Kereszty Viktor - Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1899. (Uj sorozat 13. évfolyam)
I. Értekezések. - Esztergomi főkáptalan történetéből. Kollányi Ferencztől.
AZ ESZTERGOMI FŐSZÉKESEGYHÁZI KÁPTALAN TÖRTÉNETÉBŐL. Irta KOLLÁNYI FERENCZ. (Vége.) III. A káptalan tagjai : a nagyprépost, az olvasókanonok és az al olvasó, az éneklőkanonok és az aléeklő, az őrkanonok és az alérkanonok, a szentgyörgy mezei prépost és káptalanja, a szentistváni prépost és káptalanja, a szenttamási prépost és káptalanja, a főesperesek, decan, mesterkanonokok, kápolna- és oltárigazgatók, korbeli áldozatok, királyi káplánok. A káptalannak első embere, legkiválóbb tagja, feje, a nagyprépost. A karban őt illeti az első hely, a tanácskozásban övé az első szó. A káptalan ügyeiért ő felelős elsősorban. A gond, a kötelesség a közérdekkel szemben, az ő vállaira nehezedik leginkább. Őrködik a káptalan jogai felett, védelmezi a káptalan birtokait, viszi a káptalan pereit. Éppen ez okból neki első sorban kellett állandóan székhelyén tartózkodnia. Amint valami fontosabb ügy adta elő magát, vagy cédulákkal, vagy harangszóval tanácskozásra hívta össze a káptalant. Itt ő elnökölt, ő adta elő az ügyeket. Általában azt tartották, a nagyprépost azért is tartozik a káptalan külső ügyeivel bővebben foglalkozni, hogy a többiek megszabadulva az ily gondoktól, annál nyugodtabban szentelhessék idejüket Istennek szolgálatára. A nagyprépostság, valamint a többi méltóság is, külön javadalmat képezett, úgy pl. hogy ha a nagyprépost, vagy az éneklőkanonok, vagy a szentgyörgymezei prépost, ezenfelül még kanonoki javadalmat is Magyar Sion. XIII. kötet, 12. füzet. 56