Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-04-22 / 91. szám

­ XL évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre......................................16 ft — kr. Félévre............................................8 „ — „ Egy negyedre............................ 4 B „ Egy hónapra ........................ 1 „ 50 „ 91-dik­ szám. Kolozsvárit, csütörtök, 1875. április 22. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceu­mi nyomdában. JK.iad.012.iva­tal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. (jg Teleki Domokos-ház. __________ifj HIRDETÉSI DIJAK:­­ Ötször hasábozott garmond sor­ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR sörönként, vagy annak helye 26 kr. Izoclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 21. A szélsősködő Babesiu lapjában Tisza Kálmán belügyminiszter, nem különben Tre­­fort, s a minisztériumokból mások erős han­gon meg vannak támadva. Lehetetlen szót sem emelnem mindannyiszor, valahányszor a román sajtó részéről méltatlan megtámadások intéztetnek a magyar nép vagy a magyar kor­mány ellen. Az, a­mi Babesiut e támadásra késztette, bizonyosan a Polit casusa lehetett, lett lé­gyen azonban bármi által indíttatva, fellépése helytelen, rosz­vért csinál úgy le, mint fel­felé. Nem czélom itt a támadó sértő parázi­­sait reproducálni; megelégesznek a t. olvasók azzal, ha jelzem, miszerint e román orgánum a kormány és szabadelvű párt jóakaratát két­ségbe vonja a románokkal szemben , de sőt egyenes részindulatot tételez fel azokban. Azt hiheti, a­ki a román lapokat olvas­sa s különösen az említett orgánumot, hogy a­mi a lapokban írva van, az egyúttal a ro­mán közvéleményt képezi és igy e szerint a románság nagyon idegenkedik a kormánytól és szabadelvű párttól. Ez azonban nincs úgy. A sajtó talán mindenütt, minden nemzet­nél a közvéleményt fejezi ki és a­mint a sajtó beszél, akként gondolkodik az illető nép is. így lehet ez minden államban, minden nép­nél, de a románoknál ez nincs úgy. A román sajtó egyesek kezébe van le­téve; ezek jobbára valamely nem tiszta érzés folytán léptek a hírlapirodalom terére, mint látjuk Babesiunál és Demsusiannal, jobbára a magyar elleni ellenszenv által lettek ez útra térítve, hogy állítólag szenvedett sérelmükért elégtételt keressenek. Hiában keressük a tiszta közvéleményt a román sajtóban, az összes sajtó egyesek esz­méit képviseli s az ellenvélemények ritkán jöhetnek napvilágra. Ez felette hátrányos, hátrányos azért, mert e lapok után bárki is azon véleményben lehet, hogy e sajtó a román közvéleményt kép­viseli s igy rólunk hamis fogalmat alkot ma­gának; másrészről hátrányos azért, hogy mi románok, a­kik e lapokkal egyet nem értünk, véleményünk kifejezésére tért nem nyerhet­vén, a nép nagy része e lapok félszeg eljá­rása folytán tévútra vezettetik. Senki sem fogja hinni a magyarok kö­zül sem, hogy Babesiu úr legyen a románok prophetája, s bizonyára nem tartják egyálta­lában olyannak, hogy a román népre hatni tudjon. Azért, mint román, határozottan kárhoz­tatnom kell Babesiu fellépését, hogy ő a román népből okvetlenül ellenzéket akar alkotni a kormánynyal szemben, akkor, a midőn külö­nösen nálunk a román intelligentiánál az uj pártalakulás örömmel fogadtatott s annak el­vei az intelligentia nagy része által el lettek fogadva. Megelégeltük a haszontalan phrázispo­­litikát mi románok,­­ nem fog rajtunk töb­bé semminemű jövendölés s egyáltalában a jövendölésekben való hitünk merőben meg­ingott. A román mérsékelt férfiak működése nem lehet sikeres azért, mert a sajtó a szélsők kezében van. Addig a­mig az eszmék tisz­tázására terünk nem lesz, addig a­mig anya­nyelvünkön nem fogjuk hirdetni a román po­litika helytelenségét, addig munkálkodásunk eredménydús nem lehet, mert addig a­mit a Babesiu compania fog kürtölni, állani fog a világ s a magyar előtt, mert általunk meg­­c­áfolva nem lesznek. Ez ügyet meg kellene jól fontolni. A román mérsékelt férfiak mindenesetre tudnának egy lapot fentartani, s bizonyára az az olvasó román közönség által szintén pár­tolásban részesíttetnék, alapítni kellene egy ilyen lapot, hogy a román nép érdekeit ne Babesiu után ismerje a világ, hanem az arra hivatott férfiaktól. S e tekintetben legtöbbet tehetnének a kolozsvári románok. A kérdés mindenesetre nagyon égető s annak megoldása a románok­ra nézve boldogság volna. Moldován Gergely: Budapest, ápr. 19 én. Tegnap este a szabadelvű párt helyiségeiben minisztertanács tartatott, melyen több számtaná­csos, a magyar hivatalnokok segély s hitelegyle­tének válaszmányából néhány tag s a takarék- és hitelegylet nevű pesti intézet igazgatója vettek részt A tanácskozás a körül forgott, hogy mint lehetne megmenteni a hivatalnoki egyletet a bu­kástól. A kormány e részben be akarta várni az egylet tegnapi közgyűlését, melyről szóló tudósí­tás alább olvasható. A közgyűlés a kibontako­zásra nézve eléggé kedvező eredményt szolgáltatott. A miniszteri tanácskozás 7 órától éji 11 órá­ig tartott s abban eredmény jött létre. A kormány 160.000 irtot ad kölcsön az egyletnek, mint hall­juk, a következő feltételek alatt: 1. A takarék és hitelegylet elvállalja az ál­lamsegély kezelését; 2. A tisztviselők hitelegylete a betevőktől moratóriumot nyer; 3. A meglehetős rendben levő biztosítási üz­letet a hivatalnokok egylete átadja egy megbízha­tó ksz. társulatnak. Ma már megtéteznek az egyezmény végre­hajtására szükséges lépések. A takarék és hitel­egylet a rendezésig átvállalta a felek irányában a közvetítést, és ki fogja addig is a netán esedékes váltókat váltani, az új felügyelő választmány ki­­eszközli a moratóriumot, mely ép a betevők ér­dekében fekszik. Ha az említett ügyek rendezve lesznek, a kormány megadja a 160.000 frtot, mely összeget a kincstár a 6 százalékkal együtt azon 5000 frtra rugó összegekből is fedezheti, melyet az államtisztviselők havonként befizetnek az egy­let pénztárába. (P. N.) TARCZA: Egyetemi felolvasások. Kolozsvártt, 1875 april 18. II. Zrinyi munkái prózaiak és költőiek. Amazok nagyobb részt hadtaniak. Hazafias lélek tüze ér­vényesül kiválóan azokban. A török foglalások mé­lyen elkeseriték lelkét, s a már-már elnyomott magyar nemzet hazafias lelkéhez kívánt szólani munkáiban s azokat kitartásra, hősiességre buzdí­tani. Nagy munkáját „Ne bántsd a magyart“ ki­válóan hazafias szellem lengi át, oly ékesszólóan beszél nemzetéhez, mint Széchenyi előtt senki sem. Nagy példákat tűz a nemzet elé, s óvatos­­ságra inti különösen a német barátsággal szem­ben, mint mely csak ártalmára lehet a nemzetnek. Ne keresse a magyar az idegen segélyt, hanem saját erejének egész súlyát vegye igénybe az ön­állóság kiküzdésére. Hivatkozik itt a Hunyadiak szereplésére s a magyar nemzet lelkesültségére. Szemére veti a nemességnek a fényűzést, az ifjú­ságnak az elfajulást. Tanácsokat ad a hadakozási rendszerre nézve, egész hadászati szakértelemmel. Irt igen sok nemű munkát, több alkalmit. Neve általános tisztelet és becsülés tárgya volt, fenkölt jelleme, magas gondolkodása a haza ha­tárain kívül is számos tisztelőket szerzett neki. A franczia király gazdag ajándékokkal hal­mozta el; a császár birodalmi herczeggé kívánta tenni, melyet nem fogadott el. Halála után szá­mos ének keletkezett, melyek dicsőítésére íratva szerte a hon minden részeiben nagy elterjedést nyertek Hazafiai erényei tiszta önzetlensége miatt bálványozta a nemzet, különösen az ifjúság, mely szívvel-lélekkel ragaszkodott hozzá életében, s mé­lyen könnyezett halála felett. Em­beries és nemes gondolkodás, türelmes lelkűlét voltak jellemének legszebb vonásai. Hite szelidebb volt, mint kor­társaié, bár a kor nem volt ment a legszélsőbb vakbuzgalmaktól. A hős és hazafi egyesült benne igen szép összhangban. Roszszalja a hit kierőszakolását, függetlensé­gét, lelkiismereti szabadságot sürget, a merev elő­ítéletes ragaszkodást szintén egyik megölő betűjé­nek tartja a vallásos élet tisztaságának. Megrójja a papok uralkodásvágyát, s vagyon körüli üzel­­meiket, s inti a nemzetet az ezekkel szemben kö­vetendő óvatos eljárásra, ő vallásos volt, de nem fanatikus, mint sokan szeretnék jellemét ezáltal kissebbíteni. Hogy nem volt fanatikus, mutatják a törökök elleni hadjáratai, melyeket a legnevezete­sebb rendszer és fegyverekkel küzdött végig. A történetnek megannyi kimagasodó eseménye több­nyire áldozatnak tekinthető. Ily áldozat volt Krisz­tustól a keresztény vallás alapítása, István király­ság­ alapítása, a Hunyadiak szereplése. Zrinyi lel­ke előtt elvonultak a nemzeti történelem ínythosi alakjai, felszentelt bajnokai, elvonultak a nagy küzdelmek viharos eseményei, a győzelmi pompa, s a sírok éjjele s az ő mély lelke, élénk érzéke nem maradhatott érintetlenül e látomások után. Előtte állott a szigetvári hős tüneményszerű alakja, a lezajlott küzdelem glóriája, előtte állott az elhullott dicsők romladéka, szétszórt csontjaik, s lelke mélyen megrendült a látománytól, agyában magasztos eszmék támadtak fel, s e benyomások alatt írja meg hazai irodalmunknak még ma is díszéül szolgáló epochalis hőskölteményét a „Zri­­nyiászt“. Előadja abban Szigetvár ostromát tör­ténetírói hű részletességgel. A vár égése, a baj­nokok merész elhatározása, Zrinyi hősiessége mind meg­annyi szép momentumok a költeményben. A tárgy választása könnyü volt, de hőskől­ A szabadelvű kör ma esti értekezletén elő­ször is Jászberénynek s a marczali választókerü­letének (Somogy) a párthoz intézett üdvözlő sür­gönyei olvastattak fel s vétettek örvendetes tudo­másul. Ezután B. Wenckheim­­ elnök kéri az értekezle­tet mellőzésére Csiky S. azon indítványának, mely beczikkelyeztetni óhajtja a honvéd-menház ja­vára ő Felsége által tett, tisztán humanisticus fej­teménynyé alakítása, a szerkezet gondos volta, a lelkesedés heve, mely az egészet átlengi, ma is páratlanná teszik irodalmunkban. Voltak benne reminiscentiak kivált Tassoból, azonban a feltalá­lásban­ önállóság, a tényezőkbeni választékosság, jellemei teljes körülirtsága azokat nagy részben elenyésztetik. Helyes tapintattal alkalmazza az ese­mények kormányzatában egy fensőbb hatalom köz­reműködését. Istent azonban csák ankkor jelenteti meg az események között, midőn az emberi erő elégtelenné válik. Epizódjai szépek és vonzók, s a cselekvény egységén nem rontanak, jellemei ne­mesen rajzoltak, határozottak, s ezekben jóval túlszárnyalja a nagyhírű olasz költőt. E hősköltemény 1655-ben jelent meg, azon­ban csakhamar feledékenységbe ment. Az utána következett korszak egyes költői megkisérték azt átalakítni, azonban az által méltánylás helyett megalázták. Különösen a nyelvezet gyarlósága te­szik e kísérleteket silányokká. Zrinyi bár nem vallotta magát költőnek, de határozott tehetséggel és hivatással birt költői művek megalkotására. Nyelvezete nyomatékos szí­nezéssel bir, néhol merész, egyszerű s népies, ő a költészetet inkább játéknak tekintette, mint ko­moly munkának. Vannak számos lyrai művei, idylljei, melye­ken igen felismerhető az utánzás, de a szenvedély azokban oly természetes, hogy puszta utánzások­nak nem tekinthetők. E magasztos lángelme, ha tovább él, s csak a költészetnek — menten a nyilvános élet terhétől s nagyobb mértékben lehetett volna költő, minő kiváló művekkel gazdagithatta volna irodalmun­kat. A Zrinyiász telér Zrinyi Miklós hőstettével, ó örökre fenséges alakja leend történetünk és irodalmunknak. Polgári erénye­i, elvei, tanai szép fényben tüntetik elő jellemét. Képzettsége, költői tehetsége magasra emelik öt történelmünk nagy­ A szabadelvű kör értekezlete. Budapest, apr. t9-én. mészetü adományt. Bejelenti továbbá az összmi­­niszteriumhoz intézett több interpellátióra adandó válaszait. Irányinak a miniszteri eskü-forma előter­jesztését a beczikkelyezését sürgető interpelláció­­jára annak kijelentésével, hogy a miniszterek es­küjükben az ország alkotmányának s törvényeinek megtartását fogadják, válaszolni szándékozik, hogy a beczikkelyezés szüksége ez idő szerint nem fo­rog fenn. Brlica azon kérdésre, mennyiben igaz, hogy a kormány gátolja a horvátországi vasutak kiépí­tését, ki fogja jelenteni, hogy a kormány nemcsak nem gátolja, de komolyan óhajtja azt, s az ed­digi késedelem oka az, hogy a tervezetek csak pár hét óta közöltettek a kormánynyal. Istóczy ismeretes interpellációjára pedig, hogy a zsidók­kal szemben a kormány épen azon álláspontot foglalja el, mint a többi honpolgárok irányában, s óhajtja ugyan a honosítási törvényt, de nem az interpelláló szellemében, hanem mert szükséges­nek tartja. A kormányelnök nyilatkozatai tudomásul vé­tetnek. A bíróságok reductiójáról szóló törvényjavas­lat vétetvén ezután tárgyalás alá Horváth B. nem ellenzi ugyan a tervezett reductiot, de nem járulhat az összes bírák áthe­­lyezhetőségé­nek kimondásához, m­ert a reductio nem oly változása a bírói szervezetnek, mely ezt az­ alaptörvény értelmében megengedné. Nem lát­ja egyik sarkalatos törvényünk e megváltoztatását indokoltnak se financziális szempontból, se a bíró­ságok reputatioja érdekében. Elismeri, hogy az epu­­ratio némileg szükséges, de elegendő erre a bírói felelősség szigorúbb alkalmazása s eltörlése a bí­rósági törvény azon clausulájának, mely a minisz­ter kinevezési jogát az illető megyebeli elemek­hez köti. Felmentetni kéri magát attól, hogy a törvényjavaslatra szavazzon. Horánszky nem osztja előtte szóló nézeteit. Meggyőződése, hogy a tvjavaslat a szervezet oly megváltoztatását tervezi, melynek folytán az át­helyezés nem áll ellentétben az alaptörvénynyel. Csak a nyugdíjazásra nézve üttetik némi rés e törvényen, de ezt meg kell adnunk, mint minimu­mot, ha reconstruálni akarjuk igazságszolgáltatá­sunkat.­jai között. Ő kettős hivatást teljesített, kard és lanttal lelkesítette nemzetét a szabadság, az élő­­haladásra. Az ő nagysága valódi és örök. Az ön­álló kutatásokon alapuló, nagybecsű felolvasást a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Dr. Entz Géza egyetemi tanár .A védő szí­nek és utánzó alakok az állatoknál a­e czini alatt tartotta meg a hallgatóságra nagy hatást gyakorolt előadását. A közönség a legfeszültebb figyelemmel hal­hatta végig a ritka előadási ügyességgel párosult szellemes magyarázatokat. A könnyűség, melylyel tárgyát kezelte, a kellem melylyel előadását felru­házta a legszebb elismerést szerezték meg számá­ra. Az újabb zoológiai irány szellemében interpre­tálta a különnemű jelenségeket az állatok szíve és alakjaival, melyekre nézve a tény hatását al­kalmazta a legérthetőbb példákkal mutatva ki a nap és égalj befolyását az állati szinek alakulásai­ra nézve. Azon állatok, melyek sötétben élnek, színte­lenek, míg a­melyek a nap fénye és világosság alatt tenyésznek, a legszöbb szinvegyületet mutat­ják. Nemcsak az állatoknál, hanem az emberek­nél is tapasztalható e jelenség. Azok kik például börtönökben, vagy bányákban élnek, rendesen hal­ványabb színűek, mit azok, kik a fény behatásai­nak vannak kitéve. A szín különféleségeire a napfény mellett nagy befolyással bír az égalj különbsége is, így például a forró égöv alatt élő állatok sokkal élénkebb szinűek, mint a mérsékelt égöv alattiak. A fény nagysága fokozza a szinek élénk­ségét. Az életmód is bír befolyással erre néz­ve. Legélénkebb szinüek azon állatok, melyek a fényt úgyszólva felkeresik, legragyogóbbak azok, melyek a levegőben élnek, s mintegy fürdenek a fényben, sugárban. A fény ereje mint tudva van, nincs egyenlően

Next