Magyar Szemle, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1-2. szám - ESSZÉ - Kodolányi Gyula: A megújulás ösztöne
KODOLÁNYI GYULA: A MEGÚJULÁS ÖSZTÖNE 5 nevezi ezt az attitűdöt: értékkonzervativizmus. Az író, a művész jobban szereti az igét, mint a főnevet. S a főnévben a mozgást ígérőt, a határtalant. Neki az az élménye, hogy minden változik, panta rhei. Ő szívesebben beszél a hagyomány megújításáról, s ebben olyan nemes elődökre talál a 20. században, mint a költő és gondolkodó Thomas Stearns Eliot, aki a legnagyobb modern újítók egyike volt, de útja derekán felismerte: a hagyomány nem lehet teljesen személyes, nem lehet pusztán önkényesen választott. Illetve lehet, de vissza kell ojtani, vissza kell adni a közösségnek. A hagyomány közösséghez köt bennünket - legtágabban a nyelv révén. Friss nedvet hozó újításainkkal, melyek származhatnak más korokból és más kultúrákból, ezt a közösséget újítjuk meg. Újításaink az ő történetében fognak kihajtani - s ez lehet a legnagyobb sikerünk, ez hitelesítheti küszködéseinket. A konzervatív szót Eliot sem szerette használni, még a nemesen s dinamikusan konzervatív angol hagyományra sem. Mert nemcsak a megőrzést jelenti, hanem - történelmileg - gyakran jelentette a megrekedést is. Pedig nincsen rugalmasabb a konzervativizmus szerves hagyományánál: magába tudja ölelni lázadásainkat, újításainkat és szintéziseinket, ifjúkort, érett felnőttkort és öregséget. Konvencionális ifjúkort és újító, lázadó öregséget is. Magyarországon még nehezebb konzervatívnak lenni, történelmünk ritkán adott esélyt arra, hogy ennek a szónak nemes lehessen a csengése. Azért is, mint Egedy mondja, mert a magyar konzervatívok - akik annak nevezték magukat - nem tudtak mindig életképes terveket kínálni a modernizációra. S akik a modernizációt szervesnek képzelték el, ritkán nevezték magukat konzervatívnak. Az értékkonzervativizmus aránylag új fogalom: az angolszász országokban ma nagyon divatos neokonzervativizmustól különbözteti meg így magát az organikusságot hirdető gondolkodás. Hiszen a neokonzervativizmus nem egyéb, mint