Zádori János szerk.: Magyar Sion 1873. (Uj Magyar Sion 4. évfolyam)
I. ÉRTEKEZÉSEK - Föladataink.
. FÖLADATAINK, delemben nem maradhat tétlenül egy józan, egy keresztény ember sem, következőleg a papság sem. Nincs kétség benne, hogy az egyház tere leginkább a lelkiismeret , de nem azért, hogy az erre való hatás csupán a gondolatban maradjon, hanem, hogy e szerint alakuljanak a cselekedetek is, és pedig nem csak azok, melyek elrejtvek a külvilág előtt, s így a rendőrség sem férhet hozzájuk, hanem azok is, melyek a világ szemléletére vannak kitéve. Mi haszna lenne a világnak, ha az emberek csupán lelkiismeretükben lennének jók, cselekedeteikben pedig egészen más elvek szerint hányoztatnák magukat?! Minek lenne az öntudat, ha megszűnne vezérelni a külső életben? Beszélhetne az egyház akármennyit a lelkiismerethez, ha elvei nem érvényesülnek közéletünkben, ez annyi lenne, mint föladni minden jog- és hatáskörét. De nem ilyen tétlen a lelkiismeret ; azért szívesen marad az egyház a lelkiismeret terén mert innen indulnak a cselekedetek, itt támadnak az elhatározások, ez a világmozgás sarkpontja. Ámde ha nem lehet eltiltani a vulkán lángjait, a forrás vizét hogy ki ne ömöljön, szintazonkép lehetetlen a lelkiismeret indulatait tettek nélkül képzelni, lehetetlen hogy a külvilágban érvényre ne jussanak. Hozzájárul hogy az ember nem egyedüliségre szánt lény, nem arra teremtetett, hogy a pusztában felhőt tartó sziklákon töltse s fejezze be életét, hanem miután társadalomban születik, ez táplálja, növeli, ez közli vele eszméit szokásait, és ennek hagyományozza hamvait, elfolyt életét, emlékét, társadalomban éljen is. Aki ennélfogva csak eszét, szivét érintené s meghódítaná, nem birja meg az egész embert, mert miután társadalmi lény, szükséges, miszerint felkarolja, áltathassa, átváltoztassa őt, mint ilyent is. A kereszténység már sokszor mente meg a társadalmat, eltörülte a rabszolgaságot, a népvándorláskor a vallás igájába hajtotta a barbár népeket, stb. kétségen kívül most sem veszítette el regeneráló hatalmát, azért a tár-