Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-05-04 / 101. szám

X. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: 2/1 Egész évre................................16 ft. — kr. Félévre......................................8» — » Egy negyedre............................ 4 ■ — ■ Egy hónapra ....................... 1 » M ■ gy SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában" főtér gr. l­-] Teleki Domokos-ház. 101-d­ik szám. Kolozsvárit, 1876. csütörtök, május 4. MAGTÁR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK:­­ Ötször hasábozott garmond Bor­ára, vagy annak területe 6 kr. künden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye IS II. Reclamok: hirfillérbe soronként 1 irt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 3 A kormány és pártja, II. Bittó csak mint egyén lépett fel, tehát tervéhez legalább most még nem lehet fű­zni semmiféle töredék létezését. És mégis akadt egy szem­füles levelező, ki Budapestről az osztrák kormány félhivatalos lapjának, a „Po­litische Correspondenz-“nek el tudta mondani, hogy Bittónak már pártja van, hogy ez a volt Deákpárt elemeiből alakulva, kiválna a sza­badelvű pártból és Szlávyval, Sennyeyvel ala­­kítna egy kormányt, mely a fogyasztási adók közösségének alapján kötné meg a szerződést Ausztriával. Ezt Bécsben többen komolyan vették és így az osztrák kormány kénytele­­nítve érze magát, másik félhivatalos lapjában, a „Wiener Abendpost­“ban kijelenteni, hogy ahoz a czikkhez semmi köze. Mi azt hisz­­szük, hogy ama czikkben sokkal több a puszta kombináczió és merő feltevés, mint a való. Sőt Szlávy már tiltakozott ilyen feltevés ellen és azt hisszük, hogy következni fog az más ol­dalról is. Mert nem hisszük, hogy legyen va­lamire való okos ember (hogy a „hazafiság és becsület“ terére ne is vigyük a dolgot) ki ha el­égületlen lenne is a szabadelvű párt egyes alkatelmeivel, vagy a kormánytól eltérő nézeteket vallana is egyes kérdésekben, akár most, akár később arra mer­jen vállal­kozni, hogy a Tisza-kormány követelé­seinél kevesebbel álljon elő Ausztriával szemben és ilyen alkuval lépjen a magyar or­szággyűlés elé , mert ez az ember, vagy ez a töredék nemcsak ezen a parlamenten, de azt hisszük, bármely más parlamenten sem szá­­míthatna többségre, már pedig azt hisszük, hogy ha lenne is egyesekben vagy a minisz­terséghez újra visszajutni, — mert igaz Palmerston azon mondata, hogy nincs minisz­ter, ki tárczájától szabadulni ne igyekeznék és nincs exminiszter, ki ahoz vissza ne kívánkoz­zék — mégis fel kell tételezni egy államfér­firól annyi számítást, hogy oly terv alap­ján kísérlené meg ezt, melynek a pártcsoportosításra és sikerre kilátása lehet és nem olyan alapján, melytől az emberek vissza­riadnak, mint kísértettől. Ezért vagyunk bát­rak azt állítani, hogy ha van is egyesekben hajlandóság vagy vagy külön párt alakítására, (ezt különben mi nem állítjuk, csak „dato, sed non consesso)“ azt hazafiságból és úgy, mint józan számításból most meg nem kí­sértenék. Mert az tény, hogy a­ki sikert akar aratni, annak kevesebbet vagy roszabbat kö­vetelni Ausztriától nem lehet; a­ki pedig töb­bet akar követelni, annak tekintetbe kell ven­nie a kivihetőséget, nemcsak Ausztriá­val szemben, de a parlamenti pártok kon­­stellácziói szerint is. Noha a több követelés­nek, sőt a teljes elszakadásnak is sokkal könnyebben lehet (és ha egy előnyös alku nem sikerül, kell is­ többséget szerezni, akár ezen az országgyűlésen, akár az új választásokban, mint bármely­­­e a­l­k­u v­á­l­­n­a­k, melyet egyszerűen kivihetetlen­nek tartunk. Ha pedig a szabadelvű párt bármely elemét vizsgáljuk, akár azt a„separatistát”t, minek a bé­­csi í félhivatalos a volt balközépet nevezi, akár a szabadelvű Deákpártot, nem fogunk sem a múltból, sem a jelenből következtetve oly alapot és oly elemeket találni, melyen és a­melyekből, bármely kombináczi­­óban, a szabadelvű párt felbontásá­va­l új többséget lehetne teremteni. Igen vannak egyesek, kiknek hajlama vagy szél­ső jobbra, vagy szélső balra vonz ; lehet, hogy ezek el is esnek ,de a szabadelvű pár­tot felbontani csak egy Ausztriával való r­o­s­z szerződés képes, és azt hisszük , hogy erre a Tisza-kabinet nem vállalkozik. Ha pedig más valaki a többség ellenére vállalkoznék ilyesmire, ekkor a kormány le­lép, pártjával egyesülten ellenzéket ké­pez , hogy ha ezért az országgyűlés felosz­­lattatik — ítélni fog a nemzet. H. S. TARCZA: Egy híres franczia írónő. Sevigné asszony, családi nevén Marie de Ra­­butin Chantal, született Párisban. Atyja híres pár­­bajvivó volt, Richelieu alatt kegyvesztetté len, és Ré szigetén halt meg, az angolok elleni hadjárat­ban ; anyja jó polgári családból származott. Nagy­anyja apácza főnök volt és kanonikáltatott, tehát szent volt. Egy éves volt, midőn meghalt atyja és 10 éves, midőn anyját veszté, nagyanyja és nagybátyja, de Coulange abbé, nevelő, ki neki is hagyta vagyonát, őt halhatatlanitá leveleiben „a jók java czím alatt.“ Sevigné asszony tehát szerencsétlen volt gyermekkorában, nem ismerte a szülői szeretetet. Nem volt szerencsésebb házasságával sem. Sevig­né úr nem volt a férjek mintaképe, ilyen nem sok volt a 14-ik században. 7 évi együttlét után férje meghalt, 26 éves korában özvegygye len, két gyermekkel és egy nagy vagyonnal, mely különben nagyon meg volt rongálva. Ettől kezdve szerencsét­lensége megszűnik és más esemény nem for­dul elő életében, mint­­ a leányával való le­velezés. Ha az ember de Sevigné asszony leveleit ol­vassa, lehetetlen nem szeretnie őt, nemcsak az írót, de az egyént is. Szereti az ember ezt a naiv, őszinte, finom szellemű, mozgékony, szeretetremél­tó nőt, ki egyik tárgyról, a másikra megy át, min­­deniket csak megérinti és mégis úgy lefesti, mint­ha látná és előttünk is láthatóvá teszi, ő mint “ő és mint író jó kedvű, bir az öröm tulajdon­ságával. Ez becses ajándék, mert azt mondják, hogy a lélek jó kedve annak erejét bizonyítja, a valóban erős lelkek jókedvűek. Hangja fecsegő, af­­fektáczió nélküli, semmiben sem mutat túlzást, csak egy dologban: az anyai szeretetben; csak két do­log ellen gyulad haragra: az esztelenség és rész hiszem ellen. Leveleiben kora társadalmának oly élénk képét találja fel az ember, hogy ismer­ni véli az ő szellemét is, ezt a ragyogó lelket, mely Lafayette asszony mondása szerint, elvakít­ja a szemet, a mély jellemző kifejezés azt jelenti, hogy szelleme megvilágító arczát, ragyogott sze­meiből, úgy, hogy őt fecsegni látva, egy süket is élvezetet talált volna társalgásában. Sevigné asszony könnyű kézzel nyúl minden tárgyhoz, a nehéz kérdésekhez ép úgy, mint a könnyűekhez. Ugyanazon egy levélben beszél a háborúról, egy szónoklatról, egy nagy csatáról és­­ arról, hogy Grignau asszony gyermeke szá­mára dajkát keresnek, vagy hogy miféle házassá­gok történnek. Mekkora hajlékonysága a szellem­nek kelle­hhoz, hogy a tények, eszmék, kérdések e vegyülékét ugyanazon egy levélben tudja egye­­sítni, minden átmenet nélkül . Sevignének két gyermeke volt: Grignau gróf­né és Sevigné lovag. A lányról nem sokat lehet beszélni, noha érdekes, mert ő volt a hihetetlen anyai szeretet tárgya. Ez meglepő szó, mert az ember azt gondolná, hogy soha sem lehet túlzás az anyai szeretetben, pedig úgy van. Sevigné asz­­szonynál ez érzelem nemcsak szenvedélyes, lel­kesülő, de egy kissé szabálytalan is. Ezt ki lehet magyarázni. Reá nézve az anyai szeretet helyet­­tesíte minden más szerelmet, nem ösmerte a gyer­meki szeretetet, roszul ismerte a férjszeretetet, így megtakaríta a gyöngédséget, felgyűjté, hogy mind leányának fejére halmozza azt. Úgy dicséri szépségét, mint egy szerető, hangja egyátalában nem illik egy anyához. Szellemét oly szavakban dicséri, hogy most még a Sevigné asszony szelle­mességét sem dicsérnék annyira. Sevigné lovag elég érdekes személy. Anyja levelei közül sok van hozzá intézve. Bátor katona, fényesen folytatta a háborút, de az udvarnál sikert nem aratott. Miért ? Ugyanazon okból, melyért egész családja. A Sevigoék Retz bíbornokhoz csatlakoztak, kapcsolatban állottak volna a régi frondd­al, mindig gyanúsak voltak és az udvartól távol maradtak; ezen felül a jansenistáknak is barátai voltak. A lovag egyébiránt ritkán ment az udvarhoz és a király azt szerette, hogy oda menjenek, mutogatni magukat. Különben ő is úgy élt mint kortársai, viharos fiatalság után megnősült s áhitatosságnak szentelő magát, neje által vezettette magát és szent hírében halt meg. Ez alkalommal látjuk, hogy gondolkozik Levigne asszony a vallásról. Nem mondható, hogy bölcsész vagy szabad gondolkozó lett volna, de mit mond róla leánya? Egy kissé áhitatosnak nevezi, kinek áhitatossága nem sokat ér; ez a kifejezés gyak­ran előfordul a levelekben. Azt is mondja, hogy anyja „sem Isten sem ördög.* Lágy­ meleg volt egész végig. Sevigné asszony e tekintetben kivé­tel e században: nem volt miért bűnhődnie, tehát nem is lett bűnbánó, nem ösmerte a tiltott sze­relmet, tehát nem vett lelki vezetőt. Lelkének egészsége, erős értelme még erő­sítve jön az olvasás által, egész életében egyfor­mán viseli magát; ez nagy dicséret, mert rit­kán fordul elő még a legnagyobb elméknél is. Nem genie, de egészséges elme. Sevigné asszonynak többen felajánlók szí­vüket és kezüket és kérték tőle cserében vagy mindkettőt vagy csak egyiket. De ő az udvarló­kat és kérőket egyaránt visszautasitá. A vissza­­utasitottak közt történelmi egyének is vannak. Ilyen Conti herczeg, ki hamar megvigasztalja magát és megnősül; azután a hírhedt Bussy uno­katestvére, kivel Sevigné asszonynak annyi baja van, eleinte leveleznek, azután szakítnak, ha­­ragusznak egymásra, végre kétesen kibékülnek, ő különös jellem, nem tehetségnélküli, de nem szeretetreméltó; ő volt a „Gallok szerelmi tör­ténetének* szerzője; ez valóságos „Chronique scandaleuse*. Jelleme sem szeretetreméltó, gyá­va volt a királylyal szemben, könyve miatt kegyvesztett lesz, a Bastilleba vettetik, az udvar­tól száműzetik, csúszott, mászott, de bocsánatot soha sem nyert. Még kevésbé tiszteletreméltó maga­viselete Sevigné asszonynyal. Sevigné asszonynak nem volt kifogástalan férje, Bussy a férjnek hi­báiban társa volt, azután elárulta őt nejének és felajánla neki szívét; csak egy mentsége van és ez az, hogy nagyon szerencsétlen. Visszautasítá­sát megboszulta Bussy, az ő „Gallok szerelmi tör­ténetében” nagyon különös képet rajzolt Sevigné asszonyról. E rajz érdekes; először szüljénél fog­va, Bussy figyelemreméltó író, sok szellemmel bír; másodszor azért, mert ebben el van mondva mind­az a rész, mit Sevigné asszonyról mondani lehet. Már pedig semmiféle dicséret nem lehet oly hízelgő reá nézve, mint az, a­mit Bussy ír, így azt mondja, hogy „elméje hajlandó volt elkövetni mind­azt az ostobaságot, a­mit ő el nem köve­tett.“ Tehát kénytelen bevallani,­­ hogy bölcs volt. Másutt azt mondja: „Miért mulatja annyira magát az erénynyel?“ Ez egy szemtelen ci­­nikus szava, de ez is Sevigné dicsérete. Egyik udvarlója volt tanítója, Menage, ki la­tinra és olaszra tanitá; pedáns volt kiről azt mondák, hogy latinul harap és olaszul sóhajt. Őt is visszautasítá Sevigné asszony, de barátja ma­radt. Jegyezzük meg, hogy Sevigné asszony ne­velése igen solid volt, ő a komoly olvasmányok­hoz volt szokva. „A frivol olvasmányok halvány szint adnak a léleknek* ezt mondá ő. Ő olvas­ta pl. Nicole 15 kötetes „Morál­“ ját és oly jó­nak, oly hasznosnak találá e könyvet, hogy azt mondá: „elnyelném mint a levest“; olvasta St. Augusztinust is, de az igaz, hogy csak esős időben. Egyik barátnője volt Lafayette asszony, ez a XVII-ik század egyik legnagyobb asszonya. Lafa­yette asszony több könyvet irt és ezek közt egy remekművet. Regényei: „Zaide“, mely képzelmének regénye és a legjobb, „de Clives herczegnő“,amely szivének regénye. Ez a könyv forradalmat csinált az irodalomban: eddig a regény nagyon hamis, valótlan irodalmi nem volt, d’ Urfé, Scudery, Calprenid regé­nyeiben: persa, görög és római hősöket láttak úgy beszélni és öltözködni, mint XIV. Lajos kurtisanya. „Clives herczegnő“ helyes útra vezette azt, ebben a XVI. századból (II. Henrik uralkodása idejéből) kölcsönözött nevek alatt, Lafayette asszony­nak de la Rochefoucauld herczeggel való viszonya van elbeszélve. II. Henrik XIV. Lajost képviseli, Valentinois herczegnő Montespau asszonyt, Nemours Rochefoucauldot. E könyv most is érdekes, XIV. Lajos udvarának és a kor erkölcseinek rajzát adja. Lafayette asszony viszonya La Rochefoucaulddal 25 évig tartott. Irodalmi téren is közreműködtek. La Rochefoucauld átdolgozó „Maximes”-jait, Lafa­yette asszony befolyása alatt, enyhité némelyiknek keserűségét, viszont ő adott barátnőjének tanácso­kat: „La princesse de Cleves“ megírásához. Ezért mondá Lafayette asszony Rochefoucauldról: „ő esz­mét adott nekem és én reformáltam szivét.“ — Kü­lönben is ő büszke, nemeslelkü ember volt, úgy hogy midőn a­­ ronde után, visszatért a királyhoz, XIV. Lajos is hitt neki. Lafayette asszony pedig azt mondá róla: „Oly gyöngédséggel láttam őt sírni, hogy imádságra indítja az embert.“ Külföldi politikai szemle. A lefegyverkezési kérdéshez hozzá­szól most újabban a bécsi értekezlet alkalmából Bismarck lapja is, a „Nordd. Alig. Ztg.a Más ízben is megjegyeztük volt, hogy e lap csak úgy félválról beszél ezen ügyről, s tekintve azon ösz­­szeköttetéseket, melyek között e lap él, érdemes­nek tartjuk megismertetni véleményét közönségünk­kel,­­ annál inkább, mert most határozottabban és tüzetesebben nyilatkozik ez ügyről, mint ezelőtt. „A­nélkül, hogy a bécsi értekezlet tagjait legtávolabbról is sérteni akarnók, nem halgathat­­juk el abbeli nézetünket, hogy maguk az értekez­­leti tagok sem hisznek ezen törekvéseknek sike­rében a jövő évtizedek, s mondjuk ki ezen század folyama alatt. Habár az aranyérték korszakában az aranynak szükségét érezzük, még­is még nagyobb távol levőnek látszik azon „aranykor” visszatérése, melyben mint Ovid is énekli, a jót és helyest szabad akaratból minden biró nélkül cselekedtek. Ez és úgy áll az államok belügyei, mint a nemzetközi viszonyok tekintetében. Minden euró­pai képviselőtestületben — csak az egy franczia nemzetgyűlés képezett ebben kivételt — ural­kodik a hajlam: lehetőleg leszállítni a hadse­regre és védelmi czélokra fordított összegeket, és mi nem vonjuk kétségbe, hogy egy ily módon ad hoc összehívott képviselőértekezleten sokat lehet­ne beszélni az örök békéről s az álandó hadser­­gek által képezett nagy csapásokról. De alig volna érdemes a fáradságra, egy ily conferencia mandá­tumát megvizsgálni. Az egyes tagok legjobb eset­ben is hazai kamarájuk többségét képviselhetik, legtöbben pedig annak kisebbségét fogják képvi­selni. Kitűnő beszédekben sem lesz hiány. A né­pek testvérisülése nagy szerepet fognak ott játsza­ni, úgyszintén annak kimutatása, hogy a hadsere­gekre fordított pénzt sokkal czélszerűbben lehetne cultorczélokra, iskolákra, egyetemekre, műintéze­­tekre, csatornákra vasutakra, stb. fordítani. Hogy ily törekvések épen Bécsben találnak oly kedvező talajra, ezen nem fog csodálkozni az, ki évek óta figyelemmel kíséri azon rendkívüli (?) tartózkodást, melyet a delegátiók (!) a had­ügyminisztérium követeléseivel szemben tanúsítnak s könnyen elmennek azon határig, melynél a se­reg harczképessége átalában kétségessé válik. De föltéve az esetet, hogy pl. Németország lehetőnek tartaná hadseregének reductióját, vagyis bevégzett, kipróbált és drágán megvásárolt rend­szerének desorganizatióját és A­u­s­z­t­r­i­a-M­a­­gyarország, Olasz- és Francziaor­­s­z­á­g kormányai is hajlandók lennének magukra vállalni egy ily rendszabályért a felelősséget, még mindig marad hátra három nagy hatalom, melyek „az átalános lefegyverkezésnél súlyosan nyomnak a latba: Orosz-, Török- és Angolország s úgy látszik, hogy a bécsi urak ezek nélkül csi­nálták meg számadásaikat. Orozsország és Török­ország egy európai congressuson előre láthatólag nem lesznek képviselve. Oroszország épen most veti alá egész hadügyét egy nagy átalakításnak és bajosan fogná rászánni magát, hogy a nehezen ki­vívott eredményt egy chimaerának föláldoz­za, eltekintve attól, hogy Oroszországot ázsiai szomszédai csakhamar az ideál és az élet közti különbségre fognák emlékeztetni. Törökország a maga részéről épen most ta­pasztalja, hogy ha általában csak fölfegyver­kezve létezhetik, és fentartására szükséges, hogy sokkal jobban legyen fölfegyverkezve, mint je­lenleg. De ha Orosz- és Törökország vonakodnak részt venni a fegyvereknek ekékké átalakításában, a többi európai hatalmakra nézve elveszet még lehetősége is annak, hogy egy ily tervről azt tart.

Next