Kolozsvár, 1892. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)

1892-07-01 / 148. szám

Kolozsvár, 1892.___________________ gypsz- és barnaszén-bányák versenyképesebbekké lettek s forgalmuk növekedett, hogy vállalkozók tűzifát a csucsai állomásról egész Budapestig voltak képesek haszonnal eladni; de semmi sem bizonyítja meggyőzőbben azt, hogy e díjszabás mellett az üzleti spekulatio óhajtásai teljesítve vannak, mint az a körülmény, hogy életbe lépte óta egyetlen kérvényről sem tudunk, a mely kerületünkből tarifakedvezményre irányult volna s azon megtisztelő bizalomnak egyáltalában nem volt alkalmunk hasznát venni, a melylyel Nagyméltóságod felruházott, hogy kivételes esetekben ajánlatunkra és jótállásunk mellett egyeseknek még továbbmenő engedményeket hajlandó nyújtani. Az új helyi díjszabást kiváltképpen az erdélyi közgazdasági viszonyok érdekében rendkívül hasznosnak kell tehát jeleznünk, amelyre szükségünk volt és van, annyira, hogy megváltoztatása egyenes károsodásra vezetne. Köztudomású ugyanis, hogy hazánk e legkertibb része mind termékei fölöslegének értékesítésénél, mind fogyasztási czikkeire nézve a távo nyugati piacokra van utalva. E távolságot hidalja át az új tarifa, e szállítási különbözetet nivellálja a mi előnyünkre, azért üdvözöltük s üdvözöljük, mint valóban bölcs forgalmi politikát ! (Vége következik.) Az országházból. A képviselőház tegnapi ülésén a napirend első tárgyával, a boszniai vasútra vonatkozó javaslattal rövidesen végzett. Neményi előadó indokolt beszéddel elfogadásra ajánlotta a javaslatot, amelylyel szemben egyedül Lukács Gyula emelt szót, hogy a függetlenségi párt bosnyák-ellenes érzelmeinek kifejezést adhasson. A javaslatot elfogadták. Az italmérési törvényjavaslat tárgyalása már sokkal nagyobb érdeklődés mellett indult. A vitát bevezető Hegedűs Sándor előadó szakavatott kézzel tárta a ház elé a javaslatot egész mivoltában s egyenként fejtegette a körülményeket, melyek e javaslat intézkedéseit sürgették és az előnyöket, melyek ez intézkedéseiből kétségtelenül várhatók. Hegedűs Sándor, a javaslat részletes ismertetése után, így fejezte be beszédét: A kérdés megítélésénél ne méltóztassanak tisztán az intézkedések bírálatánál maradni ; méltóztassanak egyúttal a jelenlegi helyzetet is szemügyre venni. A dolog tényleg úgy áll, hogy a 3 év előtti, sokszor nem is egészséges konkurencia következtében határozottan igen nagy pénzügyi eredmény biztosíttatott a kincstárnak, azonban nem lehet tagadni, a tapasztalás is bizonyítja, hogy e tekintetben nagy túlzások fordultak elő s épen azért, midőn egyfelől a törvényjavaslat érdemleges intézkedései folytán borra és sörre nézve teljesen megszűnt a kizárólagos jog, a szeszre nézve pedig tetemes megszorításokat szenved, s midőn az eddigi rendszer megszorítása folytán azt lehet mondani, hogy az eredmény inkább átalányozás, mint tételek szerint biztosítatik a kincstárnak, már ez intézkedések természetéből foly, hogy a pénzügyi eredmény nem lehet, valami kedvező. De másfelől ne feledjük el azt sem, hogy a bérletek tekintetében oly tapasztalatok vannak, hogy néhol határozott emelkedésre lehet számítani, de nem lehet tagadni, hogy igen sok helyütt az eredmények csökkenők lesznek és temészetes következménye az összes intézkedéseknek és a helyzetnek — mert ezt együttesen kell venni — az, hogy a pénzügyi eredmény az államháztartásra nézve nm kedvezőbb, hanem kedvezőtlenebb lesz ; tehát fiskális szempont a törvényavaslat készítésénél és benyújtásánál a pénzügyminisztert kizárólag nem vezette, hanem vezette azon anomáliák lehetséges körülírása, megszüntetése, melyek e tekintetben az utóbbi években felmerültek. Valami nagy, elvi jelentőségű, szerves reformnak a jelen törvényjavaslat, tagadhatatlanul, nem mondható. Vannak benne igen értékes, olyan intézkedések, amelyek egy nagyobb, végleges reformnak jó kiegészítő részét fogják képezhetni, de nem mondható, hogy teljes mértékben, elvi alapon radikális reformot idézne elő. (Helyeslés a jobboldalon.) De, mint beszédem elé,én bátor voltam a t. ház becses figyelmét ama nehézségekre felhívni, amelyek egy ilyen reformnak útjában vannak, azt hiszem, most is csak arra térhetek vissza, hogy e törvényjavaslatot a jelenlegi helyzetből, közigazgatásunk, korcsmaügyünk jelenlegi állapotából kiindulva kell megítélni és elbírálni s határozottan fenn kell tartani azt a követelést, azt a törekvést, hogy ez ügyek úgy készíttessenek elő és úgy oldassanak meg, hogy a fogyasztási adók rendszere tekintetében is rövid idő alatt, pár év alatt ama helyzetben legyünk, hogy elvi alapon nyugvó, egységes, végleges reformot létesíthessünk. (Helyeslés jobbfelől.) Addig azonban nem utasíthatunk vissza ilyen reformot, mely legalább a kirívó nehézségeket és bajokat szünteti meg, anélkül, hogy a pénzügyi eredményeket lényegesen alterálná. Ebből a szempontból, az egészen gyakorlati életből vett követelmények szempontjából ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak általánosságban elfogadásra. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A helyesléssel fogadott megnyitó után előállt Horánszky Nándor s ami ellen a múltkor az ellenzék nevében óvást emelt, ma önmaga másfél órára elnyúlt beszéddel nyomban hozzálátott a szakszerű obstrukczióhoz. Az obstruálás során politikai szempontokból, majd pedig a túlterhelt nemzet érdekében tiltakozott e javaslat ellen, amely csak újabb terheket ró ránk. Határozati javaslatot is nyújtott be, melyről szentül hiszi, hogy mind e bajokat orvosolni fogja. Wekerle Sándor pénzügyminiszter Horánszky túlzásait nyomban határozati javaslatának elhangzása után leszállította arra a niveaura, ahová az ellenzék nagyhangú vádaskodásának egész készlete a kellő értékre való redukálás után rendszerint lekerül. Kimutatta, hogy Horánszky igazságtalanul vonta le a maga konzekvencziáit, a midőn közterheinket öszszehasonlítva Ausztriáéval, a mienket Ausztriáénál nagyobbaknak mondta, mert terheinkkel arányban tagadhatatlanul gyarapodtak helyzetünk előnyei is. A regale-kártalanítás miatt mindenkinek van joga szólani, csak Horánszkynak nem, akinek a kártalanításról annak idején elénekelt borús szinű profécziáit egytől egyig meghazudtolták az eredmények. Amiket Horánszky a kizárólagosságról mondott, azokkal a tévedések egész lánczolatát követte el, mert következtetéseinek levonásánál figyelmen kívül hagyta a törvény legprimitívebb intézkedéseit is. Ami az adóreformot illeti, biztosította a házat, hogy ez magának a kormánynak is egyik legfontosabb törekvése, de épen a fontosságnál fogva e reformmal a ház elé csak akkor léphet, ha a nagy horderejű kérdést minden irányban megoldotta. A ház, mely Wekerle nagyszabású beszédét hosszasan és lelkesen éljenezte, ma folytatja a javaslat tárgyalását. A kolozs-alaguti iskola évzáró ünnepe. — Saját tudósitónktól. — — jun. 30-án. A magyar államvasutaknak, az Emkének és nehány buzgó alapitónak fontos kulturmis KO L O Z S V AR_______ szót teljesítő alkotása: a kolozs-alaguti elemi iskola ma tartotta évzáró ünnepét az intézeti telepen. Kolozsvárról az ünnepre kimentek: Kozma Ferencz kir. tanfelügyelő, ki a vizsgálatot buzgalommal vezette továbbá az iskolaszék részéről Éjszaky Károly magyar álamvasúti főfelügyelő s iskolaszéki elnök, Kramer Lajos iskolaszéki jegyző, Széky Miklós mint iskolaszéki tag az alapítók és jótevő köréből, a vasútintézetiek részéről, Csizmazia Géza főmérnök, s Fodor János számtiszt, aki a vagyoni kezelés ellenőrzésére van kiküldve az üzletvezetőség számosztálya részéről. A vidékről megjelentek: Zabolik László Kolozs rendezett tanácsú város polgármestere, az iskolaszéknek tagja, s Mátyás Áron kolozs-kazai birtokos. A sajtót e lapok szerkesztője képviselte. Az iskola nagy buzgóságú gondnoka , Havas Gyula osztálymérnök halasztatlan hivatalos elfoglaltatása miatt nem lehetett jelen. Az iskolaszék jelentése az elmúlt tanévről kiemeli, hogy bár az iskola anyagilag még mindig a kezdet nehézségeivel küzd, a gondviselés mégis mindenkor rendel olyan nemes szivü adakozókat, kik fennállását s fejlődését szivükön hordozván, szives adományaikkal fennállását és előhaladását lehetővé teszik. Első helyen áll az iskola jótevői között a kereskedelmi miniszter és az államvasutak igazgatósága, kiknek engedélye folytán az iskola tanca lakhelyiségekkel, világitó és tüzelő anyaggal lett ellátva, s ezen felől az 1891. évi fedezetlen kiadások kiegyenlítésére 330 frt utalványoztatok. Ott van az iskola jótevői közt az Emke évenként megújuló 100 frt adományával. Az államvasuti alkalmazottak fogyasztási szövetkezete szintén 100 frtot adományozott. Az államvasúti tisztviselők gyűjtés útján 55 frt 2 krajczárral járultak az iskola fenntartásához. Az iskolaszék mindezen és egyéb kisebb adományokért hálás köszönetet nyilvánít. Az iskola növendékeinek nagy részét a vasútintézeti alkalmazottak gyermekei képezik, de nagy számmal vannak a közelfekvő s nem magyar ajkú községek gyermekei is képviselve. Az elmúlt iskolai évre 61 gyermek iratkozott be, kik közül 43 gyermek élvezte a benlakást, gondozást és díjtalan élelmezés jótéteményét. A teljesen szegény szülők gyermekei a lefolyt tanévben is tankönyvekkel és tanszerekkel ingyen láttattak el. Az iskolát látogató gyermekek egészségi állapota a lefolyt iskolai évben a legkielégítőbb volt. . Az iskolai könyvtár érdekében az iskolaszék azon kérelmet intézi a gyermekbarátokhoz, hogy a rendelkezésükre álló ifjúsági iratok közül a nélkülözhetőket, habár használt állapotban is, az iskolai könyvtár részére adományozni szíveskedjenek. A szorgalmas tanulók jutalmazására ezúttal rendelkezésre állott: Széky Miklós 100 frtos alapítványának kamatjából 5 frt, Langer Bódog üzletvezető adományából 5 forint, Északy Károly főfelügyelő 2 frt, Havas Gyula osztálymérnök 2 frt (az énekben kitünteknek), dr. Szerbák Elek 2 frt (1 frt a legjobb számolónak, 1 frt a magyar nyelv tanulásában kivált oláh fiúnak), Csizmazia Géza főmérnök 2 frt (a magyar nyelvben jártas oláh fiuknak), Ajai K. Albert nyomdatulajdonos 1 frt 50 kr, ami összesen 19 frt 50 frt tett, de minthogy a vizsgálat eredménye és a tanító javaslata 23 gyermeket talált jutalomra méltónak, hogy mindeniknek 1 frt jusson, Széky Miklós újabb 3 frt 50 fr adománnyal az öszszeget 23 frtra egészítette ki, mit a jelenlevők éljenzéssel fogadtak. Tovább ugyanez alkalommal Mátyás Áron az iskolára már korábban tett 5 frtos adományát újabb 10 frttal gyarapította, mit az iskolaszék szintén örvendetes tudomásul vett. Az iskolát nagy odaadással Bácsy Frigyes tanító vezet, már évek óta, kit elismerés illet az ezen alkalommal is felmutatott szép eredményért. A vizsgálatot mindvégig Kozma Ferencz, kir. tanfelügyelő vezette, s többnyire maga intézte a kérdéseket is a tanulókhoz. A feleletek általában értelmesek voltak, s arról tanúskodtak, hogy a buzgó és lelkiismeretes tanító sokat fáradozott velük. A gyermekek a vizsgálat elején Kölcsey hymnuszát énekekelték szépen, s azután sorba felhivattak olykép, hogy minden gyermek felelt legalább egy tantárgyból. Kivált az oláh gyermekeknek (a tanulóknak több mint fele az) a magyar nyelvből adott feleletei keltettek érdeklődést, s némelyik meglepő haladást mutatott fel. A magyar verseket is értelmesen szavalták, s végül az előadott dalok is teljesen kielégítettek. A többek közt szép öszhanggal énekelték az angol hymnust is magyar szöveggel. A vizsgálat végén Kozma kir. tanfelügyelő megható búcsúbeszédet intézett a gyermekekhez, buzdítva őket, hogy a szorgalmas tanulással továbbra is szerezzenek örömet maguknak és szüleiknek, s legyenek hű fiai a hazának. Kiemelte, hogy ez az iskola betölti a maga nemes hivatását, s elismerését nyilvánította Bácsy Frigyes tanítónak, kinek buzgósága mellett szól a tapasztalt szép eredmény. Végül köszönetet mondott a tanfelügyelő az iskola fenntartó hatóságának: a magyar államvasutak üzletvezetőségének, továbbá az iskolaszéknek és a nemesszivü adakozóknak. A vizsgálat ezzel a tanfelügyelő éltetésével véget ért, s a jelenlevők mindenike külön is gratulált a tanítónak. Ezután ebéd volt a szabadban czigányzene mellett s az iskolaszék külön megvendégelte a gyermekeket és a vizsgálatra jött szülőket is. Az első felköszöntőt Széky Miklós mondotta az iskolafentartó hatóság képviselőjére és az iskolaszék fáradhatlan elnökére Éjszaka Károlyra. Csizmazia Géza főmérnök Kozma Ferencz kir. tanfelügyelőt éltette, ki annyi tapintattal vezette a vizsgálatot. Éjszaky Károly az iskola alapítóinak és buzgó barátainak jelenlevő képviselőjére Széky Miklósra emelte poharát, ki az iskola iránti jó akaratát ma is tettekkel bizonyította. Kozma kir. tanfelügyelő pedig elismeréssel emlékezett a kolozsvári sajtóról, mely támasza az iskolának az által, hogy folyton ébren tartja iránta az érdekeltséget. Ebéd után volt a jutalom-osztás, melyre az ifjúság ismét a tanterembe gyűlt. Jutalmat , kaptak az I. osztályból: Kocsis István (ref.), Salamon Ilona (ref.), Dézsi Ferencz (ref.), Kerekes Vazul (gör. kath.), Grosz Nikulás (gör. kath.), Bóth Gergely (g. kath.), Bács Péter (g. kath.), Moldován Gyula (g. kel.), Olaszityán Salamon (g. kath.), Marosi Viktor (g. kath.), Fazekas Kisó (ref.), Moldvay Antal (ref), Kicsid Géza (r. k.) — A II. osztályból: Márk Péter (g. kath.) Porucz Sándor (g. kath.), Sebegyán Demeter (g. kel.), Füzér Ferencz (t. fc. Biró Jolán (ref.) — A III. osztályból: Horváth Mihály (ref.), Weinlich Klára (r. k.) — A IV osztályból: Nyárádi Gyula (r. k.), Marosi Emil (g. kath.), Miklé Dániel (ref.) A jutalomosztás után Kozma kir. tati felügyelő még egyszer szólott a gyermekekhez vigasztalva különösen azokat, kik ezúttal jutalmat nem kaphattak, de akik bizonyára igyekezni fognak magukat a jövő tanévben kitüntetni. Bácsi Frigyes tanító a szülők és gyermekek nevében mondott köszönetet, míg a szülők közül egy oláhul, egy pedig magyarul rebegett köszönő szavakat a meghatottság hangján. A kolozsvári vendégek a délután 6 órai vonattal távoztak egy szép hazafias ünnepély emlékével. Mi pedig továbbra is ajánljuk a kolozs-alagúti kulturiskolát a nemesszivü emberbarátok és hazafiak figyelmébe. Erősítsék meg ezt az iskolát, hogy még több eredményt mutathasson fel. Gy .Julius HÍREK, Kolozsvár, július 1. A tankerületi főigazgató dr. Janeed Benedek, budapesti főgymnasiumi tanár, roma■ mai tanulmányutjáról félévi távollét után viszszaérkezett. A kolozsvári tankerület főigazgatójává való kinevezése már csak napok kérdése. Gyarmathy Miklós jubileuma Holnap ünnepük a megyénél Gyarmathy Miklós alispánnak 25 évi hivatali működésének jubileumát. Szép emlékekkel gazdag és változatos múlt az övé. Nemcsak ez a huszonöt év, de egész élete egy mintaember,egy törhetlen jellemű férfiú példányképéül áll előttünk. A szabadságharczban való részvétele, bujdosása az elnyomatás korszakában, majd irodalmi és művészeti foglalatossága teszik rokonszenvessé ifjúsága napjait. 1867-ben választatott meg alispánnak , e kiváló tisztet azóta viseli folytonos szorgalommal, pontossággal, odaadó munkássággal végezve feladatait, melyek mindenkoron általános becsülést szereztek számára. Nemcsak mint hivatalában mintaszerű tisztviselő, ki a hozzája tartozó ügyekről a legapróbbig szerez magának felvilágosítást, de mint a társas, életben kiváló tekintélylyel biró férfiú is, minden közé a humánus czélnak lelkes pártolója és elöljárója, sok hasznos tönkvésnek — szerezte meg magának az érdemeket arra, hogy alispáni működésének huszonöt éves ideje évforduló napján minél szélesebb körben ünnepeljék. A holnapi ünnepnap Kolozsmegye családi ünnepe akart lenni, de részt kérnek belőle mások is. Részt kérünk belőle mi is, kik hozzájárulunk az üdvözlők jókívánataihoz a mi üdvözletünkkel, nemcsak mint a közélet kiváló alakját tisztelvén benne, hanem mint az irodalom és jelesen a hirlapírás egy régen sikerrel működött munkássát. A jubileum a megyeházánál holnap délelőtt tíz órakor kezdődik. Ez időben a megye üdvözli Gyarmathy Miklóst. A vidéki bizottsági tagok, valamint a szolgabirói és körjegyzői kar tagjai iI. A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. Treverton házassága. Regény 1kötetben. R. Gray után angolból fordította: PARÁDI KÁLMÁNNÉ. (24) (Folytatás) — Nézd csak kedvesem, nem nagy öröme az, hogy a kedves Castelluca herczegasszony, kivel Bigoreban találkoztunk, most Coliquaiban van társulatával. Azt írja reménye nem lesz nagyon messze tőlünk és egy hétre jegyeket is küldött. — Kedves Beatrix, hogy gondolhatsz ilyet? Szólt sir Everard feltűnő hidegen, pedig csak közönyösnek akart feltűnni. — Nem tartom lehetségesnek, hogy te itt is megújítsd az ismeretséget. A kellemetlenségek egész özönét zúdítaná nyakunkra. Beatrix elpirult, szemei könnyekkel teltek meg. Ajkait szorossan összekapcsolta, nehogy önkénytelenül valami helyrehozhatatlan sértő szót szalasszon ki. Kevés idő múlva nyugodtan szólt: — Semmi megszégyenítőt nem látok abban, ha mint mások, mi is veszünk néhány jegyet. De teljes lehetetlen minden estvére Coliquaiba mennünk ilyen időben, válaszolt sir Everard. Azt az áldozatot még Pathiért vagy Albonitit sem tenném meg, annál kevésbé egy vándor társulat tized rangú tagjaiért, kik előre tudom agyon nyomorgatnák füleinket Nem kedvesem, ilyesmi kérdésbe sem jöhet. — Így hát egyáltalán nem akarsz elmenni? — Természetesen nem, az részemről a legnagyobb ostobaság volna. Beatrix gondolkodva nézett maga elé, majd fojtott hangon szólalt meg: — Végre is egy részvényt csak vehetnél, az is jobb lesz mint semmi. És nekem — nekünk el kell mennünk egy pár előadásra. — Semmit sem teszek azért, a söpredék népért, — tört ki a férj türelmetlenül. — A művészet ily valódi kigúnyolására nincs pénzem. Tüntetőleg fordult lapjai és leveleihez, de egyetlen betűt sem volt képes kiolvasni. Tudta, hogy Beatrixot kegyetlenül megsértette, halottá nehéz lélekzetéről, hogy alig bírja vissza fojtani zokogását, de ő is sértve érezte magát azon hitben, hogy Beatrix csak a Montefalco kedvéért vágyik a színházba. Miért akarna harminc mértföldnyire kocsi utat tenni egy ily szedett-vetett társulatért, ha nem voltana személyes érdek? És Beatrix? Ő igazán szomorkodott a rideg szavak miatt, keservesen esett, hogy már most házas életük elején oly ridegen utasítja vissza kérését. Lehetséges-e, hogy férje már beleunt, nem szereti többé, holott oly hőn esküdött hogy életének egyetlen czélja őt szeretni és boldoggá tenni ? És a szegény herczegnő hogyan tudassa ezt vele? Igaz vehetne jegyeket gombostű pénzéből, de a kellemetlen titkolózás tönkre tenné nyugalmát. Hogy néz ezután a herczegnő szemébe, aki azt hiszi, hogy barátnői szívességgel jön segélyére, mekkora lesz csalódása látva, hogy barátsága csak néhány jegy áráig terjed, így a Colliquai társaság sem fog az operába járni. Mily egészen másként lenne minden, ha egy előkelő hölgy saját megjelenésével hozná divatba a színházat. Hogy mentse ki szívtelen magaviseletét? Mennyire megalázza a társulatot, ha jegyeit ugyan kiváltja, de az előadáson nem jelenik meg. Látom, semmit sem tehetek értük. Ha saját pénzem volna az egészen más, de nekem egyetlen fillérem sincs, amit nem a férjem adott. Egyszerre új eszme ragadta meg, eszébe jutott a félbe hagyott Dovella. Ha bevégezhetné annyi pénzhez juthatna, hogy az összes szelvény jegyeket kiválthatná. — De lesz-e ideje írni ? Sietve ment szobájába, előkereste írói szekrényéből a töredéket. Bizony még nagyon sok hijja volt, pedig a tervet is csaknem egészen elfeledte. Előre-hátra forgatta a lapokat, de a történet, melyet egykor kigondolt, s mely akkor oly gördülékenynek tetszett, sehogy sem jutott eszébe. Ami meg volt írva, az sem nyerte meg tetszését, valódi iskolás leány kísérletének találta. És ki tudna írni ilyen időben? Valóban reménytelen helyzet! Sir Everard lépteit hallotta közelitni, a papírokat gyorsan összegyűjtötte és irószekrényébe rejtette. — Sem időm, sem szabadságom nincs többé ilyen munkára, valóságos rabszolga vagyok, gondolta sóhajtva. XI. FEJEZET. — Watson úr! Beatrix kérdőleg nézett fel e nagyon is egyszerű név bejelentésekor, de sem meglepetést, sem érdeklődést nem mutatott, mert mind ez ideig összes látogatói ismeretlenek és érdektelenek voltak Ezt is a többivel egyenlő unalmas illem látogatásnak hitte. De midőn vendégére tekintett, meglepetve látta, hogy ez nem tartozik a látogatók közönséges osztályába. Azok többnyire rosz modorú, falusi emberek voltak, de többé-kevésbé magukon hordták a falusi nemes üres, gőgös jellegét; ez a fiatalember azonban teljesen elütött az eddig látottaktól. Modora könnyed, nagyvilági volt, anélkül, hogy azon valódi műveltséggel bírna, amit csaknem kizárólag a magas születésűek tudnak felmutatni. Ruhái bár egyszerű szövetből, de kitűnően szabottak voltak ; egész megjelenése egy jó nevelésű ifjú kereskedőre vagy ügynökre vallott. Mielőtt szót váltottak Beatrix valamely nagyobb kereskedő cég küldöttének tartotta. — Bocsánatot kérek merészségemért, hogy bátor voltam milady elé tolakodni, — kezdő a fiatal ember udvarias meghajlással, — de oly fontos okom volt itt megjelennem, hogy azon esetben, ha visszautasít, levélben kerestem volna fel; valóban hálás vagyok kegyes elfogadásáért, mert sokkal könnyebb elmondani azt, amit leírni igen nehéz leendett volna. Különben milady könnyen megítélheti idejövetelem okát, ha — — Beatrix az özönlő szóáradat pillanatnyi fennakadását felhasználva nagyon kimérten szólt: — Ha szíves lesz ügyét röviden előadni örömest meghallgatom. — Ezerszer köszönöm jóságát. — Tehát, hogy az elején kezdjem el kell mondanom, hogy a napokban rövid látogatást tettem Wellingby-i rokonaim és barátaimnál. — Valóban ? . . .,BeatriX. közönsösségét kissé élénkebb érdeklődés váltotta fel, mi nem kerülte ki az idegen figyelmét. w Am sokkal nagyobb Monsát,8al — Mondanom sem kell talán, hogy a hely mely ese8 azezer esés magát milady Usátóle veDek Dekeztetni v'S2hangzik magaszta, • . ~ Valóban ? Kérdé Beatrix újra, de most kissé gunyoros hangnyomattal, szemöldeit összevonva hidegen tette hozzá: - ne fáradjon uram, nagyon jól tudom, hogy Wellingby-ben nem voltam népszerű Al asszonyom, a közvélemény előbbutóbb atal látja az igazságot — folytatá Watson úr kellemes meghajlással. — Ha látná mily néptömeg bámulja a könyvárusok kirakatait és a vasúti könyvtárak ablakát, hol az ön arczképei és művei vannak kiállítva. — Valóban ? Kérdé harmadszor, látható megütközéssel. Szabad kérdenem mi összeköttetésben vannak a könyvárusok kirakatai az ön itteni megjelenésével? — Ha látná ön asszonyom mily nagyszerűen áll a kirakatokban „Lady Treverton (Miss Tigar Laura) művei“ „Az utolsó menedék. Lady Trevertontól (Tigar Laura)“ „Van sittart Virginia Lady Trevertontól (Tigar L)‘ és így tovább, hát még az arczképek — kitűnő hasonlattal — nagy betűkkel írva alá lady Treverton neve. Beatrix zavarában szólni sem tudott. — Rutul visszaéltek bizalmammal, gondolta m** gában. Gondosan őrzött titkom a világ csacska szájára került. — úgy hiszem lady Treverton már MJ11 is miért jöttem ide. — Fogalmam sincs róla, — feleli méltósággal. — Én vagyok hát az első, ki nagyságoddal találkozni szerencsés ? — Velem találkozni! — A lapok küldötteit értem. Engem három előkeltő lap „The Moth“ „Weillingby gezette“ és „Colgumi expess“ küldöttek, hogy nagyságodat személyesen megismerve biztos tudósítást írhassak számukra. Vogy hát ki kell jelentenem, hogy nagyon hiában való lépést tett az ide jövetellel, semmi kedvem hírlapírók zaklatásának tenni ki magamat. Isten önnel uram, nem akaró® az ön drága idejét továbbra is lefoglalni. — Könyörgök milady ne legyen oly gyetren, megjelenésemet ne tekintse tolakodásnak, hisz az mai nap már oly mindennapi dolog. A sajtónak oly sokat köszönhet a közönség, hogy bárki megtehet viszonozásul egy kis szívességet. Csupán néhány egyszerű kérdésre kérnék feleletet, titkait nem akarom fürkészni (Folytatása következik)