Magyar Sakkvilág, 1934 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1934-06-01 / 6. szám

rencsés megugrásról nem lehet beszélni. Pirc mindvégig Lilienthal sarkában volt, az utolsó fordulókon már más ember nem is volt rájuk veszélyes. Pirc szebb, élesebb, kombinációkban gazdagabb játszmákat produkált, mint Lilienthal, viszont a magyar sima, erős, gyors és határozott játéka behozta a hátrányt a szlovén játék bizonytalanságain. A verseny előtti latolgatások Flohr, Widmar, Grünfeld, Tartakowernek ad­tak esélyt az első helyekre. A magyarok és a többi idegen számára csak az V—VILI. díjak elérésének lehetőségét tartották valószínűnek. Flohr számított leginkább favoritnak. Mégis lemaradt, sőt ezt a helyét is szerencsével érte csak el. Ha Frydman váratlan nem kap ki Thomastól és Steiner Endre nem hibáz durván vele szemben (Flohr többször remist ajánlott, Steiner Endre nem fo­gadta el), úgy csak IV., vagy esetleg IV—VII. lett volna. Igaz, hogy a verseny közepe táján nem nagyon törekedett nyerésre, igen rövid remisjátszmákat pro­dukált, de ennek talán nemcsak az az oka, hogy nem akart nyerni, hanem az is, hogy érezte, hogy nem is tudna. A sok remisnek — más játékosoknál is — ez is egyik oka. Frydman szimpatikus versenyző, már csak azért is, mert nem tart sok­kal többet magáról, mint amennyit tényleg tud és ér. Jól jöttek neki az állások és szerencsével játszott, anélkül, hogy szerencséje lett volna. Helyezése megér­demelt. Kiválóan kombinál, technikája még nem egészen csiszolt. Lassú gon­­dolkozású, mélységeket kereső játékos és mégsem jön időzavarba. Minden je­lessége mellett valószínű, hogy a nyolc díjas közt ő mégis a leggyengébb. Grünfeld nem lepett meg. Elég jól, de szürkén játszott. Eliskases több élénkséget, több sakkozói készséget árult el, pedig erre a 22 éves gyermek­emberre az előzőleg lefolyt Maróczy­ emlékverseny — ahol tudvalevőleg első lett — feltétlen kellett, hogy kifárasztólag, ernyesztőleg hasson. Stahlberg határozott, bár nem nagy balszerencsével küzdött és így helye játékerejének megfelel. Kedvezőbb esetben hasonló játékkal lehetett volna IV., esetleg ILI—IV. Inkább match­játékos, mint tornajátékos. Ezt különben már Nimzowitsch is megállapította, aki nagy véleménnyel van róla. Az utolsó díjas (60%-on alul, ami nagy ritkaság) Dr. Vidmar Milán, az egyedüli békebeli nagymester-résztvevője a tornának. A verseny második felé­ben szívbaja miatt orvosi kezelés alatt állt, képességeit nem fejthette ki teljes mértékben, de azt észrevehettük, hogy már nem a régi. Nagyszerű kedélyével azonban vacsora­ utáni könnyű partiéknál a társaság központjában állott és a versenyen kívül az első helyet ő töltötte be a versenyen kívül. A nemdíjasok sorában van mestergárdánk zöme, Dr. Treybal, Dr. Tarta­­kower, (ki hitte volna?) és Sir G. Thomas. Treybal aránylag magas kora (48 éves) és ritka versenyzése ellenére jól tartottal magát. Van valami szívjóság és őserő a játékában. Rossz megnyitáso­kat játszik, elavult stílussal, de azért nem omlik szét hamar az ellenfél támadá­sára, sőt, Tartakower nem indult jól és amikor látta, hogy az első 4—5 helyre nem futhat be, variánsokkal kísérletezett, vagy nagyobb küzdelem nélkül, el­döntetlenre dolgozott. Bizonyos, hogy játékerejét helyezése nem fedi, de bizo­nyos az is, hogy ő is kezd hanyatlani. A tudósítás és más sakkírói munka is

Next