Magyar Szalon, 27. kötet (14. évfolyam, 1896-1897/2)

845 ARANYPOR 846 Az életet széppé tenni, önmagunk iránti kötelességünk. Még az is boldog, akinek ez csak részben sikerül. » Szana Tamás. A végtelenségben a halál és halhatatlanság egy rovatba vannak bevezetve, csakhogy még az utóbbit küzdelemmel és áldozattal lehet megszerezni, az előbbit ingyen adják. Lanka Gusztáv. * * * A szerénység csak erény, de az önérzet kötelesség. A kettőnek helyes mértéke teszi az egész embert. Bársony István. * * * Őszintének és igaznak lenni a legjobb lipotika. Komáromi Mariska. A hivatottal ne kufárkodjál. A tehetséget ott a hol találod, ragadd meg s foglald le magadnak a művészet szent nevében. Rákosi Szidi. * * * Hass, alkoss, gyarapits ! A színésznek e három feladat a fő kötelessége. Tamássy József. * * * Horatius azt mondja: Ereznél maradandóbb emléket állítottam magamnak. Igaza van, az ereznél maradandóbb a papiros. Makai Emil: A­ki jó kedvvel, derülten nézi az esemé­nyeket, az kevésbé lesz szerencsétlen, mert a tragikum kifejezésében is talál olyan vonást, a­mely mosolyt teremt. Murai Károly: Ernst ist das Leben, Heiter ist die Kunst. Bianca Bianchi. * * * Sok a tövis, ritka a rózsa ! S mert tudom, érzem, irhatok róla. Horváth Böske. * * * Három a táncz, nekem Mindhárom elmúlt, Lábam elromlott, ifjúságom elmúlt, Éhes vagyok, de nem lehet ennem. Bródy Sándor. Mindent merhet, ki mindent elviselhet. Koroda Pál. Hat nap alatt teremtette az isten a világot, a hetediken az asszony elrontotta. Kabos Ede. * * * Das schon Erreichte treibt zum Unerreichten hin, Zufrieden bin ich’s, dass ich unzufrieden bin. Charlotte Wolter. * * * A katona szolgálat arra való, hogy szidjuk míg tart és henczegjünk vele, ha túl vagyunk rajta. Egyebekben pedig egyetlen szaka éle­tünknek, melyet nem sajnálunk, mivel épen haszontalanul töltöttük el. Kóbor Tamás. * * * Az én mezőmön nem értek kalászok, Az én aratásom egy marék virág, Az én gyönyöröm az álomlátások, Az én világom egy álomvilág. Kiss József. * * * Valahogy csak lesz, sehogy még nem volt. Justh Zsigmond. * * * Beteg vagyok, ostoba vagyok, lelkem ki­fosztva, állott pezsgő, mely nem pezseg többé. Wohl Janka.

Next