Magyar Szemle 10. kötet (1930. 9-12. sz.)

Bartucz Lajos: A modern nemzeti tudományról

Dec. BARTUCZ: A NEMZETI TUDOMÁNY 333 feltételektől függnek. Ezek között a legfontosabb minden bizonnyal a nemzeti nyelv és a tudós egyénisége. Az előbbi az a szerv és egyben forma, amelyen keresztül és amelyben a „nemzeti" kifejeződésre jut, az utóbbi pedig az a forrás, melyből a „nemzeti" fakad. „Minden nemzet fiának eszejárását az a nemzeti nyelv szabja meg, — mondta Apáthy István, a Magyar Társadalomtudományi Egyesület 1909. évi közgyűlésén tartott ünnepi beszédében,—amelyen gondolkodni tanult s a melyen gondolatait, az igazság kutatása közben, megérlelte: annak a nyelvnek logikája fog sajátos szólt és eredetiséget kölcsönözni munkájának, bármely nyelven lát is az később napvilágot." Ebből azután tovább az is következik, hogy éppenséggel nem közöm­bös dolog az, vájjon a magyar tudós munkája megjelenik-e magyarul. Vannak, akik azt hirdetik, hogy elegendő, ha a tudományos értekezé­sek csak valamelyik nagy nemzet nyelvén jelennek meg, mert így a magyar eredmény könnyebben átmegy a nemzetközi tudományos köz­tudatba s azonkívül nagy megtakarítást is jelent. Ez kétségkívül fontos szempont. De éppen igen fontos az is, hogy legyen magyar tudományos nyelv, legyen magyar tudományos szakirodalom és legyenek jó magyar nyelvű kézikönyvek, szakkönyvek minden tudo­mányágban. Mert hogyan fejlődnék magyar tudomány, magyar tudo­mányos nyelv és hogyan nevelődnék magyar tudományos gondolkodás alkor, ha tudósaink csak idegen nyelven írnának s ha az egyetemi hall­gatóság és a tudomány iránt komolyabban érdeklődők állandóan csak idegen szakkönyvekből volnának kénytelenek magukba szívni a tudo­mányos adatokkal együtt az idegen nyelv szellemét, gondolkodását stb. Hisz ha a doktori értekezéseket és a fiatal tudósok munkáit olvasgatjuk, főleg olyan szakmákban, amelyekben teljesen idegen irodalomra vannak utalva, éppen a magyaros szellem az, amit a legtöbbször nem találunk meg bennük. Viszont ha a külföldi tudományos irodalmat nézegetjük, azt tapasztaljuk, hogy a nemzeti jelleg megnyivánulása a tudomány­ban éppen ott a legerőteljesebb, ahol a nemzeti nyelvű szakirodalom a legfejlettebb. De hogy idehaza maradjunk, gondoljunk csak vissza a múlt század elején megjelent magyar tudományos cikkek és könyvek nagy részére. Magyar szavak azok és mégis jórészt csupa idegen nyelv­szellem, idegen gondolatfűzés, úgyhogy ma szinte alig érthetők. Avagy kereshetjük-e a nemzeti jelleget a 48 utáni idők tudományos irodal­mában ott, ahol a tudomány művelői nagyrészt idegen származásúak s magyarul is alig tudnak? Ellenben a XVII. század magyar nyelvű munkáiból mennyivel több erő, magyar szellem, magyar zamat árad felénk. Ám mindez még nem nemzeti tudomány, hanem csupán a nemzeti jelleg megnyivánulása a tudományban. Itt tehát legfeljebb csak arról lehet szó, hogy egyik tudomány tárgyánál, módszerénél, vonatkozá­sainál fogva alkalmasabb arra, hogy benne a nemzeti jelleg kifejezésre jusson, mint a másik. Azonban az, hogy ez a nemzeti jelleg megnyi­vánul-e és hogyan nyilvánul meg, már nem annyira magától az illető tudománytól, mint inkább az azt művelő tudós egyéniségétől, nemzeti szempontból való eredetiségétől függ. Éppen azért a nemzeti tudo­mány szempontjából elsőrangú fontosságú a fiatal tudósgeneráció

Next