Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-10-14 / 233. szám
Viit. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. részéire ..............................16 ft. kr. Félévre.......................................*■— » Egy »Vedre......................... 7 ■ TI ’ Egy hónapra .........................1 » 50 » In IS Y “2. 233-dik szám Kolozsvárit, 1874. szereda, október 14. POLITIKAI NAPILAP. 11 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Ita.delilva.ta.1. A lyceumi nyomda „központi irodájáéban főtér gr. Teleki syomokos-ház. in HIRDETÉSI DIJAK: I. Otanör hasábozott garmad sorára, vagy annak területe 6 t. Minden hirdetés uan 66 kr. bélyegilleték külön számitta 1. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ^ NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclamok: hirfünérbe soronként 1 fil KOLOZSVÁR, OKTÓBER 13. A czél és eszközei. Gbydy valóban drákói törvényjavaslatai foglalkonatják a közvéleményt. Megvallom, hogy azokat bírálat alá alaposan nem vonhatom mindaddig, míg égési terjedelmükben, hivatalos alakban ismerve nem lesznek , mert az alapeszméket lehet ösmerni egy pénzügyi javaslatban és mégsem lehet azt megítélni, azon mérték és eszközök ismerete nélkül, melyek által az alapeszméket valósítja. Mert a pénzügyi törvényekben sokkal pontosabb a határ, meddig egy eszme valósite van, és a mérték, mely által életbe van léptetve, mint maga az alapeszme. Azonban Ghyczy összes terveinek mégis van egy közös alapeszméje, melyet bírálat alá lehet venni és ez az, hogy részben adófelemelés, részben új adók, részben a régiek alapjának pontosabb kitudása, eredményének szigorúbb behajtása által az állam bevételeket akarja fokozni, hogy mily mérvben, azt nem tudjuk, de hogy nem kis mértékben, azt a tervezett rendszabályok nagyszerűsége és radikális szigora sejtetni engedi. Eltekintve a tervezett új adóktól és, bár leplezett, adófelemelésektől, melyeket nemcsak ezelítettségi szempontból, de elvileg is bírálat alá lehet venni, mert tudgetüük megállapításától flgg szoknak szüksége, és alapeszméjüktől (netalánt szükség esetén is) elfogadhatásuk — mondom ezektől az adóeszméktől eltekintve, magának a régi adóalapnak és régi adóknak szigorúbb igénybevétele elvileg kifogás alá nem eshet; de ha az adóalapok purifikálva nem lesznek, ha az igazságosabb teherfelosztásnak biztosabb módja és garantiája alkalmazva nem lesz , akkor a nagyobb szigor kevésbé fog nagyobb eredményre, mint nagyobb igazságtalanságokra vezetni. Ami magát a czélt, az állambevételek letolását illeti, azt nemcsak az eszközök czélsze- Hsége vagy czélszerűtlensége szempontjából bíráltjuk, de alapeszméjében is csak bizonyos mérőkben lehet helyeselni — még a régi adóalapon is. Mert sokan igazságtalanul bújnak ki az adótábor alól és ezek mindenesetre megadóztatandók van arányban, melyben a többi állampolgárok tényleg adóznak. De épen a tényleges és elővleges adózás közti óriás különbség vezettet nálunk nagy igazságtalanságokra, sőt kereken kimondva: még a mostani adókulcs mellettit túlságos terheltetésre, ha a törvények az adópurifikáczió nélkül, az alapok kijavítsa előtt fognának teljes szigorral foganatosíttatni, hogy némely nagybirtokos, kereskedő és a s oporatior-osztály egy nagy része most r ajövedelméhez és a többi polgárok terheltetémérten keveset adózik — az kétségtelen; de az is bizonyos, hogy ha a föld-, böz- és jövedelmi adótörvény most teljes bz igorra lenne foganatosítva, vagy (a jövedelmi adóilletőleg ennek alapjára terveit új adóknál) 'ios Igorral foganatosítható lenne — akkor az egyenes jövedelmi ágak túlterheltetése tényleg be'lana. Mert a földbirtoknál 29, illetőleg Erlyben 22, a háznál 16—24 százalék és a töke* ^nál 10 százalék adó, ha az egészvalósáí°8 ^vételt (mert a tiszta jövedelem 'Pahatol&aára egyik törvényünk sem tesz Bem- 8ől azt határozottan tiltja) terhelné , akkor ^®caak hogy az egyes jövedelmi ágak arány- 7 a8 terheltetése fokozódnék, de egyszers*n b a tiszta jövedelem 30—40, sőt 50 szakállami adóval is lenne sajtolva, már pedly teher mellett nemcsak a tőkekép- Uj!’ 'Pariás kereskedelmi fejlődés lehetetlen, de a megélhetés is megnehezítve lenne, az bitt. ‘Mert ami a magas adószázalékot most e telhetővé teszi, az épen abban a körülményfejlik, hogy ritka helyen és kevés ki- 4 e ^e 8 esetben van terhelve az egész sáv‘nap, tehát a magas adószázalék a vsló- 8ban kisebbre száll le, ami mindenesetre *a t8^t törvénytelen állapot, de '* ap úgy tulajdoníthatjuk a rosz törvénynek, ** adókivetés és végrehajtás körül mindennap tapasztalható részlehajlásoknak, mulasztásoknak. Teljes elismerés illeti tehát Ghyczyt mindabban, amivel a már esedékes adótartozások behajtásának pontosságát akarja biztosítani, de egyszersmind meg kell jegyeznünk azt, hogy eddig ismertetett javaslataiban a régi adótörvényeket nagyon betűszerinti értelemben veszi és ha azokat az alapok kijavítása és a százaléknak ezáltal lehetővé vállható leszállítása és (ami hasonlóan fontos dolog) purifikációja nélkül fogja tervezett, drákói törvényeivel foganatosítani, akkor nagy igazságtalanságok, sőt túlságos teherfelemelés fog keletkezni minden keresetágra nézve, miből az állam bevételek vagy nem fognak szaporodni (a fizetésképtelenség miatt) vagy a tőkefogyasztás útján fognak csak növekedni és ezt (habár csak ideiglenesen sem) akarhatja Ghyczy. Mérték kell bevételeink fokozásában és ezt kiadásaink leszállíthatása adhatja csak meg és ezért követeljük elsősorban budgetünk revisioját, leszállítását. Mert ismételjük azt : deficitünket, államháztartásunk zavarát, nem bevételeink hiánya okozta, mert azok minden évben 1—1'/a százalékkal állandóan fokozódtak, hanem okozta kiadásaink turcsigázása; tehát ott kell kezdeni az orvoslást, hol a baj kezdődött és csak akkor és csak oly mértékben vegyük igénybe jövedelmeink fokozását — a mikor és amely mértékben szükséges kiadásainkat nem szállíthatjuk le. Mert rendkívüli áldozatokra készek vagyunk — de nem egy költséges, haszontalan államháztartási apparátus fentartására, hanem csakis az állam valódi szükségeire ! II. S. Tudományegyetemünk megnyitása. Kolozsvárit, oktob. 12-én. Egyetemünk ez évre ma nyittatott meg, s az uj rector ma lett beigtatva rectori méltóságába. A megnyitás és beigtatás a városi vigazda termében ment végbe; d. e. 11 órakor a díszes hallgatóság benépesíti a termet. A városi, megyei, királyi stb. tisztviselők szép számmal jelentek meg, az egyetemi ifjuság s a tudomány-kedvelő helybeliek sem hiányzottak az ünnepélynél, melynek fényét emelte a jelenvolt díszes hölgy-koszorú. Ott volt Fogarasi Mihály róm. kath. püspök is. Az egyetemi tanárok testületileg megjelenve, elfoglalták a számukra kirendelt helyeket, ezután dr. Machik Béla lelépő rector tartotta beszámoló beszédét. E beszédet olvasóink egész terjedelmében veszik, annak ismertetését meg nem kíséreljük. A beszéd nemes, méltóságos , a rectori székhez méltó hangon volt tartva, felölelve egyetemünk múlt évi eredményeit és aggasztó hiányait is. Zajos éljenzések között lépett le dr. Machik rectori székéről, hogy azt az újon megválasztott rector Finály Remiknek adja át. Nem vagyunk még azon helyzetben, hogy az új rector beigtató beszédét a nyilvánosságra bocsássuk, annyit megjegyzünk addig is amíg annak birtokába jutunk, hogy az sehogysem illett tudomány-egyetemünk rectorához ; sok oly tárgyat ölelt fel az tárgyalt le természetük egész darabosságával, hogy méltán keltett közelégületlenséget. Sok igazat tartalmaz a beszéd, de ezen igazságot annyira leplezetlenül feltálalni nem volt illő, nem volt tapintatos eljárás. Lapunk egy barátjától e megnyitóra szerény észrevételeket vettünk, holnapi számunkban közölni fogjuk. Az ünnepély dr. Szamosi értekezésével ért véget V2 órakor. Dr. Machik Béla egyetemi rektor beszámoló beszéde. Tisztelt egyetemi gyülekezet ! A rectori tiszt utolsó kötelességét teljesítem ezúttal, midőn rectori székemet választott utódomnak ünnepélyesen átengedendő, a lefolyt év történetére visszapillantok. — A lelépő rectorok a szokásos kötelmes igazgatásuk történetét röviden ecsetelni — nálam némi módosulást szenved, amennyiben az nemcsak a magam, hanem a lefolyt év első felében működött elődöm pályáját is felöleli, aki előbb volt kénytelen egyetemünktől megválni, mintsem e kötelmet teljesíthette volna. Különösen kiemelni ezen körülményt annál is inkább tartozom, mert midőn egyetemünk múlt évi igazgatását rajzolom, nem szakíthatva teljesen szét annak a személyektől független menetét, az e téren elért eredményeket csak együtt adhatom, s igy azokat saját érdememnek látszhatnám tulajdonítani, holott úgy a tényleges időt, mint a lebonyolítandó ügyek fontosságát tekintve, mindkettőből a nehezebb rész elődöm dr. Schulek Vilmosnak jutott, s ha a lefolyt rectori igazgatásnak egyetemünk fejlődésére üdvös, maradandó befolyása lesz, ezért az elismerés legfőkép őt illeti. Pedig benső meggyőződésem, hogy lesz, hogy van. — Megadni az anyagi alapokat — s a kellő személyzetet, csak egyik része minden intézmény életbeléptetésének,— mozgásba hozni, körvonalazni működése utait, ama számtalan apró akadályt elhárítani, mely egy nagy testület együttműködését gátolhatná, az éltető erőt, a szellemet belélehelni, mely a szervezetet elevenen együtt tartja, nem kevésbé fontos másik része annak. S a lefolyt egyetemi év ez irányban nevezetes maradand egyetemünk életében, vele rectortársam, dr. Schulek Vilmos igazgatása , ő annyi buzgalommal, odaadással szentelte magát az egyetemi adminisztratió minden, még legaprólékosb kérdéseinek is, fáradhatlan kitartással dolgozott az egyetemi kezelésben, rend, egyöntetűség megalapításán, hogy midőn távoztával a rektori tisztet átvettem, szabályzott ügymenetet, s azon mindenütt az ő keze nyomát találtam, s e részben feladatom főleg abból állott, az általa meghonosított rendszert, elveket fentartani, továbbfejleszteni. Amidőn rectortársamnak az egyetemi administratióra gyakorolt nyomatékos befolyását hangsúlyozom, az e téren elért eredményt egyszermind a lefolyt év egyik fővívmányának kell megfelelnem. Régi egyetemeknél az administratió mellékes jelentőséggel bír , mivel ott, az abban az évek során át megszerzett "ügyesség, biztosság azt szinte mellékesnek, feleslegesnek tünteti fel, épen mert ott már akadálytalanul, észrevétlenül működik, — ellenben ahol e biztosság, e pontosság elérve még nincs, ott érezhető csak igazán e hiány, ott becsülhető meg annak elhárítása, mert csak ott tehető összehasonlítás a két állapot közt. Ha a lefolyt egyetemi év történetét egy átlagos pillantással átnézni lehetne, nem mutatna az ugyan sok fényes, felettébb előtűnő pontot, de az összbenyomás, melyet nyernénk, nem lenne egészen kedvezőtlen, s csakugyan többet nem is várhatunk ; egyetemünk rövidebb életkorú, szerényebb létfeltételek közt jött létre, hogysem rendkívüli eredményeket már most kívánhatnánk. Különben is a dolog természetében feküdvén, hogy ily intézményeknél nagyobbszerű eredmények csak lassan és fokozatosan mutatkoznak. Az imént jelzett administratív ügymenet rendezése mellett a lefolyt év történetéből különösen a tanszemélyzetbeli változások, az egyetemi polgárság körében mutatkozott jelenségek, a tanügy rendezése körüli reformmozgalmak, az intézetek folytatólagos felszerelése, s az egyetemi épületek körüli javítások emelkednek ki, mihez még a tanári karokban felmerült megvitatását, számos elvi jelentőségű kérdésnek számíthatom, mivel ez bár számokban fel nem tüntethető, egyetemünk szellemét mégis egy időre meghatározta. Ami illeti a tanerőket, egyetemünk közelebb múlt tanévében azokra nézve következő változások állottak be: a jogi karban dr. Concha Győző a politika nyilv. rendkívüli tanára a kar felterjesztése következtében ugyanazon tanszékre rendes tanárrá neveztetett ki ; az államszámviteltan előadásával pedig Kuzmich Emil számtanácsos, eszak volt előadójának a tanév elején bekövetkezett halála után Ruzitzka Béla pénzügyi titkár úr bízatott meg a nagyméltóságú minisztérim által, — a kar megkérdezése nélkül. Az orvosi karban több változás állott be. Ugyanis dr. Schulek Vilmos a szemészet nyilv. rendes tanára, egyszersmind ezen egyetem volt rektora; dr Fodor József az államorvostan nyilvános rendes tanára; továbbá Dr. Plósz Pál a kórvegytan nyilv. rendkívüli tanára a budapesti egyetem meghívását elfogadván, egyetemünktől a tanév közepén megváltak. E három kitűnő tanférfi eltávozása és oly nagy veszteség a mi egyetemünkre, mint aminő nagy nyeresség a budapesti egyetemre nézve, melylyel paritásunk jogilag ugyan megvan, de a mely a tanár anyagi jutalmazásán felül, intézeteinek felszerelése, taneszközeinek gazdagsága által a tanár tudományos működésének tágabb és hálásabb tért nyújt. A szemészeti és az államorvostani tanszék helyettes tanárok által láttattak el a tanév második felében, az elsőre nézve dr. Feuer Nathaniel szemészeti tanársegéd és egyetemi magántanár, a másikra nézve dr. Ajtai Sándor az általános kórtan és gyógyszertan ny. rendes tanára lett a helyettesítéssel megbízva. A megürült tanszékek közül eddigelé a kar javaslatára illetőleg meghívása folytán, kineveztetett dr. Ajtai Sándor az államorvostan ny. rendes tanárául, az élet- és kórvegytan ny. rendekivüli tanárául dr. Csikovszky József, a szemészeti tanszék pályázat alatt volt, és annak betöltése legközelebb várható. Végül a kar kezdeményezésére újon felállított bőr-, és bujakórtani tanszék is betöltetett, arra dr. Geber Ede bécsi egyetemi magántanár neveztetvén ki nyilvános rendkívüli tanárrá. A bölcsészeti és természettudományi karokban az egyetem alapítása óta betöltve nem volt tanszékek láttattak el, névszerint a bölcsészeti karhoz Terner Adolf az általános és összehasonlító földrajz rendes tanárának, a mennyiségtan természettudományi karhoz dr. Ráthy Mór mennyiségtani természettanra rendkívüli tanárnak neveztettek ki. — Utóbbi a kar megkérdezése nélkül, mi fölött anélkül, hogy a kinevezettnek tudományos szakképzettsége iránt bármiféle kétely merült is volna fel, tisztán csak a kolozsvári egyetem alapításáról szóló törvényben körülírt autonómiának védelmére, kénytelen volt úgy az illető kar mint az egyetemi tanács a nagyméltóságú minisztérium előtt sajnálkozásának kifejezést adni. Három kar nyert e kinevezés által rég óhajtott kiegészítést, melynek horderejét eléggé megítélhetni, ha a mennyiségtani természettannak a magasabb szakképzésre, a földrajznak ezenkívül a középtanodai tanárok gyakorlati kiképzésére való jelentőségét tekintetbe vesszük, valamint a fontosságot mérlegeljük, melylyel napjainkban a bőr- és bujakórtannak tudományos művelése s az orvoshallgatóknak abban való szakképzése beiz. Ezenkívül örömmel jelezhetem egy fontos intézménynek egyetemünköni gyakorlati életbelépését, értem a magántanárit, mely által a kinevezett tanárok mellett képesített szakférfiak léptek fel a tanítás terén; névszerint dr. Feuer Náthániel volt szemészeti tansegéd, a szemészeti műtéttanból, dr. Schmidt Ágoston gymnasiumi tanár az újabb fennyiségtani módszertanból magántanári képesítést nyertek, kiket, mint e nevezetes intézménynek egyetemünkön első képviselőit, melegen üdvözlök. Nem mulaszthatom el egyetemünk tanférfiairól szólva említést tenni ama kitüntetésekről melyekben azok egynémelyike részesült, igy a jog és államtudományi kar Berde Áront a nemzetgazdaság és pénzügytan nyilvános rendes tanárát jogtudom, — úgyszintén az orvosi kar Mina János karbeli ny. rendkívüli tanárt a sebésztudori, a mennyiségtan természettudományi kar Brassai Sámuel, Koch Antal és Martin Lajos karbeli ny r. tanárokat bölcsészettudori oklevelekkel tisztelte meg. Egyszersmind kedves kötelességet teljesítek, midőn az egyetemünk tanárait külfelől ért kitüntetéseket is említem, így ő felsége a király dr. Groisz Gusztáv tanárnak a magyar nemességet adományozta: a magyar tudományos akadémia Szabó Károly tanártársunk irodalmi babérjaihoz egy újabb levelet fűzött, kisebb történelmi munkáit nem összege, hanem elismerése által jelentékeny jutalmában részesítvén ; ugyancsak őt a nagyméltóságu minisztérium az országos gyűjtemények végett tartott enquetébe tagul meghivta; ki kell emelnem a kitüntetést, melyben dr. Kánitz Ágost tanártársunkat a verencsi nemzetközi kiálli