A Magyar Szemle 1927 és 1944 között jelent meg. A kulturális, világnézeti és politikai folyóiratot 1927-ben a Bethlen István (1874-1946) elnökségével megalakult Magyar Szemle Társaság indította el. Alapító szerkesztője Szekfű Gyula (1883-1955) történész volt, majd 1938 decemberétől Eckhardt Sándor (1890-1969) irodalomtörténész, nyelvész szerkesztette. Az első szám 1927 szeptemberében látott napvilágot, majd ezt követően a folyóirat 1944 márciusáig megszakítás nélkül havonta jelent meg. Jelentős tudósok, politikusok, írók publikáltak benne. Szellemi arculatát a reformkonzervativizmus, valamint a szellemtörténeti irányultság jellemezte. A Magyar Szemle az ország korszerűsítésének és reformjának, a nemzeti és az európai gondolat egyesítésének, és a politikai középútnak kötelezte el magát. Tanulmányai a társadalmi élet minden területét felölelték. A témaválasztás sokrétűsége jellemezte a folyóiratot. Három könyvsorozat is kapcsolódott hozzá: a Magyar Szemle Kincsestára, a Magyar Szemle Könyvei és a Magyar Szemle Klasszikusai. Jelképes jelentőségű, hogy a régi Magyar Szemle Magyarország szuverenitásának elvesztésekor, a német megszállással szűnt meg 1944-ben, az új folyóirat szerkesztése pedig szuverenitásunk visszanyerése után, 1992 novemberében indult meg Kodolányi Gyula főszerkesztésével.