Magyar Szemle, 2013 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikus koronatanúja. 150 éve született Justh Zsigmond I.

ÉLES CSABA: JUSTH ZSIGMONDRÓL 131 hogy Justh szemében Hippolyte Adolphe Taine - ez az „igen érdekes mester" - az igazán nagy (vagy inkább egyetlen) irodalomesztétikai-művészetfilozófiai szakte­kintély. Amikor párizsi búcsúlátogatáson nála járt (1888. május 10.), Taine először összehasonlította Daudet-t Bal­­zackal. „Daudet csak a külsőségekre fektet gondot, csakis azt érzi s érti meg, amit lát, Balzac a külvilágot minden benső rugójával együtt adja vissza." Taine ezután áttért A pármai kolostor írójára. „Stendhal azért oly nagy, mert éppolyan kiváló filozófus, mint mondén. A világot esp­rit souterrainjével (föld alatti szellemével - E. Cs.) még soha úgy nem látta senki, mint ő. Amellett pedig a legne­hezebb filozófiai problémákat a mondén könnyű, finom nyelvével, minden megerőltetés nélkül traktálja. Mondén stílben adja vissza a filozófiát, amelyet az életből levon, s a filozófus szubtilitásával meglátja az életen keresztül vonuló vezérfonalat." Justh 1894 szeptemberének végén - néhány nappal tehát egyre súlyosbodó betegségének tragikus végkifej­lete előtt - azt írta Feszty Árpádnénak, hogy kizárólag Goethét és Balzacot olvas, mert „csak ezt a két objektívet bírom ki most". Erről tájékoztatta Czóbel Minka költő­nőt is, hozzátéve, hogy „Goethe különben gyermekéve­im ideálja s nagy poétája volt." Térjünk vissza Taine-hez, aki a francia széppróza modern mesterei közül Guy de Maupassant művészetét szerette a legjobban. Az ő regé­nyei közül is kiváltképpen A szépfiú című „bátor" remek­művet, amelynek révén Maupassant magának Balzacnak méltó örököse. „A zsurnalisztika förtelmeit még soha senki sem merte így megrajzolni, s a hős típusa egy egész korszakot jellemez, csakúgy, mint Rastignac jellemzett" - állapította meg április 12-én. 1888 legelején - tehát azok­ban a napokban, amikor Justh naplót komponálandó fris­sen Párizsba érkezett - jelent meg Maupassant negyedik regénye, a Péter és János. (Hat nagyepikai alkotása közül a

Next