Magyar Rendőr, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1973-07-05 / 27. szám

NEM SZÜLETTEK RENDŐRNEK Az utánpótlás tervszerű nevelése és képzése Csongrád megyében az utóbbi hat évben a közrendvédelmi állomány 46 százaléka újonnan felvett rendőrökből került ki. A gyakorlati élet bizo­nyította, hogy nem lehet csak általában tudomásul venni, hogy sok a fia­tal az állományban, hanem értékelnünk kell az új helyzetből adódó problé­mákat is. Ezt tettük, amikor megvizsgáltuk a parancsnoki munkát, az új rendőrök problémáit és szakmai képzettségük jelenlegi helyzetét. A tapasz­talatokat a főkapitányság vezetői értekezlete megtárgyalta. Az állomány összetételében beállott új helyzet következtében a parancs­noki munka egyik fontos területe a szakmai továbbképzés. Ennek vizsgá­lata céljából tesztlapot készítettünk. A kérdéseket különböző témákból ál­lítottuk össze (politikai, helyszínbír­ságolási, szolgálati szabályzati, büntető­jogi). Ezzel a módszerrel mértük fel a kevés szolgálati idővel rendelkező beosztottak szakmai felkészültségének helyzetét. Az egyes kérdésekre adott válaszok összességét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a legtöbb helyes választ (79 szá­zalék) a személyes szabadságot nem korlátozó szolgálati kötelességekre vo­natkozólag adták. Viszont a rendőrök mindennapi munkájában a személyes szabadságot korlátozó szolgálati köte­lesség alkalmazása fordul elő a leg­gyakrabban. Így ezzel kapcsolatban is tettünk fel kérdést, sajnos, a fiatalok többsége nem adott helyes választ. A Szolgálati Szabályzat e részének nem megfelelő ismerete törvénysértés­re vagy hivatalos személy elleni erő­szakra ad lehetőséget. A nem kielégítő szakmai felkészült­ség oka többek között, hogy jelenlegi oktatási rendszerünk keretében azonos szinten tanulnak a 20—25 éves és a jóval kevesebb szolgálati idővel ren­delkező rendőrök. Éppen ezért a sze­gedi kapitányságon ez évben már meg­kezdték a differenciált oktatást. A fen­tiekhez hozzájárul még az is, hogy a különböző szakmai könyvekkel, sza­bályzatokkal való ellátottság nem ki­elégítő. Felvetődött az a gondolat is, hogy az őrsök, az alosztályok számá­ra szakkönyvtárakat kellene létesíteni. A főkapitányság vezetői értekezlete során kialakultak az előttünk álló feladatok. Ezek végrehajtásának célja: hivatásszerető és képzett állománnyá nevelni a fiatal rendőröket. A jogok messzemenő biztosítása mellett termé­szetesen nem feledkezhetünk meg a kötelességek teljesítésének megkövetelé­séről sem. Dr. Gyömbér János rendőr alezredes,­­ közrendvédelmi osztályvezető A közrendvédelmi munkát irányító parancsnokok feladata mindenekelőtt a politikailag tájékozott, megfelelő kép­zettségű, fegyelmezett személyi állo­mány kialakítása. Ez a tevékenység magában foglalja az adott beosztás megismertetését, megszerettetését, a rendőri munka, hivatásként való el­fogadtatását. N­em lehet figyelmen kí­vül hagyni, hogy a közrendvédelmi szerveink utánpótlására jelentkezők nagy többsége nem hivatástudatból kér­­i az állományba való felvételét, hi­szen nincs is alapos ismerete e mun­káról. A hivatástudatot szolgálat közben kell kifejleszteni, mégpedig úgy, hogy a fiatal rendőrök magukkal hozott hasznos törekvései, elképzelései a le­hetőséghez képest meg is valósuljanak. A nevelőmunka feltételei között kell megemlíteni a beosztottak munkájának lelkiismeretes, körültekintő értékelé­sét. A jól végzett munka elismerése, a hibák megszüntetése céljából nyúj­tott segítség, az indokolt bírálat, a mulasztókkal szembeni határozott fel­lépés, az igényesség, a képességek alap­ján álló reális követelménytámasztást jelenti. A fiatalos temperamentumot azonban nem lehet fegyelemsértésként szemlélni. * * * A fiatal állomány 32­ százaléka nem végezte el az alapfokú rendőriskolát. A próbaidősök felkészítésében, a rend­őri szolgálat megszerettetésében ezért rendkívül nagy szerepe van a környe­zetnek, az alosztályok, az őrsök kol­lektíváinak. A Szegedi Városi és Járási Rend­őrkapitányság vezetője, a párt- és a KISZ-alapszervezetek kiemelten fog­lalkoznak a fiatalok nevelésével. A kapitányság vezetője több alkalommal összehívta őket beszélgetésre. Az idősebb, tapasztaltabb rendőrök is általában önzetlenül, eredményesen segítik őket a szolgálati feladatok el­végzéséhez szükséges ismereteik meg­szerzésében, napi munkájuk elvégzé­sében és az alapvizsgájukra való sike­res felkészülésükben. A fiatalok a pró­baidő alatt legtöbbet az idősebb rend­őrökkel közösen teljesített szolgálat so­rán tanulnak. Ez a kedvező lehetőség sajnos gyakran nem valósítható meg. Így például a Szeged 1-es számú rend­őrőrsért jelenleg 8 próbaidős van, aki­ket járőrvezetők hiányában csak „K” szolgálatba tudnak vezényelni. Feltétlenül figyelmet érdemel né­hány zavaró körülmény a problémák, nehézségek elbírálásakor. Egyes fiatal rendőrök elégedetlenek a szolgálat­­szervezéssel. Ennek oka, hogy a pa­rancsnok esetenként kénytelen figyel­men kívül hagyni a szolgálati helytől távol lakók egyéni érdekeit. A sze­mélyszállítást lebonyolító közlekedési vállalatok menetrendjeiket a gazda­sági üzemek, intézmények munkakez­déséhez, illetve végzéséhez igazítják. A közterületek rendjének fokozottabb biztosítása viszont éppen erre az időre esik. Emiatt egyik-másik rendőr csu­pán 4-5 órát alszik a két szolgálat között. A nős rendőrök többségükben viszont azt vetették fel, hogy a szolgálati hely­re való utazás költsége anyagi meg­terhelést jelent számukra. Példa erre, hogy egyes távol lakók havi bérlete 636 Ft, és ebből a pénzügyi osztály csak 282 Ft-ot térít meg. Ez azt je­lenti, hogy az útiköltségre egy év alatt 4248 Ft-ot kell a családtól elvonni. (Célszerű lenne a­ kérdést újból ren­dezni !) Az egyéni foglalkozások során né­­hányan szóvá tették, hogy már a polgári életben is szerettek volna kö­zépiskolába járni. Azt remélték, hogy a BM állományában erre meglesz a lehetőségük. Azonban az átmenő szol­gálat és az esetenkénti átcsoportosítás következtében egyesek inkább abba­hagyták középiskolai tanulmányaikat, mivel a foglalkozásokon szolgálati el­foglaltságuk miatt nem tudnak részt venni. * * * A munkaköri leírások kiállták a gyakorlat próbáját Még nincs egészen tíz hónapja annak, hogy a Budapesti Rendőr­főkapitányság a központi és kerületi parancsnoki állomány számára szakmai értekezlet keretében, majd írásos utasítás alapján is feladatul szabta a kerületi kapitányságok ügyrendjének, illetve munkaköri leírá­sainak kidolgozását. Az ügyrendek s a munkaköri leírások elkészültek, az elöljáró szer­vek jóváhagyták őket, és már hónapok óta ezen okmányok szerint ter­vezik, szervezik és irányítják a kerületi kapitányságok munkáját. A IX. kerületben is az iránt érdeklődtünk, hogy az ügyrend, de különösen a munkaköri leírások hogyan állták ki a gyakorlat próbáját, önállósága, ennélfogva a munka és az ügy iránti felelősségérzete is.­­ Ezek a munkaköri leírások, az ügyrend meghatározásai szerint tar­talmazzák a munka rendjének már be­vált szervezeti formáit is — emeli ki Sütő őrnagy —, olyanokat, mint a rendszeresen megtartott parancsnoki értekezlet, amelyen elemzik a végzett munkát, és meghatározzák a további feladatokat. Hasonló célt szolgálnak az osztályértekezletek, az állománygyű­lések vagy a személyes beszámoltatások, az egyéni és közös eligazítások is. A beszélgetés végén megismerkedtünk a kapitányság munkájával, a leg­felső beosztásoktól az őr- és járőrszolgálatig bezárólag, s mindenütt azt ta­pasztaltuk, hogy a kapitányság munkamechanizmusa gyakorlatilag is jól tükrözi az ügyrendet s a munkaköri leírások által meghatározott követelmé­nyeket. A munkaokmányok nem öncélúan készültek, hogy azután elfelejtve porosodjanak, hanem élő munkaeszközként használják őket. A (rácz) — Az első tennivalónk természete­sen az volt, hogy megértessük az állo­mánnyal: igenis szükség van az emlí­tett okmányok kidolgozására. Ebben a munkában nagy segítséget kaptunk a két alapszervezet kommunistáitól is — mondja bevezetőül dr. Sárosi Ernő alezredes, kapitányságvezető, majd így folytatja: — Az ügyrend kidolgozásánál — a fokozott igények és követelmények messzemenő szem előtt tartásával — törekedtünk arra, hogy azok mind az elvi, mind pedig a gyakorlati tenni­valókat egyértelműen tartalmazzák. Ezáltal valóban sikerült kizárni a ko­rábbi szemléleti problémákat és vitá­kat, s olyan helyzetet teremtenünk, amelyben eleve lehetetlenné vált a ré­gihez, a megszokotthoz, a sablonoshoz s az elavulthoz való ragaszkodás. Ügy­rendünk így világosan és egyértelműen tartalmazza mindazokat a normatívá­kat, amelyek újszerűen szabályozzák az egységes és hatékonyabb vezetést, a végrehajtást, az együttműködést és az ellenőrzési feladatokat. — Az egyes beosztások azonos kö­vetelménynormái mellett, a helyi sa­játosságokról sem szabad megfeled­kezni — hangsúlyozza Sütő Lőrinc őr­nagy, a bűnügyi osztály vezetője. — A helyi sajátosságokon pedig nemcsak a kerület bűnügyi fertőzöttségét, terü­leti nagyságát, lakosainak számát, az elengedhetetlenül fontos szolgálati ten­nivalókat kell értenünk, hanem az ál­lomány összetételére, felkészültségére vonatkozó jellemzőket is. — Igen, ez nagyon fontos követel­mény — veszi át a szót újból Sárosi alezredes, — így jelentős mértékben tudtuk növelni a munka intenzitását és az irányító munka színvonalát. Ezért sikerülhetett az ügyrendnek megfele­lően, a munkaköri leírásokban foglalt kötelességek végrehajtásával a maga­sabb, színvonalasabb vezetés, irányítás és a jobb munkaszervezés feltételeit megteremtenünk. A munkaköri leírásoknak az a jel­lemzője, hogy magas követelmények fogalmazódnak meg benne, részei és tartozékai az ügyrendnek, s pontosan körülhatárolják minden parancsnok és beosztott feladatát. Általuk növekszik a vezetők, a parancsnokok és előadók Venter Mihály hadnagy, váltásparancsnok a munkaköri leírásnak megfele­lően tartja az eligazítást (Fotó: Beke Béla) KÖZÖS ERŐVEL

Next