Magyar Szemle, 2013 (22. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikus koronatanúja. 150 éve született Justh Zsigmond I.

ÉLES CSABA: JUSTH ZSIGMONDRÓL 135 két jelentősebbet: ez a Háború és béke és az Anna Karenina. (Csehov ugyan megírta már 1888 elejére novelláinak, kis­regényeinek és drámáinak mintegy harmadát, nemzetkö­zi ismertsége azonban még váratott magára.) Antokolszkij azzal, hogy Turgenyevről szót sem ejt, előrejelzi a két másik remekíró 20. századi etikai-ideoló­giai és esztétikai-művészetfilozófiai recepcióját - hangsú­lyozottan beleértve a magyar szellemi életet is. Szerinte ugyanis Tolsztoj „a művész" - Dosztojevszkij viszont „a gondolkodó". „Az utóbbit helyben hagyom, azonban az orosz irodalom művészének én hiába, csakis az egyetlen Turgenyevet tartom, ki művészetét éppen itt, a párizsi talajon tanulta." Justh ezt január 8-án írta, mintegy meg­előlegezett mottójaként május 23-i megkapó leírásának. Azon a napon egy emlékezetes kirándulást tett bensősé­ges angol barátjával, a „tengerszem"-egyéniségű festő­művésszel. Véletlenszerű úticéljuk Bougival, menetköz­ben viszont Turgenyev egykori lakhelye, és mellékesen a megtalált fő mű, az Egy vadász feljegyzései. A naplók és a levelek közé Kozocsa Sándor beillesz­tett egy rövidke, töredékszerű „vallomást". Ennek első mondatával fordulunk haza, a magyar irodalomhoz. Justh ugyanis azzal kezdi vallomását, hogy ifjúkorában Jókai, Petőfi és Madách tették rá a „legnagyobb hatást". Ők hárman voltak lelkének és értelmének igazi formálói. Nagy nevelőivé nevezetesen azért válhattak, mert az Egy magyar nábob, a Forradalmi és csataképek, a Szerelem bolondjai és társaik az 1850-70-es évtizedekből megtanították „ál­modni"; a forradalom és szabadságharc költőjének versei „szeretni". Az ember tragédiája pedig „gondolkozni". Amikor Justh hazai naplójában 1889. március 21-én értelmezi Jókait, a szerzőt, a kulcsszó akkor is az álom. Jókai „álmodni született s nem az igazságot keresni és bi­zonyítani. Egyáltalán a mai reális világgal szemben az az óriási hibája és erénye, hogy a való világ nem létezik reá

Next