Magyar Szemle, 1998 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9-10. szám - KÖRKÉP - Pelle János: Goldhagen és a kelet-európaiak - Goldhagen, D. J.: Hitler's Willing Executioners Ordinary Germans and the Holocaust
KÖRKÉP 177 ven kapcsán nem lehet megfeledkezni a magyar és a többi kelet-európai nép részfelelősségéről sem. Ennek szenvedélymentes vizsgálatára mindeddig nem kerülhetett sor. Az álláspontok megfogalmazását a politika, egészen a rendszerváltásig többékevésbé lehetetlenné tette, s még azután is úgy tűnhetett sokak számára, hogy az egyik vagy a másik nézet valamelyik hatalomért versengő párt ideológiáját igazolja vagy cáfolja. A holocaustra vonatkozó kelet-európai diskurzust nemcsak az nehezíti, hogy a népirtás kezdeményezői és kiprovokálói a német nemzetiszocialista politikusok voltak, s ennélfogva korlátlan lehetőség nyílik a felelősségnek a németekre való áthárítására. Ezzel a taktikával nemcsak a lengyel, a szlovák, a magyar, a horvát vagy a román történészek és közírók éltek és élnek ma is, de még az osztrákok is. Számolni kell továbbá azzal is, hogy jókora hátránnyal kapcsolódunk be a diskurzusba. A múlttal való kíméletlen szembenézés Nyugat-Németországban már jó néhány évtizede megkezdődött, s az ott felgyülemlett relativizáló és esztétizáló érvek egy az egyben alkalmasak „a saját múltunkban vájkálás" lejáratására is. A kelet-európai értelmiségnek olyan körülmények között kellene sort kerítenie a legfájdalmasabb problémák vizsgálatára, amikor nemcsak a hagyományos, a felismerhetetlenségig manipulált „antifasizmus” fölött járt el az idő, de a magyarul is olvasható Hayden White által ihletett „posztmodern történelemszemlélet" már sürgetően követeli, hogy a történettudomány „irrelevanciája" nevében zárjuk le végre a lényegében még feltáratlan múlt dossziéját. De térjünk vissza Goldhagenre, aki azt állítja a németekről, hogy „megsemmisítésre törő antiszemita nézetrendszer" (eliminationist antisemitic mind-set) rabjai voltak. E joggal vitatható általánosítást sokan, s nem alaptalanul bírálták. Már magáról a vitáról is komoly tanulmányok jelentek meg - ezek egyike az az alapos áttekintés, melyet Deák István professzor írt a Central European History 1997/2-es számában, s aminek fordítását a Buksz 1997. őszi száma közli. Ebből kitűnik, hogy a Goldhagen elleni támadások többsége a németek különleges, egyetlen más népéhez sem hasonlítható, „nemzetspecifikus" antiszemitizmusát pellengérezi ki. Ezt teszi Karsai László is, aki a Beszélő 1997. júniusi számában értekezett hosszan a könyvről, élesen bírálva