlan kezekre is rákoppintani. *) Végül ismerve a tisztelt, szerkesztő úr hazafias készségét — kérem, miszerint a leírhatatlan nyomor enyhítése végett könyöradormány gyűjtést rendezni méltóztassék, — a viszontlátásig Alszegi kell vallanom, hogy a két főnök egymás iránt féltékeny, mert noha látszólag Everest ezredes vezérlete alatt áll expeditionk, de azért Strux semmivel sem kevesebb mint 6. Az orosz kormány állását pontosan és világosan megjelölte, ők tehát uralkodásra vágyók. Ezen felül, ismétlem önnek, hogy ezen felül, van még bennök egy jó adag féltékenység a tudósságra, amely legroszszabb mindenik között. — Pedig legkevésbbé sincs ebben igazuk, viszonz, Emery, mert minden a felfedezések körül forogván : mindenki hasznot húzhat a mások fáradságaiból. Egyébiránt ha önnek megjegyzései helyesek, mit kétségbe nem vonok, az nagyon sajnos körülmény volna műveletünkre nézve, mely csak is feltétlen egyetértés mellett sikerülhet. — Kétség kívül, feleletem, s félek, hogy ez egyetértés nem létezik. Képzelje ön a zűrzavart, ha műveleteinknek minden részlete : az alaptér megválasztása, a számítási mód, az állomási pontok, a számok helyesítése, mind megannyi vita tárgya lesz. Vagy nagyon csalódom, vagy igen jól látom előre, mennyi perpatvar záraadand majd kettős jegyzeteink helyeslésénél, a midőn csak egy négyszázezredrész ölbecsléséről lesz a szó. (1/2006 allim.) (Folyt. köv.) Levelezés. Fogaras, 1874. ápril 20 án. A municipalis törvényben előirt rendes félévi bizottmányi közgyűlés itt tegnapelőtt és tegnap folyt le. Aki múlt évi áprilisi gyűléseken és a jelenlegin jelen volt, meggyőződhetett, mennyire változtak a viszonyok. Ugyanazon férfiakból álló mai gyűlés, mely a múlt évi áprilisi gyűléseken hazánk törvényhozó testülete fölébe akart emelkedni és mindent a mi magyar alkotmányos jelleggel birt, kitörülni, ma az ujjonan kinevezett magyar kormánynak a legnagyobb odaadással bizodalmat szavaz. — Ma a bizottmányi gyűlés félretéve holmi ábrándokat hazánk alkotmánya álláspontjára helyezkedve a tárgysorozatot a törvénynek szoros szem előtti tartásával higgadtan letárgyalta. Lélekemelő volt azon jelenet, hogy, midőn a főkapitány ő méltósága az üresedésben lévő szolgabirói és aljegyzői állomásra kijelölt egyének neveit felolvasta, az aljegyzői állomásra egy rornán bizottmányi tag ajánlatára Herszényi Imre magyar fiú, a szolgabirói állomásra pedig egy magyar bizottmányi tag ajánlatára Boieriu György román fiú egyhangúlag kikiáltaték. — Jele az annak, hogy itt a román és magyar közötti feszült viszony megszűnt és helyébe testvéries rokonszenv helyezkedett. — Bár tartós lenne ! Az erdészi állomásra Eckhard Rudolf, Gróf Teleki Sándor erdésze, marienbrunni académikus lett egyhangúlag megválasztva. Boér Kálmán főkapitány tappintatos eljárásával újból megmutatta, hogy hivatásának meg tud felelni.__________________ Különben megjegyzem, hogy Boér Kálmán főkapitány ma itt már közszeretetben álló egyéniség nemzetiség különbség nélkül minden népnél és méltán megérdemli, hogy neki e sorokban is egy éljent mondjunk. — Éljen ! Kossy Sándor, változtatta, s ki Caraffával Erdély szabadsága és függetlensége sírásójaként jelenik meg. Egy Erdélybe szegényen jött szerencsehajhász volt ez, ki Apafi gyámoltalanságát, gyakori mámorait, mesterkélten élesztett mérgezéstől térelmeit felhasznatva, roppant vagyonra tett szert. Jaj volt annak, kinek szép kastélya a hatalmas ur hírvágyát felköltötte, mert annak menekülnie vagy börtönbe kellett nenyvednie, sőt el is vérzenie. Gserey Mihály memorájában meg van írva, hogy a fel Maroa völgyén dlszló szép kastélyok terjedelmes birtokaikkal a kutyamérgezés cselfogásával miként mentek át a börtönben elhalt özvegy kezéről ama nagy ur birtokába, s hogy miként kellett Budainak elmenekülnie, mert a nagy ur rá találta vetni szemeit ennek alsó-rákosi kastélyára. Később az Erdély kincseit kizsákmányló Caraffa, gondoskodott arról is, hogy a nagy ur asztala — fejedelmi ezüst készlettel diszeskedjék, minderre tanulagos felvilágosítást nyerhetünk gr. Bethlen Miklós“ önélet leírásából.“ Természetes, hogy egy ily ember a haza és mások romlásán felgazdagodott, aristokratikus nevet , nagy örökséget kellett utódaira hagynia. Az aristocratának természete, hogy a múltban él, őseire, kiválóan az alapító ősökre tekint, a családi traditiókat átszállítja nemzedékről nemzedékre. Ez alapon lélektanilag igazolva van az, aki a m.-vásárhelyi Teleky könyvtárral történt, de gyakran a lélektani indokoltság izmos morális vád ! Azon kettő a czikkben, melyet a frenberki gr. Teleky Sámuel a „Magyar Polgár“ jelen évi 83 és 84-ik számában ellenem irt, vagy inkább iratot*,, azt igyekezik bebizonyítani, hogy a m.-vásárhelyi Teleky-könyvtárba a gyarapítására rendelt százezreket érő javak nem a nemzet, hanem az ő és családja magántulajdonát képezik. Méltóságos gróf úr , nem kétlem, hogy Londonba járva, meglátogatta a South Kennington múzeum Vernon gallery néven ismert osztályát, melyet Sir Robert Vernon, és oly formán alapított, miként gr. Teleky Sámuel korlátnak a m.-vásárhelyi közkönyvtárt. Ugyanis ő szenvedélyes képgyűjtő a e mellett nagyon gazdag lévén, megszerezte a hírhedt angol festők csaknem összes műremekeit, nagyszerű palotát építve oda behelyezte nagybecsű képgyűjteményét, maga is ott lakott szenvedélyesen szeretett képei közt. S most is az angolok büszkén mutatják nevezett múzeumban levő lakosztályát, megtartott bútorzatával, miként mi magyarok is büszkén a szent megilletődéssel mutathatnék gr. Teleky korlátnoknak a könyvtárral szomszédos lakhelyiségét , mert Vernon palotáját 4k képtárát utódai felügyelete alatt nemzetének hagyományozta, miként tette azt gr. Teleky Sámuel korlátnok mvásárhelyi könyvtárával. A külömbség csak az, hogy Vernon végrendeletét teljesiték utódai, mert ha Angolhonban valaki elő merne állani, s azt követelné, hogy a Vernon gallery nem nemzeti hanem magántulajdon, egész Anglia közvéleménye ellene lázadna, s nem lenne a szigetországban maradása. Nálunk másként áll a teljesen analóg esetben a kérdés, mert a midőn önt grur a végrendelet megszegéséért felelősségre vonják, találkoznak szolgalelkű cseléd-irók, kik a nemzet megtagadásával a nyilvánosság előtt is védőimerik az ön tartatlan álláspontját Azonban itt nállunk is találkoztak előttem, s találkozni fognak utánam is olyanok, kik szembeszállva nagy úri mérgével a nemzet elidegenithetlen jogait védelmezői merészkednek. Hisz 20 év óta röpiratok, nagyobb történeti művek, s legalább 50 hírlapi czikk foglalkozott ez ügygyel, mind rosszalva a Teleky könyvtárral szemben követett eljárását s melyeknek szigorú megrovásai mellett az en interpellations angyalszelidnek mondható Ha méltóságod magas figyelmét e czikkek elkerülték volna, bátor vagyok azokat itt megjelölni. Czikk jelent meg a „Magyar Sajtó“ 1857 évf. 105—106. sz. a „Székely Néplap“ 1867 évf 46, 47, 48, 49 sz. a „Magyar Polgár“ 1873. 247 sz- az „Ellenőr“ 1875, 220, 221 sz. a „Pesti Napló és Reformba“ a „Hon“ 1873 évi 221, 231 és 271 sz. a „Budapesti Közlöny“ 1874 évi 49, 60 és 51 sz. E czikkek egytől-egyig elitélték önt gr. ur. Ennek bizonyításéra szolgálok egyik lapból pár rövid idézettel, a legszelídebbek közül. A „Hon“ 1837, 221 -ik számában a szerkesztői bevezetésében ez áll „a Teleky féle könyvtár határozott rendeltetését nemzeti vagyonai mi is ismerjük, s a most élő Teleky Sámuel törvénytelen, végrendelet sértő eljárásáról mér a természettudósok m.vásárhelyi gyűlésén irányadó körökben mindenki a legnagyobb indignatióval beszélt“ ismét „ez úgy tartozik harmadsorban magára a közoktatási miniszterre, kinek nem szabad megengednie, hogy ily nagybecsű nemzeti vagyon az ország közművelődési czéljaitól er a boktassék.“ Alább magában e czikkben sárenberki Teleky Sámuelre vonatkozólag mondatik: „Avagy nem egész a nevetségig szánandó, nyomorult az az én dolga uram. Midőn a Teleky könyvtárt ezek után is el akarja venni» nemzettöl cigány vagyont akar belőle faragt,.4. De felhívom figyelmét a nemes gróf urnak Hon ugyan ez évi 231-ki számában levő „a marosvásárhelyi Teleky könyv 1á Ügyállásához” ezuen czikkre, mely egyik elsőrangú történészsze és« jogtudóssából ered, s ki a kúriaiunk végrendeletéből VeU idézetek alapján, kétségtelenül kimutatván, hog a Teleky könyvtár határozottan nemzeti vágyj igy végzi czikkét. „Azt hiszem, ily világos télkedései a végrendeletnek senkit kétségben nek is hagynak az iránt, hogy itt a sajtónak felszóllatni joga van sőt kötelessége. Hogy a maros-vásári lyi gr. Teleki könyvtár közczélra van nagynevű alapitója által alkotva, hogy a fennkölt lelkű úr hazája és nemzete műveltségét s tudományokban való elöhaladását kívánta azzal elérni, az kétséget nem szenved. Ha a fidei coramisum mostani gondnoka, a dicső alapitó által kitűzött czélt a végrendelet és ezeket szabályozó törvény megetegésével mellőzi, ha az év. ref. consistorium tele kötelezettségeit nem teljesített s a maros-vásárhelyi két ház, külsők és egyébb ingatlanok sok ezerekre menő fölösleg jövedelmes rendeltetésigtől elvonatra, nem a magyar irodalmat és a Teleki könyvtárt gazdagítják, ez olyan visszaélés, mit közönynyel nézni nem szabad, s aminek orvoslására a kormány a sajtó egyhangú felszóllalásából bízvást alkalmat vehet, s míg méltóságod a 20 évi támadásra mindeddig halgatott és nevetett, most engem választ bűnbakkal, a rajtam önti ki haragjának bősz dühét. De én ennek diézára is nagyon szerencsésnek érzem magamat, mert Interpellatiómnak — melyért annyi nemitem iránti szeretettből büszkén hordozott megrohanásnak vagyok kitéve, — már is egy igen nagy eredménye van: az hogy ...t halgatag gróf úr valahára nyilatkozatra bírhattam, mi az összes magyar sajtó 20 évi követelésének és támadásának mindeddig nem sikerült. Most már ,tudómul tudja a nemzet is, hogy ön nem feledékenységbe mellőzte a végrendelet teljesítését, hanem azt határozottan megtagadja, s a Teleki könyvtárt és ahoz rendelt javakat tisztán magánvagyonának tekinti. (Vége köv.) Felelet gr. Teleky Sámuelnek. **) A ki Erdély történelme lapjait forgatta, az ismeri azon tragicailag végzetes embert, ki a független fejedelemség fénykorát a zsarnokság éjjelévé *) Tudósításait köszönettel veszem mindig. . Szerk. **) A czikket a következő sorok kíséretében vettük. .Lengyelfalva 1874 apr. 18 Tisztelt barátom ! Miután lapod felvette a gr. Teleky durva támadását, hiszem, hogy tőllem sem fogod megtagadni a tért, közleni fogod azonnal, teljtartalmulag. Pár napig beteg voltam s e miatt késett feleletem. Ezer áldást kivin barátid Orbán Balázs.“ Külföldi vegyes fairek. — Három nővér vőlegénye. A dresdai chronique scandaleuse hőse jelenleg bizonyos Gleichen gróf. A gróf urnak viszonya van három nővérrel, kik szolgálatában állanak s most mind a háromnak okai vannak, hogy a gróffal nőül vétessék magukat. Gleichen úr azonban még nem tért át az izlámra, tehát követve a közmondást, hogy mindenben legjobb a középút, a középső nővért választotta feleségének, a másik kettőt pedig polgári házasság útján jobb és balkézre akarja elvenni . Ha az uralkodónak mondja — szabad az efféle, mert De lenne szabad nekem is. — Tegnap említettük, hogy a naumari törvényszék előtt egy végrendelethamisítási per foly, melyben hat millió frank forog szóban. A törvényszék az ápr. 18-ai végtárgyaláson Naumartot a végrendelet hamisításban bűnösnek találta és tíz évi börtönre ítélte. — Livingstone holtteste múlt szerdán érkezett a „Malva“ gőzösen Southamptonba, hat ünnepélyes fogadtatásban részesíték. A nagy utalónak több nagyobb városban emlékszobrot szándékoznak állítani. Bécsi hírek. — Jacobini az új pápai nvutius nem csak maga jött Bécsbe, mint állítják, hanem magával hozta az új konkordátum tervét is, melyet a pápa Ausztriával akar kötni. Ha igaz e hír, arról biztosak lehetünk, hogy nem a maga fejétől küldte azt a pápa, de nem is csupán az osztrák püspökök indítására, hanem egyedül csak olyan előleges tudakozódások vagy tárgyalások után, melyek kétségtelenné tették a római curia előtt, hogy az új concordatum nem fog egyszerűen elvettetni Bécsben, sőt hajlandósággal fog ott találkozni elfogadtatására. Meglehet, hogy az új konkordátum nem lesz oly vaskalapos mint • -gi, hanem nié®»«anitáhh, azaz szinleg engedőleg sokat — de kapja csak egyszerre körme közé Ausztriát ! Azt is írják Jacobinról, hogy egész békülékenységet hozott magával, a curia belenyugszik az új osztrák vallásügyi törvényekbe — 664** továbbra akarja biztosítani az egyházat újabb jogvesztések ellen. E végre a (valószínűleg *peD nagy jezsuita) Jacobini az udvar egy (buzgóbb) részét és a többi befolyásos nagy urakat akarja körülhálózni, hogy aztán tervét kivihesse. Mindenesetre veszedelem fenyegeti a szabadelvűség*t Ausztriában, és a jezsuiták kiűzéséről szóló javaslat törvénynyé tételéről alighanem hegedült szent Dávid. Jacobiniról különben furcsán irtak Rómából az új Pressének. Mikor bucsuaudienién volt a pápánál, ez azt mondta neki: „Maga úgy per sundtum bundám lett nuntiussá, azon római herczegnő befolyására, a ki magát protegáljaMaga miatt nekem nagyon meggyűlt a bajon* Bécscsel — hanem már most vigyázzon, hogy végezze dolgát s erősen tartsa magát, ne monják, hogy a pápaság már meghunyászkodik.* — A nemzetközi kiállítás gépcsarna