Magyar Szemle, 2013 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikus koronatanúja. 150 éve született Justh Zsigmond I.
ÉLES CSABA: JUSTH ZSIGMONDRÓL 137 im egyikeként" nevezte meg 1889. március 29-én. „Nem egészen eredeti opus, Turgenyev hatása alatt áll, de azért éppen olyan élvezettel olvasom, mintha maga Turgenyev írta volna." Ezt a stiláris sajátosságát a Magyar irodalmi lexikon különösen a Köd (1882) című regényével kapcsolatban emelte ki. Justh a pályakezdő Bródy személyiségét és írásművészetét sokkal inkább „érdekesnek, mintsem értékesnek" találta 1889. március 29-én. Artisztikus és erotomán habitusától szerinte messze fekszik az igazán őszinte részvét. Kritikai észrevételeinek - szöveghű idézetekkel is illusztrált - részletezésére majd egy másik, Bródy Sándort - szintén születésének 150. évfordulója alkalmából - a középpontba állító, esszészerű tanulmányunkban nyílik majd lehetőség. Ami viszont a költészetet illeti, Petőfire már utalás történt. „E vers olyan lendületes, mint aminőt én alig olvastam Petőfit kivéve a magyar irodalomban" - írta egyik levelében, 1885. január 23-án. Ez a költemény, amely akkor jelent meg, A kenyér kútfeje pedig az a Reviczky Gyula, akit Justh a legkülönbnek ítélt a kortárs magyar poéták közül. „Egy este cigányokat hallgatva, olvastam e verseket, higgye el, hogy a hideg végigfutott a hátamon, s egy percre megakadt a szívverésem ott a mellény alatt. Alig eszméltem. Az egyike volt az életemben észlelt legerősebb művészi hatásoknak." Ezek a költemények az Útra készen címen 1887-ben megjelent verstrilógia komponensei; az idézett levél címzettje maga Reviczky, a keltezése pedig Párizs, 1888. február 10. E szövegszemelvény szemléletes dokumentuma annak a lélekbe markoló hatásnak, amelyet egy szép és mély poéma egy hasonló érzésektől feszülő, érzékeny befogadóra kifejteni képes.