Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-04-22 / 90. szám
VIII. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK an . SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyeeumi nyomdában Iiadóhivatal. A lezeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-ház. Egész évre Félévre . . Egy negyedre ! Egy hónapra 16 ft. — kr 8 . . * n . 1 .60 . 90-dik szám. Kolozsvárit, 1874. kedd, április 22. # POLITIKAI NAPILAP. Hír, ' .......... HIRDETÉSI DIJAK Ötször bankkozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél ir. kedvezmények. NYILTTER soronként, vagy annak helyéü6 kr Reclamok: hirftbérbe soronként 1 fil KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 21. Midőn a határőrvidékiekhez intézett czikk az „Albina*-ban napvilágot látott, a román sajtó határozottan rosszalta ezen czikkben foglaltakat, rosszalta a modort, mely a román sajtóban az „Albina“ által inauguráltatott. Nem csak a sajtó, hanem minden honpolgár akkor ítélte el már a czikk szerzőjét, midőn e kérdésben felszólalás történt az országházban, a nationalisták nem keltek védelmére a czik szerzőjének, sőt ellenkezőleg szemrehányásokkal siették őt. Ilyen előzmények után azt hitte az ember, hogy a sajtó következetes marad a azt, amit rosznak talált pár hónap előtt, rosznak találandja most is. Tévedtünk. Ha az a lap támadná meg a magyar jogszolgáltatást, az igazságérzetet, melyben az inkriminált czikk megjelent, azt mondhatnék, hogy hiszen neki van oka már lámentálni. De az ügyet Román Sándor úr komoly „Federatiunea”-ra veszi fel, s az Albina ügyében lefolyt esküdtszéki tárgyalást, s az esküdteket a legnemtelenebb módon támadja meg Mindenek előtt dicsérettel halmozza az ifjú vádlottat, hogy a felelősséget magára vállalói elég bátor volt; bátor volt magatartása az esküdtszék előtt, s jól védelmezte magát „hanem az esküdt urak őt megérteni nem akarták.“ .Meg voltunk győződve róla, hogy a vádlott nem fog elitéltetni, s megfagyott szivünk, midőn az ítéletet hallottuk. Felháborgott nem csak a románok, hanem a nem román ajkúak emberi érzete a jogszolgáltatás e határtalanságán, a büntetés e hallatlan keménységén. Ilyen igazságszolgáltatás ritkasága föld kerekségén.* A czikk egy pár erős kitétel után azt mondja, hogy a magyarok elnevezik a románokat tolvajoknak stb. mindenféle melléknévvel illetik, kimondják ,legyetek magyarok, vagy vándoroljatok ki, és ők mégis bántatlanul maradnak, őket senki sem fogja perbe, senki sem ítéli el. A románokat pedig egy pár phrazis börtönbe veti. Ezt azt hisszük mondhatja a felkorbácsolt szenvedély, egy felizgatott kedély , a megsértett particulari érdek, vagy akármi más, itt beszámítás alá nem jöhető körülmény, de nem mondhatja a józan és igaz hazafi. Még most is azzal bujtogatni a népet, hogy egyik vagy másik a miért szerb, vagy tót, már csak ezen körülménynél fogva, vádak esetén, a magyarok által elítéltetik, rabságra vettetik, nagy hirtelenség, nagy lelkiismeretlenség, mert ők maguk tudják, hogy nem mondanak igazat. Az esküdtszékek elitéltek mindenkit — nemletkülönbség nélkül — akit bűnösnek találtak ; elitéltek magyart, németet, románt stb. Soha sem volt hazánkban a jelen időben különbség a törvény és jogszolgáltatási forum előtt polgár és polgár között s ha volt is, azt bizonyára nem a nemzetiség jellege eredményezte. Nem kívánhatja tehát aFederatiunea azt, hogy mert valaki román s bűnös, szelidebb mértékkel rójanak tüntetést reá mint másra; s ha rómak, nem lehet feljogosítva arra, azt kürtölni, hogy a bűnös azért lett elítélve, mert román volt. Ily tanok terjesztése mellett sokra lehetne menni. Ily tanok mellett aláásnók mi magunk az igazságszolgáltatásba helyzett bizalmunkat, mi magunk felforgatnék azt ki alapjaiból. Hiszem, hogy a „Fed.“-nak nincs szándékában azt tenni, nincs még arra sem, hogy kételyt támaszszon a román hazafiakban a magyar állam jogszolgáltatása iránt. ő az első benyomás alatt hozta az itt czikket. Komolyabb megfontolás után bizonyára nem tette volna: nem teszi, mert ő maga volt első, aki palctát tört a czikk szerzője felett, s ha már a „Fed.“ szerint is bűnös volt, elitéltetése a czikk szerzőjének igazságos volt. Legyünk mi is csak igazságosak, ne védjük a bűnt ha a mienk , és ne támadjuk bűnként az erényt, ha a másé, mint a románok teszik a magyarral szemben. Ily eljárás mellett soha sem fogjuk elérni azt az időt, mely után pedig mindnyájan sóvárgunk, hogy igazi testvérek ma igazi barátok legyünk. Moldovan Gergely: S TARCZA: HÁROM OROSZ és HÁROM ANGOL KALANDJAI VI Fejezet A hol végre egészen megismerik egymást. (Folytatás.) Magától értetik, hogy a hajóderék és szétszedett, gépezete, mely az afrikai continens számos tavain nagy szolgálatokra volt hivatva, feltéve, ha azon tavak a vizsgálódás útjába esnének , szintén egy szekérre volt felrakva. A többi szekér a műszereket, élelmiszert, lőszereket, a háromszögeléshez tartozó eszközöket, az alapraérési művelethez szükségeltető kecskelábakat, s végre a száz főnyi csapat egyéb podgyászát szállította. A boschiesmanok élelmiszere leginkább antilope-, bivaly- és elefánthús szeletekből állott, melyek napon vagy lassú tüzen szárítva hónapokig is eltarthatók. Ezen elkészítési mód, mely a sót egészen nélkülözi, nagyon szokásos olyan vidékeken, hol ezen becses ásvány hiányzik. Ami a kenyeret illeti, azt a boschiesmanok különbözőképpen helyettesítették gyümölcscsel, gyökérrel, mint pl. a földi mogyoró, egy bizonyos mesembryanthermim fajok gumói, a honosított füge, gesztenye, vagy a zamia bele, melyet másképpen „kaffer-kenyér“-nek is neveznek, s amelyeket útközben is eleget kaptak. Végre volt a csapatban néhány vadász is, kik aloe ijjaikkal és hosszú lándzsáikkal nagyon jól tudtak bánni; ezeknek volt feladatuk a raravánt fris vadhússal látni el. Minden szekér elé hat—hat fokföldi erős ökör volt fogva, melyek e nehéz és kezdetleges müvü szekereket vonták lassan bár, de biztosítva minden megrekedéstől. A bizottság rendelkezésére azon spanyol fajú erős és szelíd kis lovak állottak, melyeket ezen tulajdonságaik miatt Délamerikából hoznak e vidékre, s itt igen becsesek. Kiegészítette még a négylábú csapatot hat házi „quagga“, egy a szamárfajhoz tartozó csinos gömbölyű kis állat karcsú lábakkal, melyek az eszközöket és műszereket voltak szállítandók olyan helyekre, hova a műveletek megejtése végett a bizottság a nehéz szekerekkel nem mehet. Kivételképpen a bushman, feltűnő bájjal és ügyességgel egy gyönyörű állaton lovagolt, mely sir Murrayt, mint szakismerőt, nem kevéssé ejtette bámulatba. Ez egy négy láb magas és hét láb hosszú „zebra” volt, melynek hófehérségű szőre szép barna csikókkal volt tarkítva. Rakonczátlan természeténél fogva nem is tűrt volna magán más fékezőt mint Mokoum, ki saját használatára tanította azt be. Végre néhány kutya kisérte meg a karavánt, azon félvad fajból, melyet nem egészen helyesen „hyena-fogó“-nak neveznek. Ilyen volt a karaván összesége, mely az afrikai sivatagokba hatolt. És Lattakout elhagyva, vájjon merre vette irányát ez expeditio ? .Előre egyenesen* monda vala Everest. S valóban a pillanatban, Everest és Strux nem tudtak határozott irányt venni. Amit kerestek, annak egy nagy síkságnak kellett lenni a háromszögelés első alapja meghatározása végett, melynek hálózata később a dél afrikai vidékeken több foknyira kellett hogy kiterjedjen. . . Az ezredes megmagyarázta a bushman- külföldi politikai szemle. Kolozsvár apr. 21 én. Francziaországban Mac-Mahon már a külföldi lapokat is betiltja, ha a septeniatus ellen szólanak. A bucsu-szédelgések is ismét kezdődnek már a francziáknál. Lourdesba még Amerikából is várnak bucsusokat s nagy készületeket tesznek tüntető fogadásukra. Rochefort Sidneyből Newyorkba ment Fain Olivérrel együtt; Jourde, Grandible és Balliére pedig San-Franciscóba. Ledochow aki érsek letételét a legnagyobb részvétlenség,el fogadta érsekmegyéje (Pozen és Grézen) lakossága. Hanem a főpapok ismét erősen fegyverkeznek a csatára a megürült püspökségek kormányzásáról szóló törvény ellen, mely nemsokára tárgyalás alá kerül a porosz képviselőházban. Máris előre tiltakozást adtak be az ellen a képviselőházban, kijelentvén, hogy a főpapság a törvényszék által letett püspökök helyét képtelen lenne betölteni, mert azok helyett ők új püspököt vagy püspöki helyettest nem választhatnak. A törvényjavaslat azonban ezen esetre is gondoskodik a letétel által megürült püspökségek kormányzásáról s elejét veszi a főpapok ellenszegülé-ének az által, hogy a vallásügyminisztert felhatalmazza a megürült püspökségeket, ha tiz nap alatt püspök vagy helyettes nem választatik, egy kinevezett kormánybiztossal kormányoztam. így fog megoldatni legközelebb a Ledochowski letételéből támadt kényes kérdés is; azt pedig, hogy magával a volt érsekkel mi történjék, a hétfőn tárgyalandó s az egyházi szolgákról szóló törvény fogja elhatározni. A közelebb összeült angol parlament alsóházában O‘Clary, wexfordi képviselő, kérdést intézett a külügyi alállamtitkárhoz, váljon a Spanyolországon levő angol consulok jelentései folytán, melyek a carlista háború növekvő nagyságát kétségtelenné teszik, meg volna-e indokolt, ha a kormány Don Carlos seregeit hadviselő félnek elismerné , és hogy micsoda levélváltás történt e részben a külföldi kormányokkal ? Rourke azt felelé erre, hogy még eddigelé nem merült fel kérdés, mely ő felsége kormányát annak megfontolására indítaná, várjon don Carlos seregei elismertessenek-e hadviselő félnek, s e részben nem is folyt semmi levelezés a külföldi kormányokkal. A manchesteri anglikán püspök, ismételve útikra száll a keleti grófságok mezei munkásai mellett, kik tudvaleveles strikeoló állapotban vannak a horláb ellenében. A püspök határozottan kárhoztatja ez utóbbiak magatartását, politikájukat végzetesnek mondja. Végül azt javasolja, terjesszék békebíró elé az ügyet, s erre legalkalmasabbnak ítéli Gladstonet. Továbbá a pénzügyminiszter azon szándékáról értesülünk, hogy a 7 millió fontnyi államadósság törlesztésére 1885-ig folyó anuitásokat akar életbe léptetni. A felsőház tegnap megszavazta Wolseley tábornoknak a 2500 fontnyi dotatiót. Az alsóházban megerősíti Disraeli, hogy Lesseps a Suez csatorna bezárásával fenyegetődzött, ha a porta a tornabizottság által felállított feltételekhez ragaszkodik. Disraeli hozzátéve, hogy a franczia kormány felhívta Lessepset, miszerint álljon el a hatalmi rendszabályoktól és vesse alá magát a bizottság feltételeinek. (Erre vonatkozólag azt jelenik Konstantinápolyból, hogy a porta felhatalmazta a Khedivet, hogy a Suez csatornában a szolgálatot a társaság költségén folytassa, az esetre, ha Lesseps a hajózást félbeszakítaná.) Az orosz czárról azt írja a bécsi „Vaterland“ — pedig ez jól van értesülve az efélékben — hogy ő volt az egyetlen fejedelem, ki Don Carlost katonai vitézségéért üdvözölte. * S A gyergyó-szentmiklósi nagy égés Gyergyó-szent-miklós 1874. ápril 17-én Tisztelt szerkesztő ur ! Egy iszonyu eseményről sietek a nagy közönséget értesíteni, a mely vámsunkat e hó 14-én érte. Az irott napon ugyanis, délután 3 órakor városunk déli részén egy épület felgyűlt — és a lángok az éppen uralgó heves széltől pergetve alig pár óra alatt — városunk derekát szél irányában földig hamvasztották. A kár iszonyú — több mint 600 épület fekszik hamvaiban . A nyomort fokozza különösen az, hogy a mintegy 1000 lelket tévő hajléktalanok, még legszükségesebb ruházataikat se tudták megmenteni, — és amit életük koczkáztatásával sikerült a lángok elől megmenteni, azt az útról, és a legközelebbi éjjelen felvert pinczékből a segítség czimén oda tolakodó mentők ellopták ! Szóval valóságos ázsiai állapotokat élünk — semmi fegyelem, — rendnek és felügyeletnek semmi nyoma. Aki megmenekült, azt nem az erélyes intézkedéseknek, hanem egyenesen csodának kénytelen tekinteni. Egyébiránt rendszeres oltásról ez esetben alig is lehetett szó — a tűz oly gyorsan terjedett, hogy daczára annak, hogy az eset fényes nappal történt és így már az első felgyulás mindjárt észrevétetett — ettől mintegy 800 élve három emberélet esett áldozatul, kiknek hullái as HIMTO idaig felismerhetők. Hogy azonban helyes, okszerű tüénkedések mellett, még ez esetben is sokat lehetett volna tenni — az bizonyos. Nincs kétség abban, hogy okszerű eljárás mellett még a tűz terjedelmének is lehetett volna legalább a széleiben némi gátat vetni — és kellő felügyelet mellett a tolvajságokat megakadályozva a határtalan nyomort legalább némileg elviselhetővé tenni. Hihetetlen — de igaz, hogy az iszonyú területen lelohadt — de azért egész éjjel dühöngő szél mellett folyvást égő üszkös épületek körül már este 10 órakor az oltással alig foglalkozott száz ember — sőt egész égő területeken alig lehet egyetlen embert látni ! Innen jött aztán az, hogy a rá következő napon a tűz helyszínétől jókora távolban újból tiz ütött ki, mit azonban sikerült elnyomni, és hogy daczára annak, hogy vizünk bőven volt, és e hó 15-én este hatalmas zápor hullott le, a tegnap este egyik üszkös épület újból lángra kapott, szóval ha az ég csatornái bőségesen meg nem erednek, e város lakóinak még hetekig sem lesz egy nyugodt perezüknek, hogy minő érdek forog itt kérdésben. Beszélt neki egy szaktudós szóbőségével háromszögről, derékszögről, hasisról, ivmérésről, zenith-távolságról stb. A bushman néhány perczig hagyta őt beszélni, de végre félbeszakítás nem kevéssé türelmetlenül mondá. Ezredes úr ! nem értek én semmit ennek a háromszögeihez, hasisaihoz, ivméréseihez, sőt azt sem értem, mit akarnak önök művelni itt e pusztaságban. Ez azonban az önök dolga s reám nem tartozik. Azt kívánja ezredes úr, hogy egy szép egyenes nagy síkságot keressek ? Meglesz, előteremtünk egyet. S ezzel Mokoum a karavánt, mely a lattakoui halmokon már túl volt, megfordította, s délnyugoti irányt vett. Ez irány azon lapályos vidékre vezetett, melyen a Kuruman kígyózik végig. E mellékfolyam színvonalán reméllte a bushman megtalálni az ezredes igényeinek megfelelő síkságot. E naptól kezdve aztán azt a szokást vette fel, hogy mindig a karaván élén ment. Sir Murray legtöbbnyire mellette volt, s időről időre így egy puskalövéssel adta tudtul társainak, hogy ismeretséget kötött az afrikai vadakkal. Az ezredes gondolatokba merülve hagyta