Frankl Vilmos - Zádori János szerk.: Magyar Sion 1870. (Uj Magyar Sion 1. évfolyam)
. FÖLADATAINK. tek sorai, kik egykor szó- és gyóntatószékeink körül csoportosultak, oltáraink előtt térdeltek — évről évre ritkulnak. Mert Írisz megtagadják szabadelvűségét, kétségbevonják felvilágosultságát mindenkinek, ha vallásos kötelességeinek eleget tesz. Magát katholikusnak vallani és bizonyítani napjainkban a bátorság nagyobb mértékét igényeli, mint két évtized előtt magát a szabadság harczosának mondani. A vérözönre gondolva, melyben kegyetlen imperátorok elfojthatni hitték a kereszt hitét, vagy a későbbi üldözésekre, melyek a katholikusokat uralkodó helyzetükből a páriák nyomoruságáig alázták le : lelkünk nem borul el annyira, mint látva, miként lőn divattá intézményeinket és vezéreinket ostromolni — az utcza sarával! Kik egy szünk jelen állapotait ily sötét szikekkel szokták volt jellemezni, rendszerint pessimistáknam tartottak. Most igazságot szolgáltat nektk az egyház feje. Az egész világ színe előtt leplezetlenül és teljesen föltárta az igazságot, miként magunk soha sem mertük volna formulázni. ш Zsinati megnyitó beszédében nem habozott kimondani, hogy „certum hoc tempore Ecclesiae Dei metuendum esset ex itum, si utlis hominum machinationibus et conatibus excindti posset." És helyesen. A bajok nem szűnnek meg, ha azokat eltagadjuk. És kétségkívül beismerésük föltétele a javulásnak. Ez az első lépés. A gyógyszerek helyes kijelölése, a második. Ezeknek tapintatos alkalmazása, a végső. Alig tehetünk fel érdekesebb és tanulságosabb kérdést, mint azt : minek tulajdonítható, hogy a kath. egyház isteni erejét sok századon át oly gazdagon gyümölcsöztette az emberiség érdekében? És minek tulajdonit-