Magyar Polgár, 1882. január-június (16. évfolyam, 1-126. szám)
1882-04-22 / 92. szám
fl évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: OBlA.OTCZA, nyomdaépülkt, jfll'1' ------velQldfkt költemények nem kötöttetnek. Kíftíl*0®1 *1 h•»I• 0 kéiirilok nem idatnik ftilla. ü)|t bérmentes terelek (o|idatnik el.MAGYAR POLGÁR a*' 92-dik szám. Kolozsvárt, 1882. szombat, április 22. KIADÓHIVATAL: kOltobda-dtéza, nyomda é.p Oil . ELŐFIZETÉSI DÍJ: . . 18 Irt. férnelyedre . 4 Irt — fef egén érre lélérre . . egy hér 100 Hirdetési díj: petition 0 kr — Bélyegéletek: minden hírdatés után 80 kr. — Nyiktér:ion 80 kr. Andrássy gróf ötlete. volt külügyminiszter, a ki ket elhitte az occupátiót, a delegátiótíjz kifogtok®1 emeli a közös keretben. Szerinte az egész ujonczokrt a lázadás indokai alapjában sinn tévesztve. Átlátja ugyan, hogy a rendeletét már most, a monarchia tkintélye érdekében, végre kell hajtane azért a dolog hibának maa volt külügyminiszter tévedéseit lát az occupált tartományok administrateiban is ; szóval — bár megfMZi az előterjesztést — felszólalóból félreérthetlenül kiviláglik, hogy nem így gondolta ki magának az occupationális politikát, mely a jelenlegi vezetők kezében a tervezett sike- i kiviteltől eltérő folyamatot vett. Meglehet, hogy Andrássy grófnak joga van. Meglehet, hogy ujonczozás helyett csakugyan inkább megfelelt volna a bosznia-herczegovinai viszonyoknak, ha önkéntes csapatokat személnek, toborzás által, s igy könnyebben elkerülhetők lettek volna azon nehézségek, melyek most az ottani népek szokásai, traditiói miatt támadnak. Az adminisztráció dolgában is megengedhető talán, hogy ezt is szigorúan a ottani állapotokhoz, nem pedig fejlettebb európai viszonyokhoz kell alkalmazni. Anglia sem az anyaország törvényei szerint adminisztrálja a keletindiai tartományokat; Francziaország Algírban hasonlókép a speciális viszonyoknak megfelelő külön adminisztratív politikát követ; Ausztria-Magyarország részéről is ez lenne helyes az occupált tartományokban. Bylandt-Rheidt hadügyminiszter s Sziky pénzügyminiszter felvilágosítási ugyan sok tekintetben megnyugtatták a delegátió tagjait Andrássy gróf aggodalmai iránt, — mindazonáltal el kell ismerni, hogy a volt külügyminiszter épen rész tanácsokat nem idétt. Azonban — nem annyira a tanácsok, mint inkább a felszólalás modora — önkéntelenül azt a kérdést támaszthatja a közvéleményben, hogy: miért tanácsol Andrássy gróf utólagosan? miért nem tette ezt előlegeseen? sőt méltán kérdezhetik azt is, hogy: nem állott-e módjában mindjárt az occupatio-politika alapjainak megvetésekor (ami az ő külügyminiszterségének idejére esik) olyan határozott irányt szabni meg, amely által kizárva legyen az, hogy új vezetők hibás útra tévedjenek! Amikre nézve a gróf most kifogásokat emel, elég fontos kérdések voltak ahoz, hogy az occupatio politika legelső stádiumaiban tekintetbe vétessenek és tisztáztassanak. Ezt meggondolva, a magyar delegáczió négyes albizottságában történt felszólalás kétségkívül hatást téveszt és rosz ötletnek bizonyul; a mint rosz ötletnek bizonyult két visszalépett magyar minisztersokkal élesebb, sőt egészen más jellegű) támadása azon kormány ellen, melyben ők is benne voltak, — és a mint rész ötlet pl. a mérsékelt ellenzéktől az a folyton hangoztatott politikai jelszó, hogy : a világért sem a Deák műve rész, az nagyon jó, — de azok akik folytatták, elrontották! Nem akarjuk azzal gyanúsítani Andrássy grófot, hogy ő is hasonló czélzatokkal lépett fel, mint ama két miniszter, vagy a mérsékelt ellenzék. De eltagadhatlan, hogy a közvélemény kevésbbé fontolgató része az eljárások közt külső hasonlatosságot fog felismerni, és ez után indulva, ráírja a felszólalást az egész occupational tehát magának a volt külügyminiszternek is a rovására. Még szerencse, hogy a közös kormány és ebben az új külügyminiszter, megnyugtathatták a delegácziót és a monarchia népét a felől, hogy Andrássy gróf occupatio-műve nem volt oly hibásan kezdve és folytatva, mint sokan a gróf kifogásai után gondolhatnák. Az ember, ilyen felszólalásoknál, önként érthetőleg hozzáképzel tzannyit, mint a mi mondva van. De a tárgyalások arról tanúskodnak, hogy Andrássy gróf ötleténél nincs mit olvasni a sorok közt, sőt talán nincs miért nagyon aggodalmasan venni azt sem, ami a sorokban áll. A nagyszebeni „Hermanstädter Zeitung” egyik közelebbi számában a Heinze-ellenes ismert röpiratról szólván, igen élesen kikel az ószászok ellen és meleg hangon emlékezik meg a magyar nemzetről. Ide igtatjuk a derék czikk egy részét: Ha az ó-szász szóvivők és Schulverein-beli czinkostársaik belátással bírnának, akkor megbecsülnék a magyarságot, mint a magyarországi németek teszik, kiknek derék érzülete nem csinált, hanem a német s a magyar szellem legbensőbb lényéből folyik. „A magyar, s a német nép szellem közt bizonyos rokonság van, s ez okozza, hogy a magyar a némethez, s a német a magyarhoz vonzódik. Amint a bibliában irva vagyon, nem jó hogy a férfi magában legyen, adjunk neki társat, és úgy nem volna jó, ha Ausztria Magyarországban a magyar oldalán nem állna a német, s a németén a magyar, az iaten illesztette ezt igy össze Magyarországon , Erdélyben s ember ezt ne válassza el. „Rágalmazhatják az ó-szász szóvivők s czinkostársaik a Schulverein előtt Magyarországot, s a magyar nyelvet ahogy akarják, annyi bizonyos, hogy a magyarok vonzereje oly sikereket vívott ki Magyarországon a németek között, amilyenekre az inkább eltaszító mint vonzó ó-szász szóvivők Ezért tenni soha sem fognak, ők és félrevezetett Schulvereinbeli czinkostársaik a többi magyarországi németek közt egyedül s elhagyatva állnak itt, a mint megérdemlik ; a magyarnak pedig sikerült egy népszellemet meghódítania. „S ami kiválóképen a magyar nyelvet illeti, nem szólunk azon örvendetes fejlődésről, mely fényes jövővel kecsegteti e mivelődésképes nyelvet, hanem csak a nyelvet magát tekintjük, melyben az öntudatlanul működő nép szellem oly finom érzéket, s megkülönböztető tehetséget teremtett a megismerési elmélet legmélyebb problémái számára, hogy egy részről minden német bölcsész szerencséjének tarthatná ha magyarul is tanult volna, s másrészről azt kell mondanunk, hogy a magyar nyelv sokkal bölcseletibb, mint a magyarok, akik beszélik.* A polgári törvénykönyvre vonatkozó munkálatok, mint a „P. Li." értesül, anynyira haladtak, hogy az igazságügy miniszter már május hóban össze fogja hívni az enquetet a javaslat általános részének, mely nyomtatásban is megjelent, érdemleges tárgyalására. A községi illetőségű hovatartozás megállapításánál mind sűrűbben előforduló nagy nehézségek Ugocsa megye közigazgatási bizottságában felszínre hozták a községi bejelentési hivatalok felállításának kérdését. Ugyanis a gyakorlati élet azt bizonyítja, hogy az 1870. V. t. sz. 1. § ában megállapított azon jogviszony, melyyel és a magyar kormány tagjai jelen voltak, megkezdték a közös kormány előterjesztésének részletes tárgyalását. Baross előadó felolvasván az előterjesztés első czikkét, kiemeli, hogy az ezen czikkben foglalt összegnek részletes felszámítása ama czímek szerint történik, melyek a 6 milliónyi rendkívüli hitel megszavazásának szolgáltak alapul. A számítások approximative nélkülözik a rendes költségvetés jellegét, mindazáltal bírálat szempontjából előadja az első tétel részleteit. , Éber Nándor a politikai indító okokat nem tartja annyira mértékadóknak, mint a pénzügyi részleteket. Ma már a lázadás megtörve lévén, a tények és statisztikai adatok alapján nagyoknak tartja az illetékeket és nagyoknak a létszámot. Nem találja okadatoktnak, hogy még három hónapon át megtartassék a jelenlegi csapatlétszám . kérdi tehát a hadügyminisztert, mi indította a három havi időszakok felállítására és illetőleg arra, hogy az első időszakban a jelenlegi létszámot és illetékeket meg akarja tartani. Bylandt gr. kijelenti, hogy a mozgalom utóhatásainak ellensúlyozása és a még mindig létező kóbor bandák féketartása, a csapatok jelenlegi létszámát a tervezett időszakban feltétlenül igényli. Szóló elemezi ezután az időszakok beosztásának és az illetékek kiszolgáltatásának módozatait, a tervezett fokozatos rendezés részleteit, hangsúlyozza a csapatok által tett kitűnő szolgálatokat és kijelenti, hogy fő igyekezete oda lesz irányozva, hogy a jelenleg előirányzott összeg elég is legyen. Hegedűs Sándor osztozik Éber nézeteiben, ha 60 000 ember kellett a lázadás leverése és kellett, hogy vérontás ne legyen és hogy imponáljunk, most nem kell annyit három hónapon át tartani csak azért, hogy imponáljunk. De nem kell a nagy hadipótlék sem, mert maga a had ügyér még az akcióban és csak az akczióban levő csapatokra terjeszti ki a pótlékot ; most béke van, és mégis többre, még a Lim területre is kiterjeszti a pótlékot. Úgy látszik, most érvényesíteni akarja azon áláspontot, melyre rásodortatott. Óvni kell magát a közös kormányt ily pressziók ellen; azért kell leszállítani a költségvetést, az ő felelőssége ne fedjen má- csak a maga álláspontját, és viszont az ő felelőssége mellett érvényesíteni kell a mi felelősségünket. Más befolyásnak nincs helye. Az előirányzattal szemben törlést nem indítványoz; tudja, hogy fog tétetni és ahhoz alkalmazkodni kíván. (Élénk helyeslés.) Szécsen grófnak nincs ellenvetése az imént mondottakkal szemben, csupán azt jegyzi meg, hogy alkotmányos szempontból csak a felelős miniszterrel van dolgunk, és hogy nem igen fog a delegáczió intézménye megszilárdulásának javára szolgálni, ha itt más befolyásokról is beszélünk. Faik arra emlékeztet, hogy a delegáció naplójának tanúsága szerint ő már 1878 ban a nyilvános ülésben, midőn először volt szó Bosznia és Herczegovina megszállásának eshetőségéről, kifejezte amaz aggodalmát, hogy bizonyos oldalról oda fognak törekedni, hogy a régi katonai határőrvidék megszűnvén, amaz országokból új katonai határőrvidéket csináljanak maguknak. Most, midőn egymásután ily roppant összegek kívántatnak minden alaposabb és részletesebb indokolás és ellenőrzés nélkül, ama gyanút csak megerősítve látja és azt hiszi, hogy nem lehet elég korán tudatni azt, hogy ezen törekvések valósítására a magyar országos bizottság és a magyar parlament, melynek e bizottság kifolyása soha, de soha segédkezet nyújtani nem fog, hanem a leghatározottabban ellene fog szegülni. Csatlakozik tehát feltétlenül Hegedűs álláspontjához, és azt hiszi, hogy a delegácziók intézménye sokkal jobban megszilárdítjuk ily fellépés által, mintha derűre borúra megszavazzák mindazt, amit a katonai részről követelni jónak látnak. (Élénk helyeslés.) Szécsen gróf szavai értelmének bővebb kifejtése után Baross előadja a 2. 2. 4. 6. 7. 8. és 9. tételek indokait. Pulszky kérdi, hogy az elhasznált szerek pótlása jövőre mily összegre rúg, és nem szükséges-e lóbeszerzésre nagyobb százalék ? Bylant gr. nem mondhatja még ma, hogy mi lesz pótlandó, tehát összeget nem említhet; a lóbeszerzéshez előirányzott százalékot kevésnek tartja, de azt hiszi, hogy e kompenzáczió a redukczióban lesz. A 6. czím pontjai tárgyaltatván, a g) pontnál „erődítési és elszállásolási építkezésre”, továbbá „utak és ösvények elkészítésére* 5.669.000 írt irányoztatik elő. Baross indítványozza ismétlés kikerülése végett, hogy a hadügyet hallgattassák meg előbb. — Bánhidy kérdi, hogy az előirányzott összeg tervezeten alapuló, és ha igen, befejezett egészet képeznek-e a munkálatok és kiterjednek-e az elfoglalt egész területre ? Bylant gr. előadja az előkészítő munkálatokat és terveket, az egész czélázatát, kiemeli Krivosje fontosságát, mely az egész Bocche di Cattaro felett uralkodik. E nyilatkozat után folyt vitában Ebar és Szalay szólalt fel; utóbbi kérdi, az előirányzott összeg végleges-e? Bylandt gr. azt hiszi, hogy az öszszeg végleges, de azért nem biztosíthat, hogy jövőre nem lesz szükséges egy vagy más ponton erődítési műveket emelni. Apponyi fölszólalása után Bylandt gr. ismétli, hogy az összeget véglegesnek tekinti és azt hiszi, hogy e czímen azonfelül több követelésre nem lesz szükség. A tárgyalás befejezése után az albizottság áttér az 1. czikk részletes tárgyalására, melyre Baross tüzetes indokolás után a következő módosítványt indítványozza: „A közös minisztériumnak azon 8 milliónyi összegen felül, mely a monarchia déli részében és a megszállt területen kiütött mozgalom leküzdésére 1882. febr. 6-án kelt és ő felsége által jóváhagyott határozattal engedélyeztetett. TARCZA: A szerb királyi udvar. Nálunk magyaroknál meg van az a rész szokás, hogy még akkor is, ha valami nagyot akarunk tenni : előbb a külső tígekre gondolunk és világért nem mernék végrehajtani tervünket, ha nincsen meg hozzá a kellő környezet. Szeretjük a fényes látszatot s ezért mondják rólunk, hogy gavallér nemzet vagyunk. A szerbek nem tartanak igényt erre a szép czímre , valóban méltán. A belgrádi királyi palota legalább élénken tiltakoznék ez ellen a ráfogás ellen, mert az a nemzet, melynek királya ilyen házikóban húzza meg magát, bizonyára nagyon csekély érzékkel bír a csíny és pompa iránt. Hasonlatul nem akarok a Tulleriákra, az Eszkariálra vagy a bécsi Burgra hivatkozni, hanem a királyi paloták egyik legegyszerűbbikét a budai várkastélyt állítom fel például s még ezes ezer egy éjszakai csoda gyomot tűnik fel a mellett a belgrádi konok mellett, melyet táviratban és vezérczikkben is oly sokszor emlegettek. A legszebb házak egyike Belgrádban külügyminisztérium, de palotának ez sem vűlt be. Mindjárt szomszédságában áll a konak, mint egy hamupipőke — azt hina szerb szokásokban járatlan európai. Str ebben az igénytelen épületben a külüyminisztérium valami mellékhivatala van ^helyezve. Csak a mérges tekintetű őrök *'lág hajtanak fel tévedésed felől, mert ha * akarsz menni a két íróasztal nagyságú i^kot szegő vasrács valamelyik kapuján, ‘kor rád fogják a rozsdától csak ünnepre» alkalmakkor (például király-prok‘dícziókor) megszabaduló szuronyokat; ** Kjori „rückwitrtu koncentrirung* (Szerbiában is nagyon népszerű hadművelet) által menekülhet ez a biztos halál elől. Nem a kincseket, melyek nincsenek, hanem a királyt és a királynét őrizik ily lelkiismeretesen. A királyné megérdemli az őrizést mert szép asszony. Kedvességéről és szeretetreméltóságáról a belgrádiak nem győznek eleget beszélni. Nagyon szereti a szellemes társalgókat , ő maga is élvezetesen cseveg; ott van majd minden színházi előadáson — de elemében csak a farsang alatt érzi magát. Szenvedélyes tánczosnő s ha tőle függne, talán egész életét átkeringőzné. A thronique szandaleuse hallgat felőle, pikáns adomákat az udvar legdühösebb ellenségei sem beszélnek róla. Egyetlen kalandja, melynek sikerült e nyomára jönnöm, a következő. A belügyminiszter unokaöcscse, tehetséges fiatal ember, szeretett volna valami hivatalba jutni; jóakarói diplomáciai szolgálatra szánták. — Fülébe jött ez a királynénak; eleinte tetszett neki a gondolat, de azután kedvetlenül kiáltott fel: — Nem lehet diplomata , hiszen nem tud tánczolni! A fiatal Garasanin csakugyan teljesen járatlan volt a szalonműveltség ezen ágában. — De azért csak áldhatja a bot- 80t, mert a királyné másnap így szólt udvarmesternőjéhez. — A fiatal Garasanint meg kell tanítanunk tánczolni. Úgy ír lett. A boldog halandót néhány tanlecke után meghívták az összes udvari bálokra s a királyné az egész farsang alatt mindig vele tánczolt ! A városban akkor sokat beszéltek erről s a pletykát csak úgy tudták elnémítani, hogy ezen nevezetes farsangot követő tavaszon Garasanint kinevezték titkárnak a berlini szerb követséghez. Most mindenki nagykövetnek mondja. Ha Belgrádban nagykövetet emlegetnek, bizonyosan a fiatal titkárról van szó, így teremnek a szerb diplomaták! * Különben ezek az udvari bálok is igen érdekes mulatságok. Bemutattak egy asszonynak s beszélgetés közben véletlenül azt kérdeztem tőle, hogy fárfang alatt miféle bálokba szokott járni ? — Én csak udvari bálokra szoktam járni, hangzott a büszke felelet. Habár ekkor már tudtam, hogy Szerbia mennyire demokratikus ország, azért mégis feltűnt a fiatal asszonyka udvarképessége. Csakhamar azonban tisztán láttam. Az udvar októbertől egész a nagy böjtig minden héten ad egy bált s azokra meghívnak boldog-boldogtalant. A konok „dísztermében” a legbámulatosabb zagyvalék tolong : kereskedők, iparosok, ágensek diplomaták, vállalkozók, iparlovagok, hivatalnokok — mind illető hölgyeikkel, így azután nem lehet csodálni, hogy az asszonyok sértésnek veszik, ha az udvari bálokon kívül más tánczmulatságokról merünk beszélni velük. * A királyi palota berendezése rendkívülien egyszerű és épen olyan kényelmetlen. A szobák kicsinyek, elrendezésük czélszerűtlen. Maga az udvartartás pedig hallatlanul rendetlen. A királyi ebédeken az ételek roszak, a vaj és az olaj rendesen avas, a mártások keserűek, a diplomácziai kar tagjai borzongva gondolnak arra a kitüntetésre, hogy esetleg meghívják őket a királyi asztalhoz. Ez annál meglepőbb, mivel a főudvarmester Jankovich ezredes igen derék ember; magyarországi szerb, azelőtt huszárfőhadnagy volt a mi hadseregünkben. A főudvarmesternő Zukics asszony, a volt bécsi szerb követ özvegye. Valódi typusa az ó-szerb asszonynak ; arcza kicsi, keskeny ránczos — mindig szerb toiületeben jár. Azt mondják különben, hogy műveit és szellemes asszony. Reám olyan benyomást tett, mint egy öreg spanyol dungna, kinek egy tuczat leányka erénye fölött kell kérlelhetlen szigorral őrködni. Udvarhölgyei a királynénak nincsenek. 8 8b * Az udvari élet nagyon csendes egész éven át a farsang kivételével. A királyné egész mulatsága ilyenkor abból áll, hogy színházba és Topcsiderbe jár — mindig huszonnégy huszár fedezete alatt. Se a királyt, se a királynét gyalog sohase lehet az utczán látni; ha pedig kikocsiznak, a lovascsapat örökösen nyomukban nyargal. „A királyi pompa kedvéért azt mondják , de vannak mások, kik kételkedve rázzák fejüket és önkénytelenül arra gondolnak, hogy huszonnégy lovas katona veszedelmes népcsődületek szétverésére is kitűnően alkalmas. A szerbek heves vérü emberek, s loyaliták még nem vert erős gyökereket; ilyen körülmények között jó szem előtt tartani a német közmondást: Vorsicht schadet nicht. A 1 m a v i v a. szerint minden honpolgárnak valamely község kötelékébe kell tartozni, hovatovább számosabb egyénnel szemben meg nem állapitha, miután főleg az alsóbb mezei munkás osztályhoz tartozók nagyrésze, — részint mint napszámos, részint mint cseléd — igazolási jegy nélkül csavarog, s némely községben hosszabb időn át háborútlanul tartózkodván, az illetőig köteléke köztük és illetőségi községük közt egében meglazul anélkül, hogy tartózkodási helyükön az illetőséget törvényszerinti módon megszereznék. Ezen kétes illetőségű egyének a kórházi díjak behajtásánál annyi fáradságos munkát okoznak a közigazgatási hatóságoknak, sőt utolsó vonalban a belügyminisztériumnak, hogy valóban ideje lenne ezen állapotok beszüntetése iránt a községi bejelentési hivataloknak a törvényhozás útján elrendelendő felállítása által minél előbb intézkedni. Orosz lapok Boszniát és Herczegovinát illetőleg most a birodalom két delegációjának ülésezése alkalmával úgy vélekednek, hogy az európai keleten oly események vannak készülőben, amelyek megingatják a békét. Az új görög minisztérium programmja, Törökország vonakodása Oroszország követeléseit teljesíteni gondolkodásra késztetnek, de sokkal nagyobb bökkenőt okoz ennél a szerb királyságnak „Ausztriához* és Oroszországhoz való határozatlan viszonya. Míg a szerb kormány teljesen „osztrák* befolyás alatt áll — mondják az orosz lapok — addig a szerb nép Oroszországgal rokonszenvez, s vele érez. De sem Szerbia, sem Montenegró nem nézhetik szívesen az osztrák keleti politikát, miből végre is az Oroszországgal való összeütközés fog támadni. Az ügyek menete a berlini kongressus óta olyan, hogy Oroszország és Ausztria Magyarország közt öszszeütközésnek kell történnie a Balkán félsziget leírásáért. Azonban ez az ügy vérontás nélkül is lebonyolítható. Hogy pedig Oroszország legyen a győztes, ehez — szerintük — nem kívántatik más, mint az, hogy lehetőleg passive viselje magát a balkáni ügyek iránt, és így győzze meg Európát szándékainak önzetlen voltáról, ezzel előmozdítja a békét, ellene is működik az osztrák törekvéseknek. Sőt a délszlávok rokonszenvét is megnyeri. Tehát „csak hadd vesztegesse Ausztria-Magyarország a milliókat, hadd képzelje, hogy megerősíti befolyását a Balkán félszigeten, mi nekünk nem kötelességünk kiábrándítani őt ebből a csalódásból. A MAGYAR DELEGÁCZIÓ, Bécs, ápr. 19. A magyar delegáczió négyes albizottsága ma délelőtt 11 órakor Tisza Lajos elnöklete alatt tartott ülésében, melyen a közös kormány tagjai képviselőik A divatról, (Ápril elején.) a jó ízlésű hölgyek mindig egyenlő lépést tudnak tartani a divattal, sem nem fognak feltűnni akarni a túlságosan új ízlésirány művelése, sem pedig a régi minták megtartása által. Van bennük bizonyos finom érzék, az úgynevezett bon gout iránt, melynek segélyével mindig meg tudják választani, ami helyes. Pedig ez nem látszik valami könnyűnek a mostani tavaszi évad divatánál. Sok feltűnő szint és formát lehet látni, melyek alig fogják megnyerni egy jóizlésű nő tetszését. A sima és színes szöveteket, úgy látszik, egészen mellőzik ; látni ugyan még Manéira vagy angol hímzéssel, vagy mái rée betétet, mint már a télen is láttuk ; de most nagy virágos, állat , gyümölcs- és levélrajzos szövetek az újdonságok, könynyü belgek s ovileok, melyeket nagyvirágos tafotával vegyítenek; továbbá 70 centiméter széles, szinogomata perkálok stb. A hímzéseknek egész fejezetet lehetne szentelni, annyi a különféleségük. A többi közt megemlítendő egy minta, mely épen olyan, mintha gót ablakokból állana, egy másik, melynek alapja úgy van kivarrva, mint a guipurettls dombor rózsákkal van díszítve. Igen szépek az eperő vagy szőlő bordure-ök, melyeket könnyű mull, ecru- vagy selyemszöveteken alkalmaznak. Ha ily szövetekből készítik a japont, akkor a ruhaderekat és tunikát vagy könynyű foulardból vagy nyárra virágos hat tisztből csinálják. E nemben új a Battist persane, mely színes alapon kockás rajzot mutat, a Linon de Nymphe (nagyvirágos minta) az indi és khinai batuszt szövetek. A Watteau- és Mária-Antoinette-ruháknál a sima, csak egyszerű alsó rüssel díszített szoknyák átmenetet látszanak képezni a tournure által most már annyi-mennyire meghonosodott abroncsszoknyákhoz. A párisi divatjósok már megjövendölték e divatot, de az idén nagyon meglepően kapott volna lábra, azért bizonyos átmenetnek kell lenni, hogy ne tűnjék föl annyira a szűk szoknyák után egyszerre a dudoros krinolin. A nyáron már tournerök, feszes, csikós japánok s e diszszel telerakott szoknyák lesznek divatban; máris látni szoknyákat, melyeket 8—10—20 kis volant borit, vagy plisszírozott dudorok díszítenek, melyek fenn egy bőven ránczolt, écharpeban végződő drapéeban záródnak. A derekak többnyire magas angol gallérral, bő ujjakkal vannak ellátva, a könnyebb szövetből készülteknél az előbb kedvelt dudoros vállak kapnak lábra ; az egyes dudorok között hímzett szalagokat vagy szalagtüsöket alkalmaznak, vagy az ékszerhez illő fémabroncsokat is. a kalapok egészen különböznek a múlt divat kalapjaitól. A fekete csipke vagy tüllkalapokat az idén színes crape vagy szilvetkalapok szorítják ki. Az új divatú kalapok közt kiváló helyet foglal el például egy egészen hóvirágokból összeállított virágkalap, oldalt teljes rózsacsokorral és fekete bársonyszalagokkal, ehhez ceuille-hímzetes fehér tulleillusion szalagok, melyeket elül rózsa- át gyöngy virágcsokor tart össze; egy másik napégette manilla szalmából van fonva, mirtszöldszalagokkal és égkék strucztollal díszítve. Igen csinosak a tarka eatinnal bélelt ginochielloszalmából készült kalapok, elől magasan kunkoritottak, hátul a fejre simulnak s színes spanyolcsipke vagy virágövvel diszittetnek. Igen hatásosak a manilla-szalmából vagy lószőrből készült kalapok égkék crépe-Berillal s hasonló színű nefelejcs-guirlanddal vagy sötét bársonnyal és mákvirággal díszített kalapok. Ifjú leányoknak igen ajánlatos az áttört fantasie-szalmából készült kalap, mely színes selyemmel van bélelve, két méter hosszú, gaze pointillé fátyollal átkötve a hozzáillő virágcsokorral díszítve. A fátylat lazán kötik össze egy nagy csokorban a nyakon. A napernyők nagyon is el vannak borítva hímzésekkel, plisszékkel, drapákkal vagy más díszítésekkel. A nyél fogantyúja bizarr alakú, selyemmel, plüanel, vagy szalagokkal átkötve; az ernyő egyes részei dudorokba vannak összefonva, hűsökkel keresztezve. Egyszerűebbek az egész sima, tizenhat részből álló ernyők, melyeknek csak fele szövet, fele pedig a paleták közt átfont csipke, de ezek az erős napsugarak ellen nem nyújtanak biztos védelmet. A nagy árnyéktartó ernyők, melyeknek alakja nem szenved a divat által, még szokásban vannak ugyan, de nem igen szeretik, e helyett inkább a ruha szövetéből készült nagy csipke rajzzal nyomatott ernyőket ajánlják, de a jó ízlés nem engedi meg, hogy a szinegység az ernyőre is kiterjedjen s a ruha rajzának tarkasága az ernyőnél bántja a szemet. Bélésül a szemorvosok véleménye szerint a zöld, vagy kék ajánlandó. De ma nem igen kérdik, hogy jó-e a szemnek, vagy sem, hanem csak azt nézik, jól áll-e az arczhoz, vagy ruhához. A franczia ernyők, az aranyozott vagy ezüstözött pálczákkal, melyeknél nem szükséges a bélés, inkább ártanak a szemnek, mint használnak. (P. Napló.) _________