Belia György (szerk.): Babits Mihály: Timár Virgil fia. Halálfiai. Válogatott novellák - Magyar Remekírók (Budapest, 1976)

„A Babits-novella alig ismeri a jelent, még kevésbé a hétköznapot, világítása nem nap­pali fény, legfeljebb az a süket déli mozdulat­lanság, amely kísértetiesebb, mint az éjféli óra; hősei csak újabban öltenek polgári za­kót ; térképe a legkülönösebb: teremtés utáni esőzések, mitologikus tájak, a középkor s egy hangyaboly egészen közel esnek egymáshoz. A költő valamikor arra vágyott, hogy a mindenséget énekelje meg versében, a novel­lák köre szűkebb - az író itt a mindenségből a titokzatost, a különöst akarja megidézni.” Illés Endre „Babits egyik prózai írása sem hasonlít a másikhoz. Nem állnak egymással olyan ro­konságban, mint versei. Mindegyik külön stílusvállalkozás, külön modor, egyenesen a tárgyra szabva. ... Alakjainak jellemzése költői jellemzés. A tüzetes naturalista leírás helyett az író a költői fantáziájának varázs­vizében füröszti meg őket. ... A jelenségek másolása helyett lelki realizmus, ha van már ilyen kifejezés. Alakjait nemcsak szemtől szembe, velük egy síkon látja, hanem felül­ről is, ahol ő tartózkodik, és úgy, hogy nem rejti el magát.” Illyés Gyula

Next