Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-04-22 / 90. szám

VIII. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK an . SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeumi nyomdában Ii­ad­óh­ivatal. A l­ezeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-ház. Egész évre Félévre . . Egy negyedre ! Egy hónapra 16 ft. — kr 8 .­­ . * n­­ . 1 .­60 . 90-dik szám. Kolozsvárit, 1874. kedd, április 22.­­ # POLITIKAI NAPILAP. Hír, ' .......... HIRDETÉSI DIJAK Ötször bankkozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél ir. kedvezmények. NYILTTER soronként, vagy annak helyé­ü6 kr Reclamok: hirftb­érbe soronként 1 fil KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 21. Midőn a határőrvidékiekhez intézett czikk az „Albina*-ban napvilágot látott, a román sajtó határozottan rosszalta ezen czikkben foglaltakat, rosszalta a modort, mely a román sajtóban az „Albina“ által inauguráltatott. Nem csak a sajtó, hanem minden honpolgár akkor ítélte el már a czikk szerzőjét, midőn e kérdésben felszólalás történt az országházban, a nationalisták nem keltek védelmére a czik szerző­jének, sőt ellenkezőleg szemrehányásokkal siet­ték őt. Ilyen előzmények után azt hitte az ember, hogy a sajtó következetes marad a azt, a­mit rosznak talált pár hónap előtt, rosznak találandja most is. Tévedtünk. Ha az a lap támadná meg a magyar jogszol­gáltatást, az igazságérzetet, melyben az inkrimi­­nált czikk megjelent, azt mondhatnék, hogy hiszen neki van oka már lámentálni. De az ügyet Román Sándor úr komoly „Fe­­deratiunea”-ra veszi fel, s az Albina ügyében le­folyt esküdtszéki tárgyalást, s az esküdteket a leg­­nemtelenebb módon támadja meg Mindenek előtt dicsérettel halmozza az ifjú vádlottat, hogy a felelősséget magára vállalói elég bátor volt; bátor volt magatartása az esküdtszék előtt, s jól védelmezte magát „hanem az esküdt urak őt megérteni nem akarták.“ .Meg voltunk győződve róla, hogy a vádlott nem fog elitéltetni, s megfagyott szivünk, midőn az ítéletet hallottuk. Felháborgott nem csak a románok, hanem a nem román ajkúak emberi ér­zete a jogszolgáltatás e határtalanságán, a bünte­tés e hallatlan keménységén. Ilyen igazságszolgál­tatás ritkasága föld kerekségén.* A czikk egy pár erős kitétel után azt mond­­ja, hogy a magyarok elnevezik a románokat tol­vajoknak stb. mindenféle melléknévvel illetik, ki­mondják ,legyetek magyarok, vagy vándoroljatok ki, és ők mégis bántatlanul maradnak, őket sen­­ki sem fogja perbe, senki sem ítéli el. A románokat pedig egy pár phrazis börtönbe veti. Ezt azt hisszük mondhatja a felkorbácsolt szenvedély, egy felizgatott kedély , a megsértett particulari érdek, vagy akármi más, itt beszámí­tás alá nem jöhető körülmény, de nem mondhatja a józan és igaz hazafi. Még most is azzal bujtogatni a népet, hogy egyik vagy másik a miért szerb, vagy tót, már csak ezen körülménynél fogva, vádak esetén, a magyarok által elítéltetik, rabságra vettetik, nagy hirtelenség, nagy lelkiismeretlenség, mert ők ma­­guk tudják, hogy nem mondanak igazat. Az esküdtszékek elitéltek mindenkit — nem­­­letkülönbség nélkül — a­kit bűnösnek találtak ; elitéltek magyart, németet, románt stb. Soha sem volt hazánkban a jelen időben különbség a tör­vény és jogszolgáltatási forum előtt polgár és pol­gár között s ha volt is, azt bizonyára nem a nemzetiség jellege eredm­ényezte. Nem kívánhatja tehát a­­Federatiunea azt, hogy mert valaki román s bűnös, szelidebb mér­tékkel rójanak t­üntetést reá mint másra; s ha rómak, nem lehet feljogosítva arra, azt kürtölni, hogy a bűnös azért lett elítélve, mert román volt. Ily tanok terjesztése mellett sokra lehetne menni. Ily tanok mellett aláásnók mi magunk az igazságszolgáltatásba helyzett bizalmunkat, mi magunk felforgatnék azt ki alapjaiból. Hiszem, hogy a „Fed.“-nak nincs szándékában azt tenni, nincs még arra sem, hogy kételyt támasz­­szon a román hazafiakban a magyar állam jog­szolgáltatása iránt. ő az első benyomás alatt hozta az itt czik­­ket. Komolyabb megfontolás után bizonyára nem tette volna: nem teszi, mert ő maga volt első, a­ki palctát tört a czikk szerzője felett, s ha már a „Fed.“ szerint is bűnös volt, elitéltetése a czikk szerzőjének igazságos volt. Legyünk mi is csak igazságosak, ne védjük a bűnt ha a mienk , és ne támadjuk bűnként az erényt, ha a másé, mint a románok teszik a magyarral szemben. Ily eljárás mellett soha sem fogjuk elérni azt az időt, mely után pedig mindnyájan sóvárgunk, hogy igazi testvérek ma igazi barátok legyünk. Moldovan Gergely: S­ TARCZA: HÁROM OROSZ és HÁROM ANGOL KALANDJAI VI Fejezet A hol végre egészen megismerik egymást. (Folytatás.) Magától értetik, hogy a hajóderék és szétszedett, gépezete, mely az afrikai continens számos tavain nagy szolgálatokra volt hivat­­­va, feltéve, ha azon tavak a vizsgálódás út­jába esnének , szintén egy szekérre volt fel­rakva. A többi szekér a műszereket, élelmiszert, lőszereket, a háromszögeléshez tartozó eszkö­zöket, az alapraérési művelethez szükségeltető kecskelábakat, s végre a száz főnyi csapat egyéb podgyászát szállította. A boschiesma­­nok élelmi­szere leginkább antilope-, bivaly- és elefánthús szeletekből állott, melyek napon vagy lassú tüzen szárítva hónapokig is eltart­hatók. Ezen elkészítési mód, mely a sót egé­szen nélkülözi, nagyon szokásos olyan vidé­keken, hol ezen becses ásvány hiányzik. A­mi a kenyeret illeti, azt a boschiesmanok külön­bözőképpen helyettesítették gyümölcscsel, gyö­kérrel, mint pl. a földi mogyoró, egy bizo­nyos mesembryanthermim fajok gumói, a ho­nosított füge, gesztenye, vagy a zamia bele, melyet másképpen „kaffer-kenyér“-nek is ne­veznek, s a­melyeket útközben is eleget kap­tak. Végre volt a csapatban néhány vadász is, kik aloe ijjaikkal és hosszú lándzsáikkal nagyon jól tudtak bánni; ezeknek volt fela­datuk a raravánt fris vadhússal látni el. Minden szekér elé hat—hat fokföldi erős ökör volt fogva, melyek e nehéz és kezdetle­ges müvü szekereket vonták lassan bár, de biztosítva minden megrekedéstől. A bizottság rendelkezésére azon spanyol fajú erős és szelíd kis lovak állottak, melye­ket ezen tulajdonságaik miatt Délamerikából hoznak e vidékre, s itt igen becsesek. Kiegé­szítette még a négylábú csapatot hat házi „quagga“, egy a szamár­fajhoz tartozó csinos gömbölyű kis állat karcsú lábakkal, melyek az eszközöket és műszereket voltak szállítan­­dók olyan helyekre, hova a műveletek m­eg­ejtése végett a bizottság a nehéz szekerekkel nem mehet. Kivételképpen a bushman, feltűnő bájjal és ügyességgel egy gyönyörű állaton lovagolt, mely sir Murrayt, mint szakismerőt, nem ke­véssé ejtette bámulatba. Ez egy négy láb ma­gas és hét láb hosszú „zebra” volt, melynek hófehérségű szőre szép barna csikókkal volt tarkítva. Rakon­czátlan természeténél fogva nem is tűrt volna magán más fékezőt mint Mokoum, ki saját használatára tanította azt be. Végre néhány kutya kisérte meg a kara­vánt, azon félvad fajból, melyet nem egészen helyesen „hyena-fogó“-nak neveznek. Ilyen volt a karaván összesége, mely az afrikai sivatagokba hatolt. És Lattakout elhagyva, vájjon merre vette irányát ez expeditio ? .Előre egyenesen* monda vala Everest. S valóban a pillanatban, Everest és Strux nem tudtak határozott irányt venni. A­mit kerestek, annak egy nagy síkságnak kellett lenni a háromszögelés első alapja meghatá­rozása végett, melynek hálózata később a dél afrikai vidékeken több foknyira kellett hogy kiterjedjen. . . Az ezredes megmagyarázta a bushman- külföldi politikai szemle. Kolozsvár apr. 21 én. Francziaországban Mac-Mahon már a külföldi lapokat is betiltja, ha a septenia­tus ellen szólanak. A bucsu-szédelgések is ismét kezdődnek már a francziáknál. Lourdesba még Amerikából is vár­nak bucsusokat s nagy készületeket tesznek tün­tető fogadásukra. Rochefort Sidneyből Newyorkba ment Fain Olivérrel együtt; Jourde, Grandible és Balli­­ére pedig San-Franciscóba. L­e­doch­o­w aki érsek letételét a leg­nagyobb részvétlenség,­el fogadta érsekmegyéje (Pozen és Grézen) lakossága. Hanem a főpapok ismét erősen fegyverkeznek a csatára a megürült püspökségek kormányzásáról szóló törvény ellen, mely nemsokára tárgyalás alá kerül a porosz kép­viselőházban. Már­is előre tiltakozást adtak be az ellen a képviselőházban, kijelentvén, hogy a főpapság a törvényszék által letett püspökök helyét képtelen lenne betölteni, mert azok helyett ők új püspököt vagy püspöki helyettest nem választ­hatnak. A törvényjavaslat azonban ezen esetre is gon­doskodik a letétel által megürült püspökségek kor­mányzásáról s elejét veszi a főpapok ellenszegülé-­­ének az által, hogy a vallásügyminisztert felha­talmazza a megürült püspökségeket, ha tiz nap alatt püspök vagy helyettes nem választatik, egy kinevezett kormánybiztossal kormányoztam­. így fog megoldatni legközelebb a Ledochowski letételéből támadt kényes kérdés is; azt pedig, hogy magával a volt érsekkel mi történjék, a hét­főn tárgyalandó s az egyházi szolgákról szóló tör­vény fogja elhatározni. A közelebb összeült angol parlament alsó­házában O‘Clary, wexfordi képviselő, kérdést inté­zett a külügyi al­államtitkárhoz, váljon a Spanyol­­országon levő angol consulok jelentései folytán, melyek a carlista háború növekvő nagyságát két­ségtelenné teszik, meg volna-e indokolt, ha a kor­mány Don Carlos seregeit hadviselő félnek elis­merné , és hogy micsoda levélváltás történt e részben a külföldi kormányokkal ? Rourke azt fe­lelé erre, hogy még eddigelé nem merült fel kér­dés, mely ő felsége kormányát annak megfonto­lására indítaná, várjon don Carlos seregei elismer­tessenek-e hadviselő félnek, s e részben nem is folyt semmi levelezés a külföldi kormányokkal. A manchesteri anglikán püspök, ismételve útikra száll a keleti grófságok mezei munkásai mellett, kik tudvaleveles strikeoló állapotban vannak a horláb­ ellenében. A püspök határozottan kárhoztatja ez utóbbiak magatartását, politikájukat végzetesnek mondja. Végül azt javasolja, terjesszék békebíró elé az ügyet, s erre legalkalmasabbnak ítéli Glads­­tonet. Továbbá a pénzügyminiszter azon szándé­káról értesülünk, hogy a 7 millió fontnyi állam­­adósság törlesztésére 1885-ig folyó anuitásokat akar életbe léptetni. A felsőház tegnap megszavaz­ta Wolseley tábornoknak a 2500 fontnyi dotatiót.­­ Az alsóházban megerősíti Disraeli, hogy Les­­seps a Suez csatorna bezárásával fenyegetődzött, ha a porta a tornabizottság által felállított felté­telekhez ragaszkodik. Disraeli hozzátéve, hogy a franczia kormány felhívta Lessepset, miszerint áll­jon el a hatalmi rendszabályoktól és vesse alá magát a bizottság feltételeinek. (Erre vonatkozó­lag azt jelenik Konstantinápolyból, hogy a porta felhatalmazta a Khedivet, hogy a Suez csatorná­ban a szolgálatot a társaság költségén folytassa, az esetre, ha Lesseps a hajózást félbeszakítaná.) Az orosz czárról azt írja a bécsi „Vater­land“ — pedig ez jól van értesülve az efélékben — hogy ő volt az egyetlen fejedelem, ki Don Car­­lost katonai vitézségéért üdvözölte. * S A gyergyó-szentmiklósi nagy égés Gyergyó-szent-miklós 1874. ápril 17-én Tisztelt szerkesztő ur ! Egy iszonyu ese­ményről sietek a nagy közönséget értesíteni, a mely vámsunkat e hó 14-én érte. Az irott napon ugyanis, délután 3 órakor városunk déli részén egy épület felgyűlt — és a lángok az éppen uralgó heves széltől pergetve alig pár óra alatt — városunk derekát szél irá­nyában földig hamvasztották. A kár iszonyú — több mint 600 épület fek­szik hamvaiban . A nyomort fokozza különösen az, hogy a mintegy 1000 lelket tévő hajléktalanok, még leg­szükségesebb ruházataikat se tudták megmenteni, — és a­mit életük koczkáztatásával sikerült a lángok elől megmenteni, azt az útról, és a legkö­zelebbi éjjelen felvert pinczékből a segítség czi­­mén oda tolakodó mentők ellopták ! Szóval valóságos ázsiai állapotokat élünk — semmi fegyelem, — rendnek és felügyeletnek sem­mi nyoma. Aki megmenekült, azt nem az erélyes intézkedéseknek, hanem egyenesen csodának kény­telen tekinteni. Egyébiránt rendszeres oltásról ez esetben alig is lehetett szó — a tűz oly gyorsan terje­­dett, hogy daczára annak, hogy az eset fényes nappal történt és így már az első felgyulás mind­járt észrevétetett — ettől mintegy 800 élve há­rom emberélet esett áldozatul, kiknek hullái as HIMTO i­daig felismerhetők. Hogy azonban helyes, okszerű tüénkedések mellett, még ez esetben is sokat lehetett volna tenni — az bizonyos. Nincs kétség abban, hogy okszerű eljárás mellett még a tűz terjedelmének is lehetett volna legalább a széleiben némi gátat vetni — és kellő felügyelet mellett a tolvajságokat megakadályozva a határtalan nyomort legalább némileg elviselhe­tővé tenni. Hihetetlen — de igaz, hogy az iszonyú te­rületen lelohadt — de azért egész éjjel dühöngő szél mellett folyvást égő üszkös épületek körül már este 10 órakor az oltással alig foglalkozott száz ember — sőt egész égő területeken alig le­het­ egyetlen embert látni ! Innen jött aztán az, hogy a rá következő napon a tűz helyszínétől jókora távolban újból tiz ütött ki, mit azonban sikerült elnyomni, és hogy daczára annak, hogy vizünk bőven volt, és e hó 15-én este hatalmas zápor hullott le, a tegnap este egyik üszkös épület újból lángra kapott,­­ szóval ha az ég csatornái bőségesen meg nem erednek, e város lakóinak még hetekig sem lesz egy nyugodt perezük­­­nek, hogy minő érdek forog itt kérdésben. Beszélt neki egy szaktudós szóbőségével há­­romszögről, derékszögről, hasisról, ivmérésről, zenith-távolságról stb. A bushman néhány perczig hagyta őt beszélni, de végre félbeszakítá­s nem kevés­sé türelmetlenül mondá. Ezredes úr ! nem értek én semmit ennek a háromszögeihez, hasisaihoz, ivméréseihez, sőt azt sem értem, mit akarnak önök művelni itt e pusztaságban. Ez azonban az önök dolga s reám nem tartozik. Azt kívánja ezredes úr, hogy egy szép egyenes nagy síkságot keres­sek ? Meglesz, előteremtünk egyet. S ezzel Mokoum a karavánt, mely a lat­takoui halmokon már túl volt, megfordította, s délnyugoti irányt vett. Ez irány azon lapá­­lyos vidékre vezetett, melyen a Kuruman kí­gyózik végig. E mellékfolyam színvonalán re­­méllte a bushman megtalálni az ezredes igé­nyeinek megfelelő síkságot. E naptól kezdve aztán azt a szokást vette fel, hogy mindig a karaván élén ment. Sir Mur­ray legtöbbnyire mellette volt, s időről időre így egy puskalövéssel adta tudtul társainak, hogy ismeretséget kötött az afrikai vadakkal. Az ezredes gondolatokba merülve hagyta

Next