Magyar Polgár, 1884. április-június (18. évfolyam, 76-149. szám)

1884-05-04 / 103. szám

Tizennyolczadik évfolyam 103. szám. Kolozsvár, 1884. vasárnap, május 4. Slöffsetént díj : Égés* évre Its frt. — Félévre 0 írt. — Negyedévre 4 frt Egy hóra 1 fn 6.* kr HiHDETISi DU: Egy négyszög centiméternyi tér Ara 4 kr. Gyárosok, keres­kedők, iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilletéi­: minden hirdetés után 6’0 kr. — Nyitttér: sora 26 kr. Szerkesztőség és .Kiadóhivatal „­V­agyar Polgár" könyvnyomdája .1 ?.(­• -átöleli . ex.­­Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelére használkatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, MÁJUS 3.­­ Eszmék.“ Tisza Kálmán megadta a végleges választ Horánszkynak az ipolyság­i vá­lasztást illetőleg. Válasz és viszonválasz között megjegyzé Tisza, hogy ha vala­mely megye központi tisztviselője egy­úttal birtokos is lévén, a központból egy-két napra birtokára távozik és ott mint választó­jogosult működik, ebben semmi megróni való nincs, de ha már ezt is oly erősen kifogásolja a ka­barék, sokkal inkább kellene kárhoz­tatnia azt az eljárást, mely szerint né­mely urak nyakukba veszik az orszá­got s a 10-ik, 20-ik kerületben, hol semminő választási joggal nem bírnak, agitálnak, izgatnak és korteskednek. Horánszky a­ki a miniszterelnök eme szavai által találva érzé magát, azt felelé, hogy bár csak a szabadelvű párt is ezt tenné, hogy t. i. „eszmékkel” harczolna a habarék ellen. Falrengető derültség zúgott fel a képviselőházban, mikor a mérsékelt el­lenzék eme tagja az „eszméket“ sza­laszta ki a száján. Maga Horánszky is kénytelen volt nevetni a nevetőkkel, csak Apponyi gróf forgatá izgatottan jobbra-balra a fejét és szegző indulat­tól szikrázó tekintetét a ház üveg bol­tozatára. Rajta meg lehetett aztán lát­ni a franczia mondás igazságát, hogy „a nevetséges: öl.“ És valóban, olympusi mulatság volt hallani a kabarék henczegését, hogy ő „eszmékkel“ dolgozik! Bármelyik párt­ja a parlamentnek arrogálja magának, hogy vannak eszméi, komolyan kell ven­ni,­­ mert csakugyan eszméi. A szélső­balnak, a fő ismeretes programmja, a szabadelvű pártnak­­ eddigi alkotásai, me­lyek már benne vannak a magyar tör­vénytárban. De mikor a politikai prog­ramra tekintet­ben szellemi koldusbot­ra jutott kabarék azzal mer kérkedni, hogy neki eszméi vannak, hogy ő kép­viseli politikai harczainkban az eszm­e­­harczot: ez több, mint a­mit görcsös nevetés nélkül elszívelni lehet. Mérsékelt ellenzék — és eszmék! Hát ugyan kérdjük, melyik nevezetes kérdésben, a kormányzat melyik ágá­ban állott elő a mérsékelt ellenzék, a­mióta csak existai, valamely istenadta egészséges, sajátos, életrevaló, termékeny eszmével! ? Hiszen e párt egész politikai éle­te semmi egyéb, mint nagy tagadás (Apponyi ezt Ipolyságban nyíltan beval­lotta,) vagy plagizálás, „puskázás“ a szabadelvű párt programmja és törekvé­seiből.­­ Hiszen épen az ipolysági be­­lterületben csufissime megbukott el­lenzéki jelölt, Ivánka Zsigmond ki miatt ok nélkül akkora hűhót csaptak, oly „programmot“ bocsátott világgá, melyet egy öreg mameluk rögtön sietett ma­gáévá tenni a „Nemzet“ hasábjain, mint olyant, mely a szabadelvű párt mű­ködési kátéjából volt minden tartóz­kodás nélkül plagizálva. — Hiszen van-e sürgetőbb és kényszerítőbb alkalom egy pártra nézve, mint épen a képvi­­selőválasztás, hogy politikai prédájával a nagy közönség elé kirukkoljon? És mégis a tabarékok ismert választási manifestu­mában egy életrevaló eszmét, egy őzést, mely méltó arra, hogy an­nak elérésére külön párt alakuljon, még nagyitó üveggel sem lehetett fölfedez­ni ! Az egész manifestum valóságos ideo­­phobiában szenvedett, melyhez fogható szellem- és eszmeszegény politikai iratot még soha sem olvastak Magyaror­szágon. És mégis ezen emberek hánya-ve­tiskednek az „eszmékkel“, melyekre kénytelenek maguk is mosolyogni, me­lyeket ajkaikra „hiába fölvesznek!* Eszmék! Igen, a „ tárczahajhá­­szat“, mint egy közbekiáltó képviselő találóan jegyzé meg, — ez az ő egye­düli „eszméjük“. Ez pedig, magában vé­ve, sem politikai, sem etnikai alapot nem nyújt semmiféle koter­ának a vi­lágon. Hogy a nemzet s a választókö­zönség oda tartsa vállait a kabaréknak, csak azért, hogy azokon Apponyiék fel­kapaszkodva, a miniszteri bársony­szé­kekbe másszanak: — „olyan nincs”. Hiába keresünk a magyar histó­riában is, akár a régibb, akár az újabb időben, alapot és talajt, melybe a ka­barékpárt gyökereit vissza lehetne ve­zetni, vagy abban feltalálni. Ilyen talaj s ilyen alap nincs. Nincs a múltban s nincs a jelenben sem. Míg ellenben úgy a szabadelvű párt, mint a függetlenségi­ek törekvéseinek gyökerei messze vissza­nyúlnak a magyar nemzet történelmé­nek földjébe. A dolgok természeténél fogva e két párt fogja, mint két ma­lomkő megőrülni a kabarékot, melynek múltjában nincs öröm, jövőjében nincs remény. Akárki meglássa, hogy igy lesz. TARCZA: A korszellem épít.*) Lerontod a falat, mely a várost védte, Öntözé nem egyszer őseidnek vére ? Nem bánt a kegyelet: a romok e lelke, Mely a mult alakját tartja átölelve? Lerontod e falat, porladó kezeknek Verejtékes művét, a melyet emeltek A család tűzhelyét féltve aggódással, Megáldtak imával évszázakon által ? Hald tőlem a mesét, történet volt régen, Hogy a kegyeletnek kezed rabja legyen . . . Emléke fölkisért egy rajongó korból, Mely hogy épithessen csupán azért rombol. Messzi hosszú útra zarándokok serge Elindul imával, készen küzdelemre Keblükön a szent jel, szivükben a béke . . . Ne mennének bátran istennek elébe ? Vészes út fárasztja . . . szükség is lankasztja, Haza sóvárgásuk kedvüket fogyasztja, *) E szép költeményhez, melyet az ,Élet és Irodalom“ legújabb számából veszünk át. Írója a kö­vetkező megjegyzést csatolja: „E költeménybe szőtt mondat a Ca ira ez később híressé lett forradalmi dal keletkezésére nézve egy kis költői átalakítással Michelet .Franczia Forradalom Története“ ez műve I. k 484. lapján olvasható következő he­lyére épitém „E dal (Ca ira: „megleszen“) útravaló, buzdító volt, mint azon prózák, melyeket azon zarán­dokok énekeltek, kik a középkorban a Chartres és Strassburg székesegyházait épiték. Borongva gondolnak családjukra otthon, Jegyes a mátkára ... de megy, hogy harczoljon. Mi készti? Mi űzi? Mi hajtja? Az eszme: Sirért harczol, üdvöt siron túl keresve. Földi lét határát kéréseivé itt lent, Sóvárgó fohásszal keresve az Istent. És azon bágyadtan Strassburg alá érnek, És azon fáradtan örülnek az éjnek. Imhol, de mit látnak: templom állott félben, Történetét hallják csodaszép regében. Egy ábrándos ifjú jött ide északról, Ki erdőt, ligetet, mezőt bebarangol. Gondolatot rajzol a futó homokba, Kőbe lehel eszmét, ha vésőjét fogja. Égi sóvárgásnak epedő fohásza, Rabul esett szívnek örök vágyódása Szállja meg ... nem nyugszik; mező, halom szűk­e lesz, Visszasír az égbe meredő fényűkhez. És a fenyves erdőt viszi szive, lelke, És oda lehelli merész épületbe, Mely magasba törjön, ivről-ivre felebb, Az eget keresve egyre mind közelebb. Terve kész, a város azt el is fogadja, Építő mesternek azt ki is adatja. Hejb, de lassú, lomha keze a munkásnak, A hit fogyatékán . . . végre meg is állnak. A tervező művész súlyosan beteg lesz, Nincs erő, nincs ember roma dicső tervhez. Zarándokok halljátok, fáradt kezük mozdul, Szivük, lelkük lázas heves izgalomtól. A képviselőház igazságügyi bizottsága tegnapelőtt tárgyalta Mocsáry Lajosnak Her­mann Ottó m­eg­t­á­m­a­d­t­a­t­á­s­á­r­a vo­natkozó határozati javaslatát. A kormány részéről Pauler igazságügyminiszter volt jelen. Az ülés megnyitása után T­e­r­e­s­z­k­y előadó előterjeszti, hogy az 1723-ik évi VII. törvényc­ikk 8. és 9. §§. az életbeléptetési törvény 2. §-sa által meg vannak szüntetve. A mentelmi jognál fogva a ház gyakorlata szerint, a képviselő nem vonható felelősségre képviselői működéséért, szavazatáért és beszé­déért, valamint büntető perbe nem vonható a ház beleegyezése nélkül. Ezzel a mentelmi jog ki van merítve. A képviselő ellen magánosok Hajnal hasadtára ezen két falat rak. Önkéntes munkája a szent gondolatnak : A mester meghallja, öröm elragadja. Ca ira, Ca ira, szól rebegő ajka. Ca ira! Ca ira ! . . . ajkról-ajkra zendül. Visszhangzik bérczeken, völgyeken keresztül. Oh, szent dal! Először templomépitésre Buzditád az embert, mikor születet te. Később lett belőled forradalmi ének, Melletted rombolnak s újra épitenek: Más templomot, melybe emberiség fér be, A testvériségnek örök szent nevébe, így épült a templom . . . korszellem kezétől Az emberi létnek arcza eként szépül; Rendre sugározván halhatatlan Eszmét, Leszen ez arcz mindig szebb és fényesebb még. Oh, mily áhítattal, igaz indulattal Védték meg e várost erős várfalakkal, Dúló csaták elől szentelt menedékül, Puszta rom lett voln’ a város ezek nélkül. Hallottad e regét, nem riaszt el még se’? Romboló kezekkel mégis tovább mészsz le? Szent vala imátul, szent vala a könytül, Szent vala a vértől, szived meg se rendül ? — Nem rendül, mert hallom, korszellem, sza­­­vadat Ragad, visz uj eszme, uj vágy, uj gondolat. Az emberiségnek nagy zarándok útján Pihentem már egyet, tovább mehetek tán. Várfal összeomlik, nyílik utcza, város. Egy világgal testvér kezet foghat már most. által elkövetett sérelem a közbüntettek sze­rint büntetendő, mire nézve a büntető tör­vénykönyv kielégítő módon intézkedik. Indít­ványozza, hogy Mocsáry Lajos határozati ja­vaslata mellőztessék és kimondassák, hogy ezen javaslat irányában intézkedés szüksége ezúttal fenn nem forog. Győry Elek oda nyilatkozik, hogy a büntető törvénykönyv 12. §-sa szerint, érin­tetlenül maradván a mentelmi jog, az 1723. VII. t.-czikk 8. §-ának ama része, mely a mentelmi jog mikénti felfogását fejezi ki, an­nak mintegy megvédendő körére utal, — bár ez nem teljes — eltöröltnek nem tekinthető anynyival kevésbbé, mert részben egyező a gyakorlatban eddig nyilvánult felfogással, el­lenben az életbeléptetési törvény,­­ a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénynél fogva megszűnt, minden esetre a mi benne a cse­lekmény minősítésére, a büntetésre, s az el­járásra vonatkozó Minthogy pedig a mentel­mi jogot megsértő cselekmények egész körét nem védi büntető törvénykönyvünk, erre pót­intézkedés szükséges. Büntető szankc­ióra szükség van annyival inkább, mert p. 0. rá­galmazás esetében figyelembe van véve, de már testi sértésnél nincs figyelembe véve a mentelmi jog. Miután Pauler igazságügyminiszter és Horváth Lajos az előadó javaslata mellett felszólaltak, a bíróság azt elfogadta. Ezzel az ülés véget ért. Az állami pénztárak kezeléséről szóló kimutatás. Az állami pénztárak kezeléséről szóló kimutatást az év első évnegyedére vo­natkozólag tegnapelőtt tette közzé a pénz­ügyminisztérium, egy héttel előbb, mint ren­desen. A kimutatás szerint a kezelés mérlege az I. évnegyedben egészben véve 042,919 fo­rinttal kedvezőbb, mint az 1883. év megfe­lelő időszakában. Az év első negyedének ke­zelési eredménye, köztudomás szerint, mindig a legkedvezőtlenebb szokott lenni, és ha eb­ből a szempontból tekintjük a mérleget, az teljesen kielégítőnek mondható. Annál inkább állíthatni ezt, mivel az adójövedelmek termé­szetszerű fejlődésére mutató bevételekkel oly kiadások állanak szemben, a­melyek, mint a buda­szőnyi vasút építésére, az országos ki­állításra szükséges összegek, csak időleges jellegűek. Az állami adók és jövedékek a le­folyt évnegyedben fokozatos és jelentékeny kiváltság .. . e zárral. . . leomlik és szétdűl, Virány a nyílt utczán a városba készül. Képedet hadd lássa, természet, az ember. S hogy ne küzdjön az egész végtelennel: Szép keretbe foglal téged, óh természet, Alkotó kezével: isteni művészet. De még egy hiányzik ... ha virát szökellnék, Virító terek közt egy valami kell még: A szobor: ez éretbe átköltözött eszme. Oh, viraszsz, oh viraszsz e város felett te. Hirdesd te az eszmét, a mely halhatatlan, Változó világban, maradj változatlan. Duma partján három szobor szeme éber, Három halhatatlan őrköd’ szellemével. Szép szülővárosom, nagy király szülötted Szobor képmásában mért nem áll előtted? Hirdesse a béretek kies hazájának, Hirdesse a völgyek csöndes magányának, Hirdesse a szivek lobbanó hevének, Hirdesse az elmék sugárzó fényének, Bölcsője a Nagy-nak, e város maga nagy! De szép keret kell ám ily dicső alaknak! Természet szépségi köztünk hadd maraszszák őt, ki vala köztünk maga az Igazság. Nyugodt arczát lássa, ki az ellen lázad Igazság védője a magyar hazának. Lerontjuk a falat... „Megleszen!Megleszen!‘, E dal zengjen mind’ütt, dolgozzunk szüntelen; Jobb népnek szebb várost a korszellem épit, Ennek szavát érti, követi ki szépít. Hegedűs István.

Next